Best week of this month

Hétköznapok:

A suli és a sport is már megszokott módon zajlik így a 4. hetet elérve. Már egyre kevesebb az új dolog és a meglepetés, már ami a sulit illeti. Hála az égnek, úgy sem szeretnék folyamatosan ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Inkább preferálom azt, ha mehetek valamerre a többiekkel, vagy valami új dologba vetjük bele magunkat.
Hétfő este mondjuk nem mondanám, hogy ismét valami új történt velem, hiszen este megint a Pisopateraba mentünk inni. Egyre csak nő és nő az itt előforduló emberek száma :). Néha én is viszek pár új arcot, már akiket érdemesnek találok rá. Hétfőn is így történ, jött egy lengyel ismerősöm, illetve néhány otthoni arc is itt járt a hétvégén Krakkóba. Mivel nem volt alkalmam látni őket a hétvége folyamán, ezért a hétfő este bizonyult a legalkalmasabbnak erre. A srácokról annyit, hogy volt közöttük egy szőke srác, aki néhány szemeszterrel ezelőtt itt tanult már, illetve vele tartott az UNIV egykori néhány gyöngyszeme (ugyanabból az évfolyamból), illetve még pár néhányan. Összesen 6-an voltak. Remélem páran tudjátok kikről is van szó. Már ezer éve nem láttam őket, szóval örültem neki, hogy erre jártak. Picit iszogattunk, majd persze buliba mentünk és haza. A fogatókönyvet csak az borította meg, hogy az emlékeim a totális 0-val egyenlőek . Valahol a ház és a buli között szakadtak meg. Egészen másnap 1-ig nem tudtam kikászálódni sajna az ágyból. Ez a lengyel órám kihagyását is jelentette. Nem igazán értem mi történt, mert nem ittam annyit és elég józannak is éreztem magam amíg emlékszem. Na mind1, nem nagyon akarok foglalkozni vele. Remélem többet nem lesz ilyen.
Kedden kicsit már szerettem volna este visszavenni és valami mást csinálni, mert kicsit már unalmas ha a forgatókönyv mindig ugyan az! Ezért hárman úgy döntöttünk, hogy elmegyünk élőzenés koncertre. Itt van több klub is ahol ingyen lehet menni ilyenekre és különböző stílusú zenét lehet hallgatni. Mi a Grodzka 1 nevű pub-ba mentünk, ahol 21:00-tól van minden nap valami live music. Nem tudtuk előre mi is lesz, de nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen a koncert isteni volt. 3 tagú volt az együttes. Egy terhes lány (lánynak hívom, mert nem volt több 25-27 évesnél) énekelt, egy srác gitározott és egy szintin játszott. Mind a 3-an nagyon jó karakterek voltak. Végig mosolyogták a koncertet és az meg, hogy a lány terhes volt még csak jobbá tette az egészet. Néha simogatta a pociját is :) és e mellett hihetetlen hang jött ki belőle. Aranyos volt. Mivel a pub nem olyan nagy, ezért egész jó a kontakt a zenészek és a közönség között, sőt a szünetben ott isznak lent az asztaloknál, szóval odamentem dumálni is velük. Na a lényeg, hogy ezt a programot többször szeretném megjátszani. Ezután még ittunk két sört, majd picit benéztünk a Spanish partyba. Nyilván tele volt spanyollal, de jó ki buli volt. Bár nekem az este első fele jobban bejött.
Szerdán este ESN partyba mentem. Ezzel kapcsolatban mindig fenntartásaim vannak sajnos. Ezúttal viszont ez is jó sült el. A estét vidáman kezdtük itt nálam, majd 11 fele érkeztünk meg a B4 nevű helyre. ott addigra már nekiállt zenélni  egy helyi feltörekvő banda, a Pozytyw. NAGYON JÓ zenét csinálnak. Az a vicc, hogy lengyelül énekeltek, mégis tudtam élvezni a zenét, sőt. Nem értem, de elvitt a buli hangulata magával. Rettentő ügyesek voltak, ha van egy kis időtök hallgassátok meg őket :).
http://www.youtube.com/watch?v=Q0RGptfSsm8
http://www.myspace.com/music/player?sid=89324313&ac=now 
 Ezután a Junkie Punks következett, szóval elektronikusra vettük a figurát. Felül kell írjam az eddig legjobbnak tartott bulimat, mert ez volt az. 3 fele már olyan fáradt voltam a sok tánctól, hogy le kellett ülnöm.Sajna most nem találtam igazán jó zenét tőlük, ami visszaadná milyen is volt a buli.

Zakopane:

Ismét egy totálisan élménydús hétvégén vagyunk túl. Fear and loathing in Zakopane eseményen vettem részt :). Az úticél a lengyelek híres üdülőhelye, Zakopane volt a Tátra lábánál. A szállást az osztrák srác intézte. A résztvevők létszáma pedig 27 fő volt :P. Ez a temérdek erasmusos 4 házikódba volt elszállásolva egy campingben. A csapat alapját még mindig az EILC-s banda adja. Egyszerűen ott olyan társaság alakult ki, amit senki sem akar és nem is tud elfelejteni. Ehhez csatlakozott néhány új arc, de a társaság továbbra is szeretné megtartani exkluzív mivoltát, ezért tényleg csak olyanokat engedünk magunk közé akit érdemesnek tartunk a csatlakozásra.
De nézzük is az elejétől. Csütörtökön már megérkeztek páran azok közül akik nem Krakkóba laknak, de velünk tartottak a hétvégi kis kirándulásunk során. Ezért ismét a vonatra és a repülőtérre kellet menni értük. Én nem nagyon akartam kimenni, mert kipihent szerettem volna maradni, plusz összepakolni rendesen, hiszen semmit sem szerettem volna itthon hagyni, ami kellhet a hegyekbe. Ennek ellenére persze nem volt egy percig sem esélyem erre. Nyilván ki kellett menni. Először a Pisopateraba mentünk, majd 1 fele elnéztünk kicsit lötyögni valamerre. Fél 3 fele már azt hittem hazaérhetek, mikor kitaláltuk, hogy jó, akkor van aki még nem tud gördeszkázni, így hozzam le az enyémet (mivel 2 percre lakok a helytől ahol voltunk) és tanuljunk meg. Hát innen mg egy óra gördeszkázás következett a Deitla utcán :). Nagyon vicces volt!
Pénteken már 8:40 fele elment a krakkóiak nagy része (akiknek nem volt órája), hiszen nem akartunk vesztegetni az időt. 11 után picivel már a városban is voltunk. Kerestünk egy infoirodát, beszereztünk pár térképet a városról és a hegyről, majd elindultunk a szállás fele. Ide elég sokat kellett gyalogolnunk, de nem nagyon volt más választásunk. Gyorsan szétosztottuk ki kivel és hol alszik, majd elmentünk rohanva ebédelni, hogy mér legyen időnk egy túrára is. Kb negyed 3 volt mire sikerült elindulnunk, ami azt jelentette, hogy marhára kell sietnünk, hiszen fél 6-kor besötétedik és akkor végünk van! Szerencsére csak 5-en mertük vállalni a pénteki bulit. Sok emberrel nehéz jó tempóba haladni, ide viszont csak azok jöttek, akik jó kondiba voltunk. A túra pont annyi ideig tartott, hogy akkor értünk le a hegyről, amikor felkapcsolták a lámpákat a városba. Egyszóval marha nagy mákunk volt. Persze nem csak ezzel, hanem azzal is, hogy fel mertünk menni, hiszen kb 150 méter szintkülönbség után már havasak voltak a fák. Nem is kellett sok idő, hogy elkezdjünk hógolyózni :). Picit feljebb érve elértünk egy hatalmas házhoz, aminek a lábánál már a liftek készen is álltak a síszezonra és egy ratrak is várta már, hogy elindulhasson. Itt már volt akkora hó, hogy hóembert is építettünk.

Még sose építettem októberbe. Nagyon jó volt látni az első havat, de tudjátok mi az ami még ennél is jobb? Az egyik kedvenc érzésem az, amikor leesik az első hó és először lépsz rá. Ha jobban odafigyeltek lehet hallani a lépteteket, illetve érezni a havat a talpatok alatt. Ez persze a későbbi havazások során is lehetséges, de szerintem az első különleges, hiszen első hó csak egyszer van egy évbe, ezért első lépés is. Ami azt jelenti, hogy ez olyan érzés, amit egy évbe csak egyszer lehet érezni! Próbáljátok ki, én nagyon szeretem. Na de visszatérve a sztoríhoz. Innen még mentünk természetesen feljebb is. Sajnos a városból csak néha láttunk valamit, mert közbe elkezdett havazni is. Egyszerűen olyan volt mint a mesébe. Sétáltunk az erdőbe, még lehetett látni kicsit a füvet néhol, közben a fákon még rajta voltak a sárguló levelet és ezek mellett olyan szerencsén volt, hogy nem hóvihar volt, csak havazott. Szépen lassan eset, hatalmas pelyhekkel. Leírhatatlan! Az év első hava volt és mi ott lehettünk a ország egyik leggyönyörűbb helyén. Boldog voltam!

A túrával persze a nap még közel sem ért véget! gyorsan elrohantunk boltba, venni kaját estére meg másnapra, na meg inni valamit estére. Ezután szerettem volna picit lepihenni mert hulla voltam, de elkezdtek megérkezni a többiek is. Persze 2 turnusba jöttek és mindenki kipihent volt :(.  Egyszóval lőtte az alvásomnak ismét. A vacsit 3 bandába csináltunk, mert nagyon nagyon sokan voltunk :). Persze sokkal többet főztünk mint kellett volna, így egész este zabáltunk. Fájt is a hasam nagyon. Tudjátok ha kaja van előttem, addig eszek, amíg el nem fogy. Na meg persze itt erasmus alatt sose lehet tudni mikor eszel legközelebb, főleg normális kaját. A kajálás itt semmi más csak a fizikai szükségletek kielégítése:). Ezután piázgattunk, de én annyira fáradt voltam, hogy betegnek éreztem magam picit, plusz kb egy sör után részegnek (ami nem nagyon lehetséges). Fél kettő fele meg is próbáltam lelépni, de majdnem 3 volt mire sikerült elaludnom.

Szombaton a tervek szerint 8 órás kelés volt a program, majd busszal busszal elmenni egy kicsit messzebb és onnét csinálni egy nagy túrát. Ezt sajna a zuhogó eső eléggé keresztbe húzta, ezért aludtunk tovább. 11 fele már kínunkba felkeltünk, de mindenki mérges volt, hogy ilyen szar az idő és nem tudunk menni semerre. Ekkor úgy döntöttünk, hogy leszarunk mindent, mert hogy rajtunk nem fog az időjárás és elindulunk ha esik ha fúj. Szóval 1 fele nekivágtunk egy közelebbi túrának. A banda nagy része velünk tartott, ami több mint 20 embert jelentett. Hát elég lassan haladtunk sajnos. Sokszor meg kellett állni, meg húzták páran a szájukat, de nem tudom mit gondolnak, mi a fracért megy valaki a hegyekbe :). Az idővel amúgy nagy szerencsénk volt, mert a végül mire elindultunk már csak csöpögött és majdnem végig tűrhető volt az idő ezután.

Csak a végén kezdett el újra esni, de az már senkit sem érdekelt. Én azért boldog volt, hogy pénteken is elmentünk, mert az sokkal szebb volt a hó miatt.
A táborba 6 fele értünk vissza megint. Ezúttal tudtam aludni is, hiszen mindenki fáradt volt, ezért gyorsan elhalkult a banda. 9 fele megint főztünk egy nagyot, majd jöttek a jó ki erasmusos játékok. Ezek igazából sokszor normál játékok kicsit átalakítva ivós vagy gusztustalan variációkra. Eleinte én az egyik házba voltam kb 7 másik emberel és ott játszottunk. Megjegyzem a game végére már van aki nem is emlékszik. Kb éjfél lehetett szerintem mire csatlakoztunk a többiekhez. Itt eleinte csak dumálgattunk meg hülyültünk. Nekem itt van néhány hiányos pillanatom, de eddigre volt aki már az ágyat nyomta rendesen a pia miatt. Ezután jött az általános iskolai idők kedvelt játéka az üvegezés. Erről részleteket sajnos nem tudok megosztani veletek, de remélem az mindent elmond, hogy 5-ig játszottunk és akkor is egy hányás vetett véget a dolognak. Már éppen készültünk elhagyni a házat, amikor észrevettük, hogy havazik, sőt már volt akkor hó, hogy negatív másodperc alatt neki tudtunk állni egy hatalmas hócsatának. Nem tudom mennyi idegi nyomtuk, de mindenki szarráfagyott a végére. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, őrült este volt higgyétek el. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen hétvégém, vagy volt e egyáltalán :).

Vasárnap 12-ig kellett elhagyni a szállást, de ez nyilván nem megy könnyen egy nehéz este után. Elég nehéz volt elfogadható állapotokat teremteni újra a táborba. Nem is sikerült mindenhol. A nagy szerencsénk az volt, hogy nem nézték meg a házat mielőtt távoztunk :). Na de egy kis kaja meg pár csapatkép után elindultunk a buszállomásra. A Łodzieseket önnyes búcsú :) után feltettük a buszra, hogy időbe hazaérjenek (8 órás út), majd mi megnéztük a városközpontot is. Hát sokkal szebb mint vártam. Ez az egész város hihetetlen. A város maga is gyönyörű, de ezek mellett ott a hely sípályákkal, sísánccal, nyáron túraútvonalakkal és persze innen sem hiányozhatnak a hintók. Ha erre jártok, látogassatok el ide évszaktól függetlenül! Leírhatatlan, ezt tényleg látni kell!
Mi a 4 órás busszal jöttünk vissza Krakkóba és röpke két óra volt az út:). Közbe itt is esett már valamennyi hó, de mondanom se kell, hogy sokkal szebb a természetbe.

a 7. hét

Ismét eltelt egy hét Krakkóba. Lassan már átlagosnak mondhatom az itt történteket, hiszen kezdem megszokni a pörgést és azt, hogy folyamatosan sok a program, illetve rángatnak minket minden fele.
Igyekszem majd a lényeget kiragadni a heteimből, hogy ne legyen minden bejegyzés ugyan olyan :)

Iskola:

Ezen a héten már beindult minden tantárgy, viszont az órarend továbbra is totális káosz. A suli itt is 12 hét, de van amelyik tárgy csak 2 hetente van, de akkor dupla órával, de közbe szünetek is vannak, meg mit tudom én. A lényeg, hogy az óraszám sehogy sem jön ki egyik tárgynál sem :). Mindegy, azt mondták, hogy ne foglalkozzunk vele, majd lesz valami. Nem igazán hajtják szét az erasmusosokat. Haza lényegesen többet kell tanulnom. Itt egyedül a lengyel nyelvi órán nézik szigorúan a bejárást és ezt a tárgyat persze mindenkinek fel kell venni. Mondjuk ebből még viszonylag az órarend is normális, bár a tanár már a múlt héten variálni akarta, mert sokan vagyunk. De persze a csoportbontás ellen mindenki lázadt.
 Képzeljétek el, hogy itt pl már 7:50-től vannak órák reggel és van, hogy este fél 10-ig. És ami az egyik legrosszabb, hogy 1:40 percesek. Egyszerűen képtelen vagyok annyit egy helybe ülni. Nagyon rossz.
Végül amúgy 5 tárgyat vettem fel (nem tudom minek, mert 3 is elég lett volna) és nem is tudom pontosan ez mennyi kreditet jelent. Van egy lengyel nyelvi órám (ez elég ratyi nekem, mert az EILC miatt már jó vagyok :)), logisztika, vállalkozások az EU-ba, financial managemant és még egy aminek most nem jut eszembe a neve, de az a legbénább óra.

Ezen kívül a suliba járok még röpizni kedden, de azért kredit itt nem jár, illetve pénteken van még erasmusos sport délután. Hát én ott is a röpit választottam, hiszen a focit nem szeretem táncolni meg nincsen kedvem most. Ráadásul pénteken mix röpi van, amit eleve jobban preferálok a magasságom miatt mint  a simát :).

Kultúra:

Végre visszatért egy kicsit az életembe a kultúra is, aminek nagyon örülök. Sokkal nehezebb elmennei mindenhova ha magának kell megszervezni az embernek. Kényelmesebb volt, amikor Łodzba vittek minket minden fele. Komolyan jobban ismerem azt a várost, mint kb bármelyiket, annyira alaposan körbevezettek minket.

Na de kezdjünk is bele. Szombaton az emberiség történelmének talán legnyomasztóbb helyén jártam. Gondolom mindenki hallott már Auschwitzről. Hát én ezen a hétvégén meglátogattam. A suli szervezte a túrát az erasmusoknak. Elég sokan mentünk, de sajna vonattal, így a 60 km-es út 2 órába telt, no de sebaj.
Néhány dolog a táborról, illetve a táborokról. A nevüket a lengyen város németre fordított neve után kapták. A városban 3 tábor volt, Auschwitz I (mother camp), II (Birkenau), III (Monowice). Mi ezekből a mother campet és Birkenaut látogattuk meg. Ezek voltak a leghíresebbek. A táborokról azt kell tudni, hogy azért Lengyelországban volt a koncentrációs táborok nagy része, mert földrajzilag ez volt a legcélszerűbb, ha Európa szerte akarták deportálni ide az embereket a németek. 
Auschwitzi táborok közül a mother camp volt az első amit létrehoztak. Ezt egy régi laktanyából alakították át, így kőépületek vannak benne, kisebb utcák, egyszóval egy mini lakótelepre hasonlít kívülről. Ez nem olyan mint amit a filmekbe látunk.

(Ezen a képen a házakon kívül a gerenda amit láthattok, az volt a tábori akasztófa, ahol példát statuálva fellógatták azokat akik lázadni vagy szökni próbáltak. + a teljes családot utána megölték).
A mother camp 1940-ben nyitotta meg a kapuját, amin a következő olvasható: Arbeit macht frei, azaz A munka szabaddá tesz! Hát ez a mondtad is már erőteljesen a német propaganda  része volt, akárcsak az itt leforgatott videók is amelyeken az látható, milyen vidáman is éltek ott az emberek. A mother camp üzemel ma múzeumként. Itt vannak kiállítva mind a 3 táborból megmaradt szörnyűségek, plusz a képek is. E mellett természetesen a kaszárnyák egy része teljesen korhű . A tábor "fénykorába" 30 000 embert fogadott be egyszerre. Házanként pedig 1000-en voltak elszállásolva a földön természetesen. De jöjjön inkább pár kép, úgy sokkal érthetőbb lesz minden:

 A tábor 30 000 embernek nagyon kicsi volt, hiszen a mother camp mindössze pár hektár alapterületű volt.

 Ezekből a városokból érkeztek az emberek. Eleinte csak lengyel politikai fogjok voltak a mother campbe, majd jötte a szovjet hadifogjok is. A jewish and gypsy deportáltak nagy részét Birkenauba vitték. 

 A tábor számokban.

 Mint látjátok az infrasturtúra tökéletes volt. A városon átfutó vágányokat kibővítve mind a 3 tábor saját állomással rendelkezett.

 A múzeumba sok szörnyűség volt kiállítva és természetesen nem szeretnék mindenről képet feltölteni. Mint látjátok feljebb, így nézett ki a Zyklon-B. Lent a halottak mű végtagjait látjátok, illetve még lejjebb egy halom cipőt. El se tudom mondani mennyi volt ott belőle. Rá se fértek egy képre. Tonna számba álltak (nem viccelek a tonnával, szó szerint értendő!) a cipők, gyerek cipők, másik szobákba a fogkefék, edények, bőröndök, de a legdurvább a haj volt. Mert a nők haját levágták haláluk után és felhasználták különböző dolgokra.

 Itt fényképek voltak kiállítva azokról a rabokról, akik egyáltalán be voltak regisztrálva, mert akiket egyből vittek a kamrába, ők általában nem voltak rajta semmilyen listán.

 Na ez a kép (fent) nagyon durva. Eleinte mikor még nem hozták meg a "végső döntést", akkor az embereket egyszerű "klasszikus" módon lelőtték. A fal amit hátul láttok a képen, az volt ahova oda kellett állni meztelenül és ott történt az ítélet végrehajtás. A ház ablakai mellette azért vannak bedeszkázva, hogy a rabok akik ott voltak, ne láthassák mi történik. Persze mindenki tudta és hallotta is. Félelmetes hely volt!

 Ez volt az első gázkamra és hamvasztó egyben. Hát erről se képet se leírást nem szeretnék adni, mert elég szörnyű. Ha jól tudom ez az egy maradt épen, mert a többit mind lerombolták.

Egyszóval már a mother camp se volt piskóta, de ezután jött csak Birkenau. Hát az hihetetlen. A képek nem nagyon adják vissza. Tényleg olyan mint a filmekbe. Egy szaros puszta, amire valaki gondolta egyet és felhúzott egy hatalmas tábort. Már a vasúti bejárója is félelmetes volt.

Ez csak egy vacak kis semmit mondó épület, de ha egyszer ezen valaki bement, az......Birkenau már kifejezetten koncentrációs tábornak volt építve. Elkerítve több kisebb részre és felszerelve minden eszközzel, ami csak kellett ahhoz, hogy embereket irtsanak. Amikor belép az ember a kapun, komolyan érezni lehet a keserűséget a helyen és azt, hogy itt az elmúlt évtizedekbe semmi öröm sem volt, előtte pedig százezrek kiáltottak segítségért. Hihetetlen, sose éreztem még ilyet. Milliók szenvedtek ott, embertelen körülmények között.

 Mindenhol csak kerítés volt, ameddig a szem ellátott. Hihetetlen nagy volt a tábor. És persze a kerítésben a pláne nem a szövegdrót, hanem az áram volt.

 A kémények a felszabadítás előtt felgyújtott házak maradványai, hiszen a németek megpróbáltak minden nyomot eltüntetni. Ezért sem maradt állva itt egy gázkamra sem. Annyi kémény volt, mintha egy learatott búzamezőn néznék szét és látnám a bálákat mindenhol. Egy házban amúgy 700-an voltak átlagosan. Télen és nyáron ugyan abba a ruhába. Hát télen baromi hideg lehetett, mert a falak csak arra szolgáltak, hogy bent tartsák az embereket.

 Egy ilyen blokk 12 ember helye volt. Szintenként 4 ember aludt, viszont aki alul volt, az nagyon szarul járt (nem mintha a többieknek olyan jó helye lett volna), mert ott beton volt a matrac és nem fa. Így sajna általában a lent alvók elég gyorsan meghaltak.

 Ez volt a wc. Itt 100-an végezték egyszerre a dolgukat. Napi kétszer lehetett menni (reggel és este) és 10 másodperc volt arra, hogy az ember elvégezze a dolgát. Nem vicc, 10 mp. Utána ki kellett futni, mert különben lőttek! Amugy a wc nem volt becsatornázva, így a raboknak kellett takarítani azt is. Ez a csapat volt a "shit commando". Az ő melójuk volt a táborba a legjobb állítólag, hiszen a katonák annyira féltek a fertőzéstől, hogy akik itt dolgoztak, sose voltak verve és kínozva.

 Ami még durva volt, hogy naplementekor voltunk ott. Ez egy kicsit irónikus, mert maga a naplemente nagyon szép volt, de ezzel együtt hatalmas köd szállt le a táborra, amitől még félelmetesebb lett.

Egyszóval nagyon érdekes volt a túra. Sajnos ez is az emberiség történelmének része, így aki erre jár és úgy érzi meg tudja nézni, az látogasson el ide. És bocsi mindenkitől, aki úgy érzi, hogy kicsit sok vagy nem megfelelő képeket töltöttem fel. Igyekeztem szelektálni, de szerettem volna valamit vissza is adni a dologból. Sok részletet direkt hagytam ki, akit jobban érdekel, majd elmesélem személyesen vagy olvasson utána, de ahhoz hogy élethű legyen, sajnos meg kell látogatni a helyet.

Vasárnap már vidámabb helyen jártam. Elmentünk a Krakow ZOO-ba. Egy ESN-es lány vitt el minket, mert eléggé messze van a belvárostól. Mindössze 5-en mentünk, hiszen magunknak szerveztük. A belépő összesen 10 zl volt, ami 700 ft, viszont az állatkert hatalmas. Egyszóval nagyon megérte. Még kajálni is meg kellett állnunk, mert már annyi ideje voltunk bent, hogy nem bírtuk tovább. Mondanom sem kell gondolom, hogy a pécsihez nem hasonlítható (bár megjegyzem a vizilovak az otthoniba nagyobbak:)). Tényleg volt itt minden fajta állat. Külön ház volt a majomféléknek, egy külön a nagymacskáknak, terrárium no meg persze volt klasszikus rész is, ahol csak sétáltál és minden féle állatot láthattál tematika nélkül.
Ezt nem részletezném tovább, hiszen mindenki járt már állatkertbe. Pár képet azért töltök fel (no és itt is naplementébe voltunk- itt jegyezném meg, hogy imádom a lengyel őszt. Itt valahogy gyönyörű.Otthon eddig nem szerettem, de majd jövőre jobban odafigyelek, hátha meglátom benne a szépen ezután)

 A flamingók nagyon menők. Nem tudom miért, de most láttam életembe először azt hiszem.

 Na és persze a Disney klasszikusok is fel voltak vonultatva. Teljes oroszlánkirály kollekció (pl Rafiki) és Nemo is persze :)

Party:

Hát ezen a héten nem úsztam meg pár nap bulival, viszont lényegesen csökkentettem a pia össze mennyiségét és a rá elköltött lovét is. Megjegyzem mind a kettőnek itt volt az ideje.

Hétfőn sajna már egyből egy búcsú bulit kellett tartani. Ennek elég ostoba oka volt. Az egyik spanyol csajnak és egy srácnak haza kellett mennie, mert törölték az erasmus programjukat a krakkói suli miatt. Asszem gyógyszerésznek tanulnak és ez volt az első év, hogy az ő sulijuk küldött ide diákot (és megjegyzem a z utolsó is, mert a spanyolok jövőre már nem mehetnek erasmussal asszem sehova sem), viszont itt derült ki, hogy az összes óra lengyelül van :). Persze ők nem beszélnek lengyelül, szóval innen már bukott is az egész sztory nekik. Mivel se vizsgázni, se semmit nem tudnak itt csinálni, ezért haza kellett utazniuk. Szóval az ő búcsú buliuk volt persze a Pisopatera-ban (ez lett a neve a flatnek, ahol mindig házibulizunk. Akit érdekel nézzen utána mit is jelent). Az este szokásosan telt: házibuli, pub, klub és haza. Semmi különös nem történt azt leszámítva, hogy búcsú buli volt.

Kedden úgy döntöttem pihenek egyet a szerdára, hiszen nálunk volt házavató buli. Ez elég durvára sikerült. Még szerencse, hogy elraktam az ágyneműm, minden törhetőt és leönthetőt a szobámból. A kecónk 3 szobás plusz van egy konyha szerűség és kb ennyi a hely ahol lehet valamit csinálni. Eleinte úgy gondoltuk meghívjuk a házunkba lakó többi fiatalt, hiszen nem ismertük még őket. Ezután persze néhány havert is meghívtunk. Azok hoztak még pár ismerőst. Végül pedig több mint 60-an voltunk. El sem akartam hinni. Olyan volt a ház és a szobám, mint egy dzungel (tele állatokkal). Mindenki kb kikelt magából. Én pedig 2 után már csak vizet ittam, hogy ne legyek totál másnapos csütörtökön (megjegyzem a reggel 7:50-es órára nem értem be :)). Nem is tudom mikor zárult a party, de az biztos, hogy olyan késő volt már, hogy buliba el se indultam, inkább lefeküdtem. Másnap kb 2 órát takarítottunk és 9 kukás zsáknyi szemetet vittem le. Gyűlölök másnap takarítani! Remélem nem lesz nálunk sok ilyen nagy party, mert nem tudom mennyit bír még a keco. Ennek ellenére nagyon jól sikerült és mindenki jól érezte magát.

Csütörtökön megint átlagos este volt, egy lazább bulival.
Pénteken csak koncertre mentünk, mert pihenni akartam a másnapi Auswitz túrára.
Szombaton elég hulla voltam, de mivel elígérkeztem a magyarokhoz egy közös házibulira, így nagy nehezen összekaptuk magunkat az Edittel és elindultunk. Inni már semmi erőm sem volt, de nem is volt baj. Viszont nem tudom miért, de nem szeretem az estéket amikor magyarok között vagyok. Furcsák akik itt vannak. Mintha nem tudnának boldogok lenni, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Itt mindenki vidám rajtuk meg fene se tudja mit, de ilyen kedvtelenséget látok. nem fogom erőltetni ezeket a bulikat.

Eljött a vasárnap. Itt már totál hulla volt, BUT (there is always a but in erasmus) it was a closing day of the unsound festival :) and it was free, so come on:)! Persze, hogy ott volt a helyünk. Megint majdnem teljesen józanok voltunk, mert senki sem akart már inni, plusz közös főzés volt a Pisopateraba és a kaja után elég nehéz berugni. Szóval nekiindultunk az estének minden bódító eszköz nélkül. A fesztiválon elektronikus zene szólt. Végre elértem egy ilyen buliba is. A helyszín az egyik klub volt és a fellépők angliából, kínából meg a fene se tudja még honnan jöttek. A buli hatalmas volt, tuti hogy otthon is sokaknak tetszett volna. Az egyik dj páros például maszkokba nyomta (disznó, nyúl). Elsőre bugyutának hangzik, de higgyétek el óriási bulit csináltak. A kínai srác meg villogós kék szemüvegbe, volt, ahogy azt szinte el lehet várni tőlük. De a külső alapján nem szabad leírni őket, mert jól nyomták. Sajna elég hulla voltam és 10-től csak 2-ig bírtam, majd hazajöttem szunyálni!

Ennyi fért bele a mai epizódba, egy hét múlva újra jelentkezem, az új storykkal a Zakopane-ba eldöntendő hétvégéről.

Hazamentem "rókázni"

A mostani epizód nagyrészt a hazamenetelemről fog szólni, hiszen Krakkóba összesen 2,5 napot töltöttem a héten, hiszen szerdán 14:30-kor indult is a buszom az RDA-ról Budapestre.
Hétfőn és kedden nagyrészt az otthoni dolgokkal foglalkoztam egész nap, hiszen az ISZT és a Rókaűzők miatt rengeteg teendőm volt. Ezek mellett mivel el voltam maradva a suliba otthon, ezért írtam pár beadandót is. Na ezt szeretem a legkevésbé. Az otthoni dolgok megkeseríti az életem. Ezek mellett már a itt is elkezdődött a suli és kiderült, hogy megint nincsen rendbe minden a tárgyaimmal, hiszen van óraütközésem és nem tudom még, hogy fogom megoldani. A hét elejébe annyi pozitívumot tudok felmutatni, hogy végre nekiálltam pihenni a hétvégi versenyre, plusz természetesen a piát is kiírtam az életemből és ezeknek hála sokat gyorsult a futásom az utóbbi napokba. Sajna röpizni nem volt időm elmenni, de ez egy elég rendhagyó hét, szóval nem foglalkozok vele. E mellett kicsit nosztalgia jelleggel tartottam egy virsliparty-t hétfőn, amire már rég nem volt példa. Kellemes érzések jöttek elő, a gond csak az, hogy a szerdai ebéd nem tud összejönni és persze, hogy egyedül voltam. De így is nagyon jó volt :P.
Hétfő este még kiugrottam picit a tandem party elnevezésű ismerkedős és beszélgetős estre. Nagyon sokan voltak, hiszen erre Krakkó összes erasmusosa meg volt invitálva. Alig lehetett megmozdulni. És ami nehéz volt, hogy vissza kellett utasítani a welcome shot-ot, plusz ha valaki rájön, hogy nem iszol, akkor mindeni itatni akar. Ezért el is menekültem 11 fele, mert nem akartam ebbe a játékba részt venni és nem szeretem ha rám erőltetnek valamit.
Szóval szerdán 2 reggeli óra után a suliból egyből az állomásra mentem és röpke 6 óra után már Budapesten is voltam. Az út egyszerűen telt, hiszen elég jó utazó vagyok, ami azt jelenti, hogy még ki se értünk Krakkóból már aludtam. Ezután csak annyira keltem fel, hogy megnézzem a Tátra havas csúcsait és a naplementét. Mind a kettő nagyon szép volt. Pesten az öcsinél aludtam, aki aranyosan kijött elém, majd kajával várt otthon. Nagyon jól esett a kis törődés, a kaja és hogy végre hosszú idő után újra láthattam.
Másnap reggel 7:56-kor indult a vonatom Pécs irányába. Mikor már közeledtünk a városhoz kinéztem az ablakon és a tv tornyot meglátva megdobbant a szívem picit. Nagyon rég láttam már és úgy hiányzott. Ezután gondoltam meglepek pár embert, de ez nem teljesen jött össze, hiszen többen órán voltatok, van aki otthon és így tovább. Azért volt akinek így is nagy meglepit tudtam okozni egy irodába vagy az osztályterembe. Hihetetlen jó volt titeket újra látni, tényleg nehéz elmondani is. Nagyon jól érzem magam kint, de így az itthon töltött órák után érzem, hogy mennyire is hiányoztok. A suliba töltött órák után az ebéd is kellemes meglepi volt, hiszen azt hittem csak 2-en leszünk a srácokkal, e helyett lényegesen népesebb volt a társaság :)

Innen a koliba vezetett az út, amit már nagyon vártam, hogy újra lássak. A régi szobám, az ágyam, a portaszolgálat:), az ismerős arcok, a kollbiz iroda és had ne részletezzem. Jó volt picit "otthon" lenni. Sajnos nem élvezhettem sokáig a dolgot, mert már rohantam is a városba hülye papírokért, majd fel a POTE-ra, mert már indulnunk is kellett Kaposvárra a rókás megbeszélésre. Ez a Mc-be volt. Ennek a legjobb része az volt, hogy bármit kérhetünk, így dugig ettem magam (ma már másodszor). Igyekeztem gyorsan letudni itt mindent, hiszen csak pár napot vagyok itthon a kis családom is nagyon hiányolt már. Viszonylag időbe haza is értem és már jöttek is az ölelések, néhány újabb komment a borostámra (megjegyzem ma már nem ez volt az első, mert gyakorlatilag mindenki mondott valamit. Szerencsére volt akinek tetszett:)) és indult is a sztorizás, no meg persze még egy vacsi. Persze ennyi idő nem elég mindent elmondani, de jó volt itthon tölteni egy újabb éjszakát és látni, hogy minden rendbe és jól mennek a dolgok. Ez megnyugtató! Összességébe nagyon jó nap volt és sokkal több emberrel találkoztam mint arra számítottam, mert nem csak a suliba, koliba futottam össze emberekkel, de volt olyan is akivel nagy örömömre az utcán még összefutottam. Remélem a többi itthoni nap is ilyen vicces élvezetes lesz.

Pénteken már beindult a nagy rohanás, hiszen sok dolgom volt nagyrészt a szombat miatt és egy otthon töltött nap nem sok mindent elintézni. Szerencsére viszonylag normális tempóban végig tudtam érni az összes dolgomon. Nagyon nem volt kedvem rohanni és lefárasztani magam, szóval így jó volt. A nevezés helyszínére csak fél 7 után mentem ki, mert még felvettem a másik csapatunk busszal Kaposvárra érkező kapitányát. Az egyetemen ekkor már nagy volt a nyüzsgés, hiszen érkeztek a csapatok és tőlünk is már többen ott voltak. Igyekeztem minél gyorsabban átvenni minden szükséges papírt, ám ehhez kellett egy rajtsorrend, amit még ott raktunk össze a srácokkal. Idén nem kapkodtuk el ezt sem, de most már mind1. Végül leadtuk a két csapat nevezését, plusz a falkánkét is. Átvettem minden rajtcsomagot, még a hozzánk csatlakozó gimis csapatét is. Ezután elmentünk tésztapartyra, de én itt már nem volt annyira éhes, mert otthon anyu már megtöltött minden hazai jósággal :). Ennek ellenére azért ettem egyet a srácokkal. Ezután technikai megbeszélésen voltunk, amin már nem nagyon tudtak újat mondani, de sose lehet tudni, szóval elmentünk idén is. Mikor mindennel végeztem, még kicsit ottmaradtam dumálni a srácokkal, majd sietettem haza, hogy még lássam a kis családot is, hiszen nem volt sok időm velük lenni sajna.

Eljött a várva várt nagy nap. Tele voltam kérdéssel és nagyon izgultam. 7 fele jött értem egy srác, aki vezette azt a kocsit amibe én ültem. Az én dolgom a verseny folyamán az volt, hogy a rajtnál, újraindítási pontokon és a célba felépítsem és lebontsam a célkaput és a hangosítást (ehhez köszi a cd-t töki). Szóval elindultunk a térre, hogy felrakjunk mindent mire a futók kiérnek. Ehhez kaptam segítséget is a szervezőktől, aki nem volt más mint ex és remélem leendő lakótársam :). Szóval együtt vágtunk neki a napnak. Persze miért is indulna minden simán. A mi csapatainkkal szerencsére rendben volt minden, ám a gimisek még mindig nem voltak sehol. Majd jött egy telefon, hogy nem érnek a térre negyed 9-re, mert benzit tankoltak a dieseles autóba (hm...). Az még okkés, hogy nem érnek negyedre oda, de végül annyit késtek, hogy lemaradtak a rajtról és 12 perc késéssel eredtek a mezőny nyomába. Ezzel az volt a gond, hogy ők is a falkánk tagjai, így rontották az esélyeinket. Bár nélkülük nem is lettünk volt meg falkába, szóval nem nagyon tudtam velük mit kezdeni. A lényeg úgy is a mi két csapatunk volt, amik elsőre jobbnak tűntek mint eddig valaha.
A versenyen idén új technikát is alkalmaztak az időmérésnél, így minden csapatkapitány a szakaszok után sms-be megkapta a futója idejét. Nagyon tetszett, hogy tudtam a verseny folyamán végig, hogy mennyire vagyunk gyorsak. Az viszont már az első szakaszok során eldőlt, hogy a verseny a Debrecen, természetesen a Szeged és közöttünk fog eldőlni. Az első etapot mi zártuk a harmadik helyen, de még nem volt veszve semmi. Viszont az meglepett, hogy még mindig gyorsabbak tudnak lenni, mint az előző évekbe. Én már nem nagyon tudok ennél jobb csapatokat összerakni, szóval gondoltam most vagy kb soha. Gödrén az újraindítást már nem is tudtam megvárni, mert előre kellett mennem az 5-ös szakaszra, hiszen idén is az jutott nekem. Mikor odaértem, akkor vettem észre, hogy a nagy sietségbe a rajtszámomat a kocsiba hagytam. Ekkor persze már mind1 volt. Itt már eléggé izgultam, hiszen nagyon erős volt a mezőny, nekem meg jól kellett futnom, hogy ne hozzak szégyent a saját csapatomra. A tervek szerint 4,1 max 4,2 perces ezrekkel akartam menni. A váltásom második helyen jött be a váltóhelyre és a nagy sietségbe elsőre fel se tudtam jól tenni a chipet a lábamra. Végül elindultam és eleinte elég feszített tempóba mentem, mert nem akartam lemaradni. Majd picit lassítottam 185 körüli pluzusra :), hogy egyáltalán végig tudjak érni. Itt volt kis csere a szakasz során, mert aki előttem rajtolt, megelőztem, viszont engem is befogott egy srác, akivel szinte teljesen együtt vágtattunk és a végére 200m-t kaptam tőle, ami nem is sok. A szakaszomon eléggé megfeszített tempoba mentem, mert 185 alatt sose voltam és az utolsó másfél km-t 200 körül vagy néha felett futottam, de végül meglett az eredménye, hiszen 4 perc/km-es tempoval futottam be, ami jobb mint vártam. Na és sokkal jobb mint amit a felkészülésem után remélni mertem. Bár a szakasz közbe többször megfordult a fejembe, hogy lassítsak, de ekkor mindig eszembe jutott egy egy barátom biztató szava, ami erőt adott. Még Lengyelországból is érzetem, hogy velem vannak egyesek. Elégedett voltam, hogy rajtam már nem fog múlni a verseny. Az etapot végül nyertük, hiszen az utolsó lányunk nagyon gyors volt. A 6-os szakaszt a másik csapatból is már egy tapasztalt rókaűző futotta, akit idén is besegítettem a célba, ahogy tavaly is. Nagyon jó ha valakivel befutnak! Sokkal jobban megy a vége, ha segítenek az embernek. A 6. szakasz után ismét újraindítás volt, de itt már nem kellett úgy sietni az építéssel, ahogy ezelőtt. Kicsit lazult a tempo. Már csak azért izgultam, hogy ezután is ilyen gyorsak legyenek a csapataink, hiszen mind a két teamünk az első 6 között volt. A kocsiba ezután két új utas is csatlakozott a futóim közül, szóval jó kis bandázás vette kezdetét. A következő újraindítási pont a kedvencem. A helyszíne Abaliget. Az időn itt rengeteg, amit eltöltünk és a rajttal szemben van az Aranyszarvas nevű kocsma, ami a mezőny kedvenc. Itt már én is mindig iszok néhány sört. Idén se változtattam jó szokásomon és lecsúszott pár szalon :).

Innen az én autóm már a célba ment egyenesen. Persze elsőként voltunk ott, hiszen ez volt a dolgunk, szóval láthattuk, ahogy gyűlik a tömeg. Itt már nagyon izgult mindenki, hiszen tudtuk, hogy szoros lesz a meccs a 3 egyetem között. Végül beértek a lányaink szerencsésen és már jött is az eredményhirdetés. Elsőként az álomcsapatot hívták ki és mint utóbb kiderült 4 szakaszt is a mi futóink nyertek. Nagyon büszke voltam. Ezután a gimis kategóriát hirdették ki, ahol a mi gimiseink végül elcsípték a 3. helyet. Biztos kicsit szomorúak voltak, hiszen ez lehetett volna sokkal jobb is, ha nincs az a 12 perc. Na és eljött a várva várt pillanat, az egyetemista kategória eredményhirdetése. Ez volt az amiért hazajöttem és amiért 4 éve melózok, hiszen az első csapatot 4 éve hoztam a versenyre és én magam is a Rókaűzők miatt kezdtem el futni. Első évbe 5. helyen zártunk (ebből a csapatból már csak ketten voltunk itt 2012-be), majd megalapítottunk a másik csapatot is és 3. és 10. helyen végeztünk. Tavaly ismét sikerült előrébb lépnünk és 2. és 8. helyen értünk célba. Idén reméltem, hogy folytatódik ez a javuló tendencia, hiszen úgy fer :). Szóval: a Pécsiroham csapat két helyet előrébb lépve 6. helyen zárt és a második legjobb PTE-s csapat lett:). Ezután a csodás eredmény után pedig megtudtuk, hogy a Debrecen lett a 3. a Szeged a 2. és a Pécsirókák csapat pedig megszerezte az első helyet. Nagyon boldog voltam. Sok munkám volt már ebbe a versenybe, a csapatba, a saját teljesítményembe és a tököm tele volt már, hogy mindig a Pajzán majális az első. Idén azonban mi álltuk középen az eredményhirdetéskor és nálunk volt az aranyérem. Plusz ha jól tudom első PTE-s csapat voltunk aki meg tudta nyerni a Rókaűzőket.

Még egy dolog volt hátra, hogy kihirdessék a falka eredményét. Ezt nagy meglepetésre, szintén a mi falkánk nyerte, a 12 perc hátrány ellenére. Hiába három ilyen gyors csapat elbír ilyen hibát is úgy néz ki. Egyszóval besöpörtünk mindent amit csak be lehetett! Megérte hazajönnöm már csak azért a 23,5 perc futásért és az eredményhirdetés öröméért :).
A falka csapatainak kapitányai:

Ezzel véget is ért a 2012-es aranyba burkolózott Rókaűzők és már csak egy vacsi és a buli volt vissza. Igyekeztem a vacsin gyorsan túlesni, hogy még tudjak pihenni picit, de nem sikerült, hiszen sokaktól már itt búcsúznom kellett, ami lassította a műveletet, de sebaj. Az estét a koliba kezdtük 8 fele egy kis barátságos bunyóval a harmadikon. Jó volt ismét küzdeni megküzdeni :)! Ezután néhányan már 9 előtt megérkeztek a 316-ba, de a társaság nagy része csak 9 utána jött. Elég sokan lettünk a végére. Futók szervezők és csak oda látogató barátok egyaránt. Nem is emlékszem mikor voltunk ennyien a "szobámba".

Mikor a kolit elhagytuk a társaság már elég jól érezte magát. Van is néhány elmosódott kép az estéből:). Később az egyik barátom által szeptemberbe nyitott kocsmába folytatódott az este. Nagyon kíváncsi voltam milyen a hely, mert más sokat hallottam róla, de látni még nem láthattam. Kellemes meglepi volt, hiszen a hely teljesen jó és mindenki jól érezte magát itt is szerintem. Ezután már fogynak a részletek a fejemből, de az tuti, hogy Estbe mentünk, ahol addigra már sok futó volt és egy szombathoz képest nagyon jó kis buli volt. Bár lehet, hogy csak a társaság miatt, de ez nem érdekel. Én jól éreztem magam és ahogy láttam a többiek is. Azt nem tudom megmondani innen mikor távoztunk, de az tuti, hogy otthon még főztünk reggelit és jól beettünk, ahogy azt lengyelbe szoktam :). Sőt még az éjszakáért sem kellett fizetnem, hála a portásokkal való jó kapcsolatomnak.

Másnap nem kapkodtam el a felkelést, mert már majdnem 12 volt. Ezután gyorsan főztünk egy közös ebédet, majd letöltöttem az F1-et de az 55 körből csak az első 13-at és az utolsó 5-öt láttam. De megjegyzem marha unalmas volt az is amit láttam. Az idény leggagyibb futama volt. Később kocsival levitt egyik pajtim az állomásra, amiért nagyon hálás vagyok, mert sok cuccom volt eléggé. 8 után nem sokkal már Bp-n is voltam, ahol út közbe ismét néhány ismerős arccal találkoztam. Hihetetlen mennyi véletlen van a világba :). Imádom ezeket. Este öcsivel elég vidám töltöttük az időt. Pizza és dumálgatás is volt, majd időbe igyekeztem ágyba került, hiszen másnap 7-kor indult a buszom vissza Krakkóba.

Az út ugyan úgy 6 óra volt ahogy ezt már megszokhattuk, viszont ezúttal találkoztam egy csajjal, aki itt tanul egyetemen és lengyelül ráadásul, de amúgy meg magyar. Pont mellém került a buszon és a féltávnál szokásosan megtartandó pisiszünet után már egyikünk sem tudott aludni, szóval elég sokat beszélgettünk és így gyorsan elrepült az idő. És már ismét Krakkóba vagyok és éppen a mai esti három opcióm közül kéne választanom és lassan elindulnom, szóval már legyen elég ennyi. További képeket találtok pár napon belül a face-en (már ha egyszer eljutok odáig).

Hihetelen város!

Azt se tudom, hol kezdjek bele :)


Amint az a héten kiderült, hihetetlen jó helyen lakok. Még sokkal jobb mint az az első napokba tűnt. Minden közel van! A belváros 5 perc gyalog és a folyó is. A suliba igaz villamossal kell mennem, de nem vészes.
Na de mi is van vele?
A hetem egyszerűen hihetetlen volt. Igaz sokk otthoni dolgom van most amivel foglalkoznom kell (ISZT, Rókaűzők), de ha egyszer végre végzek velük akkor jobban fogom tudni élvezni az életet itt. A város hihetetlenül szép és tele van lehetőségekkel. Gyakorlatilag tervezni totálisan felesleges itt, mert amint kiteszed a lábad új dolgokba csöppensz bele. A program meg annyi, hogy képtelenség mindenhol ott lenni. Sajna a nyüzsgésnek megvan a hátránya is. Például a szemeszterbérletemért 1 órát kellett sorba állnom, de én még a szerencsések körött voltam, mert volt aki több mint két órát töltött ott. Végül persze megszereztem így ezután már bárhova mehetek bármikor és nem leszek a hülye jegyek rabja.

Nézzük a hetet kicsit részletesebben és ezúttal időrendben haladva, mert másképpen képtelen vagyok összerakni a dolgokat:

elsőként kezdeném egy tram party képpel, amit ígértem:

ez akkor  készült, amikor megállt a villamos, hogy pisiszünetet tartsunk :)


Kedd:

Hát a keddi nap volt a legnyugisabb és a legkevésbé élménydús a héten. A röpi edzés után itthon voltam még picit, meg persze aludtam egyet, mielőtt nekivágtunk az estének, mert hulla voltam. Este átnéztem az egyik haveromhoz, akit még az EILC-ről ismerek. Hihetetlen, de itt lakik velem egy utcába Krakkóba is. Na kedden az ő lakásába voltunk. Itt Krakkóba amúgy a házibulik mennek de nagyon! Pár a házba eltöltött óra után úgy döntöttünk kinézünk kicsit a városba csocsozni vagy valami hasonló. Találtunk is egy klubot, ahol volt buli is és csocso is. És ráadásul ingyen mehettünk be és a játék is ingyen volt. Ebbe a városba szabályosan vadásszák az embereket az utcán a szórólaposztók, hogy hozzánk gyertek bulizni, meg ilyen olyan kedvezményt kaptok, stb... Szóval előre semmit sem jó eldönteni, mert amint beérsz a központba úgy is találsz jobb helyet, mint ahova eredetileg mentél volna. A klub amugy nagyon igényesen volt berendezve. tele volt oldtimer motorokal. Apu neked tutira nagyon tetszett volna. Volt, hogy az asztalon voltak a motorok, de van amelyik szobába a plafonról lógtak le. Na meg persze senkit sem érdekelt ha ráültél vagy esetleg azon ittál vagy akármi. Például így:

Egyszóval a hely nagyon jó volt, arra sajnos már nem emlékszem mikor értem haza, mert nagyon sok minden történt már azóta és elfelejtettem. Reggel viszont a Łodzi emlékeket idézve tésztapartyztunk nálam egyet reggel.

Szerda:

Hát ez egy durva nap volt :). Elmentünk a Łodz pajtikkal kajálni egyet a belvárosba, amibe önmagába nincsen semmi extra, viszont mint utóbb kiderült ez határozta meg később az esténket. Már éppen el akartuk hagyni az éttermet, amikor odatoppant hozzánk egy olasz csajszi, hogy: sziasztok, hallom angolul eszéltek, szóval biztos erasmusosok vagytok" ezután meghívott minket este házibuliba hozzájuk és odaadta a címét. A poén az volt, hogy egyikünk sem ismerte, de még csak nem is láttuk előtt soha.
Ezután délután voltam futni, hiszen a verseny már nagyon közel van, így az edzés nem maradhat el. Később elmentünk naplementét nézni. Krakkóba van több hegy vagy domb, nem tudom minek hívjam inkább, de a lényeg, hogy lehet róla látni az egész várost. Szóval felkerekedtünk és elmentünk, hogy kicsit lássunk valami újat megint. A naplemente sajna nem volt tökéletes, mert felhős volt az ég, de utána a város sötétbe hihetetlen gyönyörű volt kivilágítva. Erről nem tudok kéet mutatni sajnos, mert csak magunkat fényképeztük el :):

Este ismét eljött az ideje, hogy kinézzünk valamerre. Én a kedvenc osztrák haverommal meglátogattam a random házibulit, amibe meghívtak minket. Nagy nehezen megtaláltuk a házat ahova mennünk kellett, majd kaputelefonon felcsöngettünk és csak annyit mondtunk, hogy a buliba jöttünk és már ki is nyitották az ajtót. Meg se kérdezték kik vagytok vagy ilyesmi. A lakás tele volt új és ismeretlen arcokkal, de az este végére nagy haverok lettünk. Ez elsősorban egy ivós játéknak köszönhető, ami nagyon jól feloldotta a hangulatot. Itt volt 2 mező a társason amire én mindig valahogy rátévedtem. Az egyik az volt, hogy igyál egy felest, ha van kishugod :). Szóval én boldogan ittam, de a harmadik után már nem volt túl őszinte a mosolyom. Szóval a te hibád hugi, hogy innom kellett :). A másik mező az volt, hogy igyál egy felest kéz nélkül. A játék vége fele már kézen állva ittam. Hát nem kellemes amikor a vodka az orrodba folyik, szóval ezt nem ajánlom senkinek sem. A játékot nagy nehezen sikerült befejezni és ráadásul én nyertem. Bár nem mindig hittem benne, hogy végig fogok érni. Ezután elment a csapat megint valami buliba, de ismét egy új helyre. Egyenlőre egy klub nevét sem tudom és sose voltam még kétszer ugyan ott. Nagyon vicces amúgy. Annyi lehetőség közül választhatsz, hogy hihetetlen.

Csütörtök:

Eljött az ideje, hogy én is kiálltam a marha hosszú sort a szemeszterbérletemért, amit remélem nem hagyok el, mert ahhoz azért drága volt. Ezután elmentem futni, majd a folyóparton találkoztam néhány csoporttárssal, akik éppen a naplementét várták, mert a tegnapi nem volt tökéletes a felhők miatt. Úgy döntöttem tehát, hogy mivel az edzés már ugy is a vége felé közeledett, ott maradok velük kicsit. Jó ötlet volt, mert sokat dumáltunk és szeretek szocializálódni mostanság. Mivel már csütörtök volt eléggé meg voltam fáradva a hosszú hét miatt. Úgy döntöttem, hogy nem iszok, de azért átnézek a horvát sráchoz aki itt lakik az utcámba, de csak 2 órára. Hát végül 6-ra értem haza:P. Nem tudom mi trtént, de egyszer csak 30-an lettünk a házba és mindenki dumált, játszott, örjöngött, stb és egyszerűen elvitt magával az este. A végén már olyan hangosak voltunk, hogy el kellett menni a házból, mert már ránk szóltak, pedig elég toleránsak a lakók abba a házba, hiszen egy ír kocsma van az aljába:). Mivel elég késő volt, így buliba már nem engedtek be. Itt elég hülye szabály van, mert ha 2 után mész fizetned kell. Előtte ingyen van. Én nem értem ezt a rendszert. És ti? Nálunk ez inkább fordítva van, no de mind1. Ezután nem keseredtünk el, mert az utcán mindig lehet játszani valamit Krakkó főterén. Szóval mi éppen fociztunk egyet valami flakonnal, mert az "üres fejjel" baromkodtunk.
Imádom azt a fejet, mindig arra kell hazafele mennem és nagyon vicces. Tuti, hogy történik ott valami:

Ezután még elugrottunk inni egy jóéjt sört, majd hála az égnek véget ért ez a nap is.

Péntek:

Sajna pihenni nem sok időm volt, hiszen eljött az ideje, hogy suliba menjek. Megvolt az első órám. Hát nem lesz valami izgi, de el tudom otthon fogadtatni, így megcsinálom azért. A tanár amúgy nagyon rendes és a vizsga open book-os lesz. Nevetséges :). Azt viszont nem értem miért van óra pénteken délután 1-kor! Ezután az erasmusos tömegsport sajna elmaradt ezen a pénteken így én ismét futni mentem. Ez a délutánom halál szar volt. Folyamatosan rohannom kellett és estére megint volt vagy 3 opcióm, hogy hova menjek. Sajnos a csoporttársaim által szervezett bulit le kellett mondanom, pedig mint utóbb kiderült több mint 90-en voltak egy házibuliba. El se tudom képzelni mi volt ott.
Képzeljétek el, pénteken eljöttek minket meglátogatni a pajtikák Łodzból illetve páran másik városból (mert volt aki máshova mert tanulni). Ez volt az oka, hogy kihagytam a házibulit. Hihetetlen rendesek amúgy, hogy jöttek és azt mondták, nagyon hiányoztunk nekik, mert a csapatból eljöttek 4-en is akik ott húzó emberek voltunk. Mivel ők fél 10 fele értek be, így nem tudtuk őket tram partyba vinni már, pedig tutira élvezték volna. Szóval gyorsan lepakoltunk és már át is mentünk a horvát sráchoz inni, mert az ő kecója a legnagyobb. Itt szerencsére most nem voltak random arcok így magunkba lehettünk, ami nagyon jó, mert ez a csapat döbbenetes együtt. Megint nagyon jó esténk volt így közösen. Nem is kellett, se játék se semmi ahhoz, hogy beinduljon az este. Viszont megint túl sokat voltunk a házba, így bulit találni nem volt egyszerű. Viszont mikor elindultunk, az egyik csak majdnem leesett a lépcsőházba. Az utolsó pillanatba kaptam el. Nagyon megijedtem basszus. Ezután a belváros felé vettük az irány, ami nagyon tetszett nekik. El is hiszem, hiszen gyönyörű, viszont nekem már semmi extra, mert mindig arra járok haza (szar élet :)). Elsőre sajna nem találtunk klubot a késői érkezés miatt, de végül megoldottuk. Oda mentünk ahol az én tram partym afterbulija volt. Nagyon jó volt, mert nem volt fullon (ez amúgy sokszor gond, hogy meg sem lehet mozdulni a buliba, annyira sokan vannak), le tudott ülni aki leakart és a zene is rendben volt. Mindenki jól érezte magát.
Az estét a jó emlékek felidézése miatt tésztapartyval zártuk. Ezúttal az én lakásom esett áldozatul a kb 10 emberes részeg bandának. Megint úgy ettünk mint az állatok. 3-4-en egy tányérból. Imádom ezt az életformát. Sajna picit hangosak is voltunk és a francia srác nem nagyon örül, hogy  nálunk afterezünk, de másnap megdumáltuk. Ezután mindenki elment a különböző házakba, mert össze vissza mindenkinél szállásoltuk el őket. Sehol sem volt elég hely ennyi embernek együtt:).

Szombat:

A banda kb 12 fele kelt fel a különböző kecókba, majd gyorsan útnak is indultunk a városba, mert mindenki kíváncsi volt Krakkóra nappal is. Előbb elmentünk enni egyet a főtér környékén valami olcsó helyre, majd sétáltunk egyet a főtéren, ami hihetetlen hétvégente itt. Olyan mintha egy nagy fesztivál lenne. vannak akik zenélnek, zongoráznak, táncolnak az utcán. Vannak pl beöltözött emberek akik úgy keresnek egy kis lóvét, hogy a turisták odaállnak fényképeket csinálni és cserébe borravalót adnak nekik.

Persze a kedvenc üres fejem is nagyon tetszett nekik:)

Egyszóval nagyon sok vicces dolog van, kb belefulladsz a lehetőségekbe. Ja és ami még nagyon tetszett, hogy hétvégente a város tele van hintókkal. Mintha egy mesébe lennék. Az emberek odamennek, fizetnek pár zloty-t és körbemennek a belvárosba hintóval. AWESOME! Tényleg nehéz szavakba önteni. Ezután meglátogattuk a Wawel castle-t. Még én sem láttam belülről (eddig csak kívülről láttam, mert útba esik hazafele). Amúgy sokkal nagyobb belülről mint amilyennek tűnik. Olyan mint egy mini város. Ez is elképesztően szép. És belül is annyi látnivaló van, hogy le se tudom írni. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy a folyóra néző kilátás sem gyenge  a várból: :).

Ezután picit megpihentünk a folyóparton a fűbe, hiszen olyan jó idő volt, hogy szerettük volna élvezni kicsit az utolsó meleg napok egyikét.

Később megnéztünk még egy vicces sárkányt a vár tövébe. Azért vicces mert a szobor szájából igazi tűz jön ki, de már meg sem lepődök az ilyen dolgokon, mert tele van hasonló csodákkal a város.
Ezután már majdnem elindultunk haza, hogy pihenjünk egy kicsit, de mint mondtam itt mindig történik valami váratlan. Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy a Vistulán hajózunk egyet :). Ennek az ár 15 zloty lett volna, de a török srác aki velünk volt lenyomta 10-re, szóval kihagyhatatlan ajánlat volt. Így bepattantunk a hajóba és a folyóról is megnéztük a város különböző részeit.
Ezután gyorsan ettünk még egy zapeinkanka-t. Ha itt jártok titeket is elviszlek. Nagyon jó kaja és laktató. Kb mint egy nagy melegszendvics csak 36 cm-es.
Este az osztrák sráchoz mentünk, mert főzött a csapatnak egy tipikus osztrák ételt. Annyira tipikus volt, hogy még én sem ismertem, pedig azért általában ismerem a "szomszédok" kajáit. Később még iszogattunk a házba, majd elmentünk a belváros legolcsóbb pubjába, ahol végre újra együtt ittunk a csajokkal submarine-t. Már úgy hiányzott. Krakkóba még egyet sem ittam és egyedül nincs is kedvem hozzá. A pub után ezúttal nem a belvárosba akartunk bulizni, hanem a tőlem 2 percre lévő régi zsidó negyed (Kazimierz) központjába. Ezt az utóbbi 5 évbe újították fel és nagyon jó lett. Olyan mint egy mini belváros, szóval nem volt nehéz jó helyet találni. Itt nem túlzok, életem egyik legjobb bulijába voltam. Olyan helyre tévedtünk be (megint tök véletlenül), hogy az este elején pub, majd átalakul klubbá. De ez eddig semmi extra. A dologba a plusz a zene volt. Nem retro, nem is mai slágerek, nem is elektronikus, hanem LATIN. Eleinte nem is nagyon tudtam mi a fenét kell és hogyan csinálni, de a tömeg elhúzott magával. Spanyol, olasz, délamerikai, meg minden féle hasonló zene ment. A lányok néhányat ismertek is. Hihetetlen jó volt ilyen zenére bulizni. Eddig el sem tudtam képzelni milyen, most viszont újra ilyenbe akarok menni. El se nagyon akartunk jönni buliból. A végén már az asztalokon táncolt az egész erasmusos bandánk a latin zenékre. Egyszerűen fantasztikus! Nem is nagyon tudok már írni, mert nehéz elmondani a részleteket, úgy hogy még fel sem tudtam dolgozni normálisan.

Vasárnap:

Hát a mai nap sajna ki kellett kísérni a többieket az állomásra, mert eljött az ideje, hogy hazamenjenek. Nem szeretem a búcsút, de úgy is jönnek 2 hét múlva megint. Nem bírják nélkülünk és persze a mi városunk sokkal szebb is :). Ezután itthon lógtam, tanultam, Rókaűzőt intéztem, no meg az ISZT-t. Sajna a futást ki kellett hagynom, mert zuhog az eső sajna.


Összességében nem nagyon találok szavakat arra, hogy milyen jó hetem volt és hogy mennyire szép ez a város. Egyszerűen minden klappol itt. Egy gondom van, hogy nincs elég időm mindenhova elmenni és mindenhol ott lenni! Na meg lassan jó lenne kicsit pihenni is, de az élet itt annyira pörög, hogy még amikor van időm leülni 10 percre, akkor is jár a lábam :)

Ennyit már! Legyetek jók ha tudtok. Nekem nem megy :P

ui.: soon: http://www.youtube.com/watch?v=ltOR2VzDZFM

Vigyázz Krakkó, jövök!

Költözés:

Csütörtöki nap volt, amikor útnak indultam az új városom, Krakkó felé. Elég hosszú utam volt, hiszen először Varsóba kellett mennem, majd átszálltam egy express vonatra és röpke 3 óra után már meg is érkeztem. A vonatúthoz hozzá tartozik, hogy mind a két szerelvényen meg akartak büntetni, mert mint utóbb kiderült a vonaton nem jó a nemzetközi diák. Én sajnos ezt nem tudtam. Az egyik kaller nem tudott angolul így egyszerű volt megjátszani a hülyét :), a másiknál meg ügyesen kidumáltam magam. Egyszóval megúsztam ezt a büntetés dolgot.
Krakkóba fél 9 fele érkeztem meg és gyorsan fogtam egy taxit, ami elvitt a lakáshoz. Semmi kedvem nem volt már tömegközlekedni azzal a sok cuccal. A taxissal is kellett váltanom pár szót, hiszen mikor kiderült, hogy magyar vagyok úgy megörült, hogy be sem állt a szája. Én persze nem értettem mindent abból amit mondott, de az egyértelmű volt, hogy ő is szereti a magyarokat. A házhoz nagyon gyorsan odaértünk, ám a kulcsokra egy órát kellett várnom. Elég lassan ért ide a srác velük. A gond csak az volt, hogy ugyan olyan időbe költöztem Krakkóba is mint előtte Łodzba. Ez azt jelenti, hogy sötét volt és esett az eső. Egyszóval nem voltam boldog amiatt, hogy várnom kellett.
A lakásról annyit, hogy nagyon jó helyen van, elég nagy is és van külön szobám. Elég furcsa egyedül lenni egy szobába 4 év koli után. Szeretem ha többen vagyunk, de majd gondolom megszokom ezt is.
A szobám amúgy így néz ki:

Plusz van még egy asztalom, de az nem látszik itt :)
A szobát amúgy elcseréltem a francia sráccal, mert elsőre nem ebbe laktam, de jobb hogy átköltöztem. Majd ha kijöttök megmutatom miért :). A ház amúgy teljesen a belvárosba van és hihetetlen gyönyörű a környék. Itt a vár, a folyó és minden. Tényleg nehéz szavakba önteni. Remélem lesz időm mindent megnézni.
A költözéshez még annyit, hogy másnap el kellett mennem kifizetni az albit. Hát a közvetítő díj elég sok volt. Kb 25 000 körül. És persze a semmiért, hiszen neten foglaltuk le, ezért még csak ki se kellett jönniük megmutatni a házat. Na mind1, jól jártak velünk nagyon.

Integration camp:

Nem sok időt tölthettem az új lakásba, mert pénteken 12:30-kor már indultunk is az Integration camp-be. Ez valami gólyatábor szerűség csak erasmusosoknak. A résztvevők száma 100 volt :), ebből több mint 80 erasmusos és a maradék meg szervező vagy szervezőszerűség volt. Most képzeljetek el ennyi erasmusot egy helyen, akik csak a buli miatt mentek. Pfuuuu....
Na de kezdjük a helyjel. Elvitek minket a Tátra lábához és béreltek nekünk egy marha nagy házat. Télen szerintem itt sítáborok vannak. Nagyon jó volt látni a helyeket és gyönyörű volt az egész környék. Végre nem a hülye alföldön voltam.

A szobákba az ágyak száma teljesen vegyes volt. Én egy négyágyasba voltam a francia lakótársammal, egy magyar sráccal, meg egy lengyel gyerekkel. Végre tudtam beszélni pár mondatot magyarul, bár este részegen ismét nem tudtam megszólalni. Nem tudom miért de teljesen átkapcsol az agyam. Ki is röhögtek a magyarok. Én viszont szarul éreztem magam emiatt kicsit.
A táborba a kaja jó volt, végre ettem valami normálisat és még rohannom se kellett kaja közbe. A program első napra ice breaking games volt. Nagyon vicces feladatok voltak, de nem igazán tudom jól elmesélni, mert bonyolult lenne. Viszont tényleg hasznosak voltak, mert elég könnyen integrálódtam :). Bár megjegyzem ettől nem féltem, mert mostanában elég könnyen megy. Este piázgatás volt, de eleinte a szobákba, mert nem volt semmi büfé a házba, így a boltba megvett piát ittuk. Természetesen megint nálunk volt az alapozás (nem tudom miért mindig az én szobámnak kell áldozatul esnie), majd az alaksorba további ivós játékok és beerpont vártak minket. A zene minősége sajnos elég gyatra volt első este, mert beszart az egyik hangfal, így túl halk lett a zene. A buli amúgy ezt leszámítva jó volt, viszont ötletem sincs, hogy mikor feküdtem le, mert utána még a szervezők szobájába páran folytattuk az éjszakát. Jó volt új emberekkel dumálni, de nem tudom hogy tud e itt is lenni olyan jó társaság mint a szeptemberi volt. Az a gond, hogy itt olyan sokan vagyunk, hogy ez nem tud lenni egy nagy csoport és mivel szét fog esni kisebb csoportokra a fene se tudja mi fog kisülni belőle. Azért remélem jó társaságba fogok keveredni. Ja jut is eszembe ez volt a "kis" csapatunk a hétvégén:

A második nap a szervezők nagyon okosak voltak és csúsztatva tartották a kajákat. Ez biztos a tapasztalat miatt van így, mert így kényelmesen fel tudtam kelni és enni 10 után, majd ebédelni 3 körül. Napközbe el lehetett menni kicsit az erdőbe (erről sajna lecsúsztam), illetve foci és röpi volt még a menü. Jó volt újra labdát fogni. Már nem is emlékszem, hogy kell érinteni. Délután minden nemzetnek elő kellett adni valamit valamit. Ez jó program volt, mert sok vicces dolog látott napvilágot. Nálunk senkinek sem volt ötlete, hogy mit csináljunk, ezért előrukkoltam egy ice breaking játékkal, illetve szerveztem egy gyors limbó versenyt a liombó lázra. Ez nagyon jó ötlet volt, mint utóbb kiderült. Ez a program már egy kisebb épületbe volt (a képen is látható), és nagyon hangulatosan volt berendezve. A vacsi is itt volt, ugyanis úgy volt a hely belül kialakítva, hogy lehetett tüzet gyújtani és grillezni. Megint jól teleettem magam kolbásszal. Nem tehetek róla, de ha megérzem az otthoni ízeket, akkor zabálni kezdek :).
Később ismét nálunk volt az alapozás, mert a buli a vacsi épületébe volt. Itt már nem volt gond a zene minőségével szerencsére. Később ismét dumálgattunk még, de most másik helyen, másnap pedig reggeli után dél fele jöttünk is haza.
Összességében nagyon jó volt a tábor, mert tényleg sikerült integrálódnom, annak ellenére, hogy az orientációs hetet sajna ki kellett hagynom. Az emberek nagy többsége rendes volt, de még kicsit zárkózottak és sajna nem értem miért. Nyilván itt is van jó pár arc, akikkel nem szeretnék sokat lógni a szemeszter során, viszont még több az akivel szeretnék szerencsére.

Tram party:

Na ez egy őrült egy dolog. Nem tudom volt e már valaki ilyenen. Sajna képeket most nem tudok mutatni, mert még nem kaptam meg őket, de ígérem bepótolom, amint hozzájutok. A tram party hétfő este 8-kor kezdődött, ám előtte átmentünk valami németekhez egy before tram party-ra. Olyan rendesek voltak, hogy meghívtak minket, csak azért, mert elmondtam nekik, merre találják az IKEA-t és hogy juthatnak el oda :). Na szóval itt kezdtünk, majd jött a villamos. Béreltek nekünk egy saját szerelvényt, amibe bömbölt a zene és a fények is nagyon jól meg voltak csinálva. A tram annyira tele volt, hogy mozdulni se nagyon lehetett. Így persze esélyed  sem volt leülni vagy pihenni, de én nem is akartam. A rendszer az volt, hogy üvegbe piát nem vihettél fel és a buli 2 órás volt, de egy óra után volt egy 20 perces pisi és cigi szünet! Az nagyon kellett is, mert a végén már küzdöttem a sörrel rendesen. A villamoson amúgy szabad volt minden kb. A székeken ugráltak az emberek, meg a tetőről lógtak lefele, sőt amikor együtt ugráltunk egy egy számra a villamos szabályosan ugrált! Azt hittem le fog esni a sínről. Nekem a lámpákkal akadt gondom, mert a neoncső le volt fedve ilyen ráccsal. Nos ebbe kapaszkodott mindenki, de asszem én voltam aki letörte :). Ezután valaki a neoncsövet is kitépte, de az még a plafonról lógott lefele. Mivel pont előttem volt ezért elég zavaró volt. Megoldásként fogtam és letörtem úgy ahogy volt, majd kihajítottam az ablakon. Erre nem vagyok túl büszke, viszont nem nagyon volt más választásom és vicces is volt. Ami még vicces volt, hogy volt aki végig body surf-ölte a tramet. Na az nagyon menő volt :). A pihi amúgy valami város széli megállóba volt, mert amúgy a villamos a belvárosba ment szinte végig. Tehát rendesen a forgalomba buliztunk és néha kiabáltunk kifele az ablakon. Hatalmas party volt.
Az estét valami klubba folytattuk, ahol szerintem csak mi voltunk. A családias hangulat (100 ember) jót tett a csapatnak. Mivel elég hamar elkezdtük a bulit így szerencsére hamar be is fejeződött és időbe otthon voltam. Nagyon jól éreztem magam, ha van lehetőségetek elmenni egy ilyenre, ki ne hagyjátok!

Life:

Vasárnap haza sem értem gyakorlatilag, a Łodzból átköltözött pajtik már hívtak is, hogy menjünk az IKEA-ba. ELőbb ott voltak a házamnál mint én :). Na de gyorsan el is mentünk, hogy vegyünk pár hasznos cuccot az élethez (ágynemű és társai). Közbe kicsit megnéztük a folyópartot futólag.

Jó volt velük lógni és ahogy nézem nem is fog megszakadni velük a kapcsolat. Ráadásul vannak akik elég közel is laknak hozzám, szóval nagyon jó ez a helyzet.

Kedden végre találkoztam a mentorommal is. Nagyon rendes srác, de nem hinném, hogy sokat fogunk együtt lógni. Kétlem hogy bírná az én tempómat :)

Itt egyenlőre sokkal több dolog nem történt még, hiszen eléggé a Krakkó évad elején járunk még.

Iskola:

Hétfőn reggel egyből a suliba kezdtem, hogy bejelentkezzek a kari koordinátornál és átvegyem a diákigazolványomat. Meglátogattam a sportért felelős emberkét is és megkérdeztem a lehetőségeket. Ezután el akartunk menni havi bérletet venni, de amikor megláttuk a sort, inkább úgy döntöttünk áttesszük másik napra. Nem túlzok, mintha egy fesztiválon álltak volna sorba az emberek azért, hogy bemehessenek. Ez nem normális!
Miután végeztem a sulival, felvettem a tárgyaimat. Sajna megszívtam, mert két tárgyat töröltek azok közül amit el tudtam volna fogadtatni otthon. Így most vehettem fel másik kettőt potyára. Az órarend is össze vissza van. Két hétre kaptuk meg előre, de csomo esetben hétről hétre is változhat. Nem igazán értem a rendszert. Az első héten pl csak pénteken lesz órám 2-től. Tiszta hülyeség. Jövő héten már kedden is lesz, de ki tudja hogyan tovább. Eléggé meg vagyok zavarodva. Remélem nem fognak minket agyon terhelni, mert ár az otthoni sulis dolgokkal is csúnyán el vagyok maradva! Az a gond, hogy annyira nincsen időm semmire, hogy nem látom mikor fogok tudni leülni és megcsinálni a dolgaim. Talán a rókaűzők után már lecsillapodnak a dolgok itt is, hiszen túl leszünk az első két héten.

Sport:

Már hétfőn elmentem futni, hiszen a város és a folyó gyönyörű, szóval körbe akartam nézni kicsit és jobban szeretem ha nem gyaloglás közbe kell. Sokkal gyorsabb futva :). Annyi szép helyet láttam, hogy kicsit többet is futottam mint akartam, de még így sem jutottam el mindenhova. Remélem lesz elég idő mindent megnézni Krakkóba. Ez egy hihetetlen szép város!
Kedden meg képzeljétek hol voltam. A Krakkói suli röpiedzésén :). Juppy! Nem is lesz rossz, egy a gond, hogy persze én vagyok a legalacsonyabb. Azért remélem nem lesz gondom ebből. Bár nem féltem magam ebbe a helyzetbe sem. Szóval keddenként ismét röpizni fogok! Sajna nem a megszokott 8 órás edzésen veszek részt és nem is vegyes a csapat, de elmegy. Sokkal jobb amúgy csajokkal is együtt játszani. Szóval becsüljétek meg a lányainkat srácok!

Első résznek legyen elég ennyi, mert már rohannom is kell tovább. Ja, akik meg szeretnének látogatni, azok azért pár héttel előre jelezzék, nehogy ne legyek itthon :).