2013. február 21., csütörtök

The final letter


My best Erasmus!

During the last weeks lots of us were forced to leave Erasmus. It was the end of a very special period and the end of our common time (or at least for a short time).
At the last week I was reading the final letters and sentences of those who left Poland and wanted to share their feelings with you/us. During these days I was thinking a lot. What can I say for my best friends? How can I leave back everybody who is really important for me? How can I be not sad? How should I go back to my previous life? What am I supposed to do next?

My conclusion after one week:
Now I am able to write down some things without getting depressed or sad or something like that. It was really difficult to move back to hungary. I needed to leave back my life there which I loved. I also had to leave back my best friends and my loveL. I am not able to buy stupid ticket for polish trains (or listen my fucking flatmates music) anymore.
BUT (and there is always a stupid but) I need to be thankful because this time was a kind of present for me. I never expected that I would meet with so many good people, getting so many new experience, doing so many shits, and having love. So I finally I got more than I ever wanted and I wrote down everything. All the small things, stories and feelings are in my diary. So if somebody forget something which we did together, do not be shy to ask me about informationJ.  The last week at Krakow was the most difficult, because I knew that I love all of you and I need to say good bye soon and even I was full with tears in my eyes or crying sometimes it was just because I was happy that I know all of you, not because I was sad.  So thank you for being a part of my life or I was able to be the part of your life. I won’t forget anything. I hope we will keep in touch in the future and we will meet on a ski trip or a travelling or during the summer:).
For those lucky who are still Erasmus students I wish a very good life for the next month and never say no for anything. For those who moved home I wish to get back to your life really fast and find new goals and do not forget that Erasmus forever! It changed my life and I am almost sure that that also yours. So it was a great period, thank you for sharing the experience and do not forget your Hungarian friend.

Kisses, besos, bisous, csókok, baci: Bence





2013. február 18., hétfő

Last days of my best period of my life

Az utolsó hét sok vidámsággal és szomorúsággal vegyesen telt el. Igyekeztünk annyit együtt lenni a többiekkel amennyit csak lehetett. Senki újat nem akartunk már megismerni, csak a meglévő barátainkkal szerettünk volna lenni. Itt értsétek bele a programba a nyugisabb napközi és a késő esti ivós jellegű programokat is.

Kedden a várhoz mentünk egy utolsó sétára és megnézni a vár tövében lévő souvenir shopot, hogy vegyünk magunknak és a családnak valami emlékeket. Végül nem tudtunk semmit se venni és a várba se értünk fel, mert a többiek már hívtak is, hogy hol vagyok, mert hogy kettőt beszéltünk meg találkozónak az én lakásomba, amit teljesen elfelejtettem. Szóval ez másnapra maradt, ám akkor jó sok mindent vásároltunk és még egyszer lefotóztuk ezt a gyönyörű kastélyt.
Így gyorsan hazasiettünk, vettünk pierogit ebédre, amit gyorsan ki is sütöttünk, majd egy kis pálinka mellett nekiálltunk 2 ajándékot készíteni az erasmus barátainknak emlékbe, hogy a közösen eltöltött időket sose feledjék el. Az első egy erasmus recept könyv volt, amit internetre töltöttünk fel és mindenki hozzá tudja írni a saját receptjét. Remélem az összes közösen főzött kaja és finomság receptje felkerül, mert itthon is jó lenne lefőzni ezeket a kajákat. Ezután főztünk még egy forralt bort is, meg játszottunk néhány játékot, de közbe nekiálltunk a második ajándéknak ami egy erasmus games nevű dokumentum volt, ahol 3-an (spanyol kis orvos csaj, a horvát srác és én) összeszedtük az összes játékot amit a félév alatt játszottunk. Hát sokszor nem volt egyszerű emlékezni a szabályokra, angolul leírni meg még nehezebb. Marha sok időnkbe telt. Be se tudtuk fejezni aznap, meg még néhány kép és a szerkesztés hiányzott hozzá, így végül a teljes mű hazautazásom előtt 3 órával lett kész és rögtön el is küldtem nekik. Végül 15 oldalnyi játékot szedtünk össze, amik között minden féle van amit csak el tudtok képzelni. Büszke vagyok erre:)!
Este az egyik csajnak volt az utolsó estéje, így természetesen az egész banda kimozdult. Az Alternatíva nevű helye mentünk ahol 3zl volt a sör és 2zl a feles. Hát gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mi történt. Rengeteg piát leborítottunk és addig táncoltunk amíg csak bírtuk.


Szerdán délelőtt elmentünk az office-ba ahonnan béreltük a kecót, hogy megbeszéljük velük, hogy mikorra jöjjenek leolvasni a vízórát, meg a fűtést és, hogy szóljunk nekik, hogy kiköltözünk szombaton. Ekkor mondták, hogy a lakótársunk még mindig nem talált a helyünkre senkit sem, de ezt a sztory-t már olvashattátok az előző bejegyzésben. Mire hazaértem, már meleg kaja várt otthon, majd hosszasan naplót írtam, este pedig az egyik olasz csaj flatjére mentünk picit kikapcsolni. Itt sajnos a rendőrök már fél 12-kor lelőtték a bulit (pedig eddig sose volt gond és még csak sokan sem voltunk). Innen áttettük a székhelyünket egy olcsó kocsmába kazimierzen, ahol olyan sokáig voltunk, hogy már bezárta a csaj a külső ajtót és csak minket szolgált ki. Adtunk is neki a végén egy kis borravalót amiért ilyen rendes volt. Innen még szerettünk volna buliba menni, de lusták voltunk elmenni a központig így a Kazimierz kitchbe mentünk, ami tök üres volt. Mi persze ezt nem bántuk, hiszen ez azt jelenti, hogy minék volt a hely. Nem volt sor a pultnál és senki sem löködött. Már három lehetett, mikor meglepetés szerűen megérkeztek a Łódzies. Meglepetésnek jöttek Krakóba, mert látni akartak még minket, ám 11 fele értek be és utána a flaten ittak, így csak később a buliba találkoztunk velük. Nem tudom itt meddig lehettünk ott, de a zene a végén már nem ment és mindenki arra várt, hogy elmenjünk és bezárhassanak. Innen még a poén kedvéért a lányok elhoztak egy ilyen piros ülőkét. Ezen nagyon sokat röhögtem ahogy végigcipelték az utcán.

Jó is este volt ez is. Innen boltba mentünk kaját venni, majd hozzám egy utolsó tésztaparty-ra. Szerencse a "hülyegyerek" nem ébredt fel, pedig elég sokan voltunk és így nehéz halkan maradni.
Imádtam ezeket a reggeli zabákat. Mindig jól esett és sok nevetéssel társult.

Csütörtök:
Már nagyon közeledik az idő amikor útra kell kelnem és hazacuccolni. Amúgy ez 14-e volt, szóval Valentínnap. Én szerettem volna egy kis gesztusként mindenkinek adni valamit, így vettem egy rakatnyi szív alakú nyalókát. Ez nem egy nagy dolog, de mindenki örült neki, szóval én is boldog voltam. Örülök ha örömet okozhatok a kis barátaimnak.
Ezután útra keltünk a város fele, hogy valóra váltsuk utolsó megmaradt álmaim. Elsőként ettünk egy utolsó zapikanket közösen (nyam nyam), majd a térre mentünk, ahol a galambok a tenyeremből ettek. Marha furcsa volt és sokkal nehezebbek mint gondoltam. Bár lehet csak Krakkóba kövérek.
A következő egy út volt a hintóval. 7-en mentünk, így volt a legolcsóbb. 6-an ültünk bent és egy a kocsis mellett. A kocsis melletti hely volt a legjobb ezért egyszer cseréltünk is, hogy ki ül ott és én is ülhettem fent. Marha jó érezni, hogy lovak húznak, lehet érezni ahogy lépnek, fékeznek, gyorsítanak stb. Arról nem is beszélve, hogy végigmenni hintóval a régi koronázási útvonalon elég jó érzés.


Innen elmentünk enni a Mc-be és azt hittem ez vége is a napnak, de szerencsére nem. A kis tökös spanyoljaim tudták, hogy szeretnék csúszkálni a Wawel dombján, így loptak egy tálcát az étteremből, majd elment a banda és segítettek behúzni az egyik utolsó wishemet. Ekkora már sajna besötétedett, így lassan eljött az idő, hogy megtartsuk az este előtti utolsó siestát (ami megjegyzem tényleg az utolsó is volt :().
Az estét nálam töltöttünk 8 30 és 12 30 között. Lenyomtuk az utolsó söröket, shotokat, kivégeztük a maradék pálinkám, palacsintát sütöttünk, majd a youtube előtt táncolt a csapat a Dance 3 wii játék néhány számára. Például Queen: Crazy little thing called love, Taio Cruz: Dynamite.
Innen a belvárosba mentünk egy utolsó bulira és elköszönni a spanyoljainktól. Viszont odaérni sem volt egyszerű. Volt még egy álmom, amit már régóta szerettem volna valóra váltani, de nem gondoltam volna, hogy ez aznap valóra válik. Én szerettem volna a 13 vagy a 14 apostol lenni a Szent Mary's and St. Paul's churchnél. Végül aznap picit részegen felmásztunk a két üres oszlopra, aminek tiszta havas volt a teteje, így nem volt veszélytelen, de gyorsan lelőttük a képeinket és már másztunk is le. Végre én lehettem, mondjuk Benedict the Young :)
 Ekkor már nagyon le voltunk maradva a többiektől, pláne az után, hogy útközbe még benéztünk a Live Music koncert végére még egyszer utoljára, hiszen egy ismerős énekes volt színpadon. Csak 4 számot hallottunk, mert már tényleg a végét járta a dolog, de jó emlék marad. Ezután az utolsó képek az üres fejjel, majd irány a buli.




Szóval bulizni a Carpe Diembe mentünk. Kis tánci, beszélgetés, csócs és 3 fele irány haza, mert másnap a lányok repültek. Már

Péntek:
Már 7-kor ébren voltunk, mert ki kellett érni 9:15-re a reptérre. 10 előtt picivel az egyik, majd 10 után picivel a másik spanyol lányom is elrepült. Ezzel távozott két igazán kedves karakter az erasmusomból. itt már folytak a könnyek rendesek és sajna nálam is. Rettentő rossza volt és marha másnaposak is voltunk, plusz ezután hazamenni a busszal.... fujjj. Még megkaptam az egyik lánytól az utolsó 'múló' emléket és már Úton is voltak mind a ketten.
A péntek ezután nagyon rossz volt. Alig aludtam, sietnem kellett a pakolással, közbe jöttek még lakást nézni, amit nagy nehezen eladtam. Voltak még vízórát és fűtést leolvasni, naplót kellett írnom, képeket töltöttem fel és persze odaérni Piso-ba az utolsó bulira. Ez volt a horvát srác és az én utolsó estém. Itt söröztünk, mókáztunk, együtt töltöttük az estét, majd miután a tulaj a nagy hangzavar miatt kikapcsolta a házba az áramot, így mi is útnak indultunk bulizni. Kazimierz negyed volt a cél és az oly sokszor látogatott Singer pub/klub, majd még átugrottunk Coconba is. Elég hosszú este és nap volt. Sok volt benne a szomorúság a lányok miatt és a miatt is, hogy a mi utolsó esténk is volt.

Szombat:
Már időbe talpon voltam, hogy ne kelljen kapkodnom a végső pakolással. Végül olyan gyorsan elkészültem, hogy még a többiekhez is volt időm átmenni Piso-ba a cuccaimmal. Ugy sem akartam ezzel a hülye gyerekkel egy fedél alatt lenni tovább egy másodpercig sem, de sajna még az állomásra kijött. Ott picit belerondított az utolsó képembe, amit a szemeimmel rögzítettem, de nem is érdekel már. Ott volt 12 barátunk, akik csak miattunk jöttek ki az állomásra, hogy elköszönjenek. Tényleg nem tudom nektek elmondani milyen jó barátaim lettek itt. Olyanok akikre ezután mindig számíthatok majd. Hiszem, hogy ezek nem csak erasmusos barátságok. Végül sok sírás és könnyezés után felültünk a buszra a horvát sráccal és 15 10-kor kigördült a busz az állomásról ezzel megfosztva minket barátaink látványától és arcától. Rettentő szomorú voltam, de ugyanakkor boldog is. Nagyon rossz volt őket hátrahagyni, de boldog vagyok, hogy lehettem, hogy az életem részei lehettek és hogy mindent megkaptam ebbe a 6 hónapba. Olyan dolgokat is amikre nem is számítottam!
Még a buszról küldtünk búcsú sms-t minden szerettünknek, majd 6 fele átlépve a határt, hosszú időre magunk mögött hagytuk Lengyelországot és örökre ezt a mesevilágot.

Nem tudom kinek kell megköszönni mindezt , de KÖSZÖNÖM! Életem legjobb szakasza volt. Több évnyit éltem és tapasztaltam ebbe a 6 hónapba és ezt már nem vehetik el tőlem. Hosszú időszak volt ez és bevallom nem bírnék még egy félévet és nem is lenne már ugyan olyan. Elfáradtam testileg, lelkileg és mentálisan is. Pihenőre van szükségem, de remélem hamarosan újra látlak titeket guapos and guapas! Örülök, hogy az életem részei voltatok és, hogy én a tiétek lehettem!

Do widzenia! and the for Erasmus Program!

A szörnyű lakótárs (ezen beszartok majd:))

Ígértem nektek egy különleges bejegyzést a lakótársam baromságairól. Ehhez először azonban nézzük át kicsit a körülményeket újra. 3-an laktunk egy lakásba. Az első "versenyző" egy nagyon rendes és aranyos pécsi lány volt az én suliból. Vele semmi probléma sem volt. Rendezett volt, csöndes, segítőkész, egyszóval egy jó lakótárs. Az ő szobája volt a legjobban elszeparálva a többitől. A második versenyző a flaten voltam én, szintén marha jó szobával, kényelmesen elfértem, szóval rendeben volt minden. A gond a harmadik emberkével volt, aki Franciaországból érkezett. Egy 25 év körüli srácról van szó, aki már volt valami csereprogrammal Krakkóba egy évet, de..... Lássuk is mivel kellett megküzdenem az elmúlt hónapokban:

Talán azzal szeretném kezdeni, hogy a srácot itt sem szeretném nevén nevezni, ahogy eddig sem használtam neveket, ám a beceneve "hülye gyerek" lett. Ez nyilván nem szép dolog, de majd meglátjátok miért is érdemelte ezt ki. A végén már a külföldi erasmusosok is így hívták, ha róla akartak beszélni és nem szerették volna, hogy ő tudja kiről is van szó.
A srác szobája az enyém mellett volt. Neki nem volt utcára nyíló fala, így csupa fűtött fallal volt körülvéve, ami nem is ártott, hiszen nem volt radiátor a szobájában. Megjegyzem nem volt hideg ott sose. A szoba második hibája, hogy ablaka sem volt :). Egyszóval egy barlanghoz hasonlított picit. Annyi fényt kapott, hogy az én szobám falán volt egy fake window, ami a fényt átengedte, de átlátni nem lehetett rajta. Fényt akkor kapott, ha lámpát kapcsoltam, vagy elhúztam a függönyt. Sajna e miatt a fal is elég vékony volt.

A srác megérkezésünkkor azzal indított, hogy neki megvan a saját zenéje amit szeret és ő csak azt hallgatja. Mondtuk neki, hogy ezzel nincsen is semmi gond, de akkor még a fene se hitte volna, hogy október 1-től február 16-ig ugyan az a 3 album fog bömbölni a házba. A tolerancia 0 volt másokkal szemben. Egész félév során ezerszer felkeltünk a bömbölő zenére, de amikor persze neki olyanja volt és aludni szeretett volna, akkor legyen kuss. Néha ez éjféltől másnap 1-ig volt. Kívülről tudtuk már az összes számot és albumot. Néha amikor meghallottam egy egy zenét már vert az ideg az első pillanattól. Volt, hogy több mint 12-szer hallgatta meg ugyan azt a számot egymás után megállás nélkül. A zene amúgy ilyen teljesen manipulatív szar volt. Marikába vannak tudjátok ezek az előadások, meg kazetták és cd-k a kocsiba, hogy beteszik vagy meghallgatják és azt sugallja az embernek, hogy "igen meg tudod csinálni, képes vagy rá, te vagy a legjobb". Na kb ilyen zene volt. E mellé a srác zene közbe hol lihegett, hogy énekelt. Total annoying! Egyszer olyan mérges voltam, hogy mikor fel akartam tenni a fülest a fejemre, akkor véletlen szétroppantottam a kezembe. Persze vizsgaidőszakban sem volt csönd, hiába mondtuk neki.

Zavaró tényezők (fény és hang):
Ide kapcsolódik, hogy a srác akkora ratyi, hogy se fényben se hangzavarban nem tud aludni. magyarul akárhányszor felkapcsoltam a villanyt éjjel, ő felkelt. Akárhányszor hazamentünk buli után hozzám főzni vagy zenét hallgatni ő felkelt. Mondtam neki, hogy tegyünk fel egy függönyt vagy vmit neki és akkor nem lesz gond. Neki az nem kellett.... hát aki hülye az haljon meg ugy. A hang miatt is ezerszer felkelhetett. Szerintem neki én nagyon rossz lakótárs voltam, de ez az ő balfaszsága miatt volt így. A fénnyel még próbáltam toleráns lenni vele, mert éjjel csak a kis villanyt kapcsoltam fel, de egyszer még így is odajött hozzám, mielőtt kimentem bulizni, hogy ő most nagyon fáradt és ha hazajövök ne keltsem fel. Mondtam neki, hogy okké majd csak a kis villanyt nyomom fel és, hogy halk leszek, erre ő, hogy okké de ma még azt se, mert ő pihenne. Hát az anyád p......! Hogy lehet ilyet kérni, de majd korom sötétbe botorkálok nem???? Idióta barom!

Társasági élet: 
Hát én igyekeztem elkerülni ahol csak lehetett. Én szeretek nyitott ajtó mellett lenni a szobába vagy a koliba, de itt csuknom kellett folyamat. Ha nem volt csukva, a srác bejött a szobába és kérdés nélkül elkezdett beszélni. De annyit, hogy sosem fáradt el. Ja és beszélgetésnek nem is hívnám, mert ő beszélt, reagálni nem volt időd és kérdés nélkül bele is vágott egy másik témába. Szóval az ajtó becsukásával zártam rövidre a történetet. Ezt persze egy idő után mások is észrevették mikor kijártunk.... Táncolni is nevetségesen táncolt, én mindig röhögtem rajta. Végül a januári szavazás alapján ő lett a közgázon a king of the dancefloor. Bár szerintem ez egy cinkből neki adott cím volt, minden esetre ő örült neki! Amugy normális beszélgetést nem tudott sose kezdeményezni, de még köszönni sem. Akárhányszor köszöntem neki, hogy hello vagy good morning a válasz az volt, hogy yooo man! Anyád :). Hasonló válasz az estékre is. Milyen volt az este? idétlen röhögés és 3 opció a válaszra: crazy/totally crazy, awesome man, huhuuuu! Hát én volt egy párszor vele egy helyen bulizni, de nekem nem volt ekkora szám.

Házi munkák:
Ismét csak gáz a helyzet. Felmosás botrány: ha ő most fel és megszárad a padló, akkor lehet látni hol húzta a felmosót, ja és e mellett a barom a zuhanytálcába öntötte folyamatosan a koszos, szutykos vizet, nem a wc-be, amitől persze nem egyszer eldugult. Megjegyzem elég hamar leszokott a felmosásról, olyan október vége fele. Mosogatás szintén botrány. Vagy nem mosogat abszolút vagy majdnem mindig ujra kellett mosogatni utána vagy napokat állt ott a cucc, de ha pl tésztát vagy vmi olyat főzött, ami után nem tűnt koszosnak az edény amibe főzte, akkor visszatette a helyére. A konyhapult takarítása is okozott némi problémát. Egyrészt ő sosem takarította, másrészt meg egy használta után tiszta mocskot csinált Mosás: színek megkülönböztetése az lófasz. Fehéret feketével simán. A végén már nem tettem a szennyesbe a fehéremet, mert a barom összemosta mindennel.

Szárítás:
Na ez volt az egyik legnagyobb ostobasága. Amikor visszajöttem december végén Krakkóba sose értettem, hogy miért nem ilyen meleg. A fűtés maxon ment. Odamentem, letekertem. 2 nap mulva megint. Így ment ez 2 hétig, majd odasétáltam a hülye gyerekhez megkérni, hogy akkor jöjjön oda és állítsuk be egy közös állásra ami mindenkinek jó. Ekkor még azt hittem fázik és ez a probléma oka. De ezután sem változott semmi, majd 1 hét mulva jön oda hozzám nagy büszkén, hogy én tudom e, hogy ő milyen okos a mosással. na mondom ebből mi lesz???? Mert, hogy ő mindig amikor kitereget, utána, hogy gyorsabban száradjanak a ruhák feltekeri maxra a fűtést. IDIÓTAAAAAAAAAAA Ez egyrészt sokba kerül, másrészt totális ostobaság, harmadik részt, meg kiüldöz mindenkit a lakásból, hiszen a radiátorok fixre voltak beállítva, így ha feltekertük, akkor az mindenhol befűtött mint az állat.

Házibuli:
A mi kecónkba 3 házibuli volt a félév során ami jobban megvolt szervezve, marha sokan voltak (40-60 ember) és nem csak random összegyűltünk nálam. Az első októberben egy házavató. Ezzel semmi gáz nem volt. Megtartottuk 60 embernek és másnap rendben ki is takarítottunk.
Második buli december tízen akárhányadikán. A lényeg, hogy se én, sem a lány lakótársam nem volt Krakkóban és a buliról facebookról értesültünk, amikor meghívott minket az egyik sulis ismerősünk a saját házunkba tartandó buliba. Ez a barom szervezett egy bulit, ugy hogy mikoet meg sem kérdezett és persze a szobáinkat nem zárta be, ahol minden cuccunk ott volt, mert persze i számít arra, hogy akárki bemegy az ember szobájába, ha nincsen ott. A bulit végül megtartották, én láttam pár képet az ismerőseimnél, amik az én szobámba és az ágyamon készültek. Mikor 30-án betört fejjel visszamentem Krakkóba, nem is mertem volna gondolni, hogy a srác nincs a kecóba és a ház tiszta kula. Elvileg kétszer feltakarított, de nézzen madárnak mást. Ki kellett takarítanom az egész kecót és felmosni, a szobámat is beleértve. E mellett betört fejjel mosnom is kellett az összes ágynemű huzatot és ellenőrizni, hogy megvan e mindenem. Botrányos.
A harmadik buli az utolsó héten volt. Megint facebookról tudtam meg, hogy buli lesz nálunk, de ehhez már semmi kedvem sem volt. Ekkora már minden pillanatban meg tudtam volna ütni a srácot, szóval inkább leléptem arra az estére és bezártam a szobám. Másnap persze délig aludt, utána összeszedett pár üveget, majd baszott segíteni a lejány lakótársamnak kitakarítani minden mást. Nem hiszem el, hogy ilyen ember létezik.

Tanulmányok:
A srác semmire sem tanult se évközbe, se vizsgaidőszakba. Minden vizsgára bement, hátha át tud menni, mert ahogy ő mondaná ez a tárgy csak you know blablabla! Nyilván megrántották páron, de volt amin valahogy átment. A zene végig bömbölt nála és senkit sem hagyott tanulni a lakásba a szaros zenéjével. Nekem egy közös tárgyam volt vele, ahol volt egy páros projekt és egy vizsga amit 3-as csoportokba kellett kidolgozni. Ide októberbe ki kellett már alakítani a csoportokat és én vele lettem, mert kézenfekvőnek tűnt, hogy egy házba lakunk, meg a fene se tudta hogy ilyen ratyi.
A közös tárgyunk projektjét a vizsga napján a vizsga előtt prezentálnunk. Az ő javaslatára az ő gépén csináltuk, ami nagy hiva volt. És nem ppt-vel hanem prezivel. Ismét egy hiba. A vizsga előtt nap be is fejeztük rendben a prezentációt, majd az mondta, hogy majd ő megcsinálja, hogy jól nézzen ki a cucc, de most nem akar vele többet foglalkozni, így majd később. Másnap reggel sikerült végül nekem elküldenie. Bementünk a suliba ahol megnyitás után kiderült, hogy a projektoron semmi sem látszik a preziből, mert olyan rossz betűt és hátteret választott. A tanár leültett minket, hogy tegyük át ppt-re. A gépén nem volt ppt csak reader.... hogy lehet ez. Ekkor kértem az egyik német csajtól egy laptopot, majd manuálisan átvittem mindent preziből (ahonnan nem lehetett kifele másolni) ppt-re. Ezután ha még nem lenne elég végül a prezentáció közbe szó szerint ilyen részek voltak a mondtatiba építve, hogy bla bla bla. Ez egyetemista???? A vizsgán mi volt egyedül kb 2-en egy csoportba, mert senki sem akart vele lenni én még már nem tudtam menekülni. Gépet is kellett használni, de az anyag még csak le sem volt töltve a laptopjára. 3 nagy feladatunk volt az egy órára, amiből én kettőt megcsináltam és rá csak a legkönnyebbet mertem bízni. A vizsga után pedig mosolygott és boldog volt, hogy milyen jól sikerült szerint. Nekem életem egyik legszarabb vizsgája volt, az egyik legkönnyebb tárgyból.

A félév végére, már csak akkor mentem ki a szobámból, ha ő a sajátjában volt vagy nem otthon. De az összes haverom utálta, még azokat is kiidegelte, akik mondjuk itthonról látogattak meg 3 napra. Volt pl olyan, hogy nálam voltunk egyik este 5-en és 2-en kimentek éjfél körül a konyhába, majd ő sunyiba kiment utánuk, úgy hogy én nem tudjam és mondta nekik gorombán, hogy lassan itt az ideje menni. Nekem persze nem merte mondani és miért kéne lelépnünk 12 fele.

Internet:
Egyik nap még az internetet is kiakasztotta a gyere és felmondta a szolgálatot. 8 fele lehettünk nálam 3-an vagy 4-en, de addigra már egész nap panaszkodott a srác, hogy nála lassu a net. Egyszer csak bejön, hogy ő ujraindítja a routert. Ezt megcsinálta 8-szor egymás után, mintha attól jobb lenne. Nekem ekkor még visszajött a netem minden ujraindítás után. Ezután ő re setelte a cuccot, amitől elszállt minden. Totál elbaszta az egész az egész házba. Senkinek nem volt és mindez csak azért mert neki egyedül picit lassabb volt. Persze mindvégig mikor kérdeztem tőle, hogy mit csinál, mondta, hogy ne aggódjak ez egyszerű és tudja mit csinál. Teljesen magabiztos volt, de köze a dologhoz semmi sem volt. Másnap reggel 11 30-kor kelt fel és a helyett, hogy 9-re odament volna az office-ba, hogy szóljon nekik a net miatt, őméltósága aludt. Mikor felkelt lebaszott, hogy mi miért voltunk egyig nálam és ilyen hangosak. Na ez után már kikeltem magamból, lebasztam és elzavartam az officeba.

Fűtés:
Egyik hétvégén én már szerdán elutaztam Krakkóból, mert asszem Berlinbe mentünk. A hülye gyerek csütörtökön utazott valahova, a lány lakótárs pedig maradt a házba. ezzel nem is volt gond, csak, hogy a barom később ment el mint én és lekapcsolta a fűtést teljesen. A lakásnak meg volt ideje kihűlni 3 nap alatt rendesen, a lány pedig nem tudta, hogyan kell felkapcsolni. Mondjuk nem értem miért nem hívott fel, de miért kapcsolja le valaki egyáltalán a fűtést ha valaki ott van a lakásba, csak azért mert ő elmegy otthonról.

Kikezdés:
Persze, hogy a lakótársi élet még bonyolultabb legyen a srác képtelen volt egy lányt is felhozni vagy egyáltalán barátkozni. Megjegyzem érthető számomra miért nem. Na de valami miatt úgy gondolta, hogy a ki lány lakótársunk tökéletes neki és addig képzelődött magába, míg teljesen belé nem zúgott. Egyszer csak vette a bátorságot és kb szerelmet vallott. Hát nyilván lekoptatás lett a vége, de innen nem volt egyszerűbb együtt lakni. Nem igazán ért a gyerek a szép szóból és még olyan alkalom is volt, hogy hallottam a lány üvöltözni vele ( a lányt aki sosem emelte fel előtte a hangját semmire sem).

A rejtélyes fogkefe:
Volt egy fogkefe a fürdőnkbe amit egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy valaki használj. A fogkefe tiszta szutyok volt, tele minden féle beazonosíthatatlan darabbal. Undorító volt! megkérdezte a lányt (remélem, hogy nem az övé), hogy ez a cucc az övé e. Mondta nem! Ekkora már tudtam ki a tulaj. Odamentem hozzá és megkértem, hogy dobja ki és menjünk le ha kell együtt a boltba és vegyünk egy másikat. Erre rámripakodik, hogy ki ne dobjam mert hogy ő azzal a szemöldökét fésüli. Mondom miiiii? miért van ez a fogkefék között??? Ekkor bevittem egy másik poharat a fürdőbe amibe csak az én cuccaim voltak. LOL!

Albérlet kiadása:
Mivel a srác maradt egész évbe mi pedig hó közbe költöztünk haza, így kellett valakit keresnünk a helyünkre hónap közbe. Mi voltunk olyan rendesek és hülyék, hogy hagytuk neki, hogy kiválassza az új lakótársait. Erre január közepétől volt lehetősége és tudta, ha nem találunk akkor ki kell fizetni az egész hónapot. Erre ez a fa....fej talált egy srácot, akivel aláírattatta vele az új szerződést március 1-től. Idiota barom. A másik helyre mivel a ház nagyon jó helyen volt sok jelentkező volt, de ő válogatott, mert hogy neki lány nem kell, meg spanyolt sem akar. Addig húzta az időt míg eljött az utolsó hét és még nem volt senkink sem. Ekkora úgy döntöttünk, hogy mi keresünk embert. Sajna ez sem volt elég, mert akárki jött a srác olyan szarul adta el a lakást, hogy mindenki visszamondta. Végül hazautazás előtt egy nappal találtam egy srácot aki eljött megnézni a kecot. A lánnyal elvitettem a gyereket a közös beszélgetésből és érdekes módon a lakás el volt adva. A srác másnap be is költözött.

2013. február 11., hétfő

Az utolsó teljes hét

Már nagyon közeleg a buli vége! Minden nap egyre inkább érzem, hogy már majdnem vége ennek a hihetetlen félévnek. Nem lesz könnyű itt hagyni a többieket, hiszen több olyan barátom is lett, akiket úgy érzem egy életre meg tudnék tartani. A gond csak az, hogy eléggé szét van szórva a banda Európa szerte szóval nem tudom kit és mikor fogok tudni meglátogatni. Néhány ember esetében szinte biztosnak érzem, hogy többet nem látom őket. Elég szomorú ez a gondolat. Viszont, másik oldalról nézve, készen állok hazamenni. Nagyon hosszú szemeszter áll mögöttem, hihetetlen sok élménnyel és igazából elfáradtam. Nem hiszem, hogy kibírnék még egy ilyet most rögtön. Na meg ha abba belegondolok, hogy mennyi új ember jön.... és mind ugyan úgy fog pörögni mint mi az elején és ugyan azokat a dolgokat fogják csinálni, mint mi. Én ezeken már túlléptem. Szóval itt az idő hazatérni. Ma hétfő van, hiszen ahogy megszokhattátok ez az új blogbejegyzésem napja, viszont ezúttal ez az utolsó hétfőm. HUH... kiráz a hideg ha ebbe belegondolok :). Szóval a main kívül még egy rendes bejegyzésem lesz, illetve még néhány extra összefoglaló egy egy témával kapcsolatban. Na de lássuk is mi történt az elmúlt héten:

Próbáltuk/próbáljuk az idő nagy részét úgy eltölteni, hogy minél többet legyen együtt a társaság. Kedden került sor például közös főzésre. Hm.... bár nem mondanám, hogy túl sokan voltunk, hiszen csak a két kedvenc spanyol lányom töltötte nálam a délutánt és velük főztünk. A menü rántott sajt, gomba, husi volt tartármártással.

Tetszett a csajoknak a kaja, bár megjegyzem elég nehéz elrontani az ilyet. Kaja után majdnem az egész délutánt nálam töltöttük, dumáltunk az elmúlt félévről, szórakoztunk, képeket nézegettünk, egyszóval picit nosztalgikus jellege volt a dolognak. Ezután tartottam egy kis siestat az esti sörözés előtt. Az előző hétvége fáradalmai miatt aznap bulira nem volt erőnk már, de így is kb 2 volt mire hazaértem.

Szerdán dél fele útra keltünk, hogy meglátogassunk egy tavat amit itt van Krakkóba. Sajna a nevét nem tudom :), de rendkívül népszerű, hely. Ha jól tudom egy kőbánya lehetett egykoron. Nagyon meredek kőfallal van körülvéve a tó. Kívülről egyes részeit hegymászók használják, a tavat elkerülő úton futók és biciklisek járnak folyamatosan, míg a tó peremén túrázók. A legmélyebb pontja 32 méter, de a víz szintjére mindössze két ponton lehet lemenni, mert a többi részen a tó melleti fal 10-20 méter közötti magasságot is elérheti. Néztem képeket arról, hogy milyen a hely tavasszal és azt kell, hogy mondjam, hogy gyönyörű. Persze szép volt havasan is, de tuti jobb tavasszal. Amugy volt egy bácsi aki fürdött is benne. Mindössze egy pontja van a tónak ahol nincsen befagyva, de itt is csak azért nincsen, mert van néhány őrült, akik ide járnak megmártózni.... A helyiek amúgy azt mondták a helyről, hogy elég népszerű az öngyilkosok körében, plusz, hogy az alján több autó és egy busz is van (erről találtam képeket is a neten).
 Este PISO-ba mentünk, de ismét csak egy nyugalmasabb este elé néztünk. Egész este két játékot játszottunk a "frencs" team javaslatai szerint. Volt itt nálunk látogatóba 4 francia, akik az egyik csaj barátai voltak. Marha jó játékokat hoztak nekünk, de erről most részleteket nem írok, mert az egyik extra dokumentumként majd le akarom írni az összes játékot amit játszottunk.

A hétvége ezúttal már csütörtökön elkezdődött. Az EILC banda hatalmas farewell party-t szerveztett a csapatnak. Krakkóból 6-an mentünk Łódzba, Varsóból 3-an és az összes Łódzies is előbukkant akik a városban volt. Na de a party igazából csak pénteken volt, viszont mi már csütörtökön 7 fele megérkeztünk. Pizzáztunk egyet, majd elmentünk bowlingozni. Marha viccesek a skacok,a mikor először próbálnak ki valami sportot. Ugyan ez volt a korizással is. Ezúttal is rengeteg vicces pillanat volt, de én azért nem könyörültem rajtuk és elvertem mindenkit :).
( mint látjátok éppen egy spare-t gurítok a képen:))

Innen még átmentünk az itteni törzshelyünkre, a Bibiotekaba pár sörre és csocsózni, majd mivel csütörtök volt, így buliba nem tudtunk menni.
A másnap pont úgy telt ahogy Łódz-ba szokott. 1 fele ébredtünk, marha lassan szedtük össze magunkat, majd páran elmentünk sétálni egyet a városba, meg enni, majd mindenki nekiállt készülni a nagy bulira (nálam a készülés egy alvást jelentett). Este vacsiztunk egyet közösen majd olyan 40-45 fős buli lehetett az este végére. Ezt a szomszédok lőtték le 2 fele asszem. Nagyon jó este volt, leszámítva, hogy az egyik lány letörte a fogát :(, így volt nem kevés sírás is a részéről. Azért végül elrángattuk őt is bulizni. Asszem arra a helyre mentünk, ahol legelőször voltunk bulizni, mikor megérkeztünk Lengyelországba :). nagyon jól éreztem magam. Asszem fél 5-ig lehettünk, de ebbe sosem lehet biztos az ember.

(the reunion of the roommates again)

Mint látjátok a mi szobánkból mindenki jelen volt. ÓÓÓÓÓ nagyon jó volt újra együtt lenni a srácokkal. Még egy ilyen szoba volt, ez a két spanyol és a két francia lány szobája volt. Ez a két társaság a legösszetartóbb.

Szombaton az ismételt késői kelést követően egy nagyon jó délutánt töltöttünk el. Elmentünk nosztalgiatúrázni az egykori kolinkhoz. Körbejártuk a kampuszt, ettünk a koli kajáldájában, sajnos fel nem engedtek minket, de így is marha jó volt. Innen elmentünk a kocsmában, ahol első este volt a banda. Ittunk egy sört és az első csocsó emlékére játszottunk is egyet.



El se tudom nektek mondani milyen szép emlékek kötnek ezekhez a helyekhez. AZ egész hétvégén nosztalgiázott a banda. Megjegyzem nem volt egyszerű néha könnyek nélkül bírni. Túl sok érzés kavarok egyszerre a fejemben.

Na de eljött a szombat este. A társaság már szűkebb volt, mint a hivatlaos farewell party-n. tizen páran lehettünk és tényleg csak a legjobb barátok. A Bibiotekaba mentünk, hogy úgy tölthessük el az estét, ahogy azt régen is tettük (nagy beszélgetésekbe és submarineekbe temetkezve :))


Sokat játszottunk és végre eljött az ideje, hogy eltulajdonítsak valamit a kedvenc kocsmámból. Mivel a hely neve Bibioteka, ennek megfelelően a dekoráció is úgy van kialakítva, mintha egy régi könyvtárban lennénk. Hát én elhoztam innen egy régi könyvet. Már régóta készültem erre, de tovább nem húzhattam már a dolgot.
Innen a Kaliska nevű helyre mentünk bulizni. Hát erről nem tudom mit írjak, mert ha nincs ott az ember nem nagyon tudja úgy sem elképzelni. Egy kétszintes bulihely, elég jó zenével, viszonylag normális emberekkel, de a legjobb része a lány wc. Ide ezúttal belógtunk többen is, hogy szemügyre vegyünk. A legjobb budi amit valaha láttam. Minden oldaláról üveg, így a lányok kifele látják azt a szintet is ahol a buli van és az alatt lévőt is. Vicces bentről nézni az embereket, közbe pedig pössenteni :).
Itt zárásig voltunk, hiszen ez volt az utolsó közös party. Ezután csak, hogy a nosztalgiás weekend teljes legyen egy tésztapartyval zártuk az estét/reggelt.



Az egyik legjobb hétvégém volt amit az erasmuson töltöttem. Egyszerűen képtelenség egyet is kiemelni, mert annyi jó volt, de az tuti, hogy ez is ütötte a legjobbak szintjét.

Vasárnap visszajöttünk Krakowba és asszem egy igen hosszú időre a hátunk mögött hagytuk Łódz-t. Remélem lesz még magyar akinek ez a "koszos" lengyel városka ennyi örömet fog okozni. Ezúttal már tényleg alig bírtam könnyek nélkül. Nagyoooon rossz megválni azoktól akiket szeret az ember. Páran adtak ajándékokat is nekünk.... Este Krakkóba vacsizni mentünk a helyi magyar étterembe, a Balaton-ba, majd live music koncertre. Ám sajna ebbe a napba több már nem fért bele.



Ma február 11-e van és ezzel átfogattam a naptáram az utolsó hétre :(. Délelőtt a suliba mentem megkérdezni, hogy mi van a jegyeimmel és a papírjaimmal. Most már tuti, hogy van elég kreditem, így még ha valamiből esetleg bukok is, nem kell kötelezően megismételnem, egyszóval mehetek haza, ami a tanulmányokat illet. Még egy papírra kell várnom és készen vagyok!


Haza 16-án szombaton utazok, és vasárnap este a terveim szerint már Pécsett is leszek (ha valakit érdekelne a dolog). Ami a blogot illeti, már csak egy bejegyzés van vissza az utolsó hétről, illetve még két extra sztory-t szeretnék hozzáadni a történeteimhez, ám utána hosszú időre zárom a történeteket. Remélem egyszer még elmegyek valahova, amiről érdemes lesz nektek írni.



2013. február 4., hétfő

Zárul a vizsgaidőszak

Vizsgák:

Eljött az itteni vizsgaidőszak második hete. Gondolom sokan tudjátok, hogy összesen 6 vizsgám volt, ebből a lengyelt már január elején le kellett tennem, ez 4,5-es lett, majd az első héten 2 és az elmúlt héten pedig 3 volt. Már a hét elején megérkeztek az eredmények az első hétről. Mind a két vizsgám 4,5-es lett, még az is ami otthonra nagyon nagyon kellett. Egyszóval boldog voltam. Amúgy mielőtt valakik megkérdeznék, hogy milyen jegy az a 4,5-es :), azoknak mondanám, hogy itt betűvel vannak a jegyek gyárilag és több mint 5 részre van osztva a jegyek skálája, de mivel ötös skálára kell átfordítani a jegyeket, azért a második legjobb jegy fordítása 4,5. Ez olyan 85 és 92 % között van asszem, de nem tudom pontosan. Egyszóval az első hét sikeresen zárult, és már megvolt 11 kreditem, az erasmuson kötelezően teljesítendő 12-ből.

A vizsgák második hetére 3 vizsgám és egy projekt munkám maradt. Ezek közül az első kedden volt. Ez volt a legkönnyebb tárgyam és ezt szerettem amúgy is a legjobban, mert a logisztika témakörével kapcsolatos volt. Erre a tárgyra kellett a projekt is amugy. A projektet párosával kellett csinálni, a vizsgán meg 2 vagy 3 fős csoportokat kellett alkotni. Hát ezt be....tam. Amikor már azt hittem, hogy ez a barom lakótásram nem tud velem jobban kibaszni, akkor kiderült, hogy igen. Sajna a csoportokat már októberbe ki kellett alakítani és akkor még kézenfekvőnek tűnt, hogy legyünk együtt mind a vizsgán, mind a projekten. ROSSZ ÖTLET VOLT! A srác eleve is ingerel folyamatosan a nap szinte minden percében a viselkedésével, a hangos zenehallgatással és had ne soroljam. Ezt félretéve is akadtak gondok. Még a projektet úgy ahogy elkészítettük és nem is lett volna rossza, ha....: Első általam elkövetett hiba. Hagytam, hogy az ő gépén csináljuk, elvégre is az enyém picit romokban van már. Elkészült a projekt a prezi segítségével, majd azután mondta, hogy (hétfőn volt) ő most ezzel többet nem akar foglalkozni, majd a kinézetet ő később kialakítja, hogy jó legyen. Hááááát másnap semmi nem látszódott a projektoron, mert ez a barom idétlen színeket választott. Ezután mondta a tanár, hogy gyorsan tegyütt át ppt-be és adjukk elő úgy ahogy van. ÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem volt a gépén power point, csak a reader. HOGY LEHET EZ? Ekkor már vert az ideg rendesen, főleg, mert folyamatosan a fejembe mosolygott és mondta, hogy no problem, no problem, sőt még meg is magyarázta, hogy ő szereti az ilyen helyzeteket, mert a megoldásnál fejlődik a kreativitás. A ku... anyád :). A megoldás az volt, hogy kértem egy laptopot az egyik német lánytól és átgépeltem az egészet.  Csak, hogy továbbra se legyen minden egyszerű...., nem akartam elhinni. A prezi közbe szó szerint ilyeneket beszélt, hogy mondta a mondatot és a végén " you know blablabla". Ekkor már fogtam a fejem, hogy mikor basznak ki minket. Hogy lehet azt hogy blabla beleépíteni egy prezibe.Mindegy, nagy nehezen túlestünk. Ezután eljött a vizsga, ahol mindeni 3-asával volt, kivéve mi, mert ezzel a sráccal senki se akart lenni, én meg ott ragadtam mellette. SZUPER! Nyilván nem tanult semmit magára a vizsgára sem, sőt még az anyag sem volt letöltve a laptopján. Még jó, hogy elvittem  pendrive-on amit kellett, mert a vizsga egyik feladatához kellett a laptop. Botrányos volt és amikor kijöttünk még elégedett is volt és mondta, hogy szerinte átmentünk. Hát ha ezen átengednek, akkor az csak a tanár jóindulata miatt van. Na de ennyit erről a borzasztó élményről.
Szerdán volt egy másik vizsgám (International political relations) este 8-kor. Ez nem lett rossz, szinte tuti, hogy megvan, de tanulni erre is nehezen tudtam a hangzavarban sajnos. Ezek után már majdnem biztosnak éreztem, hogy van elegendő kreditem, így a péntekivel már nem nagyon foglalkoztam, csak úgy mértékkel. Hát olyan is lett:), határ eset. Valamit tudtam, valamit nem, de itt már tele volt a puttonyom.

Összességében, így zárult az erasmusom tanulmányi része. Illetve remélem zárult, mert ha nincs meg elég kredit akkor valamiből még jövő héten újra kell mennem. Az utolsó két hétben mindössze annyi dolgom van, hogy megvárjam a jegyeimet, majd besétáljak a papírjaimért és már mehetek is haza. Ha már a hazaútnál tartunk, 16-án megyek Bp-re és vasárnap este már Pécsett vagyok a tervek szerint. Még annyit az itteni suliról, hogy voltak érdekes órák és kifejezetten jó tanárok! Ez a rész nagyon tetszett. A számonkérés módja is teljesen más mint otthon és szerintem sokkal jobb, modernebb és nem annyira "földhözragadt" vagy a fene se tudja ezt hogy fogalmazzam meg :). Mindenkinek csak ajánlani tudom az itteni sulit. Jó itt erasmusosnak lenni a tanulmányok szempontjából is.



Szórakozás:

Ahogy szinte mindig, most is szakítottam időt a szórakozásra :). A pénteki vizsga végéig elég óvatos voltam, de a hét közepe fele ki kellett, hogy picit mozduljak. Egyrészt rossz itthon ülni, nem szeretek egyedül lenni, másrészt meg folytatódik a folyamatos hazaköltözési hullám :(. Kedden pont ezért két sörre átugrottam picit beszélgetni a többiekkel és a sráccal aki a soron következő hazautazó volt. Rossz elválni a többiektől.

Szerdán már picit jobban odatettem magam, hiszen túl voltam addigra már két vizsgán és elég feszült voltam, így szerettem volna lazítani, plusz kiszabadulni itthonról, hogy ne tegyek kárt a lakótársamban még véletlenül sem :). Hát ennek az eredménye egy elég hosszú és ittas este lett. De megint volt hazamenőnk, szóval követtük a srácot bármerre is akart menni. Amúgy tetszett az este nagyon, csak picit lelkiismeret furdalásom volt, hogy van még egy vizsgám pénteken.

Ami még az utóbbi időkben egyre népszerűbb az a "bunyózás". Nagyon hiányzik már, hogy valakivel picit harcoljak, csak a poén kedvéért. Otthon erre mindig lehet találni valakit. Erről jut eszembe, jobb ha felkötitek otthoniak a gatyátokat és nekiálltok picit készülni, mert két hét múlva szétrúgom a seggeteket :). Szóval itt is megtaláltam azt a két srácot akivel lehet bunyózni picit és lassan már rendszeresnek mondható a dolog. Nagyon vicces, főleg ha picit már ittas az ember.

Mindeközben szerdától szombat délutánig voltak látogatóim is. Egyik pajtim érkezett otthonról két kis barátjával. Sajnos az időzítésük nem volt a legjobb, hiszen nekem tanulnom kellett nagyrészt, de ennek ellenére elláttam őket a szükséges infókkal (mit, hogy, merre és mikor), plusz elszállásoltam őket. Illetve pénteken elvittem őket házibuliba is. Remélem jól érezték magukat :):

A következő buli pénteken jött. Egy beöltöző partyba mentünk egy flat-re, ami picit messzebb volt az én lakásomtól, de néha jó a változatosság. Plusz szerettem annak a flatnek a kialakítását és onnan még nem jöttem el józanul. Nem tudom mi történik ott mindig, de elég erősek a partyk. Ezután elmentünk még táncizni picit, majd 5 fele haza.
Mivel a vizsgák véget értek, így megállásról szó sem lehetett. Ennek megfelelően szombaton is kimentünk. Eredetileg nyugisabbra terveztük az estét, mindössze pár sör elfogyasztása mellett, de az olcsó kocsmáknak és az ingyen csocsónak köszönhetően ezúttal is változott a terv. Ismét már majdnem reggel volt mire hazatápászkodtunk. Az utóbbi pár napba szinte mindig aludt nálam valaki. Itt voltak a srácok otthonról, plusz jönnek innen onnan pajtikák is, mert mindenki meg akarja látogatni még egyszer a másikakat, így össze vissza járja mindenki a városokat, hogy ott tudjon lenni a legjobb barátok utolsó napjain.
Vasárnap egy egyszerű vacsira mentünk az egyik csoporttársamhoz. Szeretem az ilyen estéket, de abba a pillanatban, hogy nekiállunk sörözni bevadul a banda. Annak ellenére, hogy vasárnap volt, az erasmusos bulik nem pihennek a városban. Én elég fáradt voltam és nem volt sok kedvem menni sehova sem, de elrángattak a buliba, ahol 3 zlt volt a sör. Így egyet nekem is kellett innom :), majd tényleg rövidre zártam a dolgot, mert már megfáradtam így a hétvége végére.
Az utóbbi hétvégék úgy telnek, hogy pénteken elmegyek itthonról és mikor legközelebb feleszmélek, vagy van időm picit gondolkodni, addigra vasárnap este vagy az esetek többségében hétfő van. Mivel már csak 12 napot vagyok itt, így gondolom ezután sem lesz másképpen a dolog. Mindenki bele akar tenni annyi dolgot ebben a maradék pár napba amennyit csak tud és persze én is. De zárójelbe jegyzem meg, már eléggé meg vagyok fáradva egy ilyen szemeszter után. Remélem otthon lesz egy kis időm pihenni.


Egyebek:

Ismét meg akartam nézni a Schindler listája című filmet és ehhez szerettem volna még több helyre elmenni, ahol a filmet forgatták. Most már majdnem a filmben szereplő helyszínek harmadát tudom, hogy merre van, vagy akár jártam is ott. Sokkal érdekesebb így nézni. Plusz ma voltam Kazimierz free tour-on is. Az old town-t bemutató tour-on már jártam, de a zsidó negyed még vissza volt. Még mindig hallottam új dolgokat.

A következő napokban is próbálok minél több helyszínt meglátogatni Krakow szerte, amit eddig még nem volt alkalmam, de nagy utazást már nem tervezek. Egyrészt nincs időm, másrészt meg fogy a lové is. Lassan tényleg eljön az ideje hazatérni és már érzem is az otthonról fújó szeleket, viszont úgy érzem készen állok a hazatérésre!

2013. január 28., hétfő

A vizsgák első hete

Vizsgák:

Elérkezett Krakow-ban is a vizsgák ideje. A héten talán a két legnehezebb vizsgám volt. Az első szerdán, míg a másik pénteken. A szerdai vizsgára elég nyugodtan mentem be. Itt picit más a rendszer mint otthon. Itt nem kell a vizsgán szerencsére elérni a pontok 50%-át, ami nagy ajándék. A jegy két vizsgadolgozatból és két projektből állt. Mire eljött ennek a vizsgának az ideje, már biztos volt, hogy van elég pontom az elégségeshez, de mivel érdekelt a tárgy és már túl sok melóm volt benne, rendesen fel akartam készülni. Ez sikerült is. Bementem szerdán, lezavartam pik-pak a vizsgát, hamarabb ki is jöttem. Számomra egyszerű volt eléggé. Az otthoniakhoz képest meg pláne. Megjegyzem itt jobban tetszik maga a számonkérés módja is. Sajnos a vizsga pontszáma a mai napig sem derült ki, így a végleges jegyemet sem tudom.
Pénteken már kicsit nehezebb dolgom volt. Ez volt az egyetlen tárgy aminek a jegyét otthon be tudom számíttatni. A vizsga open book-os volt, de az anyag olyan hatalmas, hogy még ezzel sem volt eléggé kisegítve. Ennyi számot én még nem láttam egy helyen, mint ennél a tárgynál. Ültem is az anyag felet pár napig, hogy legyen valami értékelhető eredmény a végén. Szerencsére itt sem kellett elérni a vizsgán a pontok felét és ebből a tárgyból is a projektmunkánk elég jól sikerült. Plusz úgy döntöttem kockáztatok picit, és csak bizonyos részeket tanulok, amiről úgy gondolom, hogy benne lesz, no meg az órák alapján úgy tűnt mintha a tanár utalgatott volna pár dologra. Hát ez ezúttal marhára bejött. A számolós feladatok nagy részét ennek hála meg is tudtam csinálni, az elméleti résznél meg majd kiderül, hogy hány pontot ad a néni. A lényeg, hogy végül ebből is átmentem szerintem, de pontos eredményt még itt sem tudok, annak ellenére, hogy mára ígérték.

A következő vizsgám holnap reggel lesz és ha sikerül, akkor megvan a minimális számú kreditem, amit erasmus alatt el kell érni kötelezően. Ezen kívül, még szerdán és pénteken is lesz vizsgám, de remélem azok már tét nélkül fognak menni.



Kikapcsolódás:

A vizsgák ellenére a héten sem maradt el szerencsére a szórakozás. Néhány ismerős és az ő ismerőseik voltak látogatóban a hét elején, így velük néztünk ki picit a városba. Hétfőn live musicra mentünk, de sajna ezúttal lengyel nyelvű volt a koncert, amit annyira nem favorizáltunk, így csak egy sör erejéig maradtunk. Ezután átugrottunk a Tandem nevű programra, ami minden hétfőn van és az erasmusosok találkozó helye. Ide eredeti tervek szerint is jöttünk volna, csak kicsit később, hiszen el akartunk köszönni néhány lengyen barátunktól, akik most mennek erasmusra a tavaszi szemeszter során. Végül ott ragadtunk kb fél kettőig, hiszen az este tematikája a karaoke volt, ami megdobta eléggé az este hangulatát. Továbbra is majd, hogy nem jobban szeretem az ilyen nyugodt estéket, mint a nagy bulikat.

Legközelebb pénteken mozdultam ki itthonról és eddig re már nagyon elegem volt az egész hétből és nagyon éreztem, hogy kell egy sör meg egy feles. Hát megkaptam mindegyiket többszörösen is. Ismét Pisopateraba mentünk, hogy belekezdjünk a hétvégébe. A menü az egyik srác 23. szülinapja volt. A szülinapi bulik mindig hatalmasak. A létszám ezúttal is szerintem 50 felett járt és sok volt az ismeretlen arc is. Minden szoba maxon volt emberekkel, piával, mindenhol valami mást csináltak az emberek (társas, gitározás, beszélgetés, stb.), Egyszóval mindenkinek megvolt a maga kis helye és társasága. Az este a végére eléggé eldurvult. Nem is nagyon emlékszem, hogy mikor mentünk el a házból, de szerintem már 2 is elmúlhatott és az tuti, hogy valaki odahányt a folyosóra is :). Na de jöjjön pár kép:




Innen szétvált a a banda több részre. Voltak akik haza, voltak akik egyik helyre és voltak akik másik helyre mentek bulizni. Mi asszem, ha jól emlékszem 6-an mentünk egy helyre bulizni. Ez ismét egy új hely volt, viszont nagyon bejött. Ingyen mehettünk be, a zene jó volt, nem volt tömegnyomor sem, megvolt a saját kis társaságunk, egyszóval minden ami csak kellhet. A részletekkel nem untatnálak most titeket. Nem tudom pontosan meddig lehettünk, de ha jól emlékszem 6-kor még egyszer itthon ránéztem az órámra és ébren voltam. Jó kis buli volt. Mellesleg a szobám megint népszállás lett és négyen aludtunk az ágyamban. Nem értem miért nem mennek ilyenkor haza a többiek, hiszen itt lakik mindenki kb a szomszédba, de én mindig szívesen látom őket. Másnap már 12-kor ébren voltunk az éneklő, zenét hangosan hallgató lakótársam miatt, aki lassan meg fogok folytani :). Kb 2-ig csak haldoklott a banda, majd eldöntöttük, hogy főzünk valamit. Végül a tegnap este, a nálam alvással, a főzéssel és utána a játékkal amit játszottunk, kb este 6-ig tartott. Majdnem 20 órát lógtunk együtt. Szeretem az ilyen napokat. Viszont sajna pihenni ezután sem tudtunk, mert este egy vacsorára voltunk hivatalosak. Lassan itt az ideje, hogy az első hazamenők elkezdjenek búcsúzkodni és ez egyfajta búcsúvacsi is volt. Egy nagyon jó helyre mentünk enni, ahonnan mindig úgy távozik az ember, hogy a sok kajától kb mozdulni sem tud. Itt ehettünk ihattunk amennyit csak akartunk, mert a srác nagybátyja olyan rendes volt, hogy rendezte az egész számlát mind a 13- kis barátnak.

Vacsi után már mindössze egy sörre volt erőm, majd elmentem haza, hogy kipihenjem magam a másnapi Wroclaw tripre. A tervek szerint egy napos trip ismét kudarcba fulladt, mert a többiek nem tudtak felkelni, mert nekik persze még buliba ellett menni. Ám ezúttal én sem bántam annyira, mert hosszú hétvége volt. Ennek hála a vasárnap pihenéssel és tanulással telt, majd este egy közös tésztapartyra átugrottunk a Pisopatera-ba. ebből persze lett még egy sör is de sebaj. Nem volt túl hosszú este, de legalább nem kellett az egész vasárnapot egyedül töltenem magányosan :). Na jó, nem vagyok ám elveszve, félre ne értsétek, de szeretek a barátaimmal lógni.

Ma már tényleg a tanulásé volt a főszerep, de a lakótársamtól nagyon nehezen megy a dolog. egyre nehezebb együtt lakni vele, de ahogy ígértem a vizsgák után majd beszámolok erről részletesen is.
Most pedig szorítsatok, hogy jól sikerüljön ez a pár vizsga ami vissza van, mert utána még szeretném picit érezni, hogy Erasmusos vagyok.

2013. január 21., hétfő

...

Az elmúlt hetem során nem igazán töltöttem sok napot Krakkóban. Ahogy az szokás hétvégére utazás volt a menü, amihez ezúttal már csütörtökön Varsóba kellett hogy utazzak. Be kell, hogy valljam így utólag, hogy nem igazán tetszett az elmúlt hetem, így nem is szeretnék róla sokat beszélni (sorry, de velem is megesik, hogy vannak szarabb heteim).

A nagyjából 3 nap amit Krakkóba töltöttem elég vegyes volt. Napközbe nagyrészt tanultam, nyomtatni rohangáltam többször is (mivel a nyomtatóban dolgozó nőnek nem sikerült mindent kinyomtatnia elsőre, amit feltettem a pendirveomra), meg elkezdtem intézni a dolgaim egy részét otthonra, mivel sajna megint nem leszek otthon szemeszterkezdéskor, viszont mindennek rendben kell lennie mire hazaérek mind a két egyetemen. Ez a véget nem érő papírok és igazolások begyűjtése a szemeszterek elején szörnyű számomra! (itt szeretném előre is megköszönni azok segítségét, akik segítenek összeszedni ezekből párat). Ezen kívül kedden a horvátokkal Magyar-Horvát kézi meccset néztünk nálam, amit sajna elbukott a válogatott így hallgathattam a hülye poénokat és megjegyzéseket az este további részében is amikor még kiugrottunk egy sörre. Ettől függetlenül ez az este jó volt! Ám a szerda már kevésbé. Átjöttek páran hozzám és terv szerint elég hamar leléptünk volna a házból, de a fenomenális lakótársam ismét alakított. Nem tudom mennyit meséltem a külföldi flatmatemről, de szörnyű. Most már ott tartok, hogy nehezen tűröm meg magam mellett. Komolyan mondom fogok szánni neki egy teljes bejegyzést, mert annyi baromságot és ökörséget csinál/csinált már, hogy el sem tudjátok képzelni. Most pl a netet ölte meg a lakásban teljesen. A történet úgy kezdődött, hogy nála lassú volt a net, de még mindenhol működött a házban. Sajna nem tudott várni reggelig, hogy szóljon az albérleteseknek, hogy nézzék már meg, neeeeem neki este 8 fele ell nekiállnia vmit csinálni vele. Rohad egy makacs és öntudatos egy nép ez az övé (persze nem lehet általánosítani, de.....). A srác teljesen meg van győződve arról, hogy ő mindenhez ért és meg is tudja csinálni a dolgokat. Itt súgnám meg, hogy nem így van. Egy totális ba..... a srác (de erről részletek majd a külön bejegyzésbe). A történet röviden annyi, hogy addig szarakodott, még végül teljesen megölte a netet az egész házba és másnap a pofátlanja nem hogy reggel felkelt volna és elsétált volna az irodába szólni, hogy vmi gáz van, neeeeem Mr fél 12-ig aludt, majd felkelt összeveszett vele, hogy minek voltunk a lakásba ennyi ideig. Ezután picit helyre tettem, majd elzavartuk az irodába. A pofám leszakad a sráctól, de nem nagyon éri meg összeveszni vele erre a pár hétre, így próbálok toleráns lenni.

Csütörtökön összepakoltam a kis hátizsákom a nagy útra. Csak a legfontosabb cuccokat tettem bele a kis hátizsákomba, hiszen a repcsire, csak kis csomagot lehet vinni. 6-ra már Varsóba is voltam, hiszen másnap 12-kor volt a repcsi indulása. Itt még annyit kell tudni, hogy eleinte kb 20-an foglaltuk le a jegyeket, mert nagyon olcsó volt (1zlt) és ezért nem is volt hely egy repülőre. Így a csapat egy része pénteken, a másik pedig szombaton indult. A végére eléggé megcsappant azonban a létszám, hiszen mindenkinek fogy a pénze és Stocholm elég drága. Szóval végül pénteken 2-en és szombaton 3-an voltunk tervbe. Hát a terv megint csődöt mondott, de ezúttal Varsóba. Már mindent megvettünk és összepakoltunk, mikor a csaj aki egyedül maradt a péntekiek közül, telefonon beszélt a szüleivel és a fene se tudja miért, de azok behúzták a féket este 10-kor nála. Hát egyedül a tökömnek sem volt kedve bolyongani Stocholmban, így végül nem repültünk el. Gondolom ismertek már annyira jó páran, hogy tudjátok, hogy rettentően utálom, ha valami nem a tervek szerint megy. Ehhez mondjuk itt már hozzászoktam, de ahhoz nem hogy valaki teljesen értelmetlen indokokkal, racionalitást mellőzve és kompromisszumra képtelen módon beleszól a dolgokba. ÁÁÁÁÁÁ, mindegy nem is akarok erről többet mondani, mert sokat mérgelődtem már ezen. A lényeg, hogy mivel már Varsóba voltam, úgy döntöttem ott töltöm a hétvégét, hiszen a fővárosba van mit látni :).

Pénteken elég fosul voltam, mert duzzogtam magamba ezen a repülés dolgon. Illetve fejben elfogadtam a dolgot, de sajna valami még mindig nem stimmelt, főleg akkor nem amikor a többiek este megérkeztek a házba ahol aludtunk, hiszen ők másnap repültek. Pénteken egyedül akkor tudtam kikapcsolni amikor elmentünk a Copernicus Science Center. Itt délután 2-től a 6 órás zárásig voltunk és nagyon jó volt. A végén már szabályosan rohannunk kellett, hogy minden részre el tudjunk nézni. Nem is tudom pontosan elmondani mi volt itt: kiállítások vagy játékok vagy valahol a kettő között, de a lényeg, hogy én jól szórakoztam. Ha Varsóba jártuk, ne hagyjátok ki és szánjatok rá több időt (mondjuk egy napot legalább): http://www.kopernik.org.pl/en/

A szombat már sokkal jobb volt. Délre mentünk ismét egy kiállításra. Hát ilyenen még sosem voltam (ezt sem szabad kihagyni Varsóban). A program az Invisible Exhibition volt ( http://www.warsawvoice.pl/baza_wydarzen/wydarzenie.php?layout=nwv&lang=en/24085) . A helyen egy vak idegenvezetőnk volt, aki teljesen vak sötét szobákon vitt át minket. Sose láttam még ilyen sötétséget. Teljesen 0 fény volt. Magunktól kellett felfedezni a szobákat. Volt nappalinak, utcának, erdőnek, kiállításnak és bárnak berendezett. Minden teljesen élethű volt. A bár pedig egy igazi bár volt. Kérhettünk inni enni és a srác elkészítette nekünk. Megjegyzem nem volt egyszerű kitalálni, hogy melyik érme mennyit is ér a nélkül, hogy láttam volna. Na meg a szobákba volt néhány dolgok amiről fogalmunk sem volt, hogy mi. Elég hülyének éreztem magam, de bármi volt szólhattunk a srácnak és 2 másodperc alatt ott állt melletted és tudta, hogy mit is fogdosol. Nagyon tudtam mit hogy kell, de mit teljesen suták voltunk. Mindig egymásnak, meg a különböző dolgoknak mentünk neki. Ezen kívül kirakózhattunk és társasozhattunk is, de ez sem ment egyszerűen. Kb 2 órát lehettünk ott de nagyon elfáradtam. Sokat kellett dolgozni az agynak, mire mindent feldolgozott a nélkül, hogy láttam volna bármit is.
Innen korizni mentünk a belvárosba a Cultural Palace lábához, este pedig bowling volt a terv.

Hát a bowling zárva volt így végül kocsma lett belőle. Nem akartam elhinni, hogy Lengyelországba vagyok és mindenki spanyolul beszél. Még a lengyelek egy része is tud spanyolul. Több társaság is volt és mind spanyolok voltak. Kezd idegesíteni a helyzet :), mert olyan pofátlanok, hogy egymás között spanyolul beszél a nagy részük. Voltunk még előtte egy jó nagy vacsit enne vmi marha jó helyen. Elég olcsó volt, nem is értettem, hogy hogyan van, de nem vitattam.

Vasárnap a hosszúra nyúlt szombat után elég későn keltünk így csak az egykori varsói börtönt meglátogatására maradt időnk a hazaút előtt. Erről nem írnék semmi részletet, mert ez is nagyrészt a háborúról és hasonló témákról szólt, amiket már mind tudtam és kezd a könyökömön kijönni. Nem hiszem, hogy ilyen helyekre fogok még menni, mert tényleg nincsen már új infó.

Este későn értem haza eléggé mától pedig a tanulásé a főszerep. Nem hiszem, hogy bármi mást fogok csinálni a héten, hiszen a két legnehezebb vizsgám most lesz szerdán és pénteken. Remélem ez a hét jobb vagy legalább is eredményesebb lesz mint az elmúlt. Elég kevés időm maradt, szóval nem fér bele több ilyen vacak nap :).

2013. január 14., hétfő

Újra úton

Szürke hétköznapok:

A hét eleje dög unalmasan indult. Itt is kezd érződni, hogy jön a vizsgaidőszak. Egyre többen maradnak otthon, nekem is egyre több dolgot kell visszamondanom, illetve a bulik is kezdenek lightosodni. Nem rossz amúgy így sem az élet, félre ne értsétek, csak változik a dolog és most furcsa. Hétfőn pl kimentünk egyet sörözni Kazimierz negyedbe, de 1 fele már itthon is voltam 3 sör után. Jó volt dumálni a többiekkel, nem szeretek egyedül itthon maradni. Társasági lény vagyok! :)

A hét további részt a suli határozta meg. Bementem az összes szaros órámra, hogy megkérdezzem mikor is van pontosan a vizsga és milyen feladatok várhatóak. Ezekről az információkról lemaradtam a karácsony előtti hamarabbi hazautazásom miatt. Most már tehát megvan minden infóm. A lengyel vizsgán ugye már túl vagyok és bár úgy volt, hogy kedden megkapjuk az eredményt, a tanár jól megszívatott minket (akik később írtunk), mert nem szólt egy szót sem, hogy a miénk még nincsen kijavítva, szóval ne menjünk be feleslegesen reggel. Monda, hogy majd írjunk neki egy mailt az eredmény miatt, de sajna a címét mint utóbb kiderült senki se tudja és a rendszeren sincsen fent. Ez a rész nem volt túl jól megszervezve. Ezen kívül volt egy projektünk péntekre (az egyetlen tárgyra ami kell otthonra), van egy 29-re ezen kívül a vizsgák: 23, 25, 29, 30 és 1 lesznek. Sűrű két hetem lesz. Ebből az első kettő a húzósabb és a 25-ei a nagyon fontos. Meglássuk mi lesz velük. Néhány tárgyból nem állok rosszul, de van ahova eddig nem kértek semmit és van ahol az óralátogatással akadhatnak problémáim, hiába szóltam nekik, hogy hamarabb haza kell mennem karácsony előtt. Amúgy hiányzik az otthoni ingyen nyomtatás, most igen csak jól jönne :).
A hét nagy rész amúgy a pénteki projekt kidolgozásával telt el. Kedden 5 órát nyomtuk, plusz mindenki még otthon, illetve csütörtökön egész délután és még így sem voltunk biztosak abba, hogy ezt le tudjuk prezentálni. A felébe nem is voltunk biztosak, hogy jók illetve az egyik srác csak csütörtökön érkezett haza, neki pl lövése sem volt semmihez sem. Megjegyzem nekem se sok :). Pénteken ennek ellenére úgy voltunk vele, hogy túl sok melónk van ebbe a projektbe így lesz ami lesz túl akarunk esni rajta. A srácok viszont sajna elkéstek, de nem lett belőle gond. Gyorsan órán kiosztottuk, hogy ki mit mond, amíg a többiek prezentáltak, majd mivel egy csokigyár volt a témánk, vittünk megvesztegetés képpen csokit az osztálynak. 15 percben túl is estünk a dolgon, de elég vicces volt. Az egyik srác pl aki velünk volt a prezi közbe leült az első pad elé a földre, ahol a tanár nem látja és ott telefonált, mert éppen keresték. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot. Ez már picit nekem is sok volt. Végül túlestünk ezen a vacakon, de eredményt még mindig nem tudok.

Az esték is nyugisabban teltek. Buliba egyszer sem voltam például. Hétfőn ugye kimentünk sörözni, ahogy már említettem, majd szerdán élőzenét menünk hallgatni ismét. Ez sosem tud csalódást okozni. Megint egy új srác zenélt. A koncert kb fél 1-ig tartott. Dumáltunk és söröztünk közbe, meg megint összehaverkodtunk a zenészekkel. Nem tudom miért, de valahogy mindig beléjük botlunk a pubba a szünetben és szerintem érdekesnek találnak minket vagy valami, mert mindig beszélgetésbe elegyedünk.
Csütörtökön este házibuliba mentünk a belváros másik felébe. Huh... marha sokat kellett sétálni. Ebbe a flatbe én még sose voltam, így elég sok volt az új név és arc. A ház amúgy nagyon jó, van benne egy kosárpalánk és a szobába lehet játszani. Ez ahogy az este haladta előre, egyre viccesebb volt. Amúgy egy szülinap miatt mentünk, ami rengeteg piát jelentett és ennek megfelelően eléggé be is rúgtunk. Csomo minden kiesett sajnos. Még jó, hogy mielőtt elindultam otthonról összepakoltam a hétvégi túrára, mert reggel győztem összeszedni magam, hogy beérjek a prezire.

Torun- Poznan túra:

A hét eredeti terve szerint szülinapot mentünk volna ünnepelni Łódzba, de az ünnepeltek tanulmányai miatt ezt töröltük. 3 nap alatt új tervünk született: szombat Torun, vasárnap pedig Poznan meglátogatása volt a cél. Hát nem volt egyszerű ilyen gyorsan összeszervezni, de ezúttal különösebb gond nélkül útnak tudtunk indulni. Az utazás megszervezése volt az én feladatom, a Hostel meg a fene se tudja már kié. Végül 12-en összejöttünk a túrára :), ami elég nagy szám ahhoz képest, hogy milyen rövid ideig terveztünk. Krakowból mindössze 3-an mentünk és én egyből a prezentáció után a suliból. Nem nagyon szeretek nagy motyóval órára menni, de ezúttal elkerülhetetlen volt.
Torun és Poznan is Krakowtól északra helyezkedik el. Mivel meg akartunk spórolni egy éjszakai hostel költséget (mindenki kezd kifogyni a moneyből, így az erasmus vége fele. Én is számolgatok rendesen, hogy vajon kibírja e a budget vagy további otthoni támogatásra fogok e szorulni. Ez az utolsó két hétben fog kiderülni.), így Łódzba aludtunk pénteken. Az a város nagyon jó helyen van. Teljesen az ország közepe. Itt mire odaértünk már ki is jöttek elénk a többiek, sőt vettek nekünk helyi járatos jegyet is, egyszóval teljesen el voltunk látva. Az albiba érve elindult a nagy vacsi főzés, illetve boltba is kellett menni a társaság felének, hogy másnapra bevásároljunk. Az itteni vacsikat mindig nagyon várom, mert a spanyol srác nagyon jól főz. Olyan mint mikor a koliból hazamegyek és várom az otthoni ebédet :). Egyet nem szeretek, hogy mindig később eszünk, kb 11 fele és eléggé bealszok emiatt. Nem is volt sok kedvem pénteken sem kimozdulni. Voltak akik kimentek még egy sörre, de mi páran a korai indulás miatt otthon maradtunk aludni pár órát. Jó este volt, már hiányzott ez a város és az otthoniak.

Szombaton 4:20-kor keltünk, hogy időbe kiérjünk az állomásra és elérjük az 5:30-as vonatot. Hála az égnek a hétvégén az utazás rám és a horvát srácra volt bízva, így mindenhova rohanás nélkül odaértünk. Az olaszok és a spanyolok esetében ennek mindig futás és elkésés a dolgok vége. Ezúttal azonban nem. Minden flottul ment és 8:40-kor már Torunban is voltunk. Itt a állomáson a váróba reggeliztünk az otthonról hozott kajából, majd bepakoltunk a csomagmegőrző szekrényekbe és már útnak is vágtunk. Eleinte nem nagyon tudtuk merre is induljunk, de végül sikerült megtalálnunk a jó irányt. Nem voltunk messze a belvárostól, de át kellett vágnunk a Vistula hídján, ami itt hihetetlen hosszú. Legalább 10-15 percig csak azon gyalogoltunk. Mellesleg itt jegyezném meg, hogy egész hétvégén hihetetlen hideg volt. A folyón nagy jégtáblák úsztak, a hó esett egész hétvégén és minusz 5-nél nem nagyon volt melegebb. A déliek dideregtek is rendesen. Na de a városról: Torun nagyon szép. Olyan mint egy mini Krakow. Van városfal, folyó, szépen fennmaradt old town, rengeteg történelmi emlékkel.
A legegyszerűbb ha a térképem segítségét kérjük:
Az össze barnával megjelölt helyet meglátogattuk. Tényleg gyönyörű a város, de ha ki kéne emelni, hogy nekem mi tetszett a legjobban akkor a 8-as, Leaning tower  és a 20-as, a Teutonic castle jött be, plusz este kivilágítva a városfal. Majd töltök fel képeket a face-re, de most mg nem kaptam meg őket és meg csak párat lőttem. Az egész napot itt töltöttük az utcákat és a történelmi helyeket járva. Sok vicces képet lőttünk, plusz meglátogattuk a Copernicus házban az ő munkásságáról szóló múzeumot is. Az egész várost meghatározza amúgy az ő kultusza, hiszen itt született és élt egészen egyetemi tanulmányainak kezdetéig, amikor is Krakowba költözött. Ezen kívül volt a túránkba a városnézésen kívül szórakozás is. Voltunk lottózni (ezúttal nem nyertünk), sörözni egyet továbbindulás előtt, de nekem legjobban az ebéd tetszett. 16 zlt-ért all you can eat étterembe mentünk. Itt kiderült, hogy a kaja diákkal csak 12 zlt, ami olyan 950, 1000 huf körül lehet. Hát ilyen hely számomra elég veszélyes. Mint sokan tudjátok, általában addig eszek amíg van előttem kaja. Hát itt ennek az eredmény egy leves, három tányér különböző főétel, savanyú és desszert volt az eredmény.

 Az én termésem jobbra lent az a néhány tányér volt. Tényleg majdnem kipukkadtam srácok. Annyira teleettem magam, hogy amíg a többiek kávéztak és dumáltak, addig én behúztam a székem a sarokba és aludtam egy picit :). Szerintem majdnem 2 órát lehettünk itt mire mindenki evett, ivott és újra evett. El se akartuk hinni, hogy ez igaz. Később a sörözés után ismét az állomás fele vettük az irányt a városfalat kívülről kerülve, hogy láthassuk a várost esti fényeiben úszva. Ez pontosan olyan volt mint amilyennek mindenki mondta, Torun gyönyörű este. Megérte eddig jönni, hogy láthassuk a várost.

Még aznap 7 fele el is indultunk Poznan irányába. Úgy döntöttünk jobb ha ott alszunk és reggel kicsit tovább tudunk pihenni jobban járunk. Így is lett. Fél 10 fele érkeztünk meg Poznanba, ahol viszonylag gyorsan megtaláltuk az Cinnamon Hostelt. Egy 10 ágyas szobát foglaltunk, de végül 12-en  voltunk, de szerencsére senki se vette észre, hogy többen vagyunk. Így kicsit összébb kellett, hogy húzódjunk, de picit tudtunk az áron is spórolni és legalább együtt volt a csapat. A közös hosteles esték mindig viccesek. Valami közös főzés kicsit nomádabb körülmények között, sörözés beszélgetés és ezúttal nem buli hanem ismét pihi volt a program. Fárasztó 2 várost 2 nap alatt bejárni. Nem sok idő van pihire. Nem tudom az este meddig tarthatott, de reggelre viszonylag jól kipihentem magam.



Szombaton 9 fele keltünk, reggeliztünk egyet a hostelbe, mert ezúttal az ár ezt is tartalmazta, ami végül mivel 12-en voltunk csak 25 zlt volt. Szóval végül 10:20-as kezdettel útnak indultunk, hogy megnézzük mit is nyújthat nekünk ez a körülbelül 600 000 lakosú városka. Lengyel mértékkel nézve ez semmi extra. Nem hogy Torun ami csak 200 000 kürül van :). Szóval nekivágtunk a városnak. Itt nem tudok nektek sajna olyan jól összeszedett térképet mutatni mint Torunról, mert itt mást tudtunk csak szerezni, de majd igyekszek mindent leírni. Poznanba nincsen annyira koncentrált óvárosi rész mint Torunba. A belváros itt is öreg és szép, de már megjelennek modernebb épületek is. Természetesen most is bejártunk minden látványosságot a hideg és a hóesés ellenére:
-Royal Castle
- Parish church of Stanislaus
- Post Jesuit College (Napoleon lakott itt pár hétig, ami azt jelentette, hogy ez volt a birodalom központja :)
- Town Hall (itt minden délben a harangtoronyból kijön két kos, amik harcolnak egymással :). Elég népszerű ez a látványosság, mert sokan összegyűltek most is.
- Cathedral (ez már a szigeten volt. Van egy sziget a Warta folyón, ami nagyrészt egyházi épületeket és emlékeket őriz. Olyan mint egy történelmi egyházi negyed. Itt volt egy archeological múzeum is, amit meglátogattunk, mivel bent meleg volt, a belépés pedig ingyenes volt :). Mellesleg jegyzem meg elég érdekes volt, szóval jól döntöttünk.)
- Kaiser' castle
Igazából volt még pár dolog, de nekem ezek tetszettek a legjobban. Illetve egész konkrétan a főténél ezek a házak:
Szeretem az ilyen vékonyka házakat. Lengyelbe sok van belőlük. Ilyenbe tudnék élni akár évekig is, olyan aranyosak. Volt még néhány vicces sztory a nap folyamán, de ahhoz h azokat értsétek, ott kellett volna lenni sajnos :( Az egész napos túrát egy ebédszünet erejéig szakítottuk meg. Ezúttal egy átlagos gyors étterembe menünk kebabozni és zapikenkázni. Sajna nem volt olyan szerencsénk mint egy nappal előtte.
A várost 5 fele hagytuk el és ismét Łódz volt az irány. Ide fél 10 fele érkeztünk, majd ismét a többiek albiába mentünk vacsizni és valami sütit csinálni az ünnepelteknek. Annak ellenére, hogy nem akartak nagy bulit, szerettük volna őket meglepni éjfél után. Ez sajna nem jött össze csont nélkül. Mindenki sietett és dolgozott a kaján meg a sütin, majd kitettük az ablakba hülni picit. Én kérdeztem a többieket, hogy ez tuti jó lesz így, mert ha elolvad a hó a tányér alól és a párkány lejt akkor gondba leszünk. A válasz persze spanyolosan az volt, hogy ne aggódjam túl! Hát nekem lett igazam. A hó elolvadt a süti pedig 2 emeletet zuhanva a szomszéd udvarban landolt, fejjel lefelé a hóba.
Így ajándékként csak lefényképezni tudták az ünnepeltek, illetve a cukorkákat megkapták, amit a tetejére szántunk :). Mellesleg a két szülinapos teljesen ugyan azon a napon született 5 év különbséggel és most erasmus alatt ők is egyfajta párt alkotnak (nehéz definiálni hogy mik is ezek az erasmusos kapcsolatok). A francia lány amúgy most lett még csak húsz így vele volt koccintás 12 előtt is még tizenévesen és utána is :). Ezután még egy sörre kiugrottunk a városba, mert nem volt mindenki az albiba és lehet, hogy nekünk krakkóiaknak ez volt az utolsó Łódzi látogatásunk. Bár én még egyszer eljönnék a vége fele, de sosem lehet tudni. Szóval ez egyfajta búcsú is volt sajnos. Nem tudom mikor mehettünk  ágyba,de a fárasztó hétvége után nem sok erőnk volt kint maradni.

A mai nap igazából délelőtt az utazással telt, délután meg itthoni teendőket és a sulis dolgaimat intéztem. Picit előre kell haladnom, mert a következő hétvégén a terv Stocholm. Már ha az időjárás miatt nem törlik a járatunkat. Az nem lenne vicces :). 


English part:

It is always a pleasure to travel with you! I really like our common travelling, it is always full with experiences, funny stories, hostel parties and anyway we are together, so it cannot be bad. I hope we will have some trips like this even if my Erasmus is almost ended L. But I hope our Stocholm trip won’t be cancelled and I can see all of you at Łódz or Krakow in the last month. Our common story is still going and I want to enjoy all the moments. So now let’s learn a bit for the stupid exams and see you soon!

Ohhh and i am waiting for the pictures of the weekend. Please somebody upload them!