A suli és a sport is már megszokott módon zajlik így a 4. hetet elérve. Már egyre kevesebb az új dolog és a meglepetés, már ami a sulit illeti. Hála az égnek, úgy sem szeretnék folyamatosan ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Inkább preferálom azt, ha mehetek valamerre a többiekkel, vagy valami új dologba vetjük bele magunkat.
Hétfő este mondjuk nem mondanám, hogy ismét valami új történt velem, hiszen este megint a Pisopateraba mentünk inni. Egyre csak nő és nő az itt előforduló emberek száma :). Néha én is viszek pár új arcot, már akiket érdemesnek találok rá. Hétfőn is így történ, jött egy lengyel ismerősöm, illetve néhány otthoni arc is itt járt a hétvégén Krakkóba. Mivel nem volt alkalmam látni őket a hétvége folyamán, ezért a hétfő este bizonyult a legalkalmasabbnak erre. A srácokról annyit, hogy volt közöttük egy szőke srác, aki néhány szemeszterrel ezelőtt itt tanult már, illetve vele tartott az UNIV egykori néhány gyöngyszeme (ugyanabból az évfolyamból), illetve még pár néhányan. Összesen 6-an voltak. Remélem páran tudjátok kikről is van szó. Már ezer éve nem láttam őket, szóval örültem neki, hogy erre jártak. Picit iszogattunk, majd persze buliba mentünk és haza. A fogatókönyvet csak az borította meg, hogy az emlékeim a totális 0-val egyenlőek . Valahol a ház és a buli között szakadtak meg. Egészen másnap 1-ig nem tudtam kikászálódni sajna az ágyból. Ez a lengyel órám kihagyását is jelentette. Nem igazán értem mi történt, mert nem ittam annyit és elég józannak is éreztem magam amíg emlékszem. Na mind1, nem nagyon akarok foglalkozni vele. Remélem többet nem lesz ilyen.
Kedden kicsit már szerettem volna este visszavenni és valami mást csinálni, mert kicsit már unalmas ha a forgatókönyv mindig ugyan az! Ezért hárman úgy döntöttünk, hogy elmegyünk élőzenés koncertre. Itt van több klub is ahol ingyen lehet menni ilyenekre és különböző stílusú zenét lehet hallgatni. Mi a Grodzka 1 nevű pub-ba mentünk, ahol 21:00-tól van minden nap valami live music. Nem tudtuk előre mi is lesz, de nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen a koncert isteni volt. 3 tagú volt az együttes. Egy terhes lány (lánynak hívom, mert nem volt több 25-27 évesnél) énekelt, egy srác gitározott és egy szintin játszott. Mind a 3-an nagyon jó karakterek voltak. Végig mosolyogták a koncertet és az meg, hogy a lány terhes volt még csak jobbá tette az egészet. Néha simogatta a pociját is :) és e mellett hihetetlen hang jött ki belőle. Aranyos volt. Mivel a pub nem olyan nagy, ezért egész jó a kontakt a zenészek és a közönség között, sőt a szünetben ott isznak lent az asztaloknál, szóval odamentem dumálni is velük. Na a lényeg, hogy ezt a programot többször szeretném megjátszani. Ezután még ittunk két sört, majd picit benéztünk a Spanish partyba. Nyilván tele volt spanyollal, de jó ki buli volt. Bár nekem az este első fele jobban bejött.
Szerdán este ESN partyba mentem. Ezzel kapcsolatban mindig fenntartásaim vannak sajnos. Ezúttal viszont ez is jó sült el. A estét vidáman kezdtük itt nálam, majd 11 fele érkeztünk meg a B4 nevű helyre. ott addigra már nekiállt zenélni egy helyi feltörekvő banda, a Pozytyw. NAGYON JÓ zenét csinálnak. Az a vicc, hogy lengyelül énekeltek, mégis tudtam élvezni a zenét, sőt. Nem értem, de elvitt a buli hangulata magával. Rettentő ügyesek voltak, ha van egy kis időtök hallgassátok meg őket :).
http://www.youtube.com/watch?v=Q0RGptfSsm8
http://www.myspace.com/music/player?sid=89324313&ac=now
Ezután a Junkie Punks következett, szóval elektronikusra vettük a figurát. Felül kell írjam az eddig legjobbnak tartott bulimat, mert ez volt az. 3 fele már olyan fáradt voltam a sok tánctól, hogy le kellett ülnöm.Sajna most nem találtam igazán jó zenét tőlük, ami visszaadná milyen is volt a buli.
Zakopane:
Ismét egy totálisan élménydús hétvégén vagyunk túl. Fear and loathing in Zakopane eseményen vettem részt :). Az úticél a lengyelek híres üdülőhelye, Zakopane volt a Tátra lábánál. A szállást az osztrák srác intézte. A résztvevők létszáma pedig 27 fő volt :P. Ez a temérdek erasmusos 4 házikódba volt elszállásolva egy campingben. A csapat alapját még mindig az EILC-s banda adja. Egyszerűen ott olyan társaság alakult ki, amit senki sem akar és nem is tud elfelejteni. Ehhez csatlakozott néhány új arc, de a társaság továbbra is szeretné megtartani exkluzív mivoltát, ezért tényleg csak olyanokat engedünk magunk közé akit érdemesnek tartunk a csatlakozásra.
De nézzük is az elejétől. Csütörtökön már megérkeztek páran azok közül akik nem Krakkóba laknak, de velünk tartottak a hétvégi kis kirándulásunk során. Ezért ismét a vonatra és a repülőtérre kellet menni értük. Én nem nagyon akartam kimenni, mert kipihent szerettem volna maradni, plusz összepakolni rendesen, hiszen semmit sem szerettem volna itthon hagyni, ami kellhet a hegyekbe. Ennek ellenére persze nem volt egy percig sem esélyem erre. Nyilván ki kellett menni. Először a Pisopateraba mentünk, majd 1 fele elnéztünk kicsit lötyögni valamerre. Fél 3 fele már azt hittem hazaérhetek, mikor kitaláltuk, hogy jó, akkor van aki még nem tud gördeszkázni, így hozzam le az enyémet (mivel 2 percre lakok a helytől ahol voltunk) és tanuljunk meg. Hát innen mg egy óra gördeszkázás következett a Deitla utcán :). Nagyon vicces volt!
Pénteken már 8:40 fele elment a krakkóiak nagy része (akiknek nem volt órája), hiszen nem akartunk vesztegetni az időt. 11 után picivel már a városban is voltunk. Kerestünk egy infoirodát, beszereztünk pár térképet a városról és a hegyről, majd elindultunk a szállás fele. Ide elég sokat kellett gyalogolnunk, de nem nagyon volt más választásunk. Gyorsan szétosztottuk ki kivel és hol alszik, majd elmentünk rohanva ebédelni, hogy mér legyen időnk egy túrára is. Kb negyed 3 volt mire sikerült elindulnunk, ami azt jelentette, hogy marhára kell sietnünk, hiszen fél 6-kor besötétedik és akkor végünk van! Szerencsére csak 5-en mertük vállalni a pénteki bulit. Sok emberrel nehéz jó tempóba haladni, ide viszont csak azok jöttek, akik jó kondiba voltunk. A túra pont annyi ideig tartott, hogy akkor értünk le a hegyről, amikor felkapcsolták a lámpákat a városba. Egyszóval marha nagy mákunk volt. Persze nem csak ezzel, hanem azzal is, hogy fel mertünk menni, hiszen kb 150 méter szintkülönbség után már havasak voltak a fák. Nem is kellett sok idő, hogy elkezdjünk hógolyózni :). Picit feljebb érve elértünk egy hatalmas házhoz, aminek a lábánál már a liftek készen is álltak a síszezonra és egy ratrak is várta már, hogy elindulhasson. Itt már volt akkora hó, hogy hóembert is építettünk.
Még sose építettem októberbe. Nagyon jó volt látni az első havat, de tudjátok mi az ami még ennél is jobb? Az egyik kedvenc érzésem az, amikor leesik az első hó és először lépsz rá. Ha jobban odafigyeltek lehet hallani a lépteteket, illetve érezni a havat a talpatok alatt. Ez persze a későbbi havazások során is lehetséges, de szerintem az első különleges, hiszen első hó csak egyszer van egy évbe, ezért első lépés is. Ami azt jelenti, hogy ez olyan érzés, amit egy évbe csak egyszer lehet érezni! Próbáljátok ki, én nagyon szeretem. Na de visszatérve a sztoríhoz. Innen még mentünk természetesen feljebb is. Sajnos a városból csak néha láttunk valamit, mert közbe elkezdett havazni is. Egyszerűen olyan volt mint a mesébe. Sétáltunk az erdőbe, még lehetett látni kicsit a füvet néhol, közben a fákon még rajta voltak a sárguló levelet és ezek mellett olyan szerencsén volt, hogy nem hóvihar volt, csak havazott. Szépen lassan eset, hatalmas pelyhekkel. Leírhatatlan! Az év első hava volt és mi ott lehettünk a ország egyik leggyönyörűbb helyén. Boldog voltam!
A túrával persze a nap még közel sem ért véget! gyorsan elrohantunk boltba, venni kaját estére meg másnapra, na meg inni valamit estére. Ezután szerettem volna picit lepihenni mert hulla voltam, de elkezdtek megérkezni a többiek is. Persze 2 turnusba jöttek és mindenki kipihent volt :(. Egyszóval lőtte az alvásomnak ismét. A vacsit 3 bandába csináltunk, mert nagyon nagyon sokan voltunk :). Persze sokkal többet főztünk mint kellett volna, így egész este zabáltunk. Fájt is a hasam nagyon. Tudjátok ha kaja van előttem, addig eszek, amíg el nem fogy. Na meg persze itt erasmus alatt sose lehet tudni mikor eszel legközelebb, főleg normális kaját. A kajálás itt semmi más csak a fizikai szükségletek kielégítése:). Ezután piázgattunk, de én annyira fáradt voltam, hogy betegnek éreztem magam picit, plusz kb egy sör után részegnek (ami nem nagyon lehetséges). Fél kettő fele meg is próbáltam lelépni, de majdnem 3 volt mire sikerült elaludnom.
Szombaton a tervek szerint 8 órás kelés volt a program, majd busszal busszal elmenni egy kicsit messzebb és onnét csinálni egy nagy túrát. Ezt sajna a zuhogó eső eléggé keresztbe húzta, ezért aludtunk tovább. 11 fele már kínunkba felkeltünk, de mindenki mérges volt, hogy ilyen szar az idő és nem tudunk menni semerre. Ekkor úgy döntöttünk, hogy leszarunk mindent, mert hogy rajtunk nem fog az időjárás és elindulunk ha esik ha fúj. Szóval 1 fele nekivágtunk egy közelebbi túrának. A banda nagy része velünk tartott, ami több mint 20 embert jelentett. Hát elég lassan haladtunk sajnos. Sokszor meg kellett állni, meg húzták páran a szájukat, de nem tudom mit gondolnak, mi a fracért megy valaki a hegyekbe :). Az idővel amúgy nagy szerencsénk volt, mert a végül mire elindultunk már csak csöpögött és majdnem végig tűrhető volt az idő ezután.
A táborba 6 fele értünk vissza megint. Ezúttal tudtam aludni is, hiszen mindenki fáradt volt, ezért gyorsan elhalkult a banda. 9 fele megint főztünk egy nagyot, majd jöttek a jó ki erasmusos játékok. Ezek igazából sokszor normál játékok kicsit átalakítva ivós vagy gusztustalan variációkra. Eleinte én az egyik házba voltam kb 7 másik emberel és ott játszottunk. Megjegyzem a game végére már van aki nem is emlékszik. Kb éjfél lehetett szerintem mire csatlakoztunk a többiekhez. Itt eleinte csak dumálgattunk meg hülyültünk. Nekem itt van néhány hiányos pillanatom, de eddigre volt aki már az ágyat nyomta rendesen a pia miatt. Ezután jött az általános iskolai idők kedvelt játéka az üvegezés. Erről részleteket sajnos nem tudok megosztani veletek, de remélem az mindent elmond, hogy 5-ig játszottunk és akkor is egy hányás vetett véget a dolognak. Már éppen készültünk elhagyni a házat, amikor észrevettük, hogy havazik, sőt már volt akkor hó, hogy negatív másodperc alatt neki tudtunk állni egy hatalmas hócsatának. Nem tudom mennyi idegi nyomtuk, de mindenki szarráfagyott a végére. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, őrült este volt higgyétek el. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen hétvégém, vagy volt e egyáltalán :).
Vasárnap 12-ig kellett elhagyni a szállást, de ez nyilván nem megy könnyen egy nehéz este után. Elég nehéz volt elfogadható állapotokat teremteni újra a táborba. Nem is sikerült mindenhol. A nagy szerencsénk az volt, hogy nem nézték meg a házat mielőtt távoztunk :). Na de egy kis kaja meg pár csapatkép után elindultunk a buszállomásra. A Łodzieseket önnyes búcsú :) után feltettük a buszra, hogy időbe hazaérjenek (8 órás út), majd mi megnéztük a városközpontot is. Hát sokkal szebb mint vártam. Ez az egész város hihetetlen. A város maga is gyönyörű, de ezek mellett ott a hely sípályákkal, sísánccal, nyáron túraútvonalakkal és persze innen sem hiányozhatnak a hintók. Ha erre jártok, látogassatok el ide évszaktól függetlenül! Leírhatatlan, ezt tényleg látni kell!
Mi a 4 órás busszal jöttünk vissza Krakkóba és röpke két óra volt az út:). Közbe itt is esett már valamennyi hó, de mondanom se kell, hogy sokkal szebb a természetbe.
