Az utolsó teljes hét

Már nagyon közeleg a buli vége! Minden nap egyre inkább érzem, hogy már majdnem vége ennek a hihetetlen félévnek. Nem lesz könnyű itt hagyni a többieket, hiszen több olyan barátom is lett, akiket úgy érzem egy életre meg tudnék tartani. A gond csak az, hogy eléggé szét van szórva a banda Európa szerte szóval nem tudom kit és mikor fogok tudni meglátogatni. Néhány ember esetében szinte biztosnak érzem, hogy többet nem látom őket. Elég szomorú ez a gondolat. Viszont, másik oldalról nézve, készen állok hazamenni. Nagyon hosszú szemeszter áll mögöttem, hihetetlen sok élménnyel és igazából elfáradtam. Nem hiszem, hogy kibírnék még egy ilyet most rögtön. Na meg ha abba belegondolok, hogy mennyi új ember jön.... és mind ugyan úgy fog pörögni mint mi az elején és ugyan azokat a dolgokat fogják csinálni, mint mi. Én ezeken már túlléptem. Szóval itt az idő hazatérni. Ma hétfő van, hiszen ahogy megszokhattátok ez az új blogbejegyzésem napja, viszont ezúttal ez az utolsó hétfőm. HUH... kiráz a hideg ha ebbe belegondolok :). Szóval a main kívül még egy rendes bejegyzésem lesz, illetve még néhány extra összefoglaló egy egy témával kapcsolatban. Na de lássuk is mi történt az elmúlt héten:

Próbáltuk/próbáljuk az idő nagy részét úgy eltölteni, hogy minél többet legyen együtt a társaság. Kedden került sor például közös főzésre. Hm.... bár nem mondanám, hogy túl sokan voltunk, hiszen csak a két kedvenc spanyol lányom töltötte nálam a délutánt és velük főztünk. A menü rántott sajt, gomba, husi volt tartármártással.

Tetszett a csajoknak a kaja, bár megjegyzem elég nehéz elrontani az ilyet. Kaja után majdnem az egész délutánt nálam töltöttük, dumáltunk az elmúlt félévről, szórakoztunk, képeket nézegettünk, egyszóval picit nosztalgikus jellege volt a dolognak. Ezután tartottam egy kis siestat az esti sörözés előtt. Az előző hétvége fáradalmai miatt aznap bulira nem volt erőnk már, de így is kb 2 volt mire hazaértem.

Szerdán dél fele útra keltünk, hogy meglátogassunk egy tavat amit itt van Krakkóba. Sajna a nevét nem tudom :), de rendkívül népszerű, hely. Ha jól tudom egy kőbánya lehetett egykoron. Nagyon meredek kőfallal van körülvéve a tó. Kívülről egyes részeit hegymászók használják, a tavat elkerülő úton futók és biciklisek járnak folyamatosan, míg a tó peremén túrázók. A legmélyebb pontja 32 méter, de a víz szintjére mindössze két ponton lehet lemenni, mert a többi részen a tó melleti fal 10-20 méter közötti magasságot is elérheti. Néztem képeket arról, hogy milyen a hely tavasszal és azt kell, hogy mondjam, hogy gyönyörű. Persze szép volt havasan is, de tuti jobb tavasszal. Amugy volt egy bácsi aki fürdött is benne. Mindössze egy pontja van a tónak ahol nincsen befagyva, de itt is csak azért nincsen, mert van néhány őrült, akik ide járnak megmártózni.... A helyiek amúgy azt mondták a helyről, hogy elég népszerű az öngyilkosok körében, plusz, hogy az alján több autó és egy busz is van (erről találtam képeket is a neten).

 Este PISO-ba mentünk, de ismét csak egy nyugalmasabb este elé néztünk. Egész este két játékot játszottunk a "frencs" team javaslatai szerint. Volt itt nálunk látogatóba 4 francia, akik az egyik csaj barátai voltak. Marha jó játékokat hoztak nekünk, de erről most részleteket nem írok, mert az egyik extra dokumentumként majd le akarom írni az összes játékot amit játszottunk.

A hétvége ezúttal már csütörtökön elkezdődött. Az EILC banda hatalmas farewell party-t szerveztett a csapatnak. Krakkóból 6-an mentünk Łódzba, Varsóból 3-an és az összes Łódzies is előbukkant akik a városban volt. Na de a party igazából csak pénteken volt, viszont mi már csütörtökön 7 fele megérkeztünk. Pizzáztunk egyet, majd elmentünk bowlingozni. Marha viccesek a skacok,a mikor először próbálnak ki valami sportot. Ugyan ez volt a korizással is. Ezúttal is rengeteg vicces pillanat volt, de én azért nem könyörültem rajtuk és elvertem mindenkit :).

( mint látjátok éppen egy spare-t gurítok a képen:))

Innen még átmentünk az itteni törzshelyünkre, a Bibiotekaba pár sörre és csocsózni, majd mivel csütörtök volt, így buliba nem tudtunk menni.
A másnap pont úgy telt ahogy Łódz-ba szokott. 1 fele ébredtünk, marha lassan szedtük össze magunkat, majd páran elmentünk sétálni egyet a városba, meg enni, majd mindenki nekiállt készülni a nagy bulira (nálam a készülés egy alvást jelentett). Este vacsiztunk egyet közösen majd olyan 40-45 fős buli lehetett az este végére. Ezt a szomszédok lőtték le 2 fele asszem. Nagyon jó este volt, leszámítva, hogy az egyik lány letörte a fogát :(, így volt nem kevés sírás is a részéről. Azért végül elrángattuk őt is bulizni. Asszem arra a helyre mentünk, ahol legelőször voltunk bulizni, mikor megérkeztünk Lengyelországba :). nagyon jól éreztem magam. Asszem fél 5-ig lehettünk, de ebbe sosem lehet biztos az ember.

(the reunion of the roommates again)

Mint látjátok a mi szobánkból mindenki jelen volt. ÓÓÓÓÓ nagyon jó volt újra együtt lenni a srácokkal. Még egy ilyen szoba volt, ez a két spanyol és a két francia lány szobája volt. Ez a két társaság a legösszetartóbb.

Szombaton az ismételt késői kelést követően egy nagyon jó délutánt töltöttünk el. Elmentünk nosztalgiatúrázni az egykori kolinkhoz. Körbejártuk a kampuszt, ettünk a koli kajáldájában, sajnos fel nem engedtek minket, de így is marha jó volt. Innen elmentünk a kocsmában, ahol első este volt a banda. Ittunk egy sört és az első csocsó emlékére játszottunk is egyet.

El se tudom nektek mondani milyen szép emlékek kötnek ezekhez a helyekhez. AZ egész hétvégén nosztalgiázott a banda. Megjegyzem nem volt egyszerű néha könnyek nélkül bírni. Túl sok érzés kavarok egyszerre a fejemben.

Na de eljött a szombat este. A társaság már szűkebb volt, mint a hivatlaos farewell party-n. tizen páran lehettünk és tényleg csak a legjobb barátok. A Bibiotekaba mentünk, hogy úgy tölthessük el az estét, ahogy azt régen is tettük (nagy beszélgetésekbe és submarineekbe temetkezve :))

Sokat játszottunk és végre eljött az ideje, hogy eltulajdonítsak valamit a kedvenc kocsmámból. Mivel a hely neve Bibioteka, ennek megfelelően a dekoráció is úgy van kialakítva, mintha egy régi könyvtárban lennénk. Hát én elhoztam innen egy régi könyvet. Már régóta készültem erre, de tovább nem húzhattam már a dolgot.
Innen a Kaliska nevű helyre mentünk bulizni. Hát erről nem tudom mit írjak, mert ha nincs ott az ember nem nagyon tudja úgy sem elképzelni. Egy kétszintes bulihely, elég jó zenével, viszonylag normális emberekkel, de a legjobb része a lány wc. Ide ezúttal belógtunk többen is, hogy szemügyre vegyünk. A legjobb budi amit valaha láttam. Minden oldaláról üveg, így a lányok kifele látják azt a szintet is ahol a buli van és az alatt lévőt is. Vicces bentről nézni az embereket, közbe pedig pössenteni :).
Itt zárásig voltunk, hiszen ez volt az utolsó közös party. Ezután csak, hogy a nosztalgiás weekend teljes legyen egy tésztapartyval zártuk az estét/reggelt.

Az egyik legjobb hétvégém volt amit az erasmuson töltöttem. Egyszerűen képtelenség egyet is kiemelni, mert annyi jó volt, de az tuti, hogy ez is ütötte a legjobbak szintjét.

Vasárnap visszajöttünk Krakowba és asszem egy igen hosszú időre a hátunk mögött hagytuk Łódz-t. Remélem lesz még magyar akinek ez a "koszos" lengyel városka ennyi örömet fog okozni. Ezúttal már tényleg alig bírtam könnyek nélkül. Nagyoooon rossz megválni azoktól akiket szeret az ember. Páran adtak ajándékokat is nekünk.... Este Krakkóba vacsizni mentünk a helyi magyar étterembe, a Balaton-ba, majd live music koncertre. Ám sajna ebbe a napba több már nem fért bele.



Ma február 11-e van és ezzel átfogattam a naptáram az utolsó hétre :(. Délelőtt a suliba mentem megkérdezni, hogy mi van a jegyeimmel és a papírjaimmal. Most már tuti, hogy van elég kreditem, így még ha valamiből esetleg bukok is, nem kell kötelezően megismételnem, egyszóval mehetek haza, ami a tanulmányokat illet. Még egy papírra kell várnom és készen vagyok!


Haza 16-án szombaton utazok, és vasárnap este a terveim szerint már Pécsett is leszek (ha valakit érdekelne a dolog). Ami a blogot illeti, már csak egy bejegyzés van vissza az utolsó hétről, illetve még két extra sztory-t szeretnék hozzáadni a történeteimhez, ám utána hosszú időre zárom a történeteket. Remélem egyszer még elmegyek valahova, amiről érdemes lesz nektek írni.