2013. február 21., csütörtök

The final letter


My best Erasmus!

During the last weeks lots of us were forced to leave Erasmus. It was the end of a very special period and the end of our common time (or at least for a short time).
At the last week I was reading the final letters and sentences of those who left Poland and wanted to share their feelings with you/us. During these days I was thinking a lot. What can I say for my best friends? How can I leave back everybody who is really important for me? How can I be not sad? How should I go back to my previous life? What am I supposed to do next?

My conclusion after one week:
Now I am able to write down some things without getting depressed or sad or something like that. It was really difficult to move back to hungary. I needed to leave back my life there which I loved. I also had to leave back my best friends and my loveL. I am not able to buy stupid ticket for polish trains (or listen my fucking flatmates music) anymore.
BUT (and there is always a stupid but) I need to be thankful because this time was a kind of present for me. I never expected that I would meet with so many good people, getting so many new experience, doing so many shits, and having love. So I finally I got more than I ever wanted and I wrote down everything. All the small things, stories and feelings are in my diary. So if somebody forget something which we did together, do not be shy to ask me about informationJ.  The last week at Krakow was the most difficult, because I knew that I love all of you and I need to say good bye soon and even I was full with tears in my eyes or crying sometimes it was just because I was happy that I know all of you, not because I was sad.  So thank you for being a part of my life or I was able to be the part of your life. I won’t forget anything. I hope we will keep in touch in the future and we will meet on a ski trip or a travelling or during the summer:).
For those lucky who are still Erasmus students I wish a very good life for the next month and never say no for anything. For those who moved home I wish to get back to your life really fast and find new goals and do not forget that Erasmus forever! It changed my life and I am almost sure that that also yours. So it was a great period, thank you for sharing the experience and do not forget your Hungarian friend.

Kisses, besos, bisous, csókok, baci: Bence





2013. február 18., hétfő

Last days of my best period of my life

Az utolsó hét sok vidámsággal és szomorúsággal vegyesen telt el. Igyekeztünk annyit együtt lenni a többiekkel amennyit csak lehetett. Senki újat nem akartunk már megismerni, csak a meglévő barátainkkal szerettünk volna lenni. Itt értsétek bele a programba a nyugisabb napközi és a késő esti ivós jellegű programokat is.

Kedden a várhoz mentünk egy utolsó sétára és megnézni a vár tövében lévő souvenir shopot, hogy vegyünk magunknak és a családnak valami emlékeket. Végül nem tudtunk semmit se venni és a várba se értünk fel, mert a többiek már hívtak is, hogy hol vagyok, mert hogy kettőt beszéltünk meg találkozónak az én lakásomba, amit teljesen elfelejtettem. Szóval ez másnapra maradt, ám akkor jó sok mindent vásároltunk és még egyszer lefotóztuk ezt a gyönyörű kastélyt.
Így gyorsan hazasiettünk, vettünk pierogit ebédre, amit gyorsan ki is sütöttünk, majd egy kis pálinka mellett nekiálltunk 2 ajándékot készíteni az erasmus barátainknak emlékbe, hogy a közösen eltöltött időket sose feledjék el. Az első egy erasmus recept könyv volt, amit internetre töltöttünk fel és mindenki hozzá tudja írni a saját receptjét. Remélem az összes közösen főzött kaja és finomság receptje felkerül, mert itthon is jó lenne lefőzni ezeket a kajákat. Ezután főztünk még egy forralt bort is, meg játszottunk néhány játékot, de közbe nekiálltunk a második ajándéknak ami egy erasmus games nevű dokumentum volt, ahol 3-an (spanyol kis orvos csaj, a horvát srác és én) összeszedtük az összes játékot amit a félév alatt játszottunk. Hát sokszor nem volt egyszerű emlékezni a szabályokra, angolul leírni meg még nehezebb. Marha sok időnkbe telt. Be se tudtuk fejezni aznap, meg még néhány kép és a szerkesztés hiányzott hozzá, így végül a teljes mű hazautazásom előtt 3 órával lett kész és rögtön el is küldtem nekik. Végül 15 oldalnyi játékot szedtünk össze, amik között minden féle van amit csak el tudtok képzelni. Büszke vagyok erre:)!
Este az egyik csajnak volt az utolsó estéje, így természetesen az egész banda kimozdult. Az Alternatíva nevű helye mentünk ahol 3zl volt a sör és 2zl a feles. Hát gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mi történt. Rengeteg piát leborítottunk és addig táncoltunk amíg csak bírtuk.


Szerdán délelőtt elmentünk az office-ba ahonnan béreltük a kecót, hogy megbeszéljük velük, hogy mikorra jöjjenek leolvasni a vízórát, meg a fűtést és, hogy szóljunk nekik, hogy kiköltözünk szombaton. Ekkor mondták, hogy a lakótársunk még mindig nem talált a helyünkre senkit sem, de ezt a sztory-t már olvashattátok az előző bejegyzésben. Mire hazaértem, már meleg kaja várt otthon, majd hosszasan naplót írtam, este pedig az egyik olasz csaj flatjére mentünk picit kikapcsolni. Itt sajnos a rendőrök már fél 12-kor lelőtték a bulit (pedig eddig sose volt gond és még csak sokan sem voltunk). Innen áttettük a székhelyünket egy olcsó kocsmába kazimierzen, ahol olyan sokáig voltunk, hogy már bezárta a csaj a külső ajtót és csak minket szolgált ki. Adtunk is neki a végén egy kis borravalót amiért ilyen rendes volt. Innen még szerettünk volna buliba menni, de lusták voltunk elmenni a központig így a Kazimierz kitchbe mentünk, ami tök üres volt. Mi persze ezt nem bántuk, hiszen ez azt jelenti, hogy minék volt a hely. Nem volt sor a pultnál és senki sem löködött. Már három lehetett, mikor meglepetés szerűen megérkeztek a Łódzies. Meglepetésnek jöttek Krakóba, mert látni akartak még minket, ám 11 fele értek be és utána a flaten ittak, így csak később a buliba találkoztunk velük. Nem tudom itt meddig lehettünk ott, de a zene a végén már nem ment és mindenki arra várt, hogy elmenjünk és bezárhassanak. Innen még a poén kedvéért a lányok elhoztak egy ilyen piros ülőkét. Ezen nagyon sokat röhögtem ahogy végigcipelték az utcán.

Jó is este volt ez is. Innen boltba mentünk kaját venni, majd hozzám egy utolsó tésztaparty-ra. Szerencse a "hülyegyerek" nem ébredt fel, pedig elég sokan voltunk és így nehéz halkan maradni.
Imádtam ezeket a reggeli zabákat. Mindig jól esett és sok nevetéssel társult.

Csütörtök:
Már nagyon közeledik az idő amikor útra kell kelnem és hazacuccolni. Amúgy ez 14-e volt, szóval Valentínnap. Én szerettem volna egy kis gesztusként mindenkinek adni valamit, így vettem egy rakatnyi szív alakú nyalókát. Ez nem egy nagy dolog, de mindenki örült neki, szóval én is boldog voltam. Örülök ha örömet okozhatok a kis barátaimnak.
Ezután útra keltünk a város fele, hogy valóra váltsuk utolsó megmaradt álmaim. Elsőként ettünk egy utolsó zapikanket közösen (nyam nyam), majd a térre mentünk, ahol a galambok a tenyeremből ettek. Marha furcsa volt és sokkal nehezebbek mint gondoltam. Bár lehet csak Krakkóba kövérek.
A következő egy út volt a hintóval. 7-en mentünk, így volt a legolcsóbb. 6-an ültünk bent és egy a kocsis mellett. A kocsis melletti hely volt a legjobb ezért egyszer cseréltünk is, hogy ki ül ott és én is ülhettem fent. Marha jó érezni, hogy lovak húznak, lehet érezni ahogy lépnek, fékeznek, gyorsítanak stb. Arról nem is beszélve, hogy végigmenni hintóval a régi koronázási útvonalon elég jó érzés.


Innen elmentünk enni a Mc-be és azt hittem ez vége is a napnak, de szerencsére nem. A kis tökös spanyoljaim tudták, hogy szeretnék csúszkálni a Wawel dombján, így loptak egy tálcát az étteremből, majd elment a banda és segítettek behúzni az egyik utolsó wishemet. Ekkora már sajna besötétedett, így lassan eljött az idő, hogy megtartsuk az este előtti utolsó siestát (ami megjegyzem tényleg az utolsó is volt :().
Az estét nálam töltöttünk 8 30 és 12 30 között. Lenyomtuk az utolsó söröket, shotokat, kivégeztük a maradék pálinkám, palacsintát sütöttünk, majd a youtube előtt táncolt a csapat a Dance 3 wii játék néhány számára. Például Queen: Crazy little thing called love, Taio Cruz: Dynamite.
Innen a belvárosba mentünk egy utolsó bulira és elköszönni a spanyoljainktól. Viszont odaérni sem volt egyszerű. Volt még egy álmom, amit már régóta szerettem volna valóra váltani, de nem gondoltam volna, hogy ez aznap valóra válik. Én szerettem volna a 13 vagy a 14 apostol lenni a Szent Mary's and St. Paul's churchnél. Végül aznap picit részegen felmásztunk a két üres oszlopra, aminek tiszta havas volt a teteje, így nem volt veszélytelen, de gyorsan lelőttük a képeinket és már másztunk is le. Végre én lehettem, mondjuk Benedict the Young :)
 Ekkor már nagyon le voltunk maradva a többiektől, pláne az után, hogy útközbe még benéztünk a Live Music koncert végére még egyszer utoljára, hiszen egy ismerős énekes volt színpadon. Csak 4 számot hallottunk, mert már tényleg a végét járta a dolog, de jó emlék marad. Ezután az utolsó képek az üres fejjel, majd irány a buli.




Szóval bulizni a Carpe Diembe mentünk. Kis tánci, beszélgetés, csócs és 3 fele irány haza, mert másnap a lányok repültek. Már

Péntek:
Már 7-kor ébren voltunk, mert ki kellett érni 9:15-re a reptérre. 10 előtt picivel az egyik, majd 10 után picivel a másik spanyol lányom is elrepült. Ezzel távozott két igazán kedves karakter az erasmusomból. itt már folytak a könnyek rendesek és sajna nálam is. Rettentő rossza volt és marha másnaposak is voltunk, plusz ezután hazamenni a busszal.... fujjj. Még megkaptam az egyik lánytól az utolsó 'múló' emléket és már Úton is voltak mind a ketten.
A péntek ezután nagyon rossz volt. Alig aludtam, sietnem kellett a pakolással, közbe jöttek még lakást nézni, amit nagy nehezen eladtam. Voltak még vízórát és fűtést leolvasni, naplót kellett írnom, képeket töltöttem fel és persze odaérni Piso-ba az utolsó bulira. Ez volt a horvát srác és az én utolsó estém. Itt söröztünk, mókáztunk, együtt töltöttük az estét, majd miután a tulaj a nagy hangzavar miatt kikapcsolta a házba az áramot, így mi is útnak indultunk bulizni. Kazimierz negyed volt a cél és az oly sokszor látogatott Singer pub/klub, majd még átugrottunk Coconba is. Elég hosszú este és nap volt. Sok volt benne a szomorúság a lányok miatt és a miatt is, hogy a mi utolsó esténk is volt.

Szombat:
Már időbe talpon voltam, hogy ne kelljen kapkodnom a végső pakolással. Végül olyan gyorsan elkészültem, hogy még a többiekhez is volt időm átmenni Piso-ba a cuccaimmal. Ugy sem akartam ezzel a hülye gyerekkel egy fedél alatt lenni tovább egy másodpercig sem, de sajna még az állomásra kijött. Ott picit belerondított az utolsó képembe, amit a szemeimmel rögzítettem, de nem is érdekel már. Ott volt 12 barátunk, akik csak miattunk jöttek ki az állomásra, hogy elköszönjenek. Tényleg nem tudom nektek elmondani milyen jó barátaim lettek itt. Olyanok akikre ezután mindig számíthatok majd. Hiszem, hogy ezek nem csak erasmusos barátságok. Végül sok sírás és könnyezés után felültünk a buszra a horvát sráccal és 15 10-kor kigördült a busz az állomásról ezzel megfosztva minket barátaink látványától és arcától. Rettentő szomorú voltam, de ugyanakkor boldog is. Nagyon rossz volt őket hátrahagyni, de boldog vagyok, hogy lehettem, hogy az életem részei lehettek és hogy mindent megkaptam ebbe a 6 hónapba. Olyan dolgokat is amikre nem is számítottam!
Még a buszról küldtünk búcsú sms-t minden szerettünknek, majd 6 fele átlépve a határt, hosszú időre magunk mögött hagytuk Lengyelországot és örökre ezt a mesevilágot.

Nem tudom kinek kell megköszönni mindezt , de KÖSZÖNÖM! Életem legjobb szakasza volt. Több évnyit éltem és tapasztaltam ebbe a 6 hónapba és ezt már nem vehetik el tőlem. Hosszú időszak volt ez és bevallom nem bírnék még egy félévet és nem is lenne már ugyan olyan. Elfáradtam testileg, lelkileg és mentálisan is. Pihenőre van szükségem, de remélem hamarosan újra látlak titeket guapos and guapas! Örülök, hogy az életem részei voltatok és, hogy én a tiétek lehettem!

Do widzenia! and the for Erasmus Program!

A szörnyű lakótárs (ezen beszartok majd:))

Ígértem nektek egy különleges bejegyzést a lakótársam baromságairól. Ehhez először azonban nézzük át kicsit a körülményeket újra. 3-an laktunk egy lakásba. Az első "versenyző" egy nagyon rendes és aranyos pécsi lány volt az én suliból. Vele semmi probléma sem volt. Rendezett volt, csöndes, segítőkész, egyszóval egy jó lakótárs. Az ő szobája volt a legjobban elszeparálva a többitől. A második versenyző a flaten voltam én, szintén marha jó szobával, kényelmesen elfértem, szóval rendeben volt minden. A gond a harmadik emberkével volt, aki Franciaországból érkezett. Egy 25 év körüli srácról van szó, aki már volt valami csereprogrammal Krakkóba egy évet, de..... Lássuk is mivel kellett megküzdenem az elmúlt hónapokban:

Talán azzal szeretném kezdeni, hogy a srácot itt sem szeretném nevén nevezni, ahogy eddig sem használtam neveket, ám a beceneve "hülye gyerek" lett. Ez nyilván nem szép dolog, de majd meglátjátok miért is érdemelte ezt ki. A végén már a külföldi erasmusosok is így hívták, ha róla akartak beszélni és nem szerették volna, hogy ő tudja kiről is van szó.
A srác szobája az enyém mellett volt. Neki nem volt utcára nyíló fala, így csupa fűtött fallal volt körülvéve, ami nem is ártott, hiszen nem volt radiátor a szobájában. Megjegyzem nem volt hideg ott sose. A szoba második hibája, hogy ablaka sem volt :). Egyszóval egy barlanghoz hasonlított picit. Annyi fényt kapott, hogy az én szobám falán volt egy fake window, ami a fényt átengedte, de átlátni nem lehetett rajta. Fényt akkor kapott, ha lámpát kapcsoltam, vagy elhúztam a függönyt. Sajna e miatt a fal is elég vékony volt.

A srác megérkezésünkkor azzal indított, hogy neki megvan a saját zenéje amit szeret és ő csak azt hallgatja. Mondtuk neki, hogy ezzel nincsen is semmi gond, de akkor még a fene se hitte volna, hogy október 1-től február 16-ig ugyan az a 3 album fog bömbölni a házba. A tolerancia 0 volt másokkal szemben. Egész félév során ezerszer felkeltünk a bömbölő zenére, de amikor persze neki olyanja volt és aludni szeretett volna, akkor legyen kuss. Néha ez éjféltől másnap 1-ig volt. Kívülről tudtuk már az összes számot és albumot. Néha amikor meghallottam egy egy zenét már vert az ideg az első pillanattól. Volt, hogy több mint 12-szer hallgatta meg ugyan azt a számot egymás után megállás nélkül. A zene amúgy ilyen teljesen manipulatív szar volt. Marikába vannak tudjátok ezek az előadások, meg kazetták és cd-k a kocsiba, hogy beteszik vagy meghallgatják és azt sugallja az embernek, hogy "igen meg tudod csinálni, képes vagy rá, te vagy a legjobb". Na kb ilyen zene volt. E mellé a srác zene közbe hol lihegett, hogy énekelt. Total annoying! Egyszer olyan mérges voltam, hogy mikor fel akartam tenni a fülest a fejemre, akkor véletlen szétroppantottam a kezembe. Persze vizsgaidőszakban sem volt csönd, hiába mondtuk neki.

Zavaró tényezők (fény és hang):
Ide kapcsolódik, hogy a srác akkora ratyi, hogy se fényben se hangzavarban nem tud aludni. magyarul akárhányszor felkapcsoltam a villanyt éjjel, ő felkelt. Akárhányszor hazamentünk buli után hozzám főzni vagy zenét hallgatni ő felkelt. Mondtam neki, hogy tegyünk fel egy függönyt vagy vmit neki és akkor nem lesz gond. Neki az nem kellett.... hát aki hülye az haljon meg ugy. A hang miatt is ezerszer felkelhetett. Szerintem neki én nagyon rossz lakótárs voltam, de ez az ő balfaszsága miatt volt így. A fénnyel még próbáltam toleráns lenni vele, mert éjjel csak a kis villanyt kapcsoltam fel, de egyszer még így is odajött hozzám, mielőtt kimentem bulizni, hogy ő most nagyon fáradt és ha hazajövök ne keltsem fel. Mondtam neki, hogy okké majd csak a kis villanyt nyomom fel és, hogy halk leszek, erre ő, hogy okké de ma még azt se, mert ő pihenne. Hát az anyád p......! Hogy lehet ilyet kérni, de majd korom sötétbe botorkálok nem???? Idióta barom!

Társasági élet: 
Hát én igyekeztem elkerülni ahol csak lehetett. Én szeretek nyitott ajtó mellett lenni a szobába vagy a koliba, de itt csuknom kellett folyamat. Ha nem volt csukva, a srác bejött a szobába és kérdés nélkül elkezdett beszélni. De annyit, hogy sosem fáradt el. Ja és beszélgetésnek nem is hívnám, mert ő beszélt, reagálni nem volt időd és kérdés nélkül bele is vágott egy másik témába. Szóval az ajtó becsukásával zártam rövidre a történetet. Ezt persze egy idő után mások is észrevették mikor kijártunk.... Táncolni is nevetségesen táncolt, én mindig röhögtem rajta. Végül a januári szavazás alapján ő lett a közgázon a king of the dancefloor. Bár szerintem ez egy cinkből neki adott cím volt, minden esetre ő örült neki! Amugy normális beszélgetést nem tudott sose kezdeményezni, de még köszönni sem. Akárhányszor köszöntem neki, hogy hello vagy good morning a válasz az volt, hogy yooo man! Anyád :). Hasonló válasz az estékre is. Milyen volt az este? idétlen röhögés és 3 opció a válaszra: crazy/totally crazy, awesome man, huhuuuu! Hát én volt egy párszor vele egy helyen bulizni, de nekem nem volt ekkora szám.

Házi munkák:
Ismét csak gáz a helyzet. Felmosás botrány: ha ő most fel és megszárad a padló, akkor lehet látni hol húzta a felmosót, ja és e mellett a barom a zuhanytálcába öntötte folyamatosan a koszos, szutykos vizet, nem a wc-be, amitől persze nem egyszer eldugult. Megjegyzem elég hamar leszokott a felmosásról, olyan október vége fele. Mosogatás szintén botrány. Vagy nem mosogat abszolút vagy majdnem mindig ujra kellett mosogatni utána vagy napokat állt ott a cucc, de ha pl tésztát vagy vmi olyat főzött, ami után nem tűnt koszosnak az edény amibe főzte, akkor visszatette a helyére. A konyhapult takarítása is okozott némi problémát. Egyrészt ő sosem takarította, másrészt meg egy használta után tiszta mocskot csinált Mosás: színek megkülönböztetése az lófasz. Fehéret feketével simán. A végén már nem tettem a szennyesbe a fehéremet, mert a barom összemosta mindennel.

Szárítás:
Na ez volt az egyik legnagyobb ostobasága. Amikor visszajöttem december végén Krakkóba sose értettem, hogy miért nem ilyen meleg. A fűtés maxon ment. Odamentem, letekertem. 2 nap mulva megint. Így ment ez 2 hétig, majd odasétáltam a hülye gyerekhez megkérni, hogy akkor jöjjön oda és állítsuk be egy közös állásra ami mindenkinek jó. Ekkor még azt hittem fázik és ez a probléma oka. De ezután sem változott semmi, majd 1 hét mulva jön oda hozzám nagy büszkén, hogy én tudom e, hogy ő milyen okos a mosással. na mondom ebből mi lesz???? Mert, hogy ő mindig amikor kitereget, utána, hogy gyorsabban száradjanak a ruhák feltekeri maxra a fűtést. IDIÓTAAAAAAAAAAA Ez egyrészt sokba kerül, másrészt totális ostobaság, harmadik részt, meg kiüldöz mindenkit a lakásból, hiszen a radiátorok fixre voltak beállítva, így ha feltekertük, akkor az mindenhol befűtött mint az állat.

Házibuli:
A mi kecónkba 3 házibuli volt a félév során ami jobban megvolt szervezve, marha sokan voltak (40-60 ember) és nem csak random összegyűltünk nálam. Az első októberben egy házavató. Ezzel semmi gáz nem volt. Megtartottuk 60 embernek és másnap rendben ki is takarítottunk.
Második buli december tízen akárhányadikán. A lényeg, hogy se én, sem a lány lakótársam nem volt Krakkóban és a buliról facebookról értesültünk, amikor meghívott minket az egyik sulis ismerősünk a saját házunkba tartandó buliba. Ez a barom szervezett egy bulit, ugy hogy mikoet meg sem kérdezett és persze a szobáinkat nem zárta be, ahol minden cuccunk ott volt, mert persze i számít arra, hogy akárki bemegy az ember szobájába, ha nincsen ott. A bulit végül megtartották, én láttam pár képet az ismerőseimnél, amik az én szobámba és az ágyamon készültek. Mikor 30-án betört fejjel visszamentem Krakkóba, nem is mertem volna gondolni, hogy a srác nincs a kecóba és a ház tiszta kula. Elvileg kétszer feltakarított, de nézzen madárnak mást. Ki kellett takarítanom az egész kecót és felmosni, a szobámat is beleértve. E mellett betört fejjel mosnom is kellett az összes ágynemű huzatot és ellenőrizni, hogy megvan e mindenem. Botrányos.
A harmadik buli az utolsó héten volt. Megint facebookról tudtam meg, hogy buli lesz nálunk, de ehhez már semmi kedvem sem volt. Ekkora már minden pillanatban meg tudtam volna ütni a srácot, szóval inkább leléptem arra az estére és bezártam a szobám. Másnap persze délig aludt, utána összeszedett pár üveget, majd baszott segíteni a lejány lakótársamnak kitakarítani minden mást. Nem hiszem el, hogy ilyen ember létezik.

Tanulmányok:
A srác semmire sem tanult se évközbe, se vizsgaidőszakba. Minden vizsgára bement, hátha át tud menni, mert ahogy ő mondaná ez a tárgy csak you know blablabla! Nyilván megrántották páron, de volt amin valahogy átment. A zene végig bömbölt nála és senkit sem hagyott tanulni a lakásba a szaros zenéjével. Nekem egy közös tárgyam volt vele, ahol volt egy páros projekt és egy vizsga amit 3-as csoportokba kellett kidolgozni. Ide októberbe ki kellett már alakítani a csoportokat és én vele lettem, mert kézenfekvőnek tűnt, hogy egy házba lakunk, meg a fene se tudta hogy ilyen ratyi.
A közös tárgyunk projektjét a vizsga napján a vizsga előtt prezentálnunk. Az ő javaslatára az ő gépén csináltuk, ami nagy hiva volt. És nem ppt-vel hanem prezivel. Ismét egy hiba. A vizsga előtt nap be is fejeztük rendben a prezentációt, majd az mondta, hogy majd ő megcsinálja, hogy jól nézzen ki a cucc, de most nem akar vele többet foglalkozni, így majd később. Másnap reggel sikerült végül nekem elküldenie. Bementünk a suliba ahol megnyitás után kiderült, hogy a projektoron semmi sem látszik a preziből, mert olyan rossz betűt és hátteret választott. A tanár leültett minket, hogy tegyük át ppt-re. A gépén nem volt ppt csak reader.... hogy lehet ez. Ekkor kértem az egyik német csajtól egy laptopot, majd manuálisan átvittem mindent preziből (ahonnan nem lehetett kifele másolni) ppt-re. Ezután ha még nem lenne elég végül a prezentáció közbe szó szerint ilyen részek voltak a mondtatiba építve, hogy bla bla bla. Ez egyetemista???? A vizsgán mi volt egyedül kb 2-en egy csoportba, mert senki sem akart vele lenni én még már nem tudtam menekülni. Gépet is kellett használni, de az anyag még csak le sem volt töltve a laptopjára. 3 nagy feladatunk volt az egy órára, amiből én kettőt megcsináltam és rá csak a legkönnyebbet mertem bízni. A vizsga után pedig mosolygott és boldog volt, hogy milyen jól sikerült szerint. Nekem életem egyik legszarabb vizsgája volt, az egyik legkönnyebb tárgyból.

A félév végére, már csak akkor mentem ki a szobámból, ha ő a sajátjában volt vagy nem otthon. De az összes haverom utálta, még azokat is kiidegelte, akik mondjuk itthonról látogattak meg 3 napra. Volt pl olyan, hogy nálam voltunk egyik este 5-en és 2-en kimentek éjfél körül a konyhába, majd ő sunyiba kiment utánuk, úgy hogy én nem tudjam és mondta nekik gorombán, hogy lassan itt az ideje menni. Nekem persze nem merte mondani és miért kéne lelépnünk 12 fele.

Internet:
Egyik nap még az internetet is kiakasztotta a gyere és felmondta a szolgálatot. 8 fele lehettünk nálam 3-an vagy 4-en, de addigra már egész nap panaszkodott a srác, hogy nála lassu a net. Egyszer csak bejön, hogy ő ujraindítja a routert. Ezt megcsinálta 8-szor egymás után, mintha attól jobb lenne. Nekem ekkor még visszajött a netem minden ujraindítás után. Ezután ő re setelte a cuccot, amitől elszállt minden. Totál elbaszta az egész az egész házba. Senkinek nem volt és mindez csak azért mert neki egyedül picit lassabb volt. Persze mindvégig mikor kérdeztem tőle, hogy mit csinál, mondta, hogy ne aggódjak ez egyszerű és tudja mit csinál. Teljesen magabiztos volt, de köze a dologhoz semmi sem volt. Másnap reggel 11 30-kor kelt fel és a helyett, hogy 9-re odament volna az office-ba, hogy szóljon nekik a net miatt, őméltósága aludt. Mikor felkelt lebaszott, hogy mi miért voltunk egyig nálam és ilyen hangosak. Na ez után már kikeltem magamból, lebasztam és elzavartam az officeba.

Fűtés:
Egyik hétvégén én már szerdán elutaztam Krakkóból, mert asszem Berlinbe mentünk. A hülye gyerek csütörtökön utazott valahova, a lány lakótárs pedig maradt a házba. ezzel nem is volt gond, csak, hogy a barom később ment el mint én és lekapcsolta a fűtést teljesen. A lakásnak meg volt ideje kihűlni 3 nap alatt rendesen, a lány pedig nem tudta, hogyan kell felkapcsolni. Mondjuk nem értem miért nem hívott fel, de miért kapcsolja le valaki egyáltalán a fűtést ha valaki ott van a lakásba, csak azért mert ő elmegy otthonról.

Kikezdés:
Persze, hogy a lakótársi élet még bonyolultabb legyen a srác képtelen volt egy lányt is felhozni vagy egyáltalán barátkozni. Megjegyzem érthető számomra miért nem. Na de valami miatt úgy gondolta, hogy a ki lány lakótársunk tökéletes neki és addig képzelődött magába, míg teljesen belé nem zúgott. Egyszer csak vette a bátorságot és kb szerelmet vallott. Hát nyilván lekoptatás lett a vége, de innen nem volt egyszerűbb együtt lakni. Nem igazán ért a gyerek a szép szóból és még olyan alkalom is volt, hogy hallottam a lány üvöltözni vele ( a lányt aki sosem emelte fel előtte a hangját semmire sem).

A rejtélyes fogkefe:
Volt egy fogkefe a fürdőnkbe amit egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy valaki használj. A fogkefe tiszta szutyok volt, tele minden féle beazonosíthatatlan darabbal. Undorító volt! megkérdezte a lányt (remélem, hogy nem az övé), hogy ez a cucc az övé e. Mondta nem! Ekkora már tudtam ki a tulaj. Odamentem hozzá és megkértem, hogy dobja ki és menjünk le ha kell együtt a boltba és vegyünk egy másikat. Erre rámripakodik, hogy ki ne dobjam mert hogy ő azzal a szemöldökét fésüli. Mondom miiiii? miért van ez a fogkefék között??? Ekkor bevittem egy másik poharat a fürdőbe amibe csak az én cuccaim voltak. LOL!

Albérlet kiadása:
Mivel a srác maradt egész évbe mi pedig hó közbe költöztünk haza, így kellett valakit keresnünk a helyünkre hónap közbe. Mi voltunk olyan rendesek és hülyék, hogy hagytuk neki, hogy kiválassza az új lakótársait. Erre január közepétől volt lehetősége és tudta, ha nem találunk akkor ki kell fizetni az egész hónapot. Erre ez a fa....fej talált egy srácot, akivel aláírattatta vele az új szerződést március 1-től. Idiota barom. A másik helyre mivel a ház nagyon jó helyen volt sok jelentkező volt, de ő válogatott, mert hogy neki lány nem kell, meg spanyolt sem akar. Addig húzta az időt míg eljött az utolsó hét és még nem volt senkink sem. Ekkora úgy döntöttünk, hogy mi keresünk embert. Sajna ez sem volt elég, mert akárki jött a srác olyan szarul adta el a lakást, hogy mindenki visszamondta. Végül hazautazás előtt egy nappal találtam egy srácot aki eljött megnézni a kecot. A lánnyal elvitettem a gyereket a közös beszélgetésből és érdekes módon a lakás el volt adva. A srác másnap be is költözött.

2013. február 11., hétfő

Az utolsó teljes hét

Már nagyon közeleg a buli vége! Minden nap egyre inkább érzem, hogy már majdnem vége ennek a hihetetlen félévnek. Nem lesz könnyű itt hagyni a többieket, hiszen több olyan barátom is lett, akiket úgy érzem egy életre meg tudnék tartani. A gond csak az, hogy eléggé szét van szórva a banda Európa szerte szóval nem tudom kit és mikor fogok tudni meglátogatni. Néhány ember esetében szinte biztosnak érzem, hogy többet nem látom őket. Elég szomorú ez a gondolat. Viszont, másik oldalról nézve, készen állok hazamenni. Nagyon hosszú szemeszter áll mögöttem, hihetetlen sok élménnyel és igazából elfáradtam. Nem hiszem, hogy kibírnék még egy ilyet most rögtön. Na meg ha abba belegondolok, hogy mennyi új ember jön.... és mind ugyan úgy fog pörögni mint mi az elején és ugyan azokat a dolgokat fogják csinálni, mint mi. Én ezeken már túlléptem. Szóval itt az idő hazatérni. Ma hétfő van, hiszen ahogy megszokhattátok ez az új blogbejegyzésem napja, viszont ezúttal ez az utolsó hétfőm. HUH... kiráz a hideg ha ebbe belegondolok :). Szóval a main kívül még egy rendes bejegyzésem lesz, illetve még néhány extra összefoglaló egy egy témával kapcsolatban. Na de lássuk is mi történt az elmúlt héten:

Próbáltuk/próbáljuk az idő nagy részét úgy eltölteni, hogy minél többet legyen együtt a társaság. Kedden került sor például közös főzésre. Hm.... bár nem mondanám, hogy túl sokan voltunk, hiszen csak a két kedvenc spanyol lányom töltötte nálam a délutánt és velük főztünk. A menü rántott sajt, gomba, husi volt tartármártással.

Tetszett a csajoknak a kaja, bár megjegyzem elég nehéz elrontani az ilyet. Kaja után majdnem az egész délutánt nálam töltöttük, dumáltunk az elmúlt félévről, szórakoztunk, képeket nézegettünk, egyszóval picit nosztalgikus jellege volt a dolognak. Ezután tartottam egy kis siestat az esti sörözés előtt. Az előző hétvége fáradalmai miatt aznap bulira nem volt erőnk már, de így is kb 2 volt mire hazaértem.

Szerdán dél fele útra keltünk, hogy meglátogassunk egy tavat amit itt van Krakkóba. Sajna a nevét nem tudom :), de rendkívül népszerű, hely. Ha jól tudom egy kőbánya lehetett egykoron. Nagyon meredek kőfallal van körülvéve a tó. Kívülről egyes részeit hegymászók használják, a tavat elkerülő úton futók és biciklisek járnak folyamatosan, míg a tó peremén túrázók. A legmélyebb pontja 32 méter, de a víz szintjére mindössze két ponton lehet lemenni, mert a többi részen a tó melleti fal 10-20 méter közötti magasságot is elérheti. Néztem képeket arról, hogy milyen a hely tavasszal és azt kell, hogy mondjam, hogy gyönyörű. Persze szép volt havasan is, de tuti jobb tavasszal. Amugy volt egy bácsi aki fürdött is benne. Mindössze egy pontja van a tónak ahol nincsen befagyva, de itt is csak azért nincsen, mert van néhány őrült, akik ide járnak megmártózni.... A helyiek amúgy azt mondták a helyről, hogy elég népszerű az öngyilkosok körében, plusz, hogy az alján több autó és egy busz is van (erről találtam képeket is a neten).
 Este PISO-ba mentünk, de ismét csak egy nyugalmasabb este elé néztünk. Egész este két játékot játszottunk a "frencs" team javaslatai szerint. Volt itt nálunk látogatóba 4 francia, akik az egyik csaj barátai voltak. Marha jó játékokat hoztak nekünk, de erről most részleteket nem írok, mert az egyik extra dokumentumként majd le akarom írni az összes játékot amit játszottunk.

A hétvége ezúttal már csütörtökön elkezdődött. Az EILC banda hatalmas farewell party-t szerveztett a csapatnak. Krakkóból 6-an mentünk Łódzba, Varsóból 3-an és az összes Łódzies is előbukkant akik a városban volt. Na de a party igazából csak pénteken volt, viszont mi már csütörtökön 7 fele megérkeztünk. Pizzáztunk egyet, majd elmentünk bowlingozni. Marha viccesek a skacok,a mikor először próbálnak ki valami sportot. Ugyan ez volt a korizással is. Ezúttal is rengeteg vicces pillanat volt, de én azért nem könyörültem rajtuk és elvertem mindenkit :).
( mint látjátok éppen egy spare-t gurítok a képen:))

Innen még átmentünk az itteni törzshelyünkre, a Bibiotekaba pár sörre és csocsózni, majd mivel csütörtök volt, így buliba nem tudtunk menni.
A másnap pont úgy telt ahogy Łódz-ba szokott. 1 fele ébredtünk, marha lassan szedtük össze magunkat, majd páran elmentünk sétálni egyet a városba, meg enni, majd mindenki nekiállt készülni a nagy bulira (nálam a készülés egy alvást jelentett). Este vacsiztunk egyet közösen majd olyan 40-45 fős buli lehetett az este végére. Ezt a szomszédok lőtték le 2 fele asszem. Nagyon jó este volt, leszámítva, hogy az egyik lány letörte a fogát :(, így volt nem kevés sírás is a részéről. Azért végül elrángattuk őt is bulizni. Asszem arra a helyre mentünk, ahol legelőször voltunk bulizni, mikor megérkeztünk Lengyelországba :). nagyon jól éreztem magam. Asszem fél 5-ig lehettünk, de ebbe sosem lehet biztos az ember.

(the reunion of the roommates again)

Mint látjátok a mi szobánkból mindenki jelen volt. ÓÓÓÓÓ nagyon jó volt újra együtt lenni a srácokkal. Még egy ilyen szoba volt, ez a két spanyol és a két francia lány szobája volt. Ez a két társaság a legösszetartóbb.

Szombaton az ismételt késői kelést követően egy nagyon jó délutánt töltöttünk el. Elmentünk nosztalgiatúrázni az egykori kolinkhoz. Körbejártuk a kampuszt, ettünk a koli kajáldájában, sajnos fel nem engedtek minket, de így is marha jó volt. Innen elmentünk a kocsmában, ahol első este volt a banda. Ittunk egy sört és az első csocsó emlékére játszottunk is egyet.



El se tudom nektek mondani milyen szép emlékek kötnek ezekhez a helyekhez. AZ egész hétvégén nosztalgiázott a banda. Megjegyzem nem volt egyszerű néha könnyek nélkül bírni. Túl sok érzés kavarok egyszerre a fejemben.

Na de eljött a szombat este. A társaság már szűkebb volt, mint a hivatlaos farewell party-n. tizen páran lehettünk és tényleg csak a legjobb barátok. A Bibiotekaba mentünk, hogy úgy tölthessük el az estét, ahogy azt régen is tettük (nagy beszélgetésekbe és submarineekbe temetkezve :))


Sokat játszottunk és végre eljött az ideje, hogy eltulajdonítsak valamit a kedvenc kocsmámból. Mivel a hely neve Bibioteka, ennek megfelelően a dekoráció is úgy van kialakítva, mintha egy régi könyvtárban lennénk. Hát én elhoztam innen egy régi könyvet. Már régóta készültem erre, de tovább nem húzhattam már a dolgot.
Innen a Kaliska nevű helyre mentünk bulizni. Hát erről nem tudom mit írjak, mert ha nincs ott az ember nem nagyon tudja úgy sem elképzelni. Egy kétszintes bulihely, elég jó zenével, viszonylag normális emberekkel, de a legjobb része a lány wc. Ide ezúttal belógtunk többen is, hogy szemügyre vegyünk. A legjobb budi amit valaha láttam. Minden oldaláról üveg, így a lányok kifele látják azt a szintet is ahol a buli van és az alatt lévőt is. Vicces bentről nézni az embereket, közbe pedig pössenteni :).
Itt zárásig voltunk, hiszen ez volt az utolsó közös party. Ezután csak, hogy a nosztalgiás weekend teljes legyen egy tésztapartyval zártuk az estét/reggelt.



Az egyik legjobb hétvégém volt amit az erasmuson töltöttem. Egyszerűen képtelenség egyet is kiemelni, mert annyi jó volt, de az tuti, hogy ez is ütötte a legjobbak szintjét.

Vasárnap visszajöttünk Krakowba és asszem egy igen hosszú időre a hátunk mögött hagytuk Łódz-t. Remélem lesz még magyar akinek ez a "koszos" lengyel városka ennyi örömet fog okozni. Ezúttal már tényleg alig bírtam könnyek nélkül. Nagyoooon rossz megválni azoktól akiket szeret az ember. Páran adtak ajándékokat is nekünk.... Este Krakkóba vacsizni mentünk a helyi magyar étterembe, a Balaton-ba, majd live music koncertre. Ám sajna ebbe a napba több már nem fért bele.



Ma február 11-e van és ezzel átfogattam a naptáram az utolsó hétre :(. Délelőtt a suliba mentem megkérdezni, hogy mi van a jegyeimmel és a papírjaimmal. Most már tuti, hogy van elég kreditem, így még ha valamiből esetleg bukok is, nem kell kötelezően megismételnem, egyszóval mehetek haza, ami a tanulmányokat illet. Még egy papírra kell várnom és készen vagyok!


Haza 16-án szombaton utazok, és vasárnap este a terveim szerint már Pécsett is leszek (ha valakit érdekelne a dolog). Ami a blogot illeti, már csak egy bejegyzés van vissza az utolsó hétről, illetve még két extra sztory-t szeretnék hozzáadni a történeteimhez, ám utána hosszú időre zárom a történeteket. Remélem egyszer még elmegyek valahova, amiről érdemes lesz nektek írni.



2013. február 4., hétfő

Zárul a vizsgaidőszak

Vizsgák:

Eljött az itteni vizsgaidőszak második hete. Gondolom sokan tudjátok, hogy összesen 6 vizsgám volt, ebből a lengyelt már január elején le kellett tennem, ez 4,5-es lett, majd az első héten 2 és az elmúlt héten pedig 3 volt. Már a hét elején megérkeztek az eredmények az első hétről. Mind a két vizsgám 4,5-es lett, még az is ami otthonra nagyon nagyon kellett. Egyszóval boldog voltam. Amúgy mielőtt valakik megkérdeznék, hogy milyen jegy az a 4,5-es :), azoknak mondanám, hogy itt betűvel vannak a jegyek gyárilag és több mint 5 részre van osztva a jegyek skálája, de mivel ötös skálára kell átfordítani a jegyeket, azért a második legjobb jegy fordítása 4,5. Ez olyan 85 és 92 % között van asszem, de nem tudom pontosan. Egyszóval az első hét sikeresen zárult, és már megvolt 11 kreditem, az erasmuson kötelezően teljesítendő 12-ből.

A vizsgák második hetére 3 vizsgám és egy projekt munkám maradt. Ezek közül az első kedden volt. Ez volt a legkönnyebb tárgyam és ezt szerettem amúgy is a legjobban, mert a logisztika témakörével kapcsolatos volt. Erre a tárgyra kellett a projekt is amugy. A projektet párosával kellett csinálni, a vizsgán meg 2 vagy 3 fős csoportokat kellett alkotni. Hát ezt be....tam. Amikor már azt hittem, hogy ez a barom lakótásram nem tud velem jobban kibaszni, akkor kiderült, hogy igen. Sajna a csoportokat már októberbe ki kellett alakítani és akkor még kézenfekvőnek tűnt, hogy legyünk együtt mind a vizsgán, mind a projekten. ROSSZ ÖTLET VOLT! A srác eleve is ingerel folyamatosan a nap szinte minden percében a viselkedésével, a hangos zenehallgatással és had ne soroljam. Ezt félretéve is akadtak gondok. Még a projektet úgy ahogy elkészítettük és nem is lett volna rossza, ha....: Első általam elkövetett hiba. Hagytam, hogy az ő gépén csináljuk, elvégre is az enyém picit romokban van már. Elkészült a projekt a prezi segítségével, majd azután mondta, hogy (hétfőn volt) ő most ezzel többet nem akar foglalkozni, majd a kinézetet ő később kialakítja, hogy jó legyen. Hááááát másnap semmi nem látszódott a projektoron, mert ez a barom idétlen színeket választott. Ezután mondta a tanár, hogy gyorsan tegyütt át ppt-be és adjukk elő úgy ahogy van. ÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem volt a gépén power point, csak a reader. HOGY LEHET EZ? Ekkor már vert az ideg rendesen, főleg, mert folyamatosan a fejembe mosolygott és mondta, hogy no problem, no problem, sőt még meg is magyarázta, hogy ő szereti az ilyen helyzeteket, mert a megoldásnál fejlődik a kreativitás. A ku... anyád :). A megoldás az volt, hogy kértem egy laptopot az egyik német lánytól és átgépeltem az egészet.  Csak, hogy továbbra se legyen minden egyszerű...., nem akartam elhinni. A prezi közbe szó szerint ilyeneket beszélt, hogy mondta a mondatot és a végén " you know blablabla". Ekkor már fogtam a fejem, hogy mikor basznak ki minket. Hogy lehet azt hogy blabla beleépíteni egy prezibe.Mindegy, nagy nehezen túlestünk. Ezután eljött a vizsga, ahol mindeni 3-asával volt, kivéve mi, mert ezzel a sráccal senki se akart lenni, én meg ott ragadtam mellette. SZUPER! Nyilván nem tanult semmit magára a vizsgára sem, sőt még az anyag sem volt letöltve a laptopján. Még jó, hogy elvittem  pendrive-on amit kellett, mert a vizsga egyik feladatához kellett a laptop. Botrányos volt és amikor kijöttünk még elégedett is volt és mondta, hogy szerinte átmentünk. Hát ha ezen átengednek, akkor az csak a tanár jóindulata miatt van. Na de ennyit erről a borzasztó élményről.
Szerdán volt egy másik vizsgám (International political relations) este 8-kor. Ez nem lett rossz, szinte tuti, hogy megvan, de tanulni erre is nehezen tudtam a hangzavarban sajnos. Ezek után már majdnem biztosnak éreztem, hogy van elegendő kreditem, így a péntekivel már nem nagyon foglalkoztam, csak úgy mértékkel. Hát olyan is lett:), határ eset. Valamit tudtam, valamit nem, de itt már tele volt a puttonyom.

Összességében, így zárult az erasmusom tanulmányi része. Illetve remélem zárult, mert ha nincs meg elég kredit akkor valamiből még jövő héten újra kell mennem. Az utolsó két hétben mindössze annyi dolgom van, hogy megvárjam a jegyeimet, majd besétáljak a papírjaimért és már mehetek is haza. Ha már a hazaútnál tartunk, 16-án megyek Bp-re és vasárnap este már Pécsett vagyok a tervek szerint. Még annyit az itteni suliról, hogy voltak érdekes órák és kifejezetten jó tanárok! Ez a rész nagyon tetszett. A számonkérés módja is teljesen más mint otthon és szerintem sokkal jobb, modernebb és nem annyira "földhözragadt" vagy a fene se tudja ezt hogy fogalmazzam meg :). Mindenkinek csak ajánlani tudom az itteni sulit. Jó itt erasmusosnak lenni a tanulmányok szempontjából is.



Szórakozás:

Ahogy szinte mindig, most is szakítottam időt a szórakozásra :). A pénteki vizsga végéig elég óvatos voltam, de a hét közepe fele ki kellett, hogy picit mozduljak. Egyrészt rossz itthon ülni, nem szeretek egyedül lenni, másrészt meg folytatódik a folyamatos hazaköltözési hullám :(. Kedden pont ezért két sörre átugrottam picit beszélgetni a többiekkel és a sráccal aki a soron következő hazautazó volt. Rossz elválni a többiektől.

Szerdán már picit jobban odatettem magam, hiszen túl voltam addigra már két vizsgán és elég feszült voltam, így szerettem volna lazítani, plusz kiszabadulni itthonról, hogy ne tegyek kárt a lakótársamban még véletlenül sem :). Hát ennek az eredménye egy elég hosszú és ittas este lett. De megint volt hazamenőnk, szóval követtük a srácot bármerre is akart menni. Amúgy tetszett az este nagyon, csak picit lelkiismeret furdalásom volt, hogy van még egy vizsgám pénteken.

Ami még az utóbbi időkben egyre népszerűbb az a "bunyózás". Nagyon hiányzik már, hogy valakivel picit harcoljak, csak a poén kedvéért. Otthon erre mindig lehet találni valakit. Erről jut eszembe, jobb ha felkötitek otthoniak a gatyátokat és nekiálltok picit készülni, mert két hét múlva szétrúgom a seggeteket :). Szóval itt is megtaláltam azt a két srácot akivel lehet bunyózni picit és lassan már rendszeresnek mondható a dolog. Nagyon vicces, főleg ha picit már ittas az ember.

Mindeközben szerdától szombat délutánig voltak látogatóim is. Egyik pajtim érkezett otthonról két kis barátjával. Sajnos az időzítésük nem volt a legjobb, hiszen nekem tanulnom kellett nagyrészt, de ennek ellenére elláttam őket a szükséges infókkal (mit, hogy, merre és mikor), plusz elszállásoltam őket. Illetve pénteken elvittem őket házibuliba is. Remélem jól érezték magukat :):

A következő buli pénteken jött. Egy beöltöző partyba mentünk egy flat-re, ami picit messzebb volt az én lakásomtól, de néha jó a változatosság. Plusz szerettem annak a flatnek a kialakítását és onnan még nem jöttem el józanul. Nem tudom mi történik ott mindig, de elég erősek a partyk. Ezután elmentünk még táncizni picit, majd 5 fele haza.
Mivel a vizsgák véget értek, így megállásról szó sem lehetett. Ennek megfelelően szombaton is kimentünk. Eredetileg nyugisabbra terveztük az estét, mindössze pár sör elfogyasztása mellett, de az olcsó kocsmáknak és az ingyen csocsónak köszönhetően ezúttal is változott a terv. Ismét már majdnem reggel volt mire hazatápászkodtunk. Az utóbbi pár napba szinte mindig aludt nálam valaki. Itt voltak a srácok otthonról, plusz jönnek innen onnan pajtikák is, mert mindenki meg akarja látogatni még egyszer a másikakat, így össze vissza járja mindenki a városokat, hogy ott tudjon lenni a legjobb barátok utolsó napjain.
Vasárnap egy egyszerű vacsira mentünk az egyik csoporttársamhoz. Szeretem az ilyen estéket, de abba a pillanatban, hogy nekiállunk sörözni bevadul a banda. Annak ellenére, hogy vasárnap volt, az erasmusos bulik nem pihennek a városban. Én elég fáradt voltam és nem volt sok kedvem menni sehova sem, de elrángattak a buliba, ahol 3 zlt volt a sör. Így egyet nekem is kellett innom :), majd tényleg rövidre zártam a dolgot, mert már megfáradtam így a hétvége végére.
Az utóbbi hétvégék úgy telnek, hogy pénteken elmegyek itthonról és mikor legközelebb feleszmélek, vagy van időm picit gondolkodni, addigra vasárnap este vagy az esetek többségében hétfő van. Mivel már csak 12 napot vagyok itt, így gondolom ezután sem lesz másképpen a dolog. Mindenki bele akar tenni annyi dolgot ebben a maradék pár napba amennyit csak tud és persze én is. De zárójelbe jegyzem meg, már eléggé meg vagyok fáradva egy ilyen szemeszter után. Remélem otthon lesz egy kis időm pihenni.


Egyebek:

Ismét meg akartam nézni a Schindler listája című filmet és ehhez szerettem volna még több helyre elmenni, ahol a filmet forgatták. Most már majdnem a filmben szereplő helyszínek harmadát tudom, hogy merre van, vagy akár jártam is ott. Sokkal érdekesebb így nézni. Plusz ma voltam Kazimierz free tour-on is. Az old town-t bemutató tour-on már jártam, de a zsidó negyed még vissza volt. Még mindig hallottam új dolgokat.

A következő napokban is próbálok minél több helyszínt meglátogatni Krakow szerte, amit eddig még nem volt alkalmam, de nagy utazást már nem tervezek. Egyrészt nincs időm, másrészt meg fogy a lové is. Lassan tényleg eljön az ideje hazatérni és már érzem is az otthonról fújó szeleket, viszont úgy érzem készen állok a hazatérésre!