Byebye Łodz

Eljött az ideje az utolsó Łodzban íródott bejegyzésnek.

Az utolsó hét eredeti terveim szerint a következőképpen alakult volna:
A vizsga után elmegyünk kocsit bérelni (ez meg is volt, leszámítva, hogy végül nem tudtunk elhozni egy autót sem, de megpróbáltuk), majd másnap elmegyünk Gdasnkba 2 napra páran és megnézzük a várost stb, hiszen innen sokkal egyszerűbb mint Krakkóból. Ezután csütörtökön egy közös estét töltöttünk volna együtt a tanárokkal és a csoporttal, majd pénteken utolsó nagy mindent bele buli és ezután költözés szombaton Krakkóba.
Ehhez képest most a terv a következő (ki tudja hányszor változik még):
Kiderült, hogy el tudnék menni a pénteken Krakkóból rajtoló Integration Campre. A mentorom azt javasolta ezt ne hagyjam ki, mert nagyon nagy buli. El is intézte, hogy felkerüljek a résztvevők listájára. Ez viszont azt jelenti, hogy már csütörtökön költöznöm kell. Ennek következményeként nem igazán tehetem meg, hogy elhuzzak 2 napra várost nézni, majd szerdán buli és csütörtökön költözés. Szóval a túrát nagy bánatomra ki kellet hagynom.AZ a nagy szerencsém, hogy csütörtökön délelőtt már oda tudják adni a bizonyítványt és, hogy a tanárnő olyan rendes hogy elenged a csütörtök estéről, illetve a pénteki búcsúról. Rendes tőle! Viszont jól megszívtam, mert elsőként kell megint elmennem és tuti szar lesz elköszönni ismét. Utálom ezt a részt :)

E helyett hétfőn kinéztünk kicsit ünnepelni a pokol konyhája nevű kocsmába, ahol legelső este is voltunk. Nem vittük túlzásba az ivást. Inkább beszélgettünk és csocsóztunk. Már nagyon érzi amúgy a csapat, hogy szétválunk pár nap múlva. Mindenki rohan a saját dolgai miatt össze vissza és ezért eléggé kevesen vagyunk a közös programokon. 

Kultúra:

A túra kihagyásával úgy döntöttem picit még együtt leszek a csapattal, ezért nagy nehezen rávettem magam, hogy bemenjek az órára (hiszen óra még a hét további részében is lesz). A másodikon viszont már nem tudtam bent maradni. Totál unics volt lengyel oktatófilmet nézni megint. Délután viszont ismét csatlakoztam. Ezúttal egy jewish temetőt látogattunk meg. Łodzról ismét érdekes dolgok derültek ki. A temető Európa legnagyobb zsidó temetője volt a maga 10 hektáros területével. Ahogy említettem itt nagyon sok és rettentő gazdag zsidó élt. Mára összesen körül belül 300-an vannak a városba. A temetőbe több érdekes információval lettem gazdagabb. Én például nem tudtam, hogy a sírkövek tetjén lévő kicsi domborműveknek komoly jelentése van.

Ezek általában a foglalkozást, családi hovatartozást és egyéb tulajdonságokat jelöltek. Továbbá a temetőbe nem lehetett egy helyre temetni a férjt és feleségét. Külön helye volt a nőknek a temetőbe és a férfiaknak. Persze a szabály alól itt is vannak kivételek. Tippeljetek, hogy lehetett kibújni alóla. Naná hogy pénzzel :). Mi mással? Építettél valamit a temetőnek, vagy a közösségnek vagy hasonlóak.
Így nézett ki egy gazdagabb sírhely:

Ez volt a szegényebbek része:

Amint látjátok a hely elég félelmetes. tele van össze vissza dölöngélő sírkövekkel és körülbelül egy erdőhöz lehetne hasonlítani manapság. Nagyon jól néz ki amúgy, de sötétedés után nem szeretnék ott lenni. A legszebb és legkirívóbb sírhely tippeljetek kié volt. Hát persze, hogy már a sokat említett textilbáróé, Poznanskié.

Ez nem is annyira sírhelynek tűnik, inkább valami hatalmas nem is tudom minek. Persze mellé is eltemették a feleségét, sőt az egész családot is. Azért kicsit győzködnie kellett az akkori orosz vezetést, de nagy nehezen azért sikerült neki jó benyomást tenni. Megjegyzem ő hozta létre a temetőt is. A sírhelye pedig teljesen a közepén áll és egyetlen elvárása volt az építővel szemben, hogy olyan sírhelyet akar, ami a temető minden szegletéből látható. Hm....
A temető a II W.W. alatt eléggé megtelt, ám kevésbe szép sírkövekkel. Több százezer zsidó halt meg és győzték temetni őket. Ennek a nyomai:

Elég durva hely volt ez a temető. A legdurvább azonban még csak most jön. Miután a gettót kiürítették, az utolsó zsidókkal rendbe rakatták a környéket és az épületeket, majd mivel kevesen voltak ahhoz, hogy deportálják őket, megásatták velük a saját sírhelyüket. Ebből is megvan még 5 db a temetőbe, ami láthat, viszont üresen. Nagy szerencséjükre az utolsó pillanatban el tudtak rejtőzni a városba, de elég fura lehetett pár év múlva megnézniük a saját már kiásott sírhelyüket. Hát ma ezeket láttam :).

Nem tudom ismeritek e az érzést, mikor úgy gondoljátok, hogy egy hely ki akar lökni magából. Mintha már többé nem lennétek oda valók vagy valami ilyesmi. Na én ezt szerdán már nagyon éreztem. Az órákat kihagyva útra keltem, hogy meglátogassam a Ptak Tarding Centert, ami Európa legnagyobb bevásárlóközpont szerűsége. Állítólag tényleg nehéz még elképzelni is. Sajnos nem tudom nektek megmondani, hogy milyen, mert a hely csak 9 és 3 között van nyitva és totál a városon kívül van, én pedig eltévedtem :). Így nem volt időm kimenni oda, amit nagyon sajnálok. Ez a héten Gdansk után a második húzásom ami nem jön be. Utálom az ilyet. Szeretem ha minden a terveim szerint alakul.
Ezután délután elmentem még utoljára a csoporttal valami textilmúzeumot megnézni. Hát nem igazán nyerte el a tetszésem. Persze nyilván voltak érdekes ruhák, gépek, stb, de nem jött be annyira. Nem is szaporítom ezzel tovább a szót.


Búcsúbuli:

 Eljött az utolsó este. A csapat elég fáradt volt az egész napos járkálás miatt, de olyan rendesek voltak, hogy mindenki kijött este és elbúcsúzott tőlem. Ráadásul ez volt az első este, hogy mindenki időbe ott volt a megbeszélt helyen. Még azok is csatlakoztak később akik, Gdanskba voltak. Fél 12 volt mire visszaértek a városba, de enne ellenére is kijöttek pubozni kicsit. Nagyon jó érzés volt. És mivel ilyen rendesek voltak, nekem annál nehezebb volt az este.
Maga az este nem volt extra. Illetve jó volt, csak már megszoktam picit ezt a  helyzetet. Itt már semmi sem új nekem, de ennek ellenére élvezem a dolgot. Iszogattunk kicsit a Bibioteka-ba, csocsoztunk, majd elmentünk bulizni is. Buliba kétszer is voltam. Ez azért volt, mert akik Gdanskba voltak, később mentek csak buliba és pont összefutottam velük a club előtt, ezért vissza kellett mennem velük is. Ja meg képzeljétek, találtam egy srácot, aki beszélt magyarul. A gyerek egy évet lakott Magyarországon, mert volt egy magyar csaja. Mikor találkoztunk megkért, hogy beszélgessek vele magyarul picit, mert szeretne gyakorolni kicsit. Hiszitek vagy sem, de totál nem tudtam vele beszélgetni.  Mintha elfelejtettem volna magyarul. Az írással nincsen gond, de beszéd közbe összeakadnak a szavak és minden mondat után át akarok váltani angolra. Nagyon vicces :). Ja meg megint ott volt a pub-ba a lengyel srác akivel múlt héten is ittam. Ezúttal a haverjával is megismerkedtem és persze megint kellett innom velük. De nem ez a vicces a dologba., hanem az hogy amikor az új srác meglátta mit iszok, mondta hogy vigyázzak, mert egy submarine után nem fogok tudni magamról. Erre én mondtam neki, hogy dehogyis nem. Erre a gyerek megkérdezte, hogy honnan jötte. Én természetesen megmondtam, hogy magyar vagyok, mire a gyerek bocsánatot kért és elhittem, hogy képes vagyok számtalan submarine elpusztítására. A gyerek azt is mondta, hogy a lengyeleknél azt tartják, hogy a magyarok és a lengyelek mindig partnerek a háborúban és az ivásba :). Mindenki szereti amúgy a magyarokat, de páran csodálkoznak, hogy én ilyen jól beszélek angolul, mert a magyaroknak sokszor rossz a nyelvtudása.
A reggel megint főzéssel fejeztük be, de sajna utoljára.

Az utolsó napom kicsit kapkodva telt. Kicsit késtem az óráról, de nem volt belőle gond. Megkaptam a bizonyítványom.

Ezután elköszöntem a tanárnőtől, aki jobban megszeretett, mint azt gondoltam volna. megadta a privát email címét és a telefonszámát, hogy ha bármi gond van vagy csak erre járok hívjam nyugodtan! Ez is hihetetlenül jól esett. Viszont eljött az ideje, hogy pakoljak és költözzek. Már eléggé hozzászoktam ehhez a költözés dologhoz. Nem nagyon vagyok egy helyen 3 hónapnál tovább. Kicsit néha a senki földjén érzem magam, viszont élvezem ezt az életformát!
2 fele hagytam el a kolit, de nem volt egyszerű. Minden szobába bementem, ahol a csoporttársaim laktak és elköszöntem. Persze a jobbakat tartogattam a végére. Voltak akik hihetetlen aranyosak voltak. Pl az egyik portugál srác éppen fürdött mikor náluk voltak elköszönni, ezért csak bekiabáltam neki, hogy byebye.  Erre a gyere nulla másodperc alatt kiugrott a zuhanyból, kitépte az ajtót, mert el akart köszönni. Éppen hajmosás és fogmosás közbe járt, ezért elég csapzott volt szegény, de rendes volt tőle. hatalmas figura a srác. Ezután jöttek a csajok. Tőlük is nehezen váltam meg, mert megszerettem őket. Az egyik francia például olyan rendes volt, hogy lefordított nekem egy receptet angolra, mert a kaja amit főztek nagyon ízlett nekem és ezzel akart kedvesedni. Meg is fogom tanulni, hogy kell elkészíteni azt a kaját. Az egyik spanyol lejányzó Gdanskból hozott nekem egy képeslapot. Egyszóval meghatódtam tőlük picit. A végére maradtak a szobatársak. Tőlük könnyebben megváltam, hiszen 2 jön tovább velem Krakkóba, csak ők szombaton költöznek. A finn srác meg igazi északi gyerek. Olyan mint a Kimi, kicsit jégember. Persze ami tőle tellett búcsú szinten azt megtette azért :)

A vonatom fél 4-kor indult és szerencsére hiba nélkül ideértem. Már át kellett szállnom Varsóba,de ennyi belefért. Plusz mind a két vonaton meg akartak büntetni, mert hogy nem jó az Internation Student Card a vonaton. Hát nem volt egyszerű kidumálni, de végül sikerült. Krakkóba fél 9-kor érkeztem, ismét sötét és esős időbe, ahogy azt Łodzba költözésem során is tettem :). Szomorúan de tudomásul vettem, hogy 4 elképesztő hét után elhagytam Łodz városát és átköltöztem Krakkóba. Ez már hivatalos, hiszen a face-n is átírtam a lakhelyem :)

Ezzel le is zárult a thewayfarer első évada. A második évad már új helyszínen és szereplőkkel fog folytatódni. Kezdés várhatóan 2012 október elején.

For my little friends at Łodz

As some of you already know, I am writing a blog for my bodies at home. That is why it is mainly written in hungarian language. But not this time. This episode is for you!

I do not like saying good bye and things like this, because it is hard for me. I do not know why but that is the fact. This is the second time when I need to say good bye for my friends within 1 month. I hope it will not happen again for a time. The situation is even worst because I need to move earlier and that is why I am the first who leave the group of EILC 2012 Łodz.

But now I just want to say thank you for all of you, because it was an awesome period of my life. You were my first foreign friends who are really FRINDS, not just familiar people. At first the whole situation was new for me, but the beginning was easy with you. I enjoyed all of the minutes in this month, including the lesson, cultural events, common drinking, parties and my favorites were the crazy mornings. They were unbelievable. I just almost forget about the common cooking of the Spanish, French girls and my only always sick Finnish body. (just come to my mind: please send me the prescriptions of the foods, also of the last Sunday common soupJ). 

So all together I am happy to meet you and sorry for not being with you at the last nights. I hope some of you will visit me at Krakow in this semester. My door is always open for you!

Best wishes: Bence (the Hungarian boy:))

postscript: Happy Birthday for the little French girl. And welcome in the group of 20s.

I love this crazy group from the beginning :)

EXAM

Az időrend miatt ebbe a bejegyzésbe rendhagyó módon másik rovat került előre. Szóval vágjunk is bele.

Party:

Pénteken 5-re volt kitűzve az indulási idő a barbeceu party-ra. Mivel délelőtt az órán szóltak nekünk, hogy a kaját ők állják (illetve az egyetem), de a piát magunknak kell venni, mert ők nem tudják elszámolni, így még gyorsan elugrottunk a Tescoba bevásárolni. Mivel marha hideg este elé néztünk és kicsit betegeskedem is, ezért a bor mellett döntöttem, ami később jó döntésnek bizonyult.

(Erre a betegség sztory-ra kicsit rátérnék. Első héten ugye beteg lett a finn srác, aki megjegyzem azóta is szarul van :). Nem értem miért nem tud már meggyógyulni, de elég durván haldoklik. Amikor meg már majdnem meggyógyulna, kijön velünk este és újra beteg lesz. Nem hiszem el komolyan!. Na a második héten a horvát srác is megbetegedett, így ketten maradtunk talpon az osztrák gyerekkel. Gyorsan hirdettünk is egy házi bajnokságot, hogy ki bírja tovább egészségesen. Toltam is magamba a vitaminokat, hogy nyerni tudjak, de nem jött be. Vesztettem sajna. Azért megjegyzem úgy lenne fer, ha a 4. hét ő is megbetegedne :). Tudom, hogy nem illik ilyet kívánni, de ......)

Visszatérve a barbeceu-ra, nem igazán vagyok hozzászokva, hogy ilyen hidegbe sütögessek. Olyan hideg van itt esténként, hogy nem hogy pulcsi, de kabát és télisapi is kell. Valamelyik este 3 fok volt, fuck! NO mind1. A délutáni party helyszíne egy privát kastélyszerűség udvara volt, de erre még visszatérek. A buli elég lassan indult be, mert a sütés előtt még lengyel dalokat kellett tanulnunk és énekelnünk. Én ezt a részt nem annyira élveztem, de eljött az én időm is. Ez azt jelenti, hogy jött a kaja. Nagyrészt kolbászt sütöttünk, de több féle husiból volt, meg méretben, egyszóval lehetett választani. A nyársak amivel sütöttünk, kb 2 m hosszúak voltak és nem túloztam higgyétek el. A tűz viszont akkora volt, hogy még ilyen távolságból is alig bírtam sütni. Szerencsémre tudtam szerezni egy 3 ágú nyársat így több embernek tudtam egyszerre sütni, amit természetesen viszonoztak is. Nem tudom, hogy hány adagot ettem, de a végén már rosszul voltam :). Féltem is, hogy mi lesz így az este bulis részével, de azért megoldottam. Egyszóval miután végzett a csapat a zabával, mert ahogy ettünk ezt csak zabának tudom hívni, újra körbeültük a tüzet és elindult az énekelgetés és gitározgatás. Eleinte megint csak lengyel dalokat hallhattunk. Ezzel a lengyel dal hallgatással is úgy vagyok mint a templomok és parkok látogatásával. Elsőre nagyon szép, másodikra még oké, harmadikra már húzom a szám, de a negyediknél már kicsit ideges kezdek lenni. A faszi aki énekelt a "bajuszember" tesója volt. Vicces volt látni ezt a két embert együtt! Jelen volt továbbá mind a két csoport tanárnője is a bulin. Na de vissza a gitárhoz. Az volt a mázli, hogy az egyik török srác tudott gitározni. Egész konkrétan játszik otthon valami bandába. Megjegyzem full úgy is néz ki mint egy rocksztár. Ezt nézzétek :)

Most mondjátok, hogy nincs igazam. És a poén az, hogy pont úgy ültem, hogy vele szembe a tűz másik oldalán.

Nem viccelek, olyan volt mintha az ördög maga énekelne nekem. Hihetetlen volt. A srác amúgy nagyon jófej, de külsőre ő a devil. Persze mondanom sem kell, hogy ismerős dallamok csendültek fel, hiszen egy időbe otthon is sokat húzta a húrokat valaki :P. Remélem ha hazamegyek visszatérnek azok az idők is. Teljesen otthon éreztem magam, ami nagyon furcsa, hiszen másik országba vagyok és más nemzetiségű emberekkel, még is úgy éreztem magam mintha egy nagy család lennénk. Ezek az emberek többé már nem csoporttársak, hanem sokuk a barátom is! Jó érzés.
A gitár mellett most kitérnék a házra is kicsit. A bulit páran bent folytattuk, hiszen volt bent egy zongora és természetesen többen tudtak is játszani rajta (nekem is meg kéne tanulnom valamin játszani). Nagyon ügyesek voltak mindannyian. Na de a ház. Hm... hol is kezdjem. Mutatok pár képet, meg hasonlókat, hogy kicsit el tudjátok képzelni a dolgot.

http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/wie/eubuildit/manufacturing/lodz/grohman
A ház tehát egy régi gyárhoz tartozó épület volt, ma pedig egy pár tulajdonában van. Ők annyira lazák, hogy simán odaadják a tanárnőnknek ilyen party-k alkalmával csak mert haverok. A poén nem csak ez, hanem, hogy bárhova mehettünk a házba. Na itt kezdődnek a félelmetes részek. A ház alsó szintjén van egy nagy aula szerűség, a zongorával (ezt látjátok a képen). Itt most éppen egy privát kiállítás van berendezve minden féle érdekes nem is tudom mivel. Komolyan fogalmam sincs miket láttam ott. Valami nagyon művészi izéket :). Van továbbá egy szoba is, ami szintén félelmetes. A Wc-be nincs villany és az egész alsó szint olyan mintha kb vámpírok laknák. Pontosan ahogy a filmekbe leírják. Elég félelmetes volt. A B variációm arra, hogy mire is hasonlít az alsó szint, az talán hogy itt szvinger party-kat tarthatnak. Bár nem tudom az milyen helyeken van, de itt kb el tudnám képzelni.  
Volt továbbá egy emelet is, ami próbaterem szerűségnek nézett ki, de a fene se tudja. A helyet továbbá még kísértetiesebbé teszi, hogy a szomszédba egy bezárt gyár van, illetve a házba szabadon mozoghatnak az állatok. Jó nagy fekete és egyéb színű macskákkal lehet találkozni. Mindenhol ott vannak a leghülyébb időpontokba. 
A legérdekesebb szint a pince volt. A párocskáról azt kell még tudni extraként, hogy a nő heppje hogy könyveket ír és nyomtat, de 19 századi technikákkal, képekkel, eszközökkel és korhű technikával készült papírra természetesen.  Mi ezt is megnézhettük. Itt több szobába nem volt világítás, ahogy ez az egész házra jellemző :). Tényleg minden eredeti volt lent. Sose láttam még ilyet. Egy privát nyomda a 19 századból és régi épületben... áááá nem tudom leírni nektek rendesen bocsi. A szobákba lent nem is mindig mertem egyedül bemenni. A bajuszember mesélt is jó sztorykat a tulajokról és a házról magáról is. Erre a nyomtatás dologra még annyiba térnék vissza, hogy évente csak pár darab készül és nagyon drágán adják el. A nő az ötletgazda és a főnök, a férj pedig dolgozik, gépel, gépet javít, stb. Jó kis munkamegosztás. De tuti jól megy nekik az üzlet, ha ilyen épületre telik nekik. 
A helyet kb fél 12 fele hagyhattuk el. Én még be akartam lógni az elhagyott gyárépületbe is, de már nem volt rá idő:). Még átugrottunk kicsit a pubunkba és ezúttal a bajuszember és a tanárnő is csatlakozott. Tök jó volt velük dumálni picit. Én buliba nem mentem, mert felhúztak kicsit a többiek azzal, hogy mennyire részegek. Ezek a barmok összeestek többször az utcán. Mondtam nekik menjünk haza, de persze nem értették. Én viszont így nem akartam mutatkozni velük, ezrét rövidre zártam az estét.


Life és vizsga:


Gondolom már izgatottan várjátok, hogy is sikerült a vizsga :)..... Előbb azonban a felkészülésről.
 Ismét észre kellett, hogy vegyem hogy nagy kihagyás után egyszerűen az agyam nem hajlandó tanulni. Mostanában amúgy csinál hülyeségeket, ha már itt tartunk. Pl ha sokat eszem nem nagyon tudok angolul beszélni. A fene se tudja miért, de elég vicces sztoryk vannak ide is. Na a lényeg, hogy elég nehezen vettem rá magam a tanulásra és sajna nem is vittem túlzásba szombaton. A vizsga amúgy két részből áll, ahogy ez szokás otthon is. Egy oral exam és egy writen. Az oral itt másképpen van mint ahogy megszoktam. Mivel ez beginner fokozat, ezért a szisztéma a következő volt. Négyesével kellett csoportokat formálnunk, úgy hogy kettő ember az egyik csoportból és kettő a másikból (mert ugye az órák két csoportba voltak tartva, ahogy ezt már említettem eleinte). Nekünk mázlink volt, mert a blokkba pont jó volt ez az arány. E mellett egyikünk sem mondható rossznak ami a lengyel nyelvet illeti, így nem volt nehéz dolgunk. A vizsgára úgy kellett felkészülnünk, hogy nekünk kellett kitalálni egy 5-10 perc hosszú előadás szerűséget (teljesen szabadon választott témában) és a vizsgán a tudásunknak megfelelően eljátszani. Szombaton még ezzel a résszel álltunk a legjobban, mert a szöveges részünket elkészítettük. Az írásbelire annyit készültem, hogy megnézegettem pár feladatot.
Az írásbeli a következő feladatokból állt: hallgatás (itt számokat és időpontokat diktáltak nekünk:)), szövegértés, nyelvtan, leírni, hogy hogyan jutok el egyik helyről a másikra térkép alapján + leírni egy napodat. Ezekhez szerencsére minden anyagom megvolt, már csak tanulni kellett volna. Nem tudom ki mennyire ismer, de még a legegyszerűbb kis szar vizsga előtt sem nagyon megyek sehova sem. Nem tudom megmagyarázni miért, de ez van. Ezért szombaton otthon maradtam és inkább filmeztünk páran. Sajna eléggé hulla voltam így a film végét sem bírtam megvárni.
Reggel talán először keltem úgy hogy kipihentnek éreztem magam. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Ezután nagy nehezen rágyűrtem magam a tanulásra és átrágtam magam minden feladaton, de közbe ez az érzés motoszkált bennem :) (https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=RFZrzg62Zj0)
A szóbelire való felkészülés nagyon vicces volt. Nem tartott sokáig, viszont annál többet nevettünk. Képzeljétek el, ahogy 4 huszonéves gyerek lengyelül nyökög, no és persze a szavak egy részét se elsőre se másodikra nem tudtuk kiejteni. A sztorynk egyszerű volt. 4 helyszínt ölelt fel. Elsőként egy telefonbeszélgetés, ahol ledumáltuk mi lesz este és kik jönnek. Majd a következő jelenet a főutcán volt, ahol arról beszéltünk, hogy hova is menjünk és hogy jutunk oda. A 3. a kocsmába zajlott, ahol beszélgettünk, illetve leittuk magunkat és a történet szerint elvesztettük az emlékezetünket. Majd a 4., hogy az órán ülünk másnaposan, de csak hárman vagyunk bent. A tanár ezen kiakad, hogy merre járnak a többiek és ezért törli az órát, mi pedig jobb jegyet kapunk, hiszen megjelentünk. Szóval ahogy látjátok nem túl komplikált a sztory, ám lengyel nem egyszerű. Persze minden jelenetnél változtattunk az öltözékünkön (kabát, iskolatáska, stb).
Este kicsit nehezen aludtam el, mert izgultam (bár nem tudom mi a francért). Reggel már totál nyugodt voltam és a vizsgán sem volt gáz. Nagy hasznát vettem az 1977-es magyar-lengyel szótárnak. Kösz body! Beültem és szépen nyugodtan először az írásbelit tudtam le, majd a szóbelit, ahol a mi kis csapatunk mutatkozott be elsőre. Ez a rész is jól sikerült, a tanárok sokat nevettek rajtunk.
A jegyet 3 óra fele mondták meg. Én 5-5-öt kaptam mind a két részre, így a végső jegyem is 5-ös lett. Ezzel a csoport élvonalába zártam a hónapot egy kis lengyel tudással a tarsolyomban. Nem tudom meddig tart ez ki, de szeretném megőrizni legalább amíg itt tartózkodom.

Ezzel el is érkeztünk a bejegyzés végéhez. A következő rész lesz a thewayfarer sztory első évadának záró epizódja. A tartalomról előzetesen nem tudok semmit sem mondani, mert a hetem totál káosznak tűnik jelenleg a költözés és egyebek miatt. Na de majd meglátjátok!

ui.: a futás egyre jobban megy, annak köszönhetően, hogy van időm edzeni:). Fel is kell kötnöm a gatyám ha nem akarok beégni.
 Plusz a vasárnapból teljesen kifelejtettem, hogy volt közös főzés is. A tanárnő eljött a koliba délután 1-re, hozta az összes cuccot ami kell a kajához és a banda közösen főzött. Persze nem mindenki vette ki ugyan úgy a részét a kajacsinálásból, én azért aktív voltam. Hiszen aki főz annak mindig csurran, cseppen a kóstoló adagokból :). Megjegyzem nem egyszerű 32 emberre főzni. És nem is 2 percig tart. Végül a kaja elkészült és talán a legjobb volt amit itt ettem. Sajna fogalmam sincsen mi volt. Olyan dolgok voltak benne, amiket még nem is láttam életembe, nem hogy főztem volna belőle valamit is. Valami leves volt amúgy, de nagyon tartalmas. 3-szor is ettem belőle :).  

nyugisabb hét

Life:

Végre elérkeztem egy olyan héthez, ami így visszanézve nem volt olyan fárasztó (eddig), mint az előzőek. Az órákon természetesen végig ott voltam, hiszen kiderült, hogy nem a 4 hét végén hanem, már következő hétfőn lesz a vizsga, így vesztettem 4 nap tanulást hirtelen. Össze kell kapnom magam picit, mert eddig nem vittem túlzásba a tanulást és az órai odafigyelés kezd kevésnek bizonyulni. Emellett az otthon tárgyakkal is el vagyok maradva, de kedden és szerdán orvosoltam ezekből néhányat. Nem jó ez amúgy, hogy otthonra is kell csinálgatni dolgokat. Értem én, hogy ez a rendje, meg ilyenek, de marha nehéz nekiállni innen. Remélem értitek, aki meg megy ki erasmussal, az majd fogja. Közbe a Rókaűzőkkel is egyre többet kell foglalkozni. Azt mondjuk pont szeretem csinálni, csak a verseny is sikerüljön jól. Ide gyorsan bele is építem a sport rovatot, mert ezúttal csak annyit tudok beleírni, hogy most már minden nap járok futni végre és nagyon jól érzem magam tőle. Bírom amikor feltöltődök picit endorfinnal :).
 A közös főzések továbbra is mennek, de a héten még nem volt olyan nagy kajálás, hogy valaki kifejezetten főzött volna valami speckó hazait. Viszont ebédek és pici vacsik mindig készülnek. Tiszta régi boszi érzésem van tőle. Imádtam, mikor a konyhába mindig volt társaság, lehetett dumálni, baromkodni és után egy jót enni közösen. Még arra is emlékszem, hogy voltak szkander partyk is. Huh de régen voltak ezek már (szerencsére itt nincsen szkander, mert most le vagyok poszkulva).

Kultúra:

Ahogy már említettem, csak hétfőn mozdultam ki délután kulturális programok után kutatva. Nagyon érdekes délután volt. Ismét egy II. W.W.-hoz köthető helyet látogattunk meg. Ezek nagyon durvák amúgy, többen nem bírnak megnézni pár szobát vagy helyet vagy képet, stb.
Na de annyit kell tudni, hogy Łodz a német megszállás után természetesen új nevet kapott:  Litzmannstadt. Ahogy már említettem az előző részekbe itt volt börtön a városba, természetesen ghetto is és nem is kicsi valamint egy állomás ahonnan a vonatok csak a koncentrációs táborokba mentek. Csak Łodzban 230 000 zsidó élt. Őket természetesen vagy elszállították a munkatáborokba vagy a ghettoba költöztették. Ez a városrész teljesen el volt kerítve, de olyan szinten, hogy volt, hogy a főút fölött volt egy felüljáró, hogy a  ghettoban élők azon keresztül közlekedhessenek, mert persze nem engedték őket a másik úton menni.

Na de a látogatásunk célja ezúttal az állomás volt, aminek a neve Radegast.

Az állomás a következőképpen nézett ki. Elsőként volt egy kapu amin nyilván csak befele lehetett menni.

Ezután volt egy aula szerűség, majd egy hosszú folyosó, aminek tömör beton falai voltak (annak idején nem volt teteje).

Ez hihetetlen hosszú és ma a falain emlékek vannak. Például minden év bele van vésve a falba és az év mellé, hogy mi történt abban az időben, illetve mellett kiállítva a deportáltak papírjai, adatokkal és mindennel, teljesen eredetibe. Erről is mutatok pár képet a példa kedvéért.

A folyosón végigérve érkeztünk el a vágányokhoz. Nem tudom pontosan hány volt annak idején, de most már csak egy van mutiba. érdekes volt, hogy be lehetett menni az eredeti vagonokba, láttuk a mozdonyokat és mindent, úgy ahogy annak idején volt. A vagonok nem voltak túl nagyok, mégis 300 ember volt átlagosan egyben az utazás során. Persze mondanom se kell, hogy ez azt jelenti, hogy leülni, sőt még megmozdulni sincsen hely, nem hogy lepihenni. Wc, kaja és egyéb luxuscikkek nem léteztek ilyen helyen, ezért sokan már az odaérkezés előtt meghaltak.

A Radegast állomásról induló vonatok legnépszerűbb célpontjai a következő helyek voltak:

Miután végeztünk az állomás külső részével, jöhetett maga az épület. Ez ma múzeumként üzemel. Belül térképek voltak a városról és a ghettoról, valamit rengeteg fotó és még több eredeti okmány az elszállítottak adatiról. Hihetetlen volt látni, hogy mire voltak képesek az emberek.

Ezután a nap további részébe ismét parkot látogattunk a változatosság kedvéért, valamint végre megmutatták nekünk Łodz nagy folyóját. Srácok, a Kapos különb ennél még aszálykor is! Egy vicc!épet sem érdemes mutatni róla. Inkább mutatok egyet a csapatól :)

Ez a városka egyik legmagasabb pontján készült a parkba. Nem volt nehéz feljutni rá, mert körülbelül olyan, mint egy összetúrt földkupac. A kecsói domb ezerszer jobb ennél.
A kulturális rovatot egyéb látogatott hely híján zárnám is.

Party:

A hétfő este végre vidám telt itthon :). Már ideje volt egy ilyennek is. Itt had ne menjek bele a részletekbe, viszont mutatnék egy videót az estéből. Engem levett a lábamról. Nem tudom láttam e már ilyen szép ezelőtt valaha is: http://www.youtube.com/watch?v=EsEiLGBk3Bo
Nézzétek meg ha lesz egy kis időtök, tetszeni fog.

A kedd az nulla volt, fájt a torkom picit, meg pihenni szerettem volna, ezért itthon maradtam. De legyek bárhol is, kedd este 8 fele mindig összeszorul picit a szívem és szeretnék otthon lenni.

Na de a szerda.... Hát ez szokás szerint őrült volt, ahogy az előző kettő is. Az indulási időpontot rendszeresen 9:30-ra tesszük, de az összes lány késik persze. Na de a nehézkes indulás után ismét a Bibioteka volt a célpontunk. Mi más, hiszen szerdán olcsóbb minden a diákoknak:). A pub totál fullon volt mire odaértünk és ezúttal nem csak helyiekkel. Megérkeztek az első erasmusosok. Hétfőn pl 200 jött. Nyilván ők is hamar felfedezték a helyet. Sőt ugyan abba a hibába este mint mi az első alkalommal, nevezetesen hogy túl olcsó a pia és marha részegek voltunk nagyon hamar. Én már tapasztaltnak mondhatom magam (nem rugok be az első órákba). Persze a sok új külföldi arc között mindenki talált a saját nemzetiségéből valót, csak én nem. Egy árva magyar sem volt. Nem is tudom mikor szólaltam meg magyarul utoljára. Lassan már mondanék valamit, mert teljesen elfelejtem a nyelvet :). Na de majd Krakkóba a kis lakótársammal váltók pár szót az otthon nyelvén. A pubba megismerkedtem egy lengyel sráccal, illetve ő velem, amikor látta, hogy ismét egy submarinet pusztítok el éppen, odajött és kérdezte, honnan való vagyok, mert hogy ő is ismeri a piát. Dumáltunk egy picit, na meg persze kellett inni is. A csávó egy igaz helyi kocsmaarc volt. Egyedül jött le, a pult szélén magába iszogatott (később velem), ismerte a az összes csapost, stb. Ez utóbbi miatt természetesen nulla perc alatt kaptuk a piákat. Nem szeretek lengyelekkel inni, főleg nem helyiekkel, mert ezek vedelnek. Mindig inni kell velük, ha nem akarsz akkor is :), szóval ezek után mindig kihagy az agyam. Most sem történt másképpen. Nem tudom mikor veszthettem el a fonalat, de tuti hogy már a pubba megtörtént. Ezután még voltam buliba is, végre egy új helyen. Sajna beugrós volt (persze csak a srácoknak), viszont sokkal jobb mint az eddigiek. Több terem volt, jó zene, normális arcok (már amire emlékszem). Az tuti, hogy egyszer csak arra eszméltem, hogy már mindenki hazament a csapatunkból és én egyedül vagyok a klubba. Vicces volt, mert nem nagyon tudtam merre van a klub maga és egyéb hasznos információk híján is voltam. Na de szerencsére nagynehezen hazaértem, de ne kérdezzétek mikor és mivel, mert gőzöm sincsen. Az este 3. része következett, a "crazy morning". Hát ez nagyon vicces sztory, de a saját szennyesemet nem fogom kiteregetni a neten (akit érdekel privát üzenetben megkereshet). Erről annyit mondanék, hogy az utóbbi időkbe szokássá vált a csapatba, hogy reggel szállingóznak vissza az emberek a különböző szobákból, isten tudja milyen események után. Nagyon sokat szoktam nevetni ezeken. Az első órát le is késtem, mert kicsit későn tértem magamhoz, de a másodikon sem voltam a toppon. Az lesson közbe viszont elkezdtek visszatárni az emlékek. Ezek között több olyan is volt amivel sajt magamat is megleptem....

Már ennyi! A tablóképünkkel búcsúznék. Szerintem nagyon vicces. Olyan mintha egy mese vagy sorozat szereplőit mutatná be a fő jellemvonásokon keresztül.

Előzetes a következő epizódból:
Hétvégén barbecue party várható délután a kedvenc tanárnőmmel náluk! Majd a szokásos hétvégi két buli. A hétvégét azonban a tanulás fogja meghatározni, hiszen hétfőn délelőtt vizsga van és át kell mennem rajta. A vizsgáról is ebbe a részben halhattok majd. Vasárnapra várható még továbbá egy közös 32 emberes nagy főzés a koliba és ezzel egybekötött tanulás, szintén a tanárnő közbenjárásával.

EILC féltáv

Ismét egy érdekes és élménydús héten vagyok túl. De nézzük is a részleteket:

Kultúra: 

A hét második felébe nem történt túl sok dolog, ennek egyik oka, hogy a csütörtököt és a szombatot kb szinte teljesen kihagytam az előző napi bulik miatt. A csütörtöki órák kihagyásából még lehet gondom is, mert a time-ot vettük és állítólag nehéz, de majd kiderül. Csütörtök délután IKEA-ba voltam a szobatársammal, meg kicsit várost járni, mert eddig csak a történelmi részeket láttuk. Nem volt rossz délután, de végig esett az eső sajnos.

Pénteken már reggel 8-kor útra keltünk és egy egész napos utazáson voltunk. A városka amit meglátogattunk Lowicz volt. Ez egy 30 000-es kisvároska, viszont nagyon régi és szép. Megnéztünk egy hatalmas apátságot és a hozzá tartozó múzeumot. Nagyon rérdekes volt, hogy fel lehetett menni a templom tetejére a tornyokba. Ez marha magas volt (sajnos elfelejtettem a pontos magasságát) és távcsővel lehetett látni Lodz-t 60 km távolságból :). Na de jöjjön erről néhány kép:

A lengyelek amúgy nagyon vallásosak, ezért járunk ennyit ilyen helyekre. Erre a vallásosság témára még visszatérek, mert van vicces sztorym is hozzá:).
A napunk következő állomása egy kastély volt. Ehhez nem fűznék sokat hozzá, mert úgy sem ismeritek a  tulajokat gondolom(én magam sem ismertem). Itt a legérdekesebb az volt ahogy körbevittek minket. A sok külföldi látogató miatt a kastély bemutatása egy lejátszóval és fülessel történik. Minden szobát külön külön és nagyon érthetően mutattak be. Jó ötletnek tartottam, mert mindeni a saját ütemébe tudott haladni és nem kellett várnunk senkire sem.
Ezután egy hatalmas parkot látogattunk meg. Itt parkból is rengeteg van és nagyon szépek is. Ez például azért volt különleges, mert tele volt rom épületekkel.  Miért is különleges? Mert ezek a romok elve romnak készültek:). Állítólag azért építettek eleve romokat, hogy úgy tűnjön a hely mintha tele lenne történelmi emlékekkel. Ezt tovább tetőzi, hogy nem mostanában csinálták, hanem a 18. századba. Fogalmam sincsen miért volt ez jó nekik a 18. századba, de megcsinálták és jól is néz ki. Erről is mutatok pár képet:

A nap követező állomása volt talán a legérdekesebb. Meglátogattuk Fryderyk Chopin szülőházát és a hozzá tartozó hatalmas és rettentő szép kertet. Nagyon szépen gondozva van a kert és tényleg nehéz szavakat találni rá. Ahogy sétáltunk át rajta a földből pedig kellemes zene szólt. Aki szeretné megtippelheti milyen zene :). Ez tetszett talán a legjobban. A házba nem volt semmi extra, kb olyan mint bármelyik hazai költőnk szülőháza otthon. Itt a zongora tetszett a legjobban. (és nem az ürge nem Chopin).

Túránk végéhez közeledve már mindenki marha éhes volt. Nekem mondjuk volt eszem és vittem szenyát, de a többiek nem tudom mit értenek az egész napos vidéki kirándulás alatt, szóval megszívták. kajálni is persze egy hangulatos helyre vittek minket. Én ha tehetem akkor mindig valami helyi cuccot rendelek. Az utóbbi időbe a pierogi-ra vagyok rákattanva. Mindig másfélét eszek, de nem tudom megunni. Ha erre jártok ki ne hagyjátok. Este 8 fele értünk haza és már szedtük is a sátorfánkat, mert várt az éjszaka minket, de erről is később.

A hétvége rettentő gyorsan elröpül mindig. Szombat pihentem, vasárnap meg megint valami parkba voltunk. Itt már éreztem, hogy a tököm kezd tele lenni a parkkal és a sok sétával. Persze ez is szép volt és persze itt is volt egy monostor, de már a könyökömön jönnek ki. Ezt a napot gyakorlatilag én mentettem meg :), mert láttam egy táblát a parkba, hogy van valami adventure park itt. Ez hasonló a Megyextrémhez. Nyilván nem akartam kihagyni a dolgot és szerencsére voltak akik csatlakoztak. A két legnehezebb szintet másztuk meg, ami nagyon tetszett. Jó volt végre egy kis izgalom vagy mi a fene.

Sport:

Végre van mit írnom ide is. Bár a kalandpark is átmozgatta az embert, azért edzésnek nem mondanám. Ami jó hír, hogy találok időt a napjaimba a futásra, így többször is volt az utóbbi napokba. A táv kb 8 km, mert többre sajna nincs időm. Sajna a pulzusom elég magas a pia miatt, de néhány nap szünet után már nincsen gond vele szerencsére. Na de képzeljétek, amikor idejöttem, kb furán néztek rám, hogy mi a fenét csinál ez a gyerek, hova megy és legfőképp minek. Erre szombaton eljöttek velem a csajok és kiderült, hogy az egyik nem is fut rosszul, a másik régebben futott, a harmadik meg csak nem akart otthon unatkozni. Elvittem őket a parkba, de én ott le is ráztam őket gyorsan, mert azért gyorsnak nem mondanám őket. Viszont aranyosak voltak, de másnapra volt akinek izomláza lett. Elég vicces volt, főleg ahogy egyik másik fut.
Ezek után vasárnap este ismét új társra leltem. Van egy osztrák srác aki egy héttel később csatlakozott a csoporthoz és róla is kiderült, hogy szokott futni. Ő viszont már lényegesen gyorsabb, így vele már tudtam együtt futni. Remélem máskor is eljön velem, mert néha jó ha van társa az embernek a futáshoz.

Life and party:

Ebbe a bejegyzésbe össze kell vonnom a kettőt. Sajnos néha elég nehéz elválasztani a kettőt.

Elsőként kezdeném azzal, hogy a saját kis "vacsoracsatánkba" a finn srác jött asszem csütörtökön, majd a francia lányok vasárnap. Nagyon finom kaják készültek. A finn srác valami teljesen házi recept alapján készült kaját főzött és marha jó volt. A lányok valami francia specialitást főztek, de sajna elfelejtettem a nevét, viszont ha hazamegyek akarok nektek ilyet főzni, mert hihetetlen finom. Az elkészítése viszont elég érdekesen alakult. A koli egyik fele fel van újítva kb az otthoni kolik szintjére, a másik felén viszont csak nyílászárók vannak kicserélve. Ez azt jelenti, hogy a konyha is elég gatya állapotba van, viszont csak ott van sütő. Na de milyen. Nincsen benne se rács se semmi. Sőt van ahol nem is működik. E mellett persze marha mocskos is és ami még tetőzi a dolgot, hogy nekünk nem volt semmink amit beletegyünk :). Így vágtunk neki a főzésnek. Végül nem akartam elhinni, de edényeket tettünk a sütőbe és abba sütöttünk a sütő fenekén. Ilyet én még nem láttam. A lényeg, hogy finom lett a végére.
Másnap extraként csináltam egy rántottát, de még ezt sem ismerte valaki. Ezt a kaját a folyosón fogyasztottuk el, mert a blokk étkező észébe már nem fértünk el. Elég vicces volt a lift mellett enni, no meg persze egyközös tálból, mint valami állatok :).

Nem tudom ezek hol nőttek fel, de nem ismernek egy zenét sem, egy sorozatot sem, a kajákra amire azt hinném, hogy worldwide kiderül, hogy nem.

Jöjjenek a mocskos részletek a buliról. (a bejegyzés további részét 18 éven aluliak számára nem ajánlom -nem viccelek-, mert a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmaz).
Szerdán szokás szerint kimentünk, mert itt is a szerda az egyetemistáké, ami azt jelenti, hogy olcsóbb a pia bizonyos helyeken. Mondanom se kell, hogy nézett ki a csapat. Itt megállnék picit és leosztanám a bulikat 3 részre. Mert tapasztalatim szerint nagyon jól elkülöníthetőek. 1: pub; iszogatás, csocso, stb. 2: buli; már aki eljut idáig. 3: a reggel; hát a reggel a legdurvább. Itt mindig valami olyan történik amire nem is gondoltam volna. Szerdán én a bulit kihagytam, a főzés rész a megvolt, viszont mikor felértem mindenhol hajat láttam. Eleinte nem értettem mi a fene van. Erre kiderült, hogy ezek a barmok részegen hajat vágtak. Na de hogyan. valami szar ollóval össze vissza. Ez az egyik görög lány hajából jött ki:

Belevágtak továbbá az osztrák srác sérójába is. Ennek az eredmény az lett, hogy reggel megpróbálták korrigálni a hibát, persze ugyanazzal a szarral.

Végül le kellett tolni majdnem az egészet. Szegény srác úgy néz ki mint valami halálos beteg akinek már nincsen sok vissza:). De látnotok kellett volna reggel (12:30), amikor felkelt a srác és megtalálta a haját a konyhába, majd beugrott neki, hogy ez az övé. Nagyon sokat röhögtem. Oldme-nek is tetszeni fog az tuti.

Ja majdnem elfelejtettem, hogy egy fél órát kb a liftnél töltöttem, mert nem akartam megzavarni (vagy nem mertem a fene se tudja) a folyosón éppen csókolózó blokktársam. A gond csak az volt, hogy akivel kavart az egy másik srác volt! IGEN JÓL OLVASSÁTOK. Nem nagyon tudtam hova tenni. Ez persze elindított egy lavinát. Ezek után elég érdekes dolgok láttak napvilágot a hét további részében.

Szóval róluk kiderült, hogy velem nem egy csapatba játszanak. Persze otthon mindkettő kapcsolatban él. A vicc, hogy srácokkal persze. És marha korrektek amúgy mert totál nem lehet észrevenni, hogy ők a saját nemüket favorizálják és szerencsére nincsen kínos szitu közöttünk emiatt. Bár a blokktársam beszart, hogy mit szólok hozzá, mert itt nyílván nem marad titokba semmi sem. Túl kevesen vagyunk., Szerencsére az utóbbi egy évbe sokkal toleránsabb lettem mint voltam régen.
Ezután a pénteki túrán derült ki az újabb érdekes info. Ehhez is vissza kell menni szerdáig (komolyan nem értem mi történik ezeken az estéken). Az egyik német csaj és az egyik portugál srác kavartak össze és mentek haza, ám az utolsó pillanatba a srác visszavonulót fújt. Nem nagyon értette a csaj. Én már pénteken tudtam miért, de ő csak szombaton tudta meg az okát. És itt szögezném le, hogy én ilyet még nem sz....tam. A srác nem hajlandó lefeküdni senkivel az esküvő előtt. Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii??????? Eleinte azt hittem, csak valaki szívat. Bár csak úgy lett volna, de nem. Ez halálosan komoly. Ebből következik természetesen, hogy szűz. És ha még ennyi nem lenne elég várjatok csak. A portugálok 3-an vannak (eskü könnyezek már a röhögéstől itt a gép előtt). A háromból kettő ezt az álláspontot osztja (a harmadikra még visszatérek:)). Ez mondjuk számomra megmagyaráz néhány dolgot. Most nem fűznék hozzá mást ehhez, mert még mindig nincsen vége a dolognak, csak vissza kell menni kicsit a melegebb frontra. Előbb azonban jöjjön a pénteki buli.
Huh.... Itt mire reggel hazaértem már kimaradtam mindenből. A csapat általában nálunk fejezi be a bulit (zárójelbe jegyzem meg, hogy ezt a budink eléggé megsínyli). Ezúttal nem tudom milyen indíttatásból, de mindenki "marked" lett reggel (kiszívott nyakú). Srácok és lányok egyaránt. Nem tudom a részleteket, hogy ki kit, de nem is érdekel. A csapat viszont viccesen nézett ki reggelre.
El is érkeztünk a szombathoz. Ez volt az este amikor elfogyott az otthonról hozott összes kp-m aminek hála nem mentem buliba a pub után, mert gay clubba mentek. Nem hiszem el a mai napig sem!!!! De mindenki, mert hogy miért ne.

Itt meg kell állnom picit ismét. Az erasmus idők leggyakrabban feltett kérdése a Why not? és a legtöbbet használt mondat, ami jó a másnapra és a jövőre nézve is: I have no idea!

Na a gay clubba való belépésért a why not? kérdés a felelős. Hála az égnek nem ott kötöttem ki. Itt minden mindegy alapon mindenki a saját csapatába játszókkal "játszott". VISZONT: volt aki itt is ott is. Na ez a 3 portugál srác. Megjegyzem hatalmas figura. Neki mindegy, hogy fiu-lány, sovány-kövér, stb csak élvezni akarja az életet. Ő ezt a formát választotta.

Na de egy kis összegzés. Eddig a héten kiderültek alapján van két meleg, egy bi, két esküvőig szűz (Ebből eddig három portugál. Mi a fene van abba az országba??) a társaságban. A lányokról nem tudok semmi ilyesmit, de ezek után ki tudja mi jön még. A velem egy csapatba játszó srácok közül 7 török. Hát ő néha picit klikkesednek. Én amúgy csak úgy hívom őket, hogy "the tukish army". Szóval panaszra nincs okom :). A játékból jó páran kiesnek és én szerencsére jó bandába kerültem. Persze itt mindenki egy banda, de azért mégis.



Rólam:

Nem tudom hány kiló lehetek, de úgy érzem nem fogyok végre. A gondom ezzel csak az, hogy az öveim nem ezt mondják :). Tegnap kellett vágnom egy lyukat az övemre, hogy jobban meg tudjam húzni, mert leesik rólam minden. Nagyon vicces!

Végül pedig említettem már, hogy éppen növőben van a borostám. Ez a következőképpen áll:

Remélem ebbe a bejegyzésbe is megtalálta mindenki a saját ki rovatát. Akik pedig durva szotry-kat vártak megkapták:)!


ui.: ígértem még egy képet a "the mustache man"-ről. Ezt tudtam csinálni, nem tudom mennyire látható. Szemből nem mertem :)

Érdekes csemegék.

A mostani bejegyzésbe elsősorban rövid storykat fogtok hallani. Lesznek köztük csak simán érdekes, de lesznek viccesek is. Nosza neki:

Life:
 1. Már meséltem nektek, hogy a szobába egy finn sráccal lakok. Képzeljétek el, hogy megérkeztünk ide mult vasárnap, szegény gyerek pedig már keddre meg volt fázva. Ő aki északról jött és itt sokkal melegebb van. Eleinte nagyon sajnáltam szegényt. Volt doginál, szed gyógyszert meg minden, de nem igazán van jobban :)! Ez persze önmagába nem vicces, de egy hét után higgyétek el az!   Most is itt ülök és nevetek azon, hogy szegény gyerek úgy köhög, mint egy 60 éves dohányos vagy mint aki éppen kiköpi a tüdejét. És ami még durva a storyba, hogy most már második éjjel óta kelek arra, hogy a srác kb meghal mellettem :)! Elég mélyen alszok de a gyerek képes felköhögni, még úgy is, ha a wc van éppen mert hányni próbál! Már kezdem magam zavarba érezni, mert ahányszor köhög nekem röhögnöm kell, ezért úgy döntöttem, hogy teletömöm vitaminnal, vettem neki gyümit és csináltam teát. Remélem jobban lesz lassan!

2. Sok dolog van amit nem tudok megmagyarázni mióta itt vagyok. Ezek közül egy például az, hogy miért van olyan érzésem, hogy nekem borostát kell növesztenem? De nem is tettem fel magamnak kérdéseket, csak nekiálltam a dolognak és várom hogy változik e valami :). Amúgy lehet, hogy az erasmus hozza ezt ki, de az is lehet, hogy a sok török, meg portugál, stb, akik mellett csigának érzem magam!

3. Tegnap lent voltam enni egy levest dél környékén a koli menzáján. Ott mindig szól valami lengyel rádió, amibe ezúttal valami nagyon ismerős hangzott fel. Egy régi magyar klasszikus szám dallamát hallottam felcsendülni. Eleinte nem akartam elhinni, hogy ennek a két országnak, hogy lehet ennyire hasonló az ízlése, hogy még ezt a számot is feldolgozták a lengyelek. Hát nem dolgozták fel. A rádióba, hiszitek vagy sem, a következő számot játszották: http://www.youtube.com/watch?v=bXf6oBZxfCo

4. A negyedik story vasárnap estéig nyúlik vissza, amikor is közös főzést akartunk csinálni 6-an (négy lány, meg a finn srác és én). Gondoltam én (kis naiv), hogy elsumákolhatom a főzés részt, de megszívtam. Kitalálták, hogy jó, akkor legközelebb nekem kell, utána a finn srácnak, majd a francia csajoknak. Hát tegnap én voltam a soros. Kicsit frusztrált voltam a dolog miatt, mert nem tudtam melyik kultúra mit kedvel, illetve elrontani sem akartam a vacsit, ezért a klasszikus paprikás krumpli mellett döntöttem. Még sose főztem ennyi embernek, főleg nem totál idegeneknek. A lényeg, hogy jól sült el a dolog szerencsére és marha finom lett. Az adagot kicsit elsokaltam, mert a mai ebéd is ugyan az lett, de sebaj. Mindenki szépen megdicsért, hogy ügyes voltam. Amin viszont csodálkoztam, hogy még sose ettek ilyet!

5. Egyéb érdekességként írnám csak le, hogy nem csak a lengyel tudásom fejlődik, de egyéb nyelveket is hatalmas tempóba sajátítok el. Közületek kért meg valaki, hogy keressek vicces idegen szavakat. Hát megtaláltam életem legviccesebb horvát szavát a jelentésével együtt! Tök jó dolog ennyi különböző nemzetiségű emberrel lógni.
A lengyel nyelvtudásomról meg annyit, hogy a kocsmai piarendelés mellé felzárkóztak a boltok is. Bármit simán tudok kérni a Tesco-ba. Tök jó gyakorolni és mindenki teljesen segítőkész ha meghallják, hogy picit nyökögsz és külföldi vagy.

6. Érdekességek a kocsmából:
Gimis éveim piái és játékai vannak visszatérőbe. Pedig reméltem, hogy sose kell már találkoznom velük. Az elsőt még Balatonlellén játszottuk egyik nyáron a Zeuszba asszem. Angolra lefordítva a játék neve pubing roulett.
A szabályok:
- korlátlan mennyiségű ember játszhatja
- valaki számolja meg, hogy fajt tömény van az adott kocsma kínálatába
- ezután mindenkinek kell mondani egy számot (természetesen úgy, hogy nem tudjuk, hogy melyik szám mit takar), majd a számhoz tartozó piát elfogyasztani.
- azok a számok amiket már valaki mondott, kiestek (sem abban a körbe, sem a következőkben nem választhatók)
- és természetesen húzóra kell inni.

A másik egy pia. Mi otthon csak tengeralattjárónak hívtuk, itt pedig submarine lett. Ehhez akik nem tudnák egy sör és egy feles vodka szükséges (itt szinte mindennek vodka az alapja). Ezután a sörből nagyon picit le kell inni, hogy a vodkát poharastól bele tudjuk helyezni a korsóba. A pia végéhez közeledve fog csak kiderülni miért is submarine a neve az italnak. Akik még nem itták vigyázzanak vele, mert elég erős. Ezt jeleztem a kis pajtikáknak itt is, de le se szartak! Totál rá vannak kattanva a cuccra.Ami még érdekesség, hogy rajtam kívül persze senki sem ismerte, de a lengyel csapos gyerek igen! (még itt is hasznos a közös múlt).

7. Nem tudom kit érdekel, de engem igen. Nem csak otthon, de itt is szántják az utakat a a mai napig a jó öreg magyar klasszikus Ikarusz buszok :). Sőt a török srácok azt mondták nálunk is.

8. Én otthon meg voltam győződve róla, hogy nem vagyok magas. Max egy erős közepes. Erre eljöttem ide, ahol majdnem a legmagasabb vagyok a csoportba. Elég vicces a helyzet. Szóval kicsik és nagyon figyelem (de inkább a kicsit): itt a helyetek!

Kultúra:

Zajlanak a minden napos kirándulások továbbra is. Hétfői nap elmentünk hegyet mászni. Hm...... Gondoltam hova, a síkság közepén??? Hát a hegy még olyan magas sem volt mint a havihegyi tető. Elég kiábrándító volt. Az olasz sráccal össze is néztünk, hogy ezt hogy lehet hegynek hívni. A kilátás amúgy nem volt rossz. A "hegyen" volt egy direkt hegyi hangulatot idéző házikó, ahol megvacsiztunk+ volt egy nyáribob pálya is. Elő is törtek belőlem az otthoni érzések. Persze az osztrák és a horvát gyereken kívül senki sem látott még ilyet :). Amúgy van egy csomó ilyen dolog, ami hámunknak természetes, másoknak viszont meglepő.


Kedden ismét hely történelmi helyeket látogattunk. Ezúttal az egykori helyi náci börtönt néztük meg. Itt összesen 20 túlélő volt a háború végére. A kiállítás nem csak a börtönt mutatta meg, hanem a hely náci jellegzetességeket is.
pl.:
a város új címert is kapott, mert a nácik találtak valami történelmi cuccokat egy ásatáson a városnál és kiderült, hogy itt már régen is használták a horogkeresztet szimbólumként. 

 ez a dombormű téglából készült, ami még durvábbá teszi. amúgy az égő épületből falon át menekülni vágyó embereket ábrázolja.

ez pedig a helyi partizánok sapkája volt (nem szerettem volna ilyenekkel találkozni)

Nagyon durva dolgok voltak még, de ezeket látni kell szerintem.
Ezután valami nagyon parkot néztünk meg, ami szép volt, de számomra semmi különös. Ma pedig lengyel törióra volt, hogy jobban lássuk a kultúrát. Hát nekem még okké volt, mert sok a közös a két ország történelmébe és szeretem is a törit, de a többieknek marha unalmas letett 2:45 percig hallgatni az órát.