Party:
Pénteken 5-re volt kitűzve az indulási idő a barbeceu party-ra. Mivel délelőtt az órán szóltak nekünk, hogy a kaját ők állják (illetve az egyetem), de a piát magunknak kell venni, mert ők nem tudják elszámolni, így még gyorsan elugrottunk a Tescoba bevásárolni. Mivel marha hideg este elé néztünk és kicsit betegeskedem is, ezért a bor mellett döntöttem, ami később jó döntésnek bizonyult.
(Erre a betegség sztory-ra kicsit rátérnék. Első héten ugye beteg lett a finn srác, aki megjegyzem azóta is szarul van :). Nem értem miért nem tud már meggyógyulni, de elég durván haldoklik. Amikor meg már majdnem meggyógyulna, kijön velünk este és újra beteg lesz. Nem hiszem el komolyan!. Na a második héten a horvát srác is megbetegedett, így ketten maradtunk talpon az osztrák gyerekkel. Gyorsan hirdettünk is egy házi bajnokságot, hogy ki bírja tovább egészségesen. Toltam is magamba a vitaminokat, hogy nyerni tudjak, de nem jött be. Vesztettem sajna. Azért megjegyzem úgy lenne fer, ha a 4. hét ő is megbetegedne :). Tudom, hogy nem illik ilyet kívánni, de ......)
A gitár mellett most kitérnék a házra is kicsit. A bulit páran bent folytattuk, hiszen volt bent egy zongora és természetesen többen tudtak is játszani rajta (nekem is meg kéne tanulnom valamin játszani). Nagyon ügyesek voltak mindannyian. Na de a ház. Hm... hol is kezdjem. Mutatok pár képet, meg hasonlókat, hogy kicsit el tudjátok képzelni a dolgot.
A ház tehát egy régi gyárhoz tartozó épület volt, ma pedig egy pár tulajdonában van. Ők annyira lazák, hogy simán odaadják a tanárnőnknek ilyen party-k alkalmával csak mert haverok. A poén nem csak ez, hanem, hogy bárhova mehettünk a házba. Na itt kezdődnek a félelmetes részek. A ház alsó szintjén van egy nagy aula szerűség, a zongorával (ezt látjátok a képen). Itt most éppen egy privát kiállítás van berendezve minden féle érdekes nem is tudom mivel. Komolyan fogalmam sincs miket láttam ott. Valami nagyon művészi izéket :). Van továbbá egy szoba is, ami szintén félelmetes. A Wc-be nincs villany és az egész alsó szint olyan mintha kb vámpírok laknák. Pontosan ahogy a filmekbe leírják. Elég félelmetes volt. A B variációm arra, hogy mire is hasonlít az alsó szint, az talán hogy itt szvinger party-kat tarthatnak. Bár nem tudom az milyen helyeken van, de itt kb el tudnám képzelni.
Volt továbbá egy emelet is, ami próbaterem szerűségnek nézett ki, de a fene se tudja. A helyet továbbá még kísértetiesebbé teszi, hogy a szomszédba egy bezárt gyár van, illetve a házba szabadon mozoghatnak az állatok. Jó nagy fekete és egyéb színű macskákkal lehet találkozni. Mindenhol ott vannak a leghülyébb időpontokba.
A legérdekesebb szint a pince volt. A párocskáról azt kell még tudni extraként, hogy a nő heppje hogy könyveket ír és nyomtat, de 19 századi technikákkal, képekkel, eszközökkel és korhű technikával készült papírra természetesen. Mi ezt is megnézhettük. Itt több szobába nem volt világítás, ahogy ez az egész házra jellemző :). Tényleg minden eredeti volt lent. Sose láttam még ilyet. Egy privát nyomda a 19 századból és régi épületben... áááá nem tudom leírni nektek rendesen bocsi. A szobákba lent nem is mindig mertem egyedül bemenni. A bajuszember mesélt is jó sztorykat a tulajokról és a házról magáról is. Erre a nyomtatás dologra még annyiba térnék vissza, hogy évente csak pár darab készül és nagyon drágán adják el. A nő az ötletgazda és a főnök, a férj pedig dolgozik, gépel, gépet javít, stb. Jó kis munkamegosztás. De tuti jól megy nekik az üzlet, ha ilyen épületre telik nekik.
A helyet kb fél 12 fele hagyhattuk el. Én még be akartam lógni az elhagyott gyárépületbe is, de már nem volt rá idő:). Még átugrottunk kicsit a pubunkba és ezúttal a bajuszember és a tanárnő is csatlakozott. Tök jó volt velük dumálni picit. Én buliba nem mentem, mert felhúztak kicsit a többiek azzal, hogy mennyire részegek. Ezek a barmok összeestek többször az utcán. Mondtam nekik menjünk haza, de persze nem értették. Én viszont így nem akartam mutatkozni velük, ezrét rövidre zártam az estét.
Life és vizsga:
Gondolom már izgatottan várjátok, hogy is sikerült a vizsga :)..... Előbb azonban a felkészülésről.
Ismét észre kellett, hogy vegyem hogy nagy kihagyás után egyszerűen az agyam nem hajlandó tanulni. Mostanában amúgy csinál hülyeségeket, ha már itt tartunk. Pl ha sokat eszem nem nagyon tudok angolul beszélni. A fene se tudja miért, de elég vicces sztoryk vannak ide is. Na a lényeg, hogy elég nehezen vettem rá magam a tanulásra és sajna nem is vittem túlzásba szombaton. A vizsga amúgy két részből áll, ahogy ez szokás otthon is. Egy oral exam és egy writen. Az oral itt másképpen van mint ahogy megszoktam. Mivel ez beginner fokozat, ezért a szisztéma a következő volt. Négyesével kellett csoportokat formálnunk, úgy hogy kettő ember az egyik csoportból és kettő a másikból (mert ugye az órák két csoportba voltak tartva, ahogy ezt már említettem eleinte). Nekünk mázlink volt, mert a blokkba pont jó volt ez az arány. E mellett egyikünk sem mondható rossznak ami a lengyel nyelvet illeti, így nem volt nehéz dolgunk. A vizsgára úgy kellett felkészülnünk, hogy nekünk kellett kitalálni egy 5-10 perc hosszú előadás szerűséget (teljesen szabadon választott témában) és a vizsgán a tudásunknak megfelelően eljátszani. Szombaton még ezzel a résszel álltunk a legjobban, mert a szöveges részünket elkészítettük. Az írásbelire annyit készültem, hogy megnézegettem pár feladatot.
Az írásbeli a következő feladatokból állt: hallgatás (itt számokat és időpontokat diktáltak nekünk:)), szövegértés, nyelvtan, leírni, hogy hogyan jutok el egyik helyről a másikra térkép alapján + leírni egy napodat. Ezekhez szerencsére minden anyagom megvolt, már csak tanulni kellett volna. Nem tudom ki mennyire ismer, de még a legegyszerűbb kis szar vizsga előtt sem nagyon megyek sehova sem. Nem tudom megmagyarázni miért, de ez van. Ezért szombaton otthon maradtam és inkább filmeztünk páran. Sajna eléggé hulla voltam így a film végét sem bírtam megvárni.
Reggel talán először keltem úgy hogy kipihentnek éreztem magam. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Ezután nagy nehezen rágyűrtem magam a tanulásra és átrágtam magam minden feladaton, de közbe ez az érzés motoszkált bennem :) (https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=RFZrzg62Zj0)
A szóbelire való felkészülés nagyon vicces volt. Nem tartott sokáig, viszont annál többet nevettünk. Képzeljétek el, ahogy 4 huszonéves gyerek lengyelül nyökög, no és persze a szavak egy részét se elsőre se másodikra nem tudtuk kiejteni. A sztorynk egyszerű volt. 4 helyszínt ölelt fel. Elsőként egy telefonbeszélgetés, ahol ledumáltuk mi lesz este és kik jönnek. Majd a következő jelenet a főutcán volt, ahol arról beszéltünk, hogy hova is menjünk és hogy jutunk oda. A 3. a kocsmába zajlott, ahol beszélgettünk, illetve leittuk magunkat és a történet szerint elvesztettük az emlékezetünket. Majd a 4., hogy az órán ülünk másnaposan, de csak hárman vagyunk bent. A tanár ezen kiakad, hogy merre járnak a többiek és ezért törli az órát, mi pedig jobb jegyet kapunk, hiszen megjelentünk. Szóval ahogy látjátok nem túl komplikált a sztory, ám lengyel nem egyszerű. Persze minden jelenetnél változtattunk az öltözékünkön (kabát, iskolatáska, stb).
Este kicsit nehezen aludtam el, mert izgultam (bár nem tudom mi a francért). Reggel már totál nyugodt voltam és a vizsgán sem volt gáz. Nagy hasznát vettem az 1977-es magyar-lengyel szótárnak. Kösz body! Beültem és szépen nyugodtan először az írásbelit tudtam le, majd a szóbelit, ahol a mi kis csapatunk mutatkozott be elsőre. Ez a rész is jól sikerült, a tanárok sokat nevettek rajtunk.
A jegyet 3 óra fele mondták meg. Én 5-5-öt kaptam mind a két részre, így a végső jegyem is 5-ös lett. Ezzel a csoport élvonalába zártam a hónapot egy kis lengyel tudással a tarsolyomban. Nem tudom meddig tart ez ki, de szeretném megőrizni legalább amíg itt tartózkodom.
Ezzel el is érkeztünk a bejegyzés végéhez. A következő rész lesz a thewayfarer sztory első évadának záró epizódja. A tartalomról előzetesen nem tudok semmit sem mondani, mert a hetem totál káosznak tűnik jelenleg a költözés és egyebek miatt. Na de majd meglátjátok!
ui.: a futás egyre jobban megy, annak köszönhetően, hogy van időm edzeni:). Fel is kell kötnöm a gatyám ha nem akarok beégni.
Plusz a vasárnapból teljesen kifelejtettem, hogy volt közös főzés is. A tanárnő eljött a koliba délután 1-re, hozta az összes cuccot ami kell a kajához és a banda közösen főzött. Persze nem mindenki vette ki ugyan úgy a részét a kajacsinálásból, én azért aktív voltam. Hiszen aki főz annak mindig csurran, cseppen a kóstoló adagokból :). Megjegyzem nem egyszerű 32 emberre főzni. És nem is 2 percig tart. Végül a kaja elkészült és talán a legjobb volt amit itt ettem. Sajna fogalmam sincsen mi volt. Olyan dolgok voltak benne, amiket még nem is láttam életembe, nem hogy főztem volna belőle valamit is. Valami leves volt amúgy, de nagyon tartalmas. 3-szor is ettem belőle :).
