Hétfőn és kedden nagyrészt az otthoni dolgokkal foglalkoztam egész nap, hiszen az ISZT és a Rókaűzők miatt rengeteg teendőm volt. Ezek mellett mivel el voltam maradva a suliba otthon, ezért írtam pár beadandót is. Na ezt szeretem a legkevésbé. Az otthoni dolgok megkeseríti az életem. Ezek mellett már a itt is elkezdődött a suli és kiderült, hogy megint nincsen rendbe minden a tárgyaimmal, hiszen van óraütközésem és nem tudom még, hogy fogom megoldani. A hét elejébe annyi pozitívumot tudok felmutatni, hogy végre nekiálltam pihenni a hétvégi versenyre, plusz természetesen a piát is kiírtam az életemből és ezeknek hála sokat gyorsult a futásom az utóbbi napokba. Sajna röpizni nem volt időm elmenni, de ez egy elég rendhagyó hét, szóval nem foglalkozok vele. E mellett kicsit nosztalgia jelleggel tartottam egy virsliparty-t hétfőn, amire már rég nem volt példa. Kellemes érzések jöttek elő, a gond csak az, hogy a szerdai ebéd nem tud összejönni és persze, hogy egyedül voltam. De így is nagyon jó volt :P.
Hétfő este még kiugrottam picit a tandem party elnevezésű ismerkedős és beszélgetős estre. Nagyon sokan voltak, hiszen erre Krakkó összes erasmusosa meg volt invitálva. Alig lehetett megmozdulni. És ami nehéz volt, hogy vissza kellett utasítani a welcome shot-ot, plusz ha valaki rájön, hogy nem iszol, akkor mindeni itatni akar. Ezért el is menekültem 11 fele, mert nem akartam ebbe a játékba részt venni és nem szeretem ha rám erőltetnek valamit.
Szóval szerdán 2 reggeli óra után a suliból egyből az állomásra mentem és röpke 6 óra után már Budapesten is voltam. Az út egyszerűen telt, hiszen elég jó utazó vagyok, ami azt jelenti, hogy még ki se értünk Krakkóból már aludtam. Ezután csak annyira keltem fel, hogy megnézzem a Tátra havas csúcsait és a naplementét. Mind a kettő nagyon szép volt. Pesten az öcsinél aludtam, aki aranyosan kijött elém, majd kajával várt otthon. Nagyon jól esett a kis törődés, a kaja és hogy végre hosszú idő után újra láthattam.
Másnap reggel 7:56-kor indult a vonatom Pécs irányába. Mikor már közeledtünk a városhoz kinéztem az ablakon és a tv tornyot meglátva megdobbant a szívem picit. Nagyon rég láttam már és úgy hiányzott. Ezután gondoltam meglepek pár embert, de ez nem teljesen jött össze, hiszen többen órán voltatok, van aki otthon és így tovább. Azért volt akinek így is nagy meglepit tudtam okozni egy irodába vagy az osztályterembe. Hihetetlen jó volt titeket újra látni, tényleg nehéz elmondani is. Nagyon jól érzem magam kint, de így az itthon töltött órák után érzem, hogy mennyire is hiányoztok. A suliba töltött órák után az ebéd is kellemes meglepi volt, hiszen azt hittem csak 2-en leszünk a srácokkal, e helyett lényegesen népesebb volt a társaság :)
Pénteken már beindult a nagy rohanás, hiszen sok dolgom volt nagyrészt a szombat miatt és egy otthon töltött nap nem sok mindent elintézni. Szerencsére viszonylag normális tempóban végig tudtam érni az összes dolgomon. Nagyon nem volt kedvem rohanni és lefárasztani magam, szóval így jó volt. A nevezés helyszínére csak fél 7 után mentem ki, mert még felvettem a másik csapatunk busszal Kaposvárra érkező kapitányát. Az egyetemen ekkor már nagy volt a nyüzsgés, hiszen érkeztek a csapatok és tőlünk is már többen ott voltak. Igyekeztem minél gyorsabban átvenni minden szükséges papírt, ám ehhez kellett egy rajtsorrend, amit még ott raktunk össze a srácokkal. Idén nem kapkodtuk el ezt sem, de most már mind1. Végül leadtuk a két csapat nevezését, plusz a falkánkét is. Átvettem minden rajtcsomagot, még a hozzánk csatlakozó gimis csapatét is. Ezután elmentünk tésztapartyra, de én itt már nem volt annyira éhes, mert otthon anyu már megtöltött minden hazai jósággal :). Ennek ellenére azért ettem egyet a srácokkal. Ezután technikai megbeszélésen voltunk, amin már nem nagyon tudtak újat mondani, de sose lehet tudni, szóval elmentünk idén is. Mikor mindennel végeztem, még kicsit ottmaradtam dumálni a srácokkal, majd sietettem haza, hogy még lássam a kis családot is, hiszen nem volt sok időm velük lenni sajna.
Eljött a várva várt nagy nap. Tele voltam kérdéssel és nagyon izgultam. 7 fele jött értem egy srác, aki vezette azt a kocsit amibe én ültem. Az én dolgom a verseny folyamán az volt, hogy a rajtnál, újraindítási pontokon és a célba felépítsem és lebontsam a célkaput és a hangosítást (ehhez köszi a cd-t töki). Szóval elindultunk a térre, hogy felrakjunk mindent mire a futók kiérnek. Ehhez kaptam segítséget is a szervezőktől, aki nem volt más mint ex és remélem leendő lakótársam :). Szóval együtt vágtunk neki a napnak. Persze miért is indulna minden simán. A mi csapatainkkal szerencsére rendben volt minden, ám a gimisek még mindig nem voltak sehol. Majd jött egy telefon, hogy nem érnek a térre negyed 9-re, mert benzit tankoltak a dieseles autóba (hm...). Az még okkés, hogy nem érnek negyedre oda, de végül annyit késtek, hogy lemaradtak a rajtról és 12 perc késéssel eredtek a mezőny nyomába. Ezzel az volt a gond, hogy ők is a falkánk tagjai, így rontották az esélyeinket. Bár nélkülük nem is lettünk volt meg falkába, szóval nem nagyon tudtam velük mit kezdeni. A lényeg úgy is a mi két csapatunk volt, amik elsőre jobbnak tűntek mint eddig valaha.
A versenyen idén új technikát is alkalmaztak az időmérésnél, így minden csapatkapitány a szakaszok után sms-be megkapta a futója idejét. Nagyon tetszett, hogy tudtam a verseny folyamán végig, hogy mennyire vagyunk gyorsak. Az viszont már az első szakaszok során eldőlt, hogy a verseny a Debrecen, természetesen a Szeged és közöttünk fog eldőlni. Az első etapot mi zártuk a harmadik helyen, de még nem volt veszve semmi. Viszont az meglepett, hogy még mindig gyorsabbak tudnak lenni, mint az előző évekbe. Én már nem nagyon tudok ennél jobb csapatokat összerakni, szóval gondoltam most vagy kb soha. Gödrén az újraindítást már nem is tudtam megvárni, mert előre kellett mennem az 5-ös szakaszra, hiszen idén is az jutott nekem. Mikor odaértem, akkor vettem észre, hogy a nagy sietségbe a rajtszámomat a kocsiba hagytam. Ekkor persze már mind1 volt. Itt már eléggé izgultam, hiszen nagyon erős volt a mezőny, nekem meg jól kellett futnom, hogy ne hozzak szégyent a saját csapatomra. A tervek szerint 4,1 max 4,2 perces ezrekkel akartam menni. A váltásom második helyen jött be a váltóhelyre és a nagy sietségbe elsőre fel se tudtam jól tenni a chipet a lábamra. Végül elindultam és eleinte elég feszített tempóba mentem, mert nem akartam lemaradni. Majd picit lassítottam 185 körüli pluzusra :), hogy egyáltalán végig tudjak érni. Itt volt kis csere a szakasz során, mert aki előttem rajtolt, megelőztem, viszont engem is befogott egy srác, akivel szinte teljesen együtt vágtattunk és a végére 200m-t kaptam tőle, ami nem is sok. A szakaszomon eléggé megfeszített tempoba mentem, mert 185 alatt sose voltam és az utolsó másfél km-t 200 körül vagy néha felett futottam, de végül meglett az eredménye, hiszen 4 perc/km-es tempoval futottam be, ami jobb mint vártam. Na és sokkal jobb mint amit a felkészülésem után remélni mertem. Bár a szakasz közbe többször megfordult a fejembe, hogy lassítsak, de ekkor mindig eszembe jutott egy egy barátom biztató szava, ami erőt adott. Még Lengyelországból is érzetem, hogy velem vannak egyesek. Elégedett voltam, hogy rajtam már nem fog múlni a verseny. Az etapot végül nyertük, hiszen az utolsó lányunk nagyon gyors volt. A 6-os szakaszt a másik csapatból is már egy tapasztalt rókaűző futotta, akit idén is besegítettem a célba, ahogy tavaly is. Nagyon jó ha valakivel befutnak! Sokkal jobban megy a vége, ha segítenek az embernek. A 6. szakasz után ismét újraindítás volt, de itt már nem kellett úgy sietni az építéssel, ahogy ezelőtt. Kicsit lazult a tempo. Már csak azért izgultam, hogy ezután is ilyen gyorsak legyenek a csapataink, hiszen mind a két teamünk az első 6 között volt. A kocsiba ezután két új utas is csatlakozott a futóim közül, szóval jó kis bandázás vette kezdetét. A következő újraindítási pont a kedvencem. A helyszíne Abaliget. Az időn itt rengeteg, amit eltöltünk és a rajttal szemben van az Aranyszarvas nevű kocsma, ami a mezőny kedvenc. Itt már én is mindig iszok néhány sört. Idén se változtattam jó szokásomon és lecsúszott pár szalon :).
Innen az én autóm már a célba ment egyenesen. Persze elsőként voltunk ott, hiszen ez volt a dolgunk, szóval láthattuk, ahogy gyűlik a tömeg. Itt már nagyon izgult mindenki, hiszen tudtuk, hogy szoros lesz a meccs a 3 egyetem között. Végül beértek a lányaink szerencsésen és már jött is az eredményhirdetés. Elsőként az álomcsapatot hívták ki és mint utóbb kiderült 4 szakaszt is a mi futóink nyertek. Nagyon büszke voltam. Ezután a gimis kategóriát hirdették ki, ahol a mi gimiseink végül elcsípték a 3. helyet. Biztos kicsit szomorúak voltak, hiszen ez lehetett volna sokkal jobb is, ha nincs az a 12 perc. Na és eljött a várva várt pillanat, az egyetemista kategória eredményhirdetése. Ez volt az amiért hazajöttem és amiért 4 éve melózok, hiszen az első csapatot 4 éve hoztam a versenyre és én magam is a Rókaűzők miatt kezdtem el futni. Első évbe 5. helyen zártunk (ebből a csapatból már csak ketten voltunk itt 2012-be), majd megalapítottunk a másik csapatot is és 3. és 10. helyen végeztünk. Tavaly ismét sikerült előrébb lépnünk és 2. és 8. helyen értünk célba. Idén reméltem, hogy folytatódik ez a javuló tendencia, hiszen úgy fer :). Szóval: a Pécsiroham csapat két helyet előrébb lépve 6. helyen zárt és a második legjobb PTE-s csapat lett:). Ezután a csodás eredmény után pedig megtudtuk, hogy a Debrecen lett a 3. a Szeged a 2. és a Pécsirókák csapat pedig megszerezte az első helyet. Nagyon boldog voltam. Sok munkám volt már ebbe a versenybe, a csapatba, a saját teljesítményembe és a tököm tele volt már, hogy mindig a Pajzán majális az első. Idén azonban mi álltuk középen az eredményhirdetéskor és nálunk volt az aranyérem. Plusz ha jól tudom első PTE-s csapat voltunk aki meg tudta nyerni a Rókaűzőket.
Még egy dolog volt hátra, hogy kihirdessék a falka eredményét. Ezt nagy meglepetésre, szintén a mi falkánk nyerte, a 12 perc hátrány ellenére. Hiába három ilyen gyors csapat elbír ilyen hibát is úgy néz ki. Egyszóval besöpörtünk mindent amit csak be lehetett! Megérte hazajönnöm már csak azért a 23,5 perc futásért és az eredményhirdetés öröméért :).
A falka csapatainak kapitányai:
Ezzel véget is ért a 2012-es aranyba burkolózott Rókaűzők és már csak egy vacsi és a buli volt vissza. Igyekeztem a vacsin gyorsan túlesni, hogy még tudjak pihenni picit, de nem sikerült, hiszen sokaktól már itt búcsúznom kellett, ami lassította a műveletet, de sebaj. Az estét a koliba kezdtük 8 fele egy kis barátságos bunyóval a harmadikon. Jó volt ismét küzdeni megküzdeni :)! Ezután néhányan már 9 előtt megérkeztek a 316-ba, de a társaság nagy része csak 9 utána jött. Elég sokan lettünk a végére. Futók szervezők és csak oda látogató barátok egyaránt. Nem is emlékszem mikor voltunk ennyien a "szobámba".
Másnap nem kapkodtam el a felkelést, mert már majdnem 12 volt. Ezután gyorsan főztünk egy közös ebédet, majd letöltöttem az F1-et de az 55 körből csak az első 13-at és az utolsó 5-öt láttam. De megjegyzem marha unalmas volt az is amit láttam. Az idény leggagyibb futama volt. Később kocsival levitt egyik pajtim az állomásra, amiért nagyon hálás vagyok, mert sok cuccom volt eléggé. 8 után nem sokkal már Bp-n is voltam, ahol út közbe ismét néhány ismerős arccal találkoztam. Hihetetlen mennyi véletlen van a világba :). Imádom ezeket. Este öcsivel elég vidám töltöttük az időt. Pizza és dumálgatás is volt, majd időbe igyekeztem ágyba került, hiszen másnap 7-kor indult a buszom vissza Krakkóba.
Az út ugyan úgy 6 óra volt ahogy ezt már megszokhattuk, viszont ezúttal találkoztam egy csajjal, aki itt tanul egyetemen és lengyelül ráadásul, de amúgy meg magyar. Pont mellém került a buszon és a féltávnál szokásosan megtartandó pisiszünet után már egyikünk sem tudott aludni, szóval elég sokat beszélgettünk és így gyorsan elrepült az idő. És már ismét Krakkóba vagyok és éppen a mai esti három opcióm közül kéne választanom és lassan elindulnom, szóval már legyen elég ennyi. További képeket találtok pár napon belül a face-en (már ha egyszer eljutok odáig).
