.

A mai epizód kronologikusan fogja leírni a történteket az egyszerűség kedvéért.

A hét első fele:

Zakopane-ból hazaérve este megjött a kis család látogatóba. Hugi és a szülők érkeztek meg pár nap erejéig. Mivel elég későn jöttek, így aznap már csak egy otthoról apu által hozott pálinkát ittunk és már nyomtuk is az ágyat. Megjegyzem itt volt már az ideje, mert 12 nap után ez volt az első este, hogy megpihentem. Picit el voltam már fáradva :). Szóval a hét első felét viszonylag nyugalomba tölthettem hála nekik. Hétfőn elmentünk várost nézni, gyönyörű hóesésbe. Sajna a lányok elég hamar elkezdtek fázni. Hiába, még nincsenek felkészülve a télre. Ennek ellenére azért voltunk enni egy kis lengyel kaját délbe és este is, megmutattam a main squaret, a várat és elmentünk a főtér alatti nagy múzeumba is. Itt még sose voltam. Elég népszerű hely, van amikor be se lehet jutni oda. Itt a város története van bemutatva a kezdetektől, de a pláne a helybe az, hogy a régi város méterekkel lejjebb volt így gyakorlatilag a régi város falai között sétáltunk néha ott lent. Nagyon jól megvolt csinálva az egész, látszik, hogy nem kevés lovét beleöltek a projektbe. Megjegyzem nagy mászlim van, mert mint ott lent kiderült a teret 5 évig újították fele, mire mindent kitúrtak, leleltáraztak, majd visszatemettek. Plusz a múzeumot is meg kellett csinálni! Olyan volt mint Pécsett, amikor a tér szét volt bombázva, csak ez picit tovább tartott, mert több minden volt a föld alatt. Szóval jó nap volt, és volt benne nekem is valami új :)

Este elvittem a csapatot az élő zenés helyre. Sajna ezúttal nem volt olyan szerencsénk mint elsőre, mert a banda több mint fél órát csúszott és a számok fele lengyelül volt. Ettől függetlenül ügyesek voltak, de nekünk nyilván jobb a csak angol nyelvű koncert.
Másnap reggel suliba kellett mennem, majd siettem haza, hogy útnak indulhassunk Wieliczka-ba megnézni a híres sóbányát. Hát a belépő nem volt olcsó, de megérte. Egy város van odalent! Nem csak a régi bányát magát láthattuk, de azt, hogy hogyan nézett ki a bányába lévő templom, illetve a nagytermek. Ezek annyira népszerűek, hogy manapság is vannak lent misék vasárnaponként, illetve esküvőktől elkezdve szinte minden fajta rendezvény miatt kibérlik a helyet. A bánya legmélyebb pontja amúgy 327 méteren van :) és az első szint 110-en kezdődik. Nem pite hely, aki teheti nézze meg. Szerintem ez rész kell, hogy legyen mindenki krakkói útjának, annyira klasszikus. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a Lord of the Ringbe csöppentem volna bele.

Egyszóval jó kis hely volt ez, de sajnos a keddi napba nem fért bele több, mert így is bőven 6 után értünk haza, nekem meg tanulni kellett a másnapi lengyel testre. Szóval egy film volt még terítéken az este folyamán és a tanulás.

Másnap reggel távozott az otthoni légkör a kecoból, hiszen a hosszú hétvégére a rokonokhoz utazott a család, én pedig bementem megírni azt a vacakot. Megjegyzem mint utóbb kiderült elég ratyi volt, bár eredménye csak következő órán lesz. Na innen viszont bepörögtek az események.

Szerda:

Délután elindult a rohanás, aminek a vasárnap este vetett csak véget :). Elsőként kicsit magammal kell foglalkoznom, hiszen eljött az október 31, így itt volt az ideje megborotválkozni. Erre itt tartózkodásom óta még nem volt példa, hiszen mindig csak visszább nyírtam a borostát, ha már elvadultak a dolgok! Kicsit nehezen is álltam neki és megjegyzem fizikailag is fájt a dolog, de a szabály az szabály és mivel én kezdtem belehajszolni az embereket otthon ebbe a játékba, nyilván úgy volt fer, ha én is a szabályoknak megfelelően részt veszek a dologban.

Elég érdekesen érzem magam nélküle, de úgy számolok, hogy egy hét után már rendben lesz a dolog nagyjából megint és a 3 hét végéig szerintem nem lesz gáz. Azt viszont nem tudom, hogy az utolsó héten mi lesz. Fonni azért nem szeretném :) Nagyon tetszik ez a játék, akinek kedve van követni az eseményeket az látogasson el a Sportfolio szőrvivot nevű eseményére a face-n. Sok móka és kacagás várható még!
Ezután már eleve késve voltam az esti buliból, hiszen még jegyet kellett venni a másnapi útra (ezt szerencsére tudtam outsourcingolni), meg odaérni 6-ra. Totally impossible! Kb 7 volt mire odaértem a tökökkel :), amiket ígértem. Neki is álltunk kifaragni őket azon nyomban. Régen faragtam már töklámpást és rájöttem, hogy még mindig szeretem és hogy nem olyan könnyű mint amilyennek tűnik. Mikor már világítottak a drágák, akkor jött a festés. Sajna nem nagyon volt időm jelmezen gondolkodni így egy pár egyszerű ruha és smink volt a jelmezem, minden féle tematika nélkül.

A halloween party mellett az egyik srácnak szülinapja is volt, ami még rádobott picit az este hangulatára. Éjfél után gyorsan szerettünk volna távozni, mert elég jó bulinak néztünk elégbe, amit szerettünk volna megfelelően élvezni. Egy új helyre mentünk a szülinapos srác kérésére. Szerencsére alig voltak a buliba, így mi adtuk a tömeget eleinte. A jól felszerelkezett kis csapatunk egy elektronikus buliba ment, ahonnan 5 fele távoztunk. Viszont nem aludni hanem picit afterozni nálam. A buliból akár hogy is szerettünk volna, nem tudtunk kijönni rendesen, így úgy döntöttünk nem alszunk. Úgy se lett volna sok értelme, mert másnap utaztunk. Egyszóval elég pörgös kis napom volt aminek persze nem volt vége, hiszen alvás nem volt benne. Csak egyszerűen átzuhantam októberből novemberbe :)

Hétvégi túra:

Az első tervek szerint a hétvégét Berlinbe töltöttük volna, ám az utolsó pillanatos szervezés most nem működött, hiszen szünet volt itt is és minden busz, vonat és szállás le volt foglalva előre. Szóval sajna töröltük ezt a bulit. Viszont sok idő nem kellett az új planhez. Volt két ismerősünk Varsóba, szóval írtunk nekik, hogy úgy 5-7 ember érkezik majd és vigyenek körbe mindkét a városba a hétvégén. Nyilván azt mondták, hogy rendben. Szóval egy durván fél napos szervezés után csütörtökön dél fele már a varsói vonaton ültem :). (Elég spontán az életem, amit megjegyzem néha nehéz elviselni, de még nehezebb volt megszokni).
Sajna mikor megérkeztünk esett az eső, így várnunk kellett a kirándulással. De sebaj, addig is a házigazdák főztek nekünk egy nagy vacsit. Mivel itt már elég hamar sötétedik, így nem volt értelme a központba menni. A programot ezért egy temető látogatásra cseréltük, ami nekem nyílván nem sok újat tudott mutatni, hiszen a két ország kultúrája elég hasonló, így ez az ünnep sem nézett ki másképp. A skacoknak nagyon tetszett a sok gyertya meg a hangulat a temetőbe, szóval én is próbáltam látni a dolog szép oldalát. Már amennyire egy temető szép tud lenni.
Este mivel minden zárva volt és buliba nem nagyon illik menni így otthoni időtöltésre szavaztunk. Én 2-ig bírtam, hiszen 40-42 óra fent lét után picit el voltam már fáradva. Gyűlölök kihagyni egy komplett alvást! Féltem is, hogy ezt a fáradtságot fogom görgetni magam előtt az egész hétvégén!
Másnap varsói városnézés volt a menü. Elsőként a kulturális palotát néztük meg, amit a helyiek nagyon utálnak. (Csak gyorsan a sztory róla: a palota Sztálin ajándéka a varsóiaknak. Az 50-es évek környékén épült. Sztálin megkérdezte a helyieket, hogy mit szeretnének. Még egy metró vonalat a városba, vagy egy kulturális palotát. Ők a palotát választották. A trükk viszont az volt, hogy nekik kellett fizetni ezért! És nem is keveset. A szerencse, hogy nem teljesen szocialista kinézetű az épület. De azt se mondanám, hogy gyönyörű.) Ezután a városközpontot néztük meg a fűutcával, a főtérrel és az old town-al, ami persze nagyrészt újjáépített vagy régi stílusban, de az 50-es években épület, hiszen a város előtte totálisan le volt rombolva. Ennek ellenére jól néz ki ez a része és úgy éreztem abba a városrészbe élni is tudnák huzamosabb ideig (nyilván nem fogok, ne ijedjetek meg:)).

Ezután egy cseh étterembe mentünk ennyi, ahol ilyen többszemélyes tálakat rendeltünk. Hát szégyenlem maga, de nem bírtam befejezni a kaját és sajna egy részét ott kellett hagynunk. Már az övemet is ki kellett csatolnom, annyira kzdöttem!

Később fél nyolc fele asszem már ismét vonaton ültünk. Az irány ezúttal viszont egy régi jól ismert település, Łodz volt. Itt találkoztunk nagyon sok ismerős arccal, hiszen minden Łodzies itt volt, néhányan jöttek Krakowból, más városból és végül a varsóiakat is rá tudtuk venni egy jöjjenek el egy hétvégére. Amint beértünk a vonattal, már meg is csaptak a nosztalgikus élmények. Jobban hiányzott ez a "koszfészek" mint gondoltam :). Persze nem koliba aludtunk, hiszen onnan mindenkinek el kellett költöznie, de a skacok lakása a főutcába van, ahol minden történik, így még jobb volt a helyzet mint régen.  Egy  teljes hónapot töltöttem Łodz nélkül. Nagyon boldog voltam, hogy visszamehettem. Persze rögtön elmentünk a Bibiotekába inni egy submarinet vagy többet :). Volt csocso dumálgatás, meg buli is. Na ez a buli viszont fos volt. Valami szutyok helyre akartak menni ahol drum and bass meg dupstep szólt. Hát én ezeket nem nagyon tudom élvezni, bármennyire is szeretném. Nem is töltöttem ott sok időt és le is léptünk páran. A este 6 fele ért véget reggel :), de volt benne minden. Nosztalgia, móka, kacagás, piálgatás és egy újabb dolgot is lehúztam a kis "bakancslistámról" (lengyelbe fogynak a róla azért a sorok).

(itt már tuti nektek is vannak ismerős arcok)

Másnap napközbe várost jártunk, kajáltunk este pedig közös főzés volt. Na meg azért egy kis sziesztát is tartottam 8 fele, ahogy azt szoktam. Szombaton nem mentünk ki este sehova se, hiszen dugig voltunk minden jóval. Szabályos vedelés vette kezdetét. Egész este kőkemény piálás ment, de annyira, hogy nem is tudom, hány üveg vodka fogyott el. Reggel 5-kor még találtunk egy tequilát is, amit szintén belapátoltunk. Fogalmam sincs hova tűnt el annyi pia, viszont még csak másnapos sem voltam. Régen voltam olyan buliba, ami direktbe a mértéktelen ivásról szól (megjegyzem lehet azért nem voltam, mert nincs is sok értelme). Amit nem értek itt az erasmusos bandákba, az az, hogy zene nélkül is olyan baromi hangosak vagyunk, hogy hihetetlen. Mindenki kb üvöltözik. Szerintem mondjuk ez a spanyolok miatt van, mert azok a nap 24 órájába beszélnek és nem normális hangerőn. Aki meg meg akar szólalni az nyilván fel kell, hogy tekerje picit a hangot. E mellett, meg most vettem észre, hogy kezd valami rettentő hülye akcentusom lenni néha. Túl sokat vagyok minden féle nemzetiségű ember között és átveszek egy csomo mindent. Remélem nem lesz észrevehető a dolog ha hazamegyek :).
Vasárnap ismét főztünk (a sok főzésből látszik, hogy fogy mindenki lóvéja rendesen) ebédre (3 fele), majd egy templomba mentünk valami koncertre. Itt 5 percet töltöttem és inkább visszamentem a kecóba :), amúgy se volt sok időnk a vonatig! Krakkóba végül 11 fele értem vissza.

Sajnos ismét eltelt egy hét :(. Néha már úgy érzem, hogy kifele megyek ebből az erasmus dologból, nem befele. Bár még csak két hónap telt el, kb annyi dolog történt és annyit tapasztaltam, hogy két évnek felelne meg. És ezzel együtt az ember látásmódja is nagyban változik. Teljesen másképp látok dolgokat, mint mielőtt idejöttem. Amire még itt döbbentem rá az, hogy 20 éves kor felett nem az kora számít az embernek, hanem csakis, hogy mennyit élt. Mert lehetsz te egy töketlen 25 éves, aki anyuci szoknyája alól bújt éppen ki, de lehetsz egy tökös 20 éves is, aki nem fél semmitől és megállíthatatlan. Egyszóval keresni kell a külső ingereket, amikor csak lehet (és nem csak azokat, amik jók, hanem a kényelmetleneket is. abból lehet a legtöbbet tanulni) és tapasztalni annyit amennyit csak tud az ember. Ezután könnyebb lesz eldönteni mi és ki akarsz lenni, ha egyszer eljön az idő és dönteni akarsz e felől.

És még egy jó tanács minden jövőbeli exchange student-nek: ne gyertek ki sehova se úgy, hogy kapcsolatba vagytok. Akik úgy jönnek mind szenvednek itt, legyen akármilyen jó is a kapcsolatuk otthon. Ráadásul akikkel én jóba vagyok kivétel nélkül mind szakítottak már. Általában az első 2 hét elég volt hozzá sajnos :(. És a hétvégén megint láttam ahogy megtörik egy újabb ember. Szar ezt látni is, nem hogy ha még át kéne élni. Szóval jól gondoljátok át!