a 7. hét

Ismét eltelt egy hét Krakkóba. Lassan már átlagosnak mondhatom az itt történteket, hiszen kezdem megszokni a pörgést és azt, hogy folyamatosan sok a program, illetve rángatnak minket minden fele.
Igyekszem majd a lényeget kiragadni a heteimből, hogy ne legyen minden bejegyzés ugyan olyan :)

Iskola:

Ezen a héten már beindult minden tantárgy, viszont az órarend továbbra is totális káosz. A suli itt is 12 hét, de van amelyik tárgy csak 2 hetente van, de akkor dupla órával, de közbe szünetek is vannak, meg mit tudom én. A lényeg, hogy az óraszám sehogy sem jön ki egyik tárgynál sem :). Mindegy, azt mondták, hogy ne foglalkozzunk vele, majd lesz valami. Nem igazán hajtják szét az erasmusosokat. Haza lényegesen többet kell tanulnom. Itt egyedül a lengyel nyelvi órán nézik szigorúan a bejárást és ezt a tárgyat persze mindenkinek fel kell venni. Mondjuk ebből még viszonylag az órarend is normális, bár a tanár már a múlt héten variálni akarta, mert sokan vagyunk. De persze a csoportbontás ellen mindenki lázadt.
 Képzeljétek el, hogy itt pl már 7:50-től vannak órák reggel és van, hogy este fél 10-ig. És ami az egyik legrosszabb, hogy 1:40 percesek. Egyszerűen képtelen vagyok annyit egy helybe ülni. Nagyon rossz.
Végül amúgy 5 tárgyat vettem fel (nem tudom minek, mert 3 is elég lett volna) és nem is tudom pontosan ez mennyi kreditet jelent. Van egy lengyel nyelvi órám (ez elég ratyi nekem, mert az EILC miatt már jó vagyok :)), logisztika, vállalkozások az EU-ba, financial managemant és még egy aminek most nem jut eszembe a neve, de az a legbénább óra.

Ezen kívül a suliba járok még röpizni kedden, de azért kredit itt nem jár, illetve pénteken van még erasmusos sport délután. Hát én ott is a röpit választottam, hiszen a focit nem szeretem táncolni meg nincsen kedvem most. Ráadásul pénteken mix röpi van, amit eleve jobban preferálok a magasságom miatt mint  a simát :).

Kultúra:

Végre visszatért egy kicsit az életembe a kultúra is, aminek nagyon örülök. Sokkal nehezebb elmennei mindenhova ha magának kell megszervezni az embernek. Kényelmesebb volt, amikor Łodzba vittek minket minden fele. Komolyan jobban ismerem azt a várost, mint kb bármelyiket, annyira alaposan körbevezettek minket.

Na de kezdjünk is bele. Szombaton az emberiség történelmének talán legnyomasztóbb helyén jártam. Gondolom mindenki hallott már Auschwitzről. Hát én ezen a hétvégén meglátogattam. A suli szervezte a túrát az erasmusoknak. Elég sokan mentünk, de sajna vonattal, így a 60 km-es út 2 órába telt, no de sebaj.
Néhány dolog a táborról, illetve a táborokról. A nevüket a lengyen város németre fordított neve után kapták. A városban 3 tábor volt, Auschwitz I (mother camp), II (Birkenau), III (Monowice). Mi ezekből a mother campet és Birkenaut látogattuk meg. Ezek voltak a leghíresebbek. A táborokról azt kell tudni, hogy azért Lengyelországban volt a koncentrációs táborok nagy része, mert földrajzilag ez volt a legcélszerűbb, ha Európa szerte akarták deportálni ide az embereket a németek. 
Auschwitzi táborok közül a mother camp volt az első amit létrehoztak. Ezt egy régi laktanyából alakították át, így kőépületek vannak benne, kisebb utcák, egyszóval egy mini lakótelepre hasonlít kívülről. Ez nem olyan mint amit a filmekbe látunk.

(Ezen a képen a házakon kívül a gerenda amit láthattok, az volt a tábori akasztófa, ahol példát statuálva fellógatták azokat akik lázadni vagy szökni próbáltak. + a teljes családot utána megölték).
A mother camp 1940-ben nyitotta meg a kapuját, amin a következő olvasható: Arbeit macht frei, azaz A munka szabaddá tesz! Hát ez a mondtad is már erőteljesen a német propaganda  része volt, akárcsak az itt leforgatott videók is amelyeken az látható, milyen vidáman is éltek ott az emberek. A mother camp üzemel ma múzeumként. Itt vannak kiállítva mind a 3 táborból megmaradt szörnyűségek, plusz a képek is. E mellett természetesen a kaszárnyák egy része teljesen korhű . A tábor "fénykorába" 30 000 embert fogadott be egyszerre. Házanként pedig 1000-en voltak elszállásolva a földön természetesen. De jöjjön inkább pár kép, úgy sokkal érthetőbb lesz minden:

 A tábor 30 000 embernek nagyon kicsi volt, hiszen a mother camp mindössze pár hektár alapterületű volt.

 Ezekből a városokból érkeztek az emberek. Eleinte csak lengyel politikai fogjok voltak a mother campbe, majd jötte a szovjet hadifogjok is. A jewish and gypsy deportáltak nagy részét Birkenauba vitték. 

 A tábor számokban.

 Mint látjátok az infrasturtúra tökéletes volt. A városon átfutó vágányokat kibővítve mind a 3 tábor saját állomással rendelkezett.

 A múzeumba sok szörnyűség volt kiállítva és természetesen nem szeretnék mindenről képet feltölteni. Mint látjátok feljebb, így nézett ki a Zyklon-B. Lent a halottak mű végtagjait látjátok, illetve még lejjebb egy halom cipőt. El se tudom mondani mennyi volt ott belőle. Rá se fértek egy képre. Tonna számba álltak (nem viccelek a tonnával, szó szerint értendő!) a cipők, gyerek cipők, másik szobákba a fogkefék, edények, bőröndök, de a legdurvább a haj volt. Mert a nők haját levágták haláluk után és felhasználták különböző dolgokra.

 Itt fényképek voltak kiállítva azokról a rabokról, akik egyáltalán be voltak regisztrálva, mert akiket egyből vittek a kamrába, ők általában nem voltak rajta semmilyen listán.

 Na ez a kép (fent) nagyon durva. Eleinte mikor még nem hozták meg a "végső döntést", akkor az embereket egyszerű "klasszikus" módon lelőtték. A fal amit hátul láttok a képen, az volt ahova oda kellett állni meztelenül és ott történt az ítélet végrehajtás. A ház ablakai mellette azért vannak bedeszkázva, hogy a rabok akik ott voltak, ne láthassák mi történik. Persze mindenki tudta és hallotta is. Félelmetes hely volt!

 Ez volt az első gázkamra és hamvasztó egyben. Hát erről se képet se leírást nem szeretnék adni, mert elég szörnyű. Ha jól tudom ez az egy maradt épen, mert a többit mind lerombolták.

Egyszóval már a mother camp se volt piskóta, de ezután jött csak Birkenau. Hát az hihetetlen. A képek nem nagyon adják vissza. Tényleg olyan mint a filmekbe. Egy szaros puszta, amire valaki gondolta egyet és felhúzott egy hatalmas tábort. Már a vasúti bejárója is félelmetes volt.

Ez csak egy vacak kis semmit mondó épület, de ha egyszer ezen valaki bement, az......Birkenau már kifejezetten koncentrációs tábornak volt építve. Elkerítve több kisebb részre és felszerelve minden eszközzel, ami csak kellett ahhoz, hogy embereket irtsanak. Amikor belép az ember a kapun, komolyan érezni lehet a keserűséget a helyen és azt, hogy itt az elmúlt évtizedekbe semmi öröm sem volt, előtte pedig százezrek kiáltottak segítségért. Hihetetlen, sose éreztem még ilyet. Milliók szenvedtek ott, embertelen körülmények között.

 Mindenhol csak kerítés volt, ameddig a szem ellátott. Hihetetlen nagy volt a tábor. És persze a kerítésben a pláne nem a szövegdrót, hanem az áram volt.

 A kémények a felszabadítás előtt felgyújtott házak maradványai, hiszen a németek megpróbáltak minden nyomot eltüntetni. Ezért sem maradt állva itt egy gázkamra sem. Annyi kémény volt, mintha egy learatott búzamezőn néznék szét és látnám a bálákat mindenhol. Egy házban amúgy 700-an voltak átlagosan. Télen és nyáron ugyan abba a ruhába. Hát télen baromi hideg lehetett, mert a falak csak arra szolgáltak, hogy bent tartsák az embereket.

 Egy ilyen blokk 12 ember helye volt. Szintenként 4 ember aludt, viszont aki alul volt, az nagyon szarul járt (nem mintha a többieknek olyan jó helye lett volna), mert ott beton volt a matrac és nem fa. Így sajna általában a lent alvók elég gyorsan meghaltak.

 Ez volt a wc. Itt 100-an végezték egyszerre a dolgukat. Napi kétszer lehetett menni (reggel és este) és 10 másodperc volt arra, hogy az ember elvégezze a dolgát. Nem vicc, 10 mp. Utána ki kellett futni, mert különben lőttek! Amugy a wc nem volt becsatornázva, így a raboknak kellett takarítani azt is. Ez a csapat volt a "shit commando". Az ő melójuk volt a táborba a legjobb állítólag, hiszen a katonák annyira féltek a fertőzéstől, hogy akik itt dolgoztak, sose voltak verve és kínozva.

 Ami még durva volt, hogy naplementekor voltunk ott. Ez egy kicsit irónikus, mert maga a naplemente nagyon szép volt, de ezzel együtt hatalmas köd szállt le a táborra, amitől még félelmetesebb lett.

Egyszóval nagyon érdekes volt a túra. Sajnos ez is az emberiség történelmének része, így aki erre jár és úgy érzi meg tudja nézni, az látogasson el ide. És bocsi mindenkitől, aki úgy érzi, hogy kicsit sok vagy nem megfelelő képeket töltöttem fel. Igyekeztem szelektálni, de szerettem volna valamit vissza is adni a dologból. Sok részletet direkt hagytam ki, akit jobban érdekel, majd elmesélem személyesen vagy olvasson utána, de ahhoz hogy élethű legyen, sajnos meg kell látogatni a helyet.

Vasárnap már vidámabb helyen jártam. Elmentünk a Krakow ZOO-ba. Egy ESN-es lány vitt el minket, mert eléggé messze van a belvárostól. Mindössze 5-en mentünk, hiszen magunknak szerveztük. A belépő összesen 10 zl volt, ami 700 ft, viszont az állatkert hatalmas. Egyszóval nagyon megérte. Még kajálni is meg kellett állnunk, mert már annyi ideje voltunk bent, hogy nem bírtuk tovább. Mondanom sem kell gondolom, hogy a pécsihez nem hasonlítható (bár megjegyzem a vizilovak az otthoniba nagyobbak:)). Tényleg volt itt minden fajta állat. Külön ház volt a majomféléknek, egy külön a nagymacskáknak, terrárium no meg persze volt klasszikus rész is, ahol csak sétáltál és minden féle állatot láthattál tematika nélkül.
Ezt nem részletezném tovább, hiszen mindenki járt már állatkertbe. Pár képet azért töltök fel (no és itt is naplementébe voltunk- itt jegyezném meg, hogy imádom a lengyel őszt. Itt valahogy gyönyörű.Otthon eddig nem szerettem, de majd jövőre jobban odafigyelek, hátha meglátom benne a szépen ezután)

 A flamingók nagyon menők. Nem tudom miért, de most láttam életembe először azt hiszem.

 Na és persze a Disney klasszikusok is fel voltak vonultatva. Teljes oroszlánkirály kollekció (pl Rafiki) és Nemo is persze :)

Party:

Hát ezen a héten nem úsztam meg pár nap bulival, viszont lényegesen csökkentettem a pia össze mennyiségét és a rá elköltött lovét is. Megjegyzem mind a kettőnek itt volt az ideje.

Hétfőn sajna már egyből egy búcsú bulit kellett tartani. Ennek elég ostoba oka volt. Az egyik spanyol csajnak és egy srácnak haza kellett mennie, mert törölték az erasmus programjukat a krakkói suli miatt. Asszem gyógyszerésznek tanulnak és ez volt az első év, hogy az ő sulijuk küldött ide diákot (és megjegyzem a z utolsó is, mert a spanyolok jövőre már nem mehetnek erasmussal asszem sehova sem), viszont itt derült ki, hogy az összes óra lengyelül van :). Persze ők nem beszélnek lengyelül, szóval innen már bukott is az egész sztory nekik. Mivel se vizsgázni, se semmit nem tudnak itt csinálni, ezért haza kellett utazniuk. Szóval az ő búcsú buliuk volt persze a Pisopatera-ban (ez lett a neve a flatnek, ahol mindig házibulizunk. Akit érdekel nézzen utána mit is jelent). Az este szokásosan telt: házibuli, pub, klub és haza. Semmi különös nem történt azt leszámítva, hogy búcsú buli volt.

Kedden úgy döntöttem pihenek egyet a szerdára, hiszen nálunk volt házavató buli. Ez elég durvára sikerült. Még szerencse, hogy elraktam az ágyneműm, minden törhetőt és leönthetőt a szobámból. A kecónk 3 szobás plusz van egy konyha szerűség és kb ennyi a hely ahol lehet valamit csinálni. Eleinte úgy gondoltuk meghívjuk a házunkba lakó többi fiatalt, hiszen nem ismertük még őket. Ezután persze néhány havert is meghívtunk. Azok hoztak még pár ismerőst. Végül pedig több mint 60-an voltunk. El sem akartam hinni. Olyan volt a ház és a szobám, mint egy dzungel (tele állatokkal). Mindenki kb kikelt magából. Én pedig 2 után már csak vizet ittam, hogy ne legyek totál másnapos csütörtökön (megjegyzem a reggel 7:50-es órára nem értem be :)). Nem is tudom mikor zárult a party, de az biztos, hogy olyan késő volt már, hogy buliba el se indultam, inkább lefeküdtem. Másnap kb 2 órát takarítottunk és 9 kukás zsáknyi szemetet vittem le. Gyűlölök másnap takarítani! Remélem nem lesz nálunk sok ilyen nagy party, mert nem tudom mennyit bír még a keco. Ennek ellenére nagyon jól sikerült és mindenki jól érezte magát.

Csütörtökön megint átlagos este volt, egy lazább bulival.
Pénteken csak koncertre mentünk, mert pihenni akartam a másnapi Auswitz túrára.
Szombaton elég hulla voltam, de mivel elígérkeztem a magyarokhoz egy közös házibulira, így nagy nehezen összekaptuk magunkat az Edittel és elindultunk. Inni már semmi erőm sem volt, de nem is volt baj. Viszont nem tudom miért, de nem szeretem az estéket amikor magyarok között vagyok. Furcsák akik itt vannak. Mintha nem tudnának boldogok lenni, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Itt mindenki vidám rajtuk meg fene se tudja mit, de ilyen kedvtelenséget látok. nem fogom erőltetni ezeket a bulikat.

Eljött a vasárnap. Itt már totál hulla volt, BUT (there is always a but in erasmus) it was a closing day of the unsound festival :) and it was free, so come on:)! Persze, hogy ott volt a helyünk. Megint majdnem teljesen józanok voltunk, mert senki sem akart már inni, plusz közös főzés volt a Pisopateraba és a kaja után elég nehéz berugni. Szóval nekiindultunk az estének minden bódító eszköz nélkül. A fesztiválon elektronikus zene szólt. Végre elértem egy ilyen buliba is. A helyszín az egyik klub volt és a fellépők angliából, kínából meg a fene se tudja még honnan jöttek. A buli hatalmas volt, tuti hogy otthon is sokaknak tetszett volna. Az egyik dj páros például maszkokba nyomta (disznó, nyúl). Elsőre bugyutának hangzik, de higgyétek el óriási bulit csináltak. A kínai srác meg villogós kék szemüvegbe, volt, ahogy azt szinte el lehet várni tőlük. De a külső alapján nem szabad leírni őket, mert jól nyomták. Sajna elég hulla voltam és 10-től csak 2-ig bírtam, majd hazajöttem szunyálni!

Ennyi fért bele a mai epizódba, egy hét múlva újra jelentkezem, az új storykkal a Zakopane-ba eldöntendő hétvégéről.