Végre elérkeztem egy olyan héthez, ami így visszanézve nem volt olyan fárasztó (eddig), mint az előzőek. Az órákon természetesen végig ott voltam, hiszen kiderült, hogy nem a 4 hét végén hanem, már következő hétfőn lesz a vizsga, így vesztettem 4 nap tanulást hirtelen. Össze kell kapnom magam picit, mert eddig nem vittem túlzásba a tanulást és az órai odafigyelés kezd kevésnek bizonyulni. Emellett az otthon tárgyakkal is el vagyok maradva, de kedden és szerdán orvosoltam ezekből néhányat. Nem jó ez amúgy, hogy otthonra is kell csinálgatni dolgokat. Értem én, hogy ez a rendje, meg ilyenek, de marha nehéz nekiállni innen. Remélem értitek, aki meg megy ki erasmussal, az majd fogja. Közbe a Rókaűzőkkel is egyre többet kell foglalkozni. Azt mondjuk pont szeretem csinálni, csak a verseny is sikerüljön jól. Ide gyorsan bele is építem a sport rovatot, mert ezúttal csak annyit tudok beleírni, hogy most már minden nap járok futni végre és nagyon jól érzem magam tőle. Bírom amikor feltöltődök picit endorfinnal :).
A közös főzések továbbra is mennek, de a héten még nem volt olyan nagy kajálás, hogy valaki kifejezetten főzött volna valami speckó hazait. Viszont ebédek és pici vacsik mindig készülnek. Tiszta régi boszi érzésem van tőle. Imádtam, mikor a konyhába mindig volt társaság, lehetett dumálni, baromkodni és után egy jót enni közösen. Még arra is emlékszem, hogy voltak szkander partyk is. Huh de régen voltak ezek már (szerencsére itt nincsen szkander, mert most le vagyok poszkulva).
Kultúra:
Ahogy már említettem, csak hétfőn mozdultam ki délután kulturális programok után kutatva. Nagyon érdekes délután volt. Ismét egy II. W.W.-hoz köthető helyet látogattunk meg. Ezek nagyon durvák amúgy, többen nem bírnak megnézni pár szobát vagy helyet vagy képet, stb.
Na de annyit kell tudni, hogy Łodz a német megszállás után természetesen új nevet kapott: Litzmannstadt. Ahogy már említettem az előző részekbe itt volt börtön a városba, természetesen ghetto is és nem is kicsi valamint egy állomás ahonnan a vonatok csak a koncentrációs táborokba mentek. Csak Łodzban 230 000 zsidó élt. Őket természetesen vagy elszállították a munkatáborokba vagy a ghettoba költöztették. Ez a városrész teljesen el volt kerítve, de olyan szinten, hogy volt, hogy a főút fölött volt egy felüljáró, hogy a ghettoban élők azon keresztül közlekedhessenek, mert persze nem engedték őket a másik úton menni.
Miután végeztünk az állomás külső részével, jöhetett maga az épület. Ez ma múzeumként üzemel. Belül térképek voltak a városról és a ghettoról, valamit rengeteg fotó és még több eredeti okmány az elszállítottak adatiról. Hihetetlen volt látni, hogy mire voltak képesek az emberek.
Ezután a nap további részébe ismét parkot látogattunk a változatosság kedvéért, valamint végre megmutatták nekünk Łodz nagy folyóját. Srácok, a Kapos különb ennél még aszálykor is! Egy vicc!épet sem érdemes mutatni róla. Inkább mutatok egyet a csapatól :)
A kulturális rovatot egyéb látogatott hely híján zárnám is.
Party:
A hétfő este végre vidám telt itthon :). Már ideje volt egy ilyennek is. Itt had ne menjek bele a részletekbe, viszont mutatnék egy videót az estéből. Engem levett a lábamról. Nem tudom láttam e már ilyen szép ezelőtt valaha is: http://www.youtube.com/watch?v=EsEiLGBk3Bo
Nézzétek meg ha lesz egy kis időtök, tetszeni fog.
A kedd az nulla volt, fájt a torkom picit, meg pihenni szerettem volna, ezért itthon maradtam. De legyek bárhol is, kedd este 8 fele mindig összeszorul picit a szívem és szeretnék otthon lenni.
Na de a szerda.... Hát ez szokás szerint őrült volt, ahogy az előző kettő is. Az indulási időpontot rendszeresen 9:30-ra tesszük, de az összes lány késik persze. Na de a nehézkes indulás után ismét a Bibioteka volt a célpontunk. Mi más, hiszen szerdán olcsóbb minden a diákoknak:). A pub totál fullon volt mire odaértünk és ezúttal nem csak helyiekkel. Megérkeztek az első erasmusosok. Hétfőn pl 200 jött. Nyilván ők is hamar felfedezték a helyet. Sőt ugyan abba a hibába este mint mi az első alkalommal, nevezetesen hogy túl olcsó a pia és marha részegek voltunk nagyon hamar. Én már tapasztaltnak mondhatom magam (nem rugok be az első órákba). Persze a sok új külföldi arc között mindenki talált a saját nemzetiségéből valót, csak én nem. Egy árva magyar sem volt. Nem is tudom mikor szólaltam meg magyarul utoljára. Lassan már mondanék valamit, mert teljesen elfelejtem a nyelvet :). Na de majd Krakkóba a kis lakótársammal váltók pár szót az otthon nyelvén. A pubba megismerkedtem egy lengyel sráccal, illetve ő velem, amikor látta, hogy ismét egy submarinet pusztítok el éppen, odajött és kérdezte, honnan való vagyok, mert hogy ő is ismeri a piát. Dumáltunk egy picit, na meg persze kellett inni is. A csávó egy igaz helyi kocsmaarc volt. Egyedül jött le, a pult szélén magába iszogatott (később velem), ismerte a az összes csapost, stb. Ez utóbbi miatt természetesen nulla perc alatt kaptuk a piákat. Nem szeretek lengyelekkel inni, főleg nem helyiekkel, mert ezek vedelnek. Mindig inni kell velük, ha nem akarsz akkor is :), szóval ezek után mindig kihagy az agyam. Most sem történt másképpen. Nem tudom mikor veszthettem el a fonalat, de tuti hogy már a pubba megtörtént. Ezután még voltam buliba is, végre egy új helyen. Sajna beugrós volt (persze csak a srácoknak), viszont sokkal jobb mint az eddigiek. Több terem volt, jó zene, normális arcok (már amire emlékszem). Az tuti, hogy egyszer csak arra eszméltem, hogy már mindenki hazament a csapatunkból és én egyedül vagyok a klubba. Vicces volt, mert nem nagyon tudtam merre van a klub maga és egyéb hasznos információk híján is voltam. Na de szerencsére nagynehezen hazaértem, de ne kérdezzétek mikor és mivel, mert gőzöm sincsen. Az este 3. része következett, a "crazy morning". Hát ez nagyon vicces sztory, de a saját szennyesemet nem fogom kiteregetni a neten (akit érdekel privát üzenetben megkereshet). Erről annyit mondanék, hogy az utóbbi időkbe szokássá vált a csapatba, hogy reggel szállingóznak vissza az emberek a különböző szobákból, isten tudja milyen események után. Nagyon sokat szoktam nevetni ezeken. Az első órát le is késtem, mert kicsit későn tértem magamhoz, de a másodikon sem voltam a toppon. Az lesson közbe viszont elkezdtek visszatárni az emlékek. Ezek között több olyan is volt amivel sajt magamat is megleptem....
Már ennyi! A tablóképünkkel búcsúznék. Szerintem nagyon vicces. Olyan mintha egy mese vagy sorozat szereplőit mutatná be a fő jellemvonásokon keresztül.
Előzetes a következő epizódból:
Hétvégén barbecue party várható délután a kedvenc tanárnőmmel náluk! Majd a szokásos hétvégi két buli. A hétvégét azonban a tanulás fogja meghatározni, hiszen hétfőn délelőtt vizsga van és át kell mennem rajta. A vizsgáról is ebbe a részben halhattok majd. Vasárnapra várható még továbbá egy közös 32 emberes nagy főzés a koliba és ezzel egybekötött tanulás, szintén a tanárnő közbenjárásával.
