Last days of my best period of my life

Az utolsó hét sok vidámsággal és szomorúsággal vegyesen telt el. Igyekeztünk annyit együtt lenni a többiekkel amennyit csak lehetett. Senki újat nem akartunk már megismerni, csak a meglévő barátainkkal szerettünk volna lenni. Itt értsétek bele a programba a nyugisabb napközi és a késő esti ivós jellegű programokat is.

Kedden a várhoz mentünk egy utolsó sétára és megnézni a vár tövében lévő souvenir shopot, hogy vegyünk magunknak és a családnak valami emlékeket. Végül nem tudtunk semmit se venni és a várba se értünk fel, mert a többiek már hívtak is, hogy hol vagyok, mert hogy kettőt beszéltünk meg találkozónak az én lakásomba, amit teljesen elfelejtettem. Szóval ez másnapra maradt, ám akkor jó sok mindent vásároltunk és még egyszer lefotóztuk ezt a gyönyörű kastélyt.
Így gyorsan hazasiettünk, vettünk pierogit ebédre, amit gyorsan ki is sütöttünk, majd egy kis pálinka mellett nekiálltunk 2 ajándékot készíteni az erasmus barátainknak emlékbe, hogy a közösen eltöltött időket sose feledjék el. Az első egy erasmus recept könyv volt, amit internetre töltöttünk fel és mindenki hozzá tudja írni a saját receptjét. Remélem az összes közösen főzött kaja és finomság receptje felkerül, mert itthon is jó lenne lefőzni ezeket a kajákat. Ezután főztünk még egy forralt bort is, meg játszottunk néhány játékot, de közbe nekiálltunk a második ajándéknak ami egy erasmus games nevű dokumentum volt, ahol 3-an (spanyol kis orvos csaj, a horvát srác és én) összeszedtük az összes játékot amit a félév alatt játszottunk. Hát sokszor nem volt egyszerű emlékezni a szabályokra, angolul leírni meg még nehezebb. Marha sok időnkbe telt. Be se tudtuk fejezni aznap, meg még néhány kép és a szerkesztés hiányzott hozzá, így végül a teljes mű hazautazásom előtt 3 órával lett kész és rögtön el is küldtem nekik. Végül 15 oldalnyi játékot szedtünk össze, amik között minden féle van amit csak el tudtok képzelni. Büszke vagyok erre:)!
Este az egyik csajnak volt az utolsó estéje, így természetesen az egész banda kimozdult. Az Alternatíva nevű helye mentünk ahol 3zl volt a sör és 2zl a feles. Hát gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mi történt. Rengeteg piát leborítottunk és addig táncoltunk amíg csak bírtuk.

Szerdán délelőtt elmentünk az office-ba ahonnan béreltük a kecót, hogy megbeszéljük velük, hogy mikorra jöjjenek leolvasni a vízórát, meg a fűtést és, hogy szóljunk nekik, hogy kiköltözünk szombaton. Ekkor mondták, hogy a lakótársunk még mindig nem talált a helyünkre senkit sem, de ezt a sztory-t már olvashattátok az előző bejegyzésben. Mire hazaértem, már meleg kaja várt otthon, majd hosszasan naplót írtam, este pedig az egyik olasz csaj flatjére mentünk picit kikapcsolni. Itt sajnos a rendőrök már fél 12-kor lelőtték a bulit (pedig eddig sose volt gond és még csak sokan sem voltunk). Innen áttettük a székhelyünket egy olcsó kocsmába kazimierzen, ahol olyan sokáig voltunk, hogy már bezárta a csaj a külső ajtót és csak minket szolgált ki. Adtunk is neki a végén egy kis borravalót amiért ilyen rendes volt. Innen még szerettünk volna buliba menni, de lusták voltunk elmenni a központig így a Kazimierz kitchbe mentünk, ami tök üres volt. Mi persze ezt nem bántuk, hiszen ez azt jelenti, hogy minék volt a hely. Nem volt sor a pultnál és senki sem löködött. Már három lehetett, mikor meglepetés szerűen megérkeztek a Łódzies. Meglepetésnek jöttek Krakóba, mert látni akartak még minket, ám 11 fele értek be és utána a flaten ittak, így csak később a buliba találkoztunk velük. Nem tudom itt meddig lehettünk ott, de a zene a végén már nem ment és mindenki arra várt, hogy elmenjünk és bezárhassanak. Innen még a poén kedvéért a lányok elhoztak egy ilyen piros ülőkét. Ezen nagyon sokat röhögtem ahogy végigcipelték az utcán.

Jó is este volt ez is. Innen boltba mentünk kaját venni, majd hozzám egy utolsó tésztaparty-ra. Szerencse a "hülyegyerek" nem ébredt fel, pedig elég sokan voltunk és így nehéz halkan maradni.

Imádtam ezeket a reggeli zabákat. Mindig jól esett és sok nevetéssel társult.

Csütörtök:
Már nagyon közeledik az idő amikor útra kell kelnem és hazacuccolni. Amúgy ez 14-e volt, szóval Valentínnap. Én szerettem volna egy kis gesztusként mindenkinek adni valamit, így vettem egy rakatnyi szív alakú nyalókát. Ez nem egy nagy dolog, de mindenki örült neki, szóval én is boldog voltam. Örülök ha örömet okozhatok a kis barátaimnak.
Ezután útra keltünk a város fele, hogy valóra váltsuk utolsó megmaradt álmaim. Elsőként ettünk egy utolsó zapikanket közösen (nyam nyam), majd a térre mentünk, ahol a galambok a tenyeremből ettek. Marha furcsa volt és sokkal nehezebbek mint gondoltam. Bár lehet csak Krakkóba kövérek.

A következő egy út volt a hintóval. 7-en mentünk, így volt a legolcsóbb. 6-an ültünk bent és egy a kocsis mellett. A kocsis melletti hely volt a legjobb ezért egyszer cseréltünk is, hogy ki ül ott és én is ülhettem fent. Marha jó érezni, hogy lovak húznak, lehet érezni ahogy lépnek, fékeznek, gyorsítanak stb. Arról nem is beszélve, hogy végigmenni hintóval a régi koronázási útvonalon elég jó érzés.

Innen elmentünk enni a Mc-be és azt hittem ez vége is a napnak, de szerencsére nem. A kis tökös spanyoljaim tudták, hogy szeretnék csúszkálni a Wawel dombján, így loptak egy tálcát az étteremből, majd elment a banda és segítettek behúzni az egyik utolsó wishemet. Ekkora már sajna besötétedett, így lassan eljött az idő, hogy megtartsuk az este előtti utolsó siestát (ami megjegyzem tényleg az utolsó is volt :().
Az estét nálam töltöttünk 8 30 és 12 30 között. Lenyomtuk az utolsó söröket, shotokat, kivégeztük a maradék pálinkám, palacsintát sütöttünk, majd a youtube előtt táncolt a csapat a Dance 3 wii játék néhány számára. Például Queen: Crazy little thing called love, Taio Cruz: Dynamite.

Innen a belvárosba mentünk egy utolsó bulira és elköszönni a spanyoljainktól. Viszont odaérni sem volt egyszerű. Volt még egy álmom, amit már régóta szerettem volna valóra váltani, de nem gondoltam volna, hogy ez aznap valóra válik. Én szerettem volna a 13 vagy a 14 apostol lenni a Szent Mary's and St. Paul's churchnél. Végül aznap picit részegen felmásztunk a két üres oszlopra, aminek tiszta havas volt a teteje, így nem volt veszélytelen, de gyorsan lelőttük a képeinket és már másztunk is le. Végre én lehettem, mondjuk Benedict the Young :)

 Ekkor már nagyon le voltunk maradva a többiektől, pláne az után, hogy útközbe még benéztünk a Live Music koncert végére még egyszer utoljára, hiszen egy ismerős énekes volt színpadon. Csak 4 számot hallottunk, mert már tényleg a végét járta a dolog, de jó emlék marad. Ezután az utolsó képek az üres fejjel, majd irány a buli.

Szóval bulizni a Carpe Diembe mentünk. Kis tánci, beszélgetés, csócs és 3 fele irány haza, mert másnap a lányok repültek. Már

Péntek:
Már 7-kor ébren voltunk, mert ki kellett érni 9:15-re a reptérre. 10 előtt picivel az egyik, majd 10 után picivel a másik spanyol lányom is elrepült. Ezzel távozott két igazán kedves karakter az erasmusomból. itt már folytak a könnyek rendesek és sajna nálam is. Rettentő rossza volt és marha másnaposak is voltunk, plusz ezután hazamenni a busszal.... fujjj. Még megkaptam az egyik lánytól az utolsó 'múló' emléket és már Úton is voltak mind a ketten.
A péntek ezután nagyon rossz volt. Alig aludtam, sietnem kellett a pakolással, közbe jöttek még lakást nézni, amit nagy nehezen eladtam. Voltak még vízórát és fűtést leolvasni, naplót kellett írnom, képeket töltöttem fel és persze odaérni Piso-ba az utolsó bulira. Ez volt a horvát srác és az én utolsó estém. Itt söröztünk, mókáztunk, együtt töltöttük az estét, majd miután a tulaj a nagy hangzavar miatt kikapcsolta a házba az áramot, így mi is útnak indultunk bulizni. Kazimierz negyed volt a cél és az oly sokszor látogatott Singer pub/klub, majd még átugrottunk Coconba is. Elég hosszú este és nap volt. Sok volt benne a szomorúság a lányok miatt és a miatt is, hogy a mi utolsó esténk is volt.

Szombat:
Már időbe talpon voltam, hogy ne kelljen kapkodnom a végső pakolással. Végül olyan gyorsan elkészültem, hogy még a többiekhez is volt időm átmenni Piso-ba a cuccaimmal. Ugy sem akartam ezzel a hülye gyerekkel egy fedél alatt lenni tovább egy másodpercig sem, de sajna még az állomásra kijött. Ott picit belerondított az utolsó képembe, amit a szemeimmel rögzítettem, de nem is érdekel már. Ott volt 12 barátunk, akik csak miattunk jöttek ki az állomásra, hogy elköszönjenek. Tényleg nem tudom nektek elmondani milyen jó barátaim lettek itt. Olyanok akikre ezután mindig számíthatok majd. Hiszem, hogy ezek nem csak erasmusos barátságok. Végül sok sírás és könnyezés után felültünk a buszra a horvát sráccal és 15 10-kor kigördült a busz az állomásról ezzel megfosztva minket barátaink látványától és arcától. Rettentő szomorú voltam, de ugyanakkor boldog is. Nagyon rossz volt őket hátrahagyni, de boldog vagyok, hogy lehettem, hogy az életem részei lehettek és hogy mindent megkaptam ebbe a 6 hónapba. Olyan dolgokat is amikre nem is számítottam!
Még a buszról küldtünk búcsú sms-t minden szerettünknek, majd 6 fele átlépve a határt, hosszú időre magunk mögött hagytuk Lengyelországot és örökre ezt a mesevilágot.

Nem tudom kinek kell megköszönni mindezt , de KÖSZÖNÖM! Életem legjobb szakasza volt. Több évnyit éltem és tapasztaltam ebbe a 6 hónapba és ezt már nem vehetik el tőlem. Hosszú időszak volt ez és bevallom nem bírnék még egy félévet és nem is lenne már ugyan olyan. Elfáradtam testileg, lelkileg és mentálisan is. Pihenőre van szükségem, de remélem hamarosan újra látlak titeket guapos and guapas! Örülök, hogy az életem részei voltatok és, hogy én a tiétek lehettem!

Do widzenia! and the for Erasmus Program!