A hét eleje dög unalmasan indult. Itt is kezd érződni, hogy jön a vizsgaidőszak. Egyre többen maradnak otthon, nekem is egyre több dolgot kell visszamondanom, illetve a bulik is kezdenek lightosodni. Nem rossz amúgy így sem az élet, félre ne értsétek, csak változik a dolog és most furcsa. Hétfőn pl kimentünk egyet sörözni Kazimierz negyedbe, de 1 fele már itthon is voltam 3 sör után. Jó volt dumálni a többiekkel, nem szeretek egyedül itthon maradni. Társasági lény vagyok! :)
A hét további részt a suli határozta meg. Bementem az összes szaros órámra, hogy megkérdezzem mikor is van pontosan a vizsga és milyen feladatok várhatóak. Ezekről az információkról lemaradtam a karácsony előtti hamarabbi hazautazásom miatt. Most már tehát megvan minden infóm. A lengyel vizsgán ugye már túl vagyok és bár úgy volt, hogy kedden megkapjuk az eredményt, a tanár jól megszívatott minket (akik később írtunk), mert nem szólt egy szót sem, hogy a miénk még nincsen kijavítva, szóval ne menjünk be feleslegesen reggel. Monda, hogy majd írjunk neki egy mailt az eredmény miatt, de sajna a címét mint utóbb kiderült senki se tudja és a rendszeren sincsen fent. Ez a rész nem volt túl jól megszervezve. Ezen kívül volt egy projektünk péntekre (az egyetlen tárgyra ami kell otthonra), van egy 29-re ezen kívül a vizsgák: 23, 25, 29, 30 és 1 lesznek. Sűrű két hetem lesz. Ebből az első kettő a húzósabb és a 25-ei a nagyon fontos. Meglássuk mi lesz velük. Néhány tárgyból nem állok rosszul, de van ahova eddig nem kértek semmit és van ahol az óralátogatással akadhatnak problémáim, hiába szóltam nekik, hogy hamarabb haza kell mennem karácsony előtt. Amúgy hiányzik az otthoni ingyen nyomtatás, most igen csak jól jönne :).
A hét nagy rész amúgy a pénteki projekt kidolgozásával telt el. Kedden 5 órát nyomtuk, plusz mindenki még otthon, illetve csütörtökön egész délután és még így sem voltunk biztosak abba, hogy ezt le tudjuk prezentálni. A felébe nem is voltunk biztosak, hogy jók illetve az egyik srác csak csütörtökön érkezett haza, neki pl lövése sem volt semmihez sem. Megjegyzem nekem se sok :). Pénteken ennek ellenére úgy voltunk vele, hogy túl sok melónk van ebbe a projektbe így lesz ami lesz túl akarunk esni rajta. A srácok viszont sajna elkéstek, de nem lett belőle gond. Gyorsan órán kiosztottuk, hogy ki mit mond, amíg a többiek prezentáltak, majd mivel egy csokigyár volt a témánk, vittünk megvesztegetés képpen csokit az osztálynak. 15 percben túl is estünk a dolgon, de elég vicces volt. Az egyik srác pl aki velünk volt a prezi közbe leült az első pad elé a földre, ahol a tanár nem látja és ott telefonált, mert éppen keresték. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot. Ez már picit nekem is sok volt. Végül túlestünk ezen a vacakon, de eredményt még mindig nem tudok.
Az esték is nyugisabban teltek. Buliba egyszer sem voltam például. Hétfőn ugye kimentünk sörözni, ahogy már említettem, majd szerdán élőzenét menünk hallgatni ismét. Ez sosem tud csalódást okozni. Megint egy új srác zenélt. A koncert kb fél 1-ig tartott. Dumáltunk és söröztünk közbe, meg megint összehaverkodtunk a zenészekkel. Nem tudom miért, de valahogy mindig beléjük botlunk a pubba a szünetben és szerintem érdekesnek találnak minket vagy valami, mert mindig beszélgetésbe elegyedünk.
Csütörtökön este házibuliba mentünk a belváros másik felébe. Huh... marha sokat kellett sétálni. Ebbe a flatbe én még sose voltam, így elég sok volt az új név és arc. A ház amúgy nagyon jó, van benne egy kosárpalánk és a szobába lehet játszani. Ez ahogy az este haladta előre, egyre viccesebb volt. Amúgy egy szülinap miatt mentünk, ami rengeteg piát jelentett és ennek megfelelően eléggé be is rúgtunk. Csomo minden kiesett sajnos. Még jó, hogy mielőtt elindultam otthonról összepakoltam a hétvégi túrára, mert reggel győztem összeszedni magam, hogy beérjek a prezire.
Torun- Poznan túra:
A hét eredeti terve szerint szülinapot mentünk volna ünnepelni Łódzba, de az ünnepeltek tanulmányai miatt ezt töröltük. 3 nap alatt új tervünk született: szombat Torun, vasárnap pedig Poznan meglátogatása volt a cél. Hát nem volt egyszerű ilyen gyorsan összeszervezni, de ezúttal különösebb gond nélkül útnak tudtunk indulni. Az utazás megszervezése volt az én feladatom, a Hostel meg a fene se tudja már kié. Végül 12-en összejöttünk a túrára :), ami elég nagy szám ahhoz képest, hogy milyen rövid ideig terveztünk. Krakowból mindössze 3-an mentünk és én egyből a prezentáció után a suliból. Nem nagyon szeretek nagy motyóval órára menni, de ezúttal elkerülhetetlen volt.
Torun és Poznan is Krakowtól északra helyezkedik el. Mivel meg akartunk spórolni egy éjszakai hostel költséget (mindenki kezd kifogyni a moneyből, így az erasmus vége fele. Én is számolgatok rendesen, hogy vajon kibírja e a budget vagy további otthoni támogatásra fogok e szorulni. Ez az utolsó két hétben fog kiderülni.), így Łódzba aludtunk pénteken. Az a város nagyon jó helyen van. Teljesen az ország közepe. Itt mire odaértünk már ki is jöttek elénk a többiek, sőt vettek nekünk helyi járatos jegyet is, egyszóval teljesen el voltunk látva. Az albiba érve elindult a nagy vacsi főzés, illetve boltba is kellett menni a társaság felének, hogy másnapra bevásároljunk. Az itteni vacsikat mindig nagyon várom, mert a spanyol srác nagyon jól főz. Olyan mint mikor a koliból hazamegyek és várom az otthoni ebédet :). Egyet nem szeretek, hogy mindig később eszünk, kb 11 fele és eléggé bealszok emiatt. Nem is volt sok kedvem pénteken sem kimozdulni. Voltak akik kimentek még egy sörre, de mi páran a korai indulás miatt otthon maradtunk aludni pár órát. Jó este volt, már hiányzott ez a város és az otthoniak.
Szombaton 4:20-kor keltünk, hogy időbe kiérjünk az állomásra és elérjük az 5:30-as vonatot. Hála az égnek a hétvégén az utazás rám és a horvát srácra volt bízva, így mindenhova rohanás nélkül odaértünk. Az olaszok és a spanyolok esetében ennek mindig futás és elkésés a dolgok vége. Ezúttal azonban nem. Minden flottul ment és 8:40-kor már Torunban is voltunk. Itt a állomáson a váróba reggeliztünk az otthonról hozott kajából, majd bepakoltunk a csomagmegőrző szekrényekbe és már útnak is vágtunk. Eleinte nem nagyon tudtuk merre is induljunk, de végül sikerült megtalálnunk a jó irányt. Nem voltunk messze a belvárostól, de át kellett vágnunk a Vistula hídján, ami itt hihetetlen hosszú. Legalább 10-15 percig csak azon gyalogoltunk. Mellesleg itt jegyezném meg, hogy egész hétvégén hihetetlen hideg volt. A folyón nagy jégtáblák úsztak, a hó esett egész hétvégén és minusz 5-nél nem nagyon volt melegebb. A déliek dideregtek is rendesen. Na de a városról: Torun nagyon szép. Olyan mint egy mini Krakow. Van városfal, folyó, szépen fennmaradt old town, rengeteg történelmi emlékkel.
A legegyszerűbb ha a térképem segítségét kérjük:
Az én termésem jobbra lent az a néhány tányér volt. Tényleg majdnem kipukkadtam srácok. Annyira teleettem magam, hogy amíg a többiek kávéztak és dumáltak, addig én behúztam a székem a sarokba és aludtam egy picit :). Szerintem majdnem 2 órát lehettünk itt mire mindenki evett, ivott és újra evett. El se akartuk hinni, hogy ez igaz. Később a sörözés után ismét az állomás fele vettük az irányt a városfalat kívülről kerülve, hogy láthassuk a várost esti fényeiben úszva. Ez pontosan olyan volt mint amilyennek mindenki mondta, Torun gyönyörű este. Megérte eddig jönni, hogy láthassuk a várost.
Még aznap 7 fele el is indultunk Poznan irányába. Úgy döntöttünk jobb ha ott alszunk és reggel kicsit tovább tudunk pihenni jobban járunk. Így is lett. Fél 10 fele érkeztünk meg Poznanba, ahol viszonylag gyorsan megtaláltuk az Cinnamon Hostelt. Egy 10 ágyas szobát foglaltunk, de végül 12-en voltunk, de szerencsére senki se vette észre, hogy többen vagyunk. Így kicsit összébb kellett, hogy húzódjunk, de picit tudtunk az áron is spórolni és legalább együtt volt a csapat. A közös hosteles esték mindig viccesek. Valami közös főzés kicsit nomádabb körülmények között, sörözés beszélgetés és ezúttal nem buli hanem ismét pihi volt a program. Fárasztó 2 várost 2 nap alatt bejárni. Nem sok idő van pihire. Nem tudom az este meddig tarthatott, de reggelre viszonylag jól kipihentem magam.
Szombaton 9 fele keltünk, reggeliztünk egyet a hostelbe, mert ezúttal az ár ezt is tartalmazta, ami végül mivel 12-en voltunk csak 25 zlt volt. Szóval végül 10:20-as kezdettel útnak indultunk, hogy megnézzük mit is nyújthat nekünk ez a körülbelül 600 000 lakosú városka. Lengyel mértékkel nézve ez semmi extra. Nem hogy Torun ami csak 200 000 kürül van :). Szóval nekivágtunk a városnak. Itt nem tudok nektek sajna olyan jól összeszedett térképet mutatni mint Torunról, mert itt mást tudtunk csak szerezni, de majd igyekszek mindent leírni. Poznanba nincsen annyira koncentrált óvárosi rész mint Torunba. A belváros itt is öreg és szép, de már megjelennek modernebb épületek is. Természetesen most is bejártunk minden látványosságot a hideg és a hóesés ellenére:
-Royal Castle
- Parish church of Stanislaus
- Post Jesuit College (Napoleon lakott itt pár hétig, ami azt jelentette, hogy ez volt a birodalom központja :)
- Town Hall (itt minden délben a harangtoronyból kijön két kos, amik harcolnak egymással :). Elég népszerű ez a látványosság, mert sokan összegyűltek most is.
- Cathedral (ez már a szigeten volt. Van egy sziget a Warta folyón, ami nagyrészt egyházi épületeket és emlékeket őriz. Olyan mint egy történelmi egyházi negyed. Itt volt egy archeological múzeum is, amit meglátogattunk, mivel bent meleg volt, a belépés pedig ingyenes volt :). Mellesleg jegyzem meg elég érdekes volt, szóval jól döntöttünk.)
- Kaiser' castle
Igazából volt még pár dolog, de nekem ezek tetszettek a legjobban. Illetve egész konkrétan a főténél ezek a házak:
A várost 5 fele hagytuk el és ismét Łódz volt az irány. Ide fél 10 fele érkeztünk, majd ismét a többiek albiába mentünk vacsizni és valami sütit csinálni az ünnepelteknek. Annak ellenére, hogy nem akartak nagy bulit, szerettük volna őket meglepni éjfél után. Ez sajna nem jött össze csont nélkül. Mindenki sietett és dolgozott a kaján meg a sütin, majd kitettük az ablakba hülni picit. Én kérdeztem a többieket, hogy ez tuti jó lesz így, mert ha elolvad a hó a tányér alól és a párkány lejt akkor gondba leszünk. A válasz persze spanyolosan az volt, hogy ne aggódjam túl! Hát nekem lett igazam. A hó elolvadt a süti pedig 2 emeletet zuhanva a szomszéd udvarban landolt, fejjel lefelé a hóba.
A mai nap igazából délelőtt az utazással telt, délután meg itthoni teendőket és a sulis dolgaimat intéztem. Picit előre kell haladnom, mert a következő hétvégén a terv Stocholm. Már ha az időjárás miatt nem törlik a járatunkat. Az nem lenne vicces :).
English part:
It is always a pleasure to travel with you! I really like our common travelling, it is always full with experiences, funny stories, hostel parties and anyway we are together, so it cannot be bad. I hope we will have some trips like this even if my Erasmus is almost ended L. But I hope our Stocholm trip won’t be cancelled and I can see all of you at Łódz or Krakow in the last month. Our common story is still going and I want to enjoy all the moments. So now let’s learn a bit for the stupid exams and see you soon!
Ohhh and i am waiting for the pictures of the weekend. Please somebody upload them!
