Byebye Łodz

Eljött az ideje az utolsó Łodzban íródott bejegyzésnek.

Az utolsó hét eredeti terveim szerint a következőképpen alakult volna:
A vizsga után elmegyünk kocsit bérelni (ez meg is volt, leszámítva, hogy végül nem tudtunk elhozni egy autót sem, de megpróbáltuk), majd másnap elmegyünk Gdasnkba 2 napra páran és megnézzük a várost stb, hiszen innen sokkal egyszerűbb mint Krakkóból. Ezután csütörtökön egy közös estét töltöttünk volna együtt a tanárokkal és a csoporttal, majd pénteken utolsó nagy mindent bele buli és ezután költözés szombaton Krakkóba.
Ehhez képest most a terv a következő (ki tudja hányszor változik még):
Kiderült, hogy el tudnék menni a pénteken Krakkóból rajtoló Integration Campre. A mentorom azt javasolta ezt ne hagyjam ki, mert nagyon nagy buli. El is intézte, hogy felkerüljek a résztvevők listájára. Ez viszont azt jelenti, hogy már csütörtökön költöznöm kell. Ennek következményeként nem igazán tehetem meg, hogy elhuzzak 2 napra várost nézni, majd szerdán buli és csütörtökön költözés. Szóval a túrát nagy bánatomra ki kellet hagynom.AZ a nagy szerencsém, hogy csütörtökön délelőtt már oda tudják adni a bizonyítványt és, hogy a tanárnő olyan rendes hogy elenged a csütörtök estéről, illetve a pénteki búcsúról. Rendes tőle! Viszont jól megszívtam, mert elsőként kell megint elmennem és tuti szar lesz elköszönni ismét. Utálom ezt a részt :)

E helyett hétfőn kinéztünk kicsit ünnepelni a pokol konyhája nevű kocsmába, ahol legelső este is voltunk. Nem vittük túlzásba az ivást. Inkább beszélgettünk és csocsóztunk. Már nagyon érzi amúgy a csapat, hogy szétválunk pár nap múlva. Mindenki rohan a saját dolgai miatt össze vissza és ezért eléggé kevesen vagyunk a közös programokon. 

Kultúra:

A túra kihagyásával úgy döntöttem picit még együtt leszek a csapattal, ezért nagy nehezen rávettem magam, hogy bemenjek az órára (hiszen óra még a hét további részében is lesz). A másodikon viszont már nem tudtam bent maradni. Totál unics volt lengyel oktatófilmet nézni megint. Délután viszont ismét csatlakoztam. Ezúttal egy jewish temetőt látogattunk meg. Łodzról ismét érdekes dolgok derültek ki. A temető Európa legnagyobb zsidó temetője volt a maga 10 hektáros területével. Ahogy említettem itt nagyon sok és rettentő gazdag zsidó élt. Mára összesen körül belül 300-an vannak a városba. A temetőbe több érdekes információval lettem gazdagabb. Én például nem tudtam, hogy a sírkövek tetjén lévő kicsi domborműveknek komoly jelentése van.

Ezek általában a foglalkozást, családi hovatartozást és egyéb tulajdonságokat jelöltek. Továbbá a temetőbe nem lehetett egy helyre temetni a férjt és feleségét. Külön helye volt a nőknek a temetőbe és a férfiaknak. Persze a szabály alól itt is vannak kivételek. Tippeljetek, hogy lehetett kibújni alóla. Naná hogy pénzzel :). Mi mással? Építettél valamit a temetőnek, vagy a közösségnek vagy hasonlóak.
Így nézett ki egy gazdagabb sírhely:

Ez volt a szegényebbek része:

Amint látjátok a hely elég félelmetes. tele van össze vissza dölöngélő sírkövekkel és körülbelül egy erdőhöz lehetne hasonlítani manapság. Nagyon jól néz ki amúgy, de sötétedés után nem szeretnék ott lenni. A legszebb és legkirívóbb sírhely tippeljetek kié volt. Hát persze, hogy már a sokat említett textilbáróé, Poznanskié.

Ez nem is annyira sírhelynek tűnik, inkább valami hatalmas nem is tudom minek. Persze mellé is eltemették a feleségét, sőt az egész családot is. Azért kicsit győzködnie kellett az akkori orosz vezetést, de nagy nehezen azért sikerült neki jó benyomást tenni. Megjegyzem ő hozta létre a temetőt is. A sírhelye pedig teljesen a közepén áll és egyetlen elvárása volt az építővel szemben, hogy olyan sírhelyet akar, ami a temető minden szegletéből látható. Hm....
A temető a II W.W. alatt eléggé megtelt, ám kevésbe szép sírkövekkel. Több százezer zsidó halt meg és győzték temetni őket. Ennek a nyomai:

Elég durva hely volt ez a temető. A legdurvább azonban még csak most jön. Miután a gettót kiürítették, az utolsó zsidókkal rendbe rakatták a környéket és az épületeket, majd mivel kevesen voltak ahhoz, hogy deportálják őket, megásatták velük a saját sírhelyüket. Ebből is megvan még 5 db a temetőbe, ami láthat, viszont üresen. Nagy szerencséjükre az utolsó pillanatban el tudtak rejtőzni a városba, de elég fura lehetett pár év múlva megnézniük a saját már kiásott sírhelyüket. Hát ma ezeket láttam :).

Nem tudom ismeritek e az érzést, mikor úgy gondoljátok, hogy egy hely ki akar lökni magából. Mintha már többé nem lennétek oda valók vagy valami ilyesmi. Na én ezt szerdán már nagyon éreztem. Az órákat kihagyva útra keltem, hogy meglátogassam a Ptak Tarding Centert, ami Európa legnagyobb bevásárlóközpont szerűsége. Állítólag tényleg nehéz még elképzelni is. Sajnos nem tudom nektek megmondani, hogy milyen, mert a hely csak 9 és 3 között van nyitva és totál a városon kívül van, én pedig eltévedtem :). Így nem volt időm kimenni oda, amit nagyon sajnálok. Ez a héten Gdansk után a második húzásom ami nem jön be. Utálom az ilyet. Szeretem ha minden a terveim szerint alakul.
Ezután délután elmentem még utoljára a csoporttal valami textilmúzeumot megnézni. Hát nem igazán nyerte el a tetszésem. Persze nyilván voltak érdekes ruhák, gépek, stb, de nem jött be annyira. Nem is szaporítom ezzel tovább a szót.


Búcsúbuli:

 Eljött az utolsó este. A csapat elég fáradt volt az egész napos járkálás miatt, de olyan rendesek voltak, hogy mindenki kijött este és elbúcsúzott tőlem. Ráadásul ez volt az első este, hogy mindenki időbe ott volt a megbeszélt helyen. Még azok is csatlakoztak később akik, Gdanskba voltak. Fél 12 volt mire visszaértek a városba, de enne ellenére is kijöttek pubozni kicsit. Nagyon jó érzés volt. És mivel ilyen rendesek voltak, nekem annál nehezebb volt az este.
Maga az este nem volt extra. Illetve jó volt, csak már megszoktam picit ezt a  helyzetet. Itt már semmi sem új nekem, de ennek ellenére élvezem a dolgot. Iszogattunk kicsit a Bibioteka-ba, csocsoztunk, majd elmentünk bulizni is. Buliba kétszer is voltam. Ez azért volt, mert akik Gdanskba voltak, később mentek csak buliba és pont összefutottam velük a club előtt, ezért vissza kellett mennem velük is. Ja meg képzeljétek, találtam egy srácot, aki beszélt magyarul. A gyerek egy évet lakott Magyarországon, mert volt egy magyar csaja. Mikor találkoztunk megkért, hogy beszélgessek vele magyarul picit, mert szeretne gyakorolni kicsit. Hiszitek vagy sem, de totál nem tudtam vele beszélgetni.  Mintha elfelejtettem volna magyarul. Az írással nincsen gond, de beszéd közbe összeakadnak a szavak és minden mondat után át akarok váltani angolra. Nagyon vicces :). Ja meg megint ott volt a pub-ba a lengyel srác akivel múlt héten is ittam. Ezúttal a haverjával is megismerkedtem és persze megint kellett innom velük. De nem ez a vicces a dologba., hanem az hogy amikor az új srác meglátta mit iszok, mondta hogy vigyázzak, mert egy submarine után nem fogok tudni magamról. Erre én mondtam neki, hogy dehogyis nem. Erre a gyerek megkérdezte, hogy honnan jötte. Én természetesen megmondtam, hogy magyar vagyok, mire a gyerek bocsánatot kért és elhittem, hogy képes vagyok számtalan submarine elpusztítására. A gyerek azt is mondta, hogy a lengyeleknél azt tartják, hogy a magyarok és a lengyelek mindig partnerek a háborúban és az ivásba :). Mindenki szereti amúgy a magyarokat, de páran csodálkoznak, hogy én ilyen jól beszélek angolul, mert a magyaroknak sokszor rossz a nyelvtudása.
A reggel megint főzéssel fejeztük be, de sajna utoljára.

Az utolsó napom kicsit kapkodva telt. Kicsit késtem az óráról, de nem volt belőle gond. Megkaptam a bizonyítványom.

Ezután elköszöntem a tanárnőtől, aki jobban megszeretett, mint azt gondoltam volna. megadta a privát email címét és a telefonszámát, hogy ha bármi gond van vagy csak erre járok hívjam nyugodtan! Ez is hihetetlenül jól esett. Viszont eljött az ideje, hogy pakoljak és költözzek. Már eléggé hozzászoktam ehhez a költözés dologhoz. Nem nagyon vagyok egy helyen 3 hónapnál tovább. Kicsit néha a senki földjén érzem magam, viszont élvezem ezt az életformát!
2 fele hagytam el a kolit, de nem volt egyszerű. Minden szobába bementem, ahol a csoporttársaim laktak és elköszöntem. Persze a jobbakat tartogattam a végére. Voltak akik hihetetlen aranyosak voltak. Pl az egyik portugál srác éppen fürdött mikor náluk voltak elköszönni, ezért csak bekiabáltam neki, hogy byebye.  Erre a gyere nulla másodperc alatt kiugrott a zuhanyból, kitépte az ajtót, mert el akart köszönni. Éppen hajmosás és fogmosás közbe járt, ezért elég csapzott volt szegény, de rendes volt tőle. hatalmas figura a srác. Ezután jöttek a csajok. Tőlük is nehezen váltam meg, mert megszerettem őket. Az egyik francia például olyan rendes volt, hogy lefordított nekem egy receptet angolra, mert a kaja amit főztek nagyon ízlett nekem és ezzel akart kedvesedni. Meg is fogom tanulni, hogy kell elkészíteni azt a kaját. Az egyik spanyol lejányzó Gdanskból hozott nekem egy képeslapot. Egyszóval meghatódtam tőlük picit. A végére maradtak a szobatársak. Tőlük könnyebben megváltam, hiszen 2 jön tovább velem Krakkóba, csak ők szombaton költöznek. A finn srác meg igazi északi gyerek. Olyan mint a Kimi, kicsit jégember. Persze ami tőle tellett búcsú szinten azt megtette azért :)

A vonatom fél 4-kor indult és szerencsére hiba nélkül ideértem. Már át kellett szállnom Varsóba,de ennyi belefért. Plusz mind a két vonaton meg akartak büntetni, mert hogy nem jó az Internation Student Card a vonaton. Hát nem volt egyszerű kidumálni, de végül sikerült. Krakkóba fél 9-kor érkeztem, ismét sötét és esős időbe, ahogy azt Łodzba költözésem során is tettem :). Szomorúan de tudomásul vettem, hogy 4 elképesztő hét után elhagytam Łodz városát és átköltöztem Krakkóba. Ez már hivatalos, hiszen a face-n is átírtam a lakhelyem :)

Ezzel le is zárult a thewayfarer első évada. A második évad már új helyszínen és szereplőkkel fog folytatódni. Kezdés várhatóan 2012 október elején.