A nagyjából 3 nap amit Krakkóba töltöttem elég vegyes volt. Napközbe nagyrészt tanultam, nyomtatni rohangáltam többször is (mivel a nyomtatóban dolgozó nőnek nem sikerült mindent kinyomtatnia elsőre, amit feltettem a pendirveomra), meg elkezdtem intézni a dolgaim egy részét otthonra, mivel sajna megint nem leszek otthon szemeszterkezdéskor, viszont mindennek rendben kell lennie mire hazaérek mind a két egyetemen. Ez a véget nem érő papírok és igazolások begyűjtése a szemeszterek elején szörnyű számomra! (itt szeretném előre is megköszönni azok segítségét, akik segítenek összeszedni ezekből párat). Ezen kívül kedden a horvátokkal Magyar-Horvát kézi meccset néztünk nálam, amit sajna elbukott a válogatott így hallgathattam a hülye poénokat és megjegyzéseket az este további részében is amikor még kiugrottunk egy sörre. Ettől függetlenül ez az este jó volt! Ám a szerda már kevésbé. Átjöttek páran hozzám és terv szerint elég hamar leléptünk volna a házból, de a fenomenális lakótársam ismét alakított. Nem tudom mennyit meséltem a külföldi flatmatemről, de szörnyű. Most már ott tartok, hogy nehezen tűröm meg magam mellett. Komolyan mondom fogok szánni neki egy teljes bejegyzést, mert annyi baromságot és ökörséget csinál/csinált már, hogy el sem tudjátok képzelni. Most pl a netet ölte meg a lakásban teljesen. A történet úgy kezdődött, hogy nála lassú volt a net, de még mindenhol működött a házban. Sajna nem tudott várni reggelig, hogy szóljon az albérleteseknek, hogy nézzék már meg, neeeeem neki este 8 fele ell nekiállnia vmit csinálni vele. Rohad egy makacs és öntudatos egy nép ez az övé (persze nem lehet általánosítani, de.....). A srác teljesen meg van győződve arról, hogy ő mindenhez ért és meg is tudja csinálni a dolgokat. Itt súgnám meg, hogy nem így van. Egy totális ba..... a srác (de erről részletek majd a külön bejegyzésbe). A történet röviden annyi, hogy addig szarakodott, még végül teljesen megölte a netet az egész házba és másnap a pofátlanja nem hogy reggel felkelt volna és elsétált volna az irodába szólni, hogy vmi gáz van, neeeeem Mr fél 12-ig aludt, majd felkelt összeveszett vele, hogy minek voltunk a lakásba ennyi ideig. Ezután picit helyre tettem, majd elzavartuk az irodába. A pofám leszakad a sráctól, de nem nagyon éri meg összeveszni vele erre a pár hétre, így próbálok toleráns lenni.
Csütörtökön összepakoltam a kis hátizsákom a nagy útra. Csak a legfontosabb cuccokat tettem bele a kis hátizsákomba, hiszen a repcsire, csak kis csomagot lehet vinni. 6-ra már Varsóba is voltam, hiszen másnap 12-kor volt a repcsi indulása. Itt még annyit kell tudni, hogy eleinte kb 20-an foglaltuk le a jegyeket, mert nagyon olcsó volt (1zlt) és ezért nem is volt hely egy repülőre. Így a csapat egy része pénteken, a másik pedig szombaton indult. A végére eléggé megcsappant azonban a létszám, hiszen mindenkinek fogy a pénze és Stocholm elég drága. Szóval végül pénteken 2-en és szombaton 3-an voltunk tervbe. Hát a terv megint csődöt mondott, de ezúttal Varsóba. Már mindent megvettünk és összepakoltunk, mikor a csaj aki egyedül maradt a péntekiek közül, telefonon beszélt a szüleivel és a fene se tudja miért, de azok behúzták a féket este 10-kor nála. Hát egyedül a tökömnek sem volt kedve bolyongani Stocholmban, így végül nem repültünk el. Gondolom ismertek már annyira jó páran, hogy tudjátok, hogy rettentően utálom, ha valami nem a tervek szerint megy. Ehhez mondjuk itt már hozzászoktam, de ahhoz nem hogy valaki teljesen értelmetlen indokokkal, racionalitást mellőzve és kompromisszumra képtelen módon beleszól a dolgokba. ÁÁÁÁÁÁ, mindegy nem is akarok erről többet mondani, mert sokat mérgelődtem már ezen. A lényeg, hogy mivel már Varsóba voltam, úgy döntöttem ott töltöm a hétvégét, hiszen a fővárosba van mit látni :).
Pénteken elég fosul voltam, mert duzzogtam magamba ezen a repülés dolgon. Illetve fejben elfogadtam a dolgot, de sajna valami még mindig nem stimmelt, főleg akkor nem amikor a többiek este megérkeztek a házba ahol aludtunk, hiszen ők másnap repültek. Pénteken egyedül akkor tudtam kikapcsolni amikor elmentünk a Copernicus Science Center. Itt délután 2-től a 6 órás zárásig voltunk és nagyon jó volt. A végén már szabályosan rohannunk kellett, hogy minden részre el tudjunk nézni. Nem is tudom pontosan elmondani mi volt itt: kiállítások vagy játékok vagy valahol a kettő között, de a lényeg, hogy én jól szórakoztam. Ha Varsóba jártuk, ne hagyjátok ki és szánjatok rá több időt (mondjuk egy napot legalább): http://www.kopernik.org.pl/en/
A szombat már sokkal jobb volt. Délre mentünk ismét egy kiállításra. Hát ilyenen még sosem voltam (ezt sem szabad kihagyni Varsóban). A program az Invisible Exhibition volt ( http://www.warsawvoice.pl/baza_wydarzen/wydarzenie.php?layout=nwv&lang=en/24085) . A helyen egy vak idegenvezetőnk volt, aki teljesen vak sötét szobákon vitt át minket. Sose láttam még ilyen sötétséget. Teljesen 0 fény volt. Magunktól kellett felfedezni a szobákat. Volt nappalinak, utcának, erdőnek, kiállításnak és bárnak berendezett. Minden teljesen élethű volt. A bár pedig egy igazi bár volt. Kérhettünk inni enni és a srác elkészítette nekünk. Megjegyzem nem volt egyszerű kitalálni, hogy melyik érme mennyit is ér a nélkül, hogy láttam volna. Na meg a szobákba volt néhány dolgok amiről fogalmunk sem volt, hogy mi. Elég hülyének éreztem magam, de bármi volt szólhattunk a srácnak és 2 másodperc alatt ott állt melletted és tudta, hogy mit is fogdosol. Nagyon tudtam mit hogy kell, de mit teljesen suták voltunk. Mindig egymásnak, meg a különböző dolgoknak mentünk neki. Ezen kívül kirakózhattunk és társasozhattunk is, de ez sem ment egyszerűen. Kb 2 órát lehettünk ott de nagyon elfáradtam. Sokat kellett dolgozni az agynak, mire mindent feldolgozott a nélkül, hogy láttam volna bármit is.
Innen korizni mentünk a belvárosba a Cultural Palace lábához, este pedig bowling volt a terv.
Hát a bowling zárva volt így végül kocsma lett belőle. Nem akartam elhinni, hogy Lengyelországba vagyok és mindenki spanyolul beszél. Még a lengyelek egy része is tud spanyolul. Több társaság is volt és mind spanyolok voltak. Kezd idegesíteni a helyzet :), mert olyan pofátlanok, hogy egymás között spanyolul beszél a nagy részük. Voltunk még előtte egy jó nagy vacsit enne vmi marha jó helyen. Elég olcsó volt, nem is értettem, hogy hogyan van, de nem vitattam.
Vasárnap a hosszúra nyúlt szombat után elég későn keltünk így csak az egykori varsói börtönt meglátogatására maradt időnk a hazaút előtt. Erről nem írnék semmi részletet, mert ez is nagyrészt a háborúról és hasonló témákról szólt, amiket már mind tudtam és kezd a könyökömön kijönni. Nem hiszem, hogy ilyen helyekre fogok még menni, mert tényleg nincsen már új infó.
Este későn értem haza eléggé mától pedig a tanulásé a főszerep. Nem hiszem, hogy bármi mást fogok csinálni a héten, hiszen a két legnehezebb vizsgám most lesz szerdán és pénteken. Remélem ez a hét jobb vagy legalább is eredményesebb lesz mint az elmúlt. Elég kevés időm maradt, szóval nem fér bele több ilyen vacak nap :).
