Mivel ez az első bejegyzésem, arra gondoltam meghívok még egy embert az olvasók táborába, aki nem más mint "öreg én" (későbbiekben csak oldme). Remélem egyszer ő is vidáman olvassa majd vissza a történteket, mikor éli majd megfásult kis hétköznapi életét :).
Ezen kívül kitaláltam egy kis játékot is nektek, hogy a blogot ti is magatokénak érezzétek kicsit. Teljesen egyszerű lesz: mivel nem használok neveket az történetek során, de szeretnék több hazai emberkére is hivatkozni, ezért csak utalgatni fogok. A játék lényege, hogy aki magára ismer egy bejegyzésbe, az írjon egy privát üzenetet és én a következő bejegyzésbe megemlítem, hogy van egy nyertesünk, már ha helyes a tipp. Joggal teszitek fel a kérdést, hogy mi a nyeremény? még nem találtam ki, de dolgozom rajta!
Na de vissza a kezdetekhez. Szombaton 17:00-kor rajtoltam szülővárosomból. Nem innen akartam kezdeni, de már a magyar szakaszon is voltak vicces dolgok. Kezdeném azzal, hogy annyi cuccom volt, hogy kb megszakadtam.
De ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ilyenkor rendkívül segítőkészek az emberek! Még le sem tudtam szállni a vonatról az átszállási pontomon, már 2 lány oda is lépett és megkérdezte segíthet e. Mondom persze, ki az aki ezt visszautasítja? Szépen leszedtük a cuccaim, erre gyalogolunk át a csatlakozáshoz és kiderült, hogy Pécsett tanulnak. Ráadásul az egyik a KTK-n. Ha ennyi nem lenne elég, akkor kiderült, hogy a Krakkói elődöm a tavaszi szemeszterből :). Gyorsan el is látott pár hasznos információval. Hihetetlen milyen pici a világ! Ezután az Bp felé tartó úton még számos segítőm akadt, de erről a napról nem érdemes tovább beszélni.
Másnap reggel 7-kor indult a buszom a Népligetből. Elég szarul aludtam éjjel, mert féltem, hogy bealszok és az nagy gond lett volna. Na de szerencsésen elértem, az a lényeg. A busz teljesen international volt és tele fiatallal, plusz egy Szegedről jött atyával, aki rendkívül idegesítő volt! Amúgy nagyon kényelmes volt, elég jó a minősége ezeknek a buszoknak.
Mellettem pont magyarok ülte, akikkel jól eldumáltunk, így hamar eltelt az a röpke majdnem 7 óra, mivel késtünk egy csomot. Ez sajna oda vezetett, hogy lekéstem a vonatot és a következőt is lekéstem volna, ha nem jön a következő kis angyalom. Egy lengyel lányka volt (most kezdi a phd-t), aki Varsóba tartott és ugyan onnan ment, mint én. Na ő átvezetett a krakkói állomás körüli káoszon, ugyanis minden felújítás alatt van. Annyira rendes volt, hogy még a jegyemet is megvette ilyen ticket automatából, amiből és lószart sem értettem volna nélküle persze. A vicc az volt, hogy talált egy vonatot ami később indult, mint amit lekéstem és hamarabb ide is ért :) Vannak még csodák. Mint kiderült ez azért van, mert több társaság van az országba és ahol én kerestem, az ezt nem jelölte. A lényeg, hogy időbe voltam újra és megvolt az esélyem, hogy időbe átérjek Lodzba (ejtsd: hudzs; kiröhögtek néhányszor, mire megjegyeztem). Fent az állomáson kicsit meglepődtem, mert azt hittem, hogy a mávnak vannak ócska kocsijai. Hát nem! Ezek nagyon szarok. Én egy IC-vel jöttem, de semmivel nem különb, mint nálunk akármelyik lepukkant gyorsvonat.
Ez még hagyján, az emberek kb ölik egymást a felszállásnál. Én jó magyarként próbáltam előrébb jutni, de nem volt egyszerű. Végül nekem legalább volt ülőhelyem, amit megszerezni nem volt könnyű. Lodz-ba kb 7 fele szálltam le és már nagyon elegem volt az utazásból, de még azt se tudtam hol vagyok a több mint 700 000 fős városkába. Megint mákom volt, volt egy pár, akik tudtak angolul, megmutatták hol vehetek jegyet, plusz pont ugyan azzal a villamossal mentek mint én, ráadásul tovább mint én, így meg is tudták mutatni, hol kell leszállnom! A villamos jegynél jegyezném meg, hogy idő jegyek vannak. Ez azt jelenti, hogy vehetsz 20 perceset, vagy 40-et és ha kifutsz az időből akkor cumi. Már azért is mert itt nincs család. Egyszer ültem helyi járaton, de már találkoztam is ellenőrrel. Szóval itt ne csaljatok!
A kolit már egyből megtaláltam, mert egy 10 emeletes boszi jellegű buildingről van szó. A minősége nagyon jó. A szobatársaim már mind itt voltak. Én egy finn sráccal alszom, a szomszédba (2 szoba van egy blokkba) pedig egy horvát és egy osztrák gyerek van. A napot egy közös kajával és sörrel zártuk egy vietnámi helyen.
Még sose ettem ilyen kaját és igazából fogalmam sem volt, mit veszek a számba, de finom volt és jól is laktam, sőt még az éjszakám is rendben volt :). Kb éjfél volt mire ágyba kerültem, de már itt volt az ideje, mert marha hosszú és fárasztó nap volt.
