A vizsgák első hete

Vizsgák:

Elérkezett Krakow-ban is a vizsgák ideje. A héten talán a két legnehezebb vizsgám volt. Az első szerdán, míg a másik pénteken. A szerdai vizsgára elég nyugodtan mentem be. Itt picit más a rendszer mint otthon. Itt nem kell a vizsgán szerencsére elérni a pontok 50%-át, ami nagy ajándék. A jegy két vizsgadolgozatból és két projektből állt. Mire eljött ennek a vizsgának az ideje, már biztos volt, hogy van elég pontom az elégségeshez, de mivel érdekelt a tárgy és már túl sok melóm volt benne, rendesen fel akartam készülni. Ez sikerült is. Bementem szerdán, lezavartam pik-pak a vizsgát, hamarabb ki is jöttem. Számomra egyszerű volt eléggé. Az otthoniakhoz képest meg pláne. Megjegyzem itt jobban tetszik maga a számonkérés módja is. Sajnos a vizsga pontszáma a mai napig sem derült ki, így a végleges jegyemet sem tudom.
Pénteken már kicsit nehezebb dolgom volt. Ez volt az egyetlen tárgy aminek a jegyét otthon be tudom számíttatni. A vizsga open book-os volt, de az anyag olyan hatalmas, hogy még ezzel sem volt eléggé kisegítve. Ennyi számot én még nem láttam egy helyen, mint ennél a tárgynál. Ültem is az anyag felet pár napig, hogy legyen valami értékelhető eredmény a végén. Szerencsére itt sem kellett elérni a vizsgán a pontok felét és ebből a tárgyból is a projektmunkánk elég jól sikerült. Plusz úgy döntöttem kockáztatok picit, és csak bizonyos részeket tanulok, amiről úgy gondolom, hogy benne lesz, no meg az órák alapján úgy tűnt mintha a tanár utalgatott volna pár dologra. Hát ez ezúttal marhára bejött. A számolós feladatok nagy részét ennek hála meg is tudtam csinálni, az elméleti résznél meg majd kiderül, hogy hány pontot ad a néni. A lényeg, hogy végül ebből is átmentem szerintem, de pontos eredményt még itt sem tudok, annak ellenére, hogy mára ígérték.

A következő vizsgám holnap reggel lesz és ha sikerül, akkor megvan a minimális számú kreditem, amit erasmus alatt el kell érni kötelezően. Ezen kívül, még szerdán és pénteken is lesz vizsgám, de remélem azok már tét nélkül fognak menni.



Kikapcsolódás:

A vizsgák ellenére a héten sem maradt el szerencsére a szórakozás. Néhány ismerős és az ő ismerőseik voltak látogatóban a hét elején, így velük néztünk ki picit a városba. Hétfőn live musicra mentünk, de sajna ezúttal lengyel nyelvű volt a koncert, amit annyira nem favorizáltunk, így csak egy sör erejéig maradtunk. Ezután átugrottunk a Tandem nevű programra, ami minden hétfőn van és az erasmusosok találkozó helye. Ide eredeti tervek szerint is jöttünk volna, csak kicsit később, hiszen el akartunk köszönni néhány lengyen barátunktól, akik most mennek erasmusra a tavaszi szemeszter során. Végül ott ragadtunk kb fél kettőig, hiszen az este tematikája a karaoke volt, ami megdobta eléggé az este hangulatát. Továbbra is majd, hogy nem jobban szeretem az ilyen nyugodt estéket, mint a nagy bulikat.

Legközelebb pénteken mozdultam ki itthonról és eddig re már nagyon elegem volt az egész hétből és nagyon éreztem, hogy kell egy sör meg egy feles. Hát megkaptam mindegyiket többszörösen is. Ismét Pisopateraba mentünk, hogy belekezdjünk a hétvégébe. A menü az egyik srác 23. szülinapja volt. A szülinapi bulik mindig hatalmasak. A létszám ezúttal is szerintem 50 felett járt és sok volt az ismeretlen arc is. Minden szoba maxon volt emberekkel, piával, mindenhol valami mást csináltak az emberek (társas, gitározás, beszélgetés, stb.), Egyszóval mindenkinek megvolt a maga kis helye és társasága. Az este a végére eléggé eldurvult. Nem is nagyon emlékszem, hogy mikor mentünk el a házból, de szerintem már 2 is elmúlhatott és az tuti, hogy valaki odahányt a folyosóra is :). Na de jöjjön pár kép:

Innen szétvált a a banda több részre. Voltak akik haza, voltak akik egyik helyre és voltak akik másik helyre mentek bulizni. Mi asszem, ha jól emlékszem 6-an mentünk egy helyre bulizni. Ez ismét egy új hely volt, viszont nagyon bejött. Ingyen mehettünk be, a zene jó volt, nem volt tömegnyomor sem, megvolt a saját kis társaságunk, egyszóval minden ami csak kellhet. A részletekkel nem untatnálak most titeket. Nem tudom pontosan meddig lehettünk, de ha jól emlékszem 6-kor még egyszer itthon ránéztem az órámra és ébren voltam. Jó kis buli volt. Mellesleg a szobám megint népszállás lett és négyen aludtunk az ágyamban. Nem értem miért nem mennek ilyenkor haza a többiek, hiszen itt lakik mindenki kb a szomszédba, de én mindig szívesen látom őket. Másnap már 12-kor ébren voltunk az éneklő, zenét hangosan hallgató lakótársam miatt, aki lassan meg fogok folytani :). Kb 2-ig csak haldoklott a banda, majd eldöntöttük, hogy főzünk valamit. Végül a tegnap este, a nálam alvással, a főzéssel és utána a játékkal amit játszottunk, kb este 6-ig tartott. Majdnem 20 órát lógtunk együtt. Szeretem az ilyen napokat. Viszont sajna pihenni ezután sem tudtunk, mert este egy vacsorára voltunk hivatalosak. Lassan itt az ideje, hogy az első hazamenők elkezdjenek búcsúzkodni és ez egyfajta búcsúvacsi is volt. Egy nagyon jó helyre mentünk enni, ahonnan mindig úgy távozik az ember, hogy a sok kajától kb mozdulni sem tud. Itt ehettünk ihattunk amennyit csak akartunk, mert a srác nagybátyja olyan rendes volt, hogy rendezte az egész számlát mind a 13- kis barátnak.

Vacsi után már mindössze egy sörre volt erőm, majd elmentem haza, hogy kipihenjem magam a másnapi Wroclaw tripre. A tervek szerint egy napos trip ismét kudarcba fulladt, mert a többiek nem tudtak felkelni, mert nekik persze még buliba ellett menni. Ám ezúttal én sem bántam annyira, mert hosszú hétvége volt. Ennek hála a vasárnap pihenéssel és tanulással telt, majd este egy közös tésztapartyra átugrottunk a Pisopatera-ba. ebből persze lett még egy sör is de sebaj. Nem volt túl hosszú este, de legalább nem kellett az egész vasárnapot egyedül töltenem magányosan :). Na jó, nem vagyok ám elveszve, félre ne értsétek, de szeretek a barátaimmal lógni.

Ma már tényleg a tanulásé volt a főszerep, de a lakótársamtól nagyon nehezen megy a dolog. egyre nehezebb együtt lakni vele, de ahogy ígértem a vizsgák után majd beszámolok erről részletesen is.
Most pedig szorítsatok, hogy jól sikerüljön ez a pár vizsga ami vissza van, mert utána még szeretném picit érezni, hogy Erasmusos vagyok.

...

Az elmúlt hetem során nem igazán töltöttem sok napot Krakkóban. Ahogy az szokás hétvégére utazás volt a menü, amihez ezúttal már csütörtökön Varsóba kellett hogy utazzak. Be kell, hogy valljam így utólag, hogy nem igazán tetszett az elmúlt hetem, így nem is szeretnék róla sokat beszélni (sorry, de velem is megesik, hogy vannak szarabb heteim).

A nagyjából 3 nap amit Krakkóba töltöttem elég vegyes volt. Napközbe nagyrészt tanultam, nyomtatni rohangáltam többször is (mivel a nyomtatóban dolgozó nőnek nem sikerült mindent kinyomtatnia elsőre, amit feltettem a pendirveomra), meg elkezdtem intézni a dolgaim egy részét otthonra, mivel sajna megint nem leszek otthon szemeszterkezdéskor, viszont mindennek rendben kell lennie mire hazaérek mind a két egyetemen. Ez a véget nem érő papírok és igazolások begyűjtése a szemeszterek elején szörnyű számomra! (itt szeretném előre is megköszönni azok segítségét, akik segítenek összeszedni ezekből párat). Ezen kívül kedden a horvátokkal Magyar-Horvát kézi meccset néztünk nálam, amit sajna elbukott a válogatott így hallgathattam a hülye poénokat és megjegyzéseket az este további részében is amikor még kiugrottunk egy sörre. Ettől függetlenül ez az este jó volt! Ám a szerda már kevésbé. Átjöttek páran hozzám és terv szerint elég hamar leléptünk volna a házból, de a fenomenális lakótársam ismét alakított. Nem tudom mennyit meséltem a külföldi flatmatemről, de szörnyű. Most már ott tartok, hogy nehezen tűröm meg magam mellett. Komolyan mondom fogok szánni neki egy teljes bejegyzést, mert annyi baromságot és ökörséget csinál/csinált már, hogy el sem tudjátok képzelni. Most pl a netet ölte meg a lakásban teljesen. A történet úgy kezdődött, hogy nála lassú volt a net, de még mindenhol működött a házban. Sajna nem tudott várni reggelig, hogy szóljon az albérleteseknek, hogy nézzék már meg, neeeeem neki este 8 fele ell nekiállnia vmit csinálni vele. Rohad egy makacs és öntudatos egy nép ez az övé (persze nem lehet általánosítani, de.....). A srác teljesen meg van győződve arról, hogy ő mindenhez ért és meg is tudja csinálni a dolgokat. Itt súgnám meg, hogy nem így van. Egy totális ba..... a srác (de erről részletek majd a külön bejegyzésbe). A történet röviden annyi, hogy addig szarakodott, még végül teljesen megölte a netet az egész házba és másnap a pofátlanja nem hogy reggel felkelt volna és elsétált volna az irodába szólni, hogy vmi gáz van, neeeeem Mr fél 12-ig aludt, majd felkelt összeveszett vele, hogy minek voltunk a lakásba ennyi ideig. Ezután picit helyre tettem, majd elzavartuk az irodába. A pofám leszakad a sráctól, de nem nagyon éri meg összeveszni vele erre a pár hétre, így próbálok toleráns lenni.

Csütörtökön összepakoltam a kis hátizsákom a nagy útra. Csak a legfontosabb cuccokat tettem bele a kis hátizsákomba, hiszen a repcsire, csak kis csomagot lehet vinni. 6-ra már Varsóba is voltam, hiszen másnap 12-kor volt a repcsi indulása. Itt még annyit kell tudni, hogy eleinte kb 20-an foglaltuk le a jegyeket, mert nagyon olcsó volt (1zlt) és ezért nem is volt hely egy repülőre. Így a csapat egy része pénteken, a másik pedig szombaton indult. A végére eléggé megcsappant azonban a létszám, hiszen mindenkinek fogy a pénze és Stocholm elég drága. Szóval végül pénteken 2-en és szombaton 3-an voltunk tervbe. Hát a terv megint csődöt mondott, de ezúttal Varsóba. Már mindent megvettünk és összepakoltunk, mikor a csaj aki egyedül maradt a péntekiek közül, telefonon beszélt a szüleivel és a fene se tudja miért, de azok behúzták a féket este 10-kor nála. Hát egyedül a tökömnek sem volt kedve bolyongani Stocholmban, így végül nem repültünk el. Gondolom ismertek már annyira jó páran, hogy tudjátok, hogy rettentően utálom, ha valami nem a tervek szerint megy. Ehhez mondjuk itt már hozzászoktam, de ahhoz nem hogy valaki teljesen értelmetlen indokokkal, racionalitást mellőzve és kompromisszumra képtelen módon beleszól a dolgokba. ÁÁÁÁÁÁ, mindegy nem is akarok erről többet mondani, mert sokat mérgelődtem már ezen. A lényeg, hogy mivel már Varsóba voltam, úgy döntöttem ott töltöm a hétvégét, hiszen a fővárosba van mit látni :).

Pénteken elég fosul voltam, mert duzzogtam magamba ezen a repülés dolgon. Illetve fejben elfogadtam a dolgot, de sajna valami még mindig nem stimmelt, főleg akkor nem amikor a többiek este megérkeztek a házba ahol aludtunk, hiszen ők másnap repültek. Pénteken egyedül akkor tudtam kikapcsolni amikor elmentünk a Copernicus Science Center. Itt délután 2-től a 6 órás zárásig voltunk és nagyon jó volt. A végén már szabályosan rohannunk kellett, hogy minden részre el tudjunk nézni. Nem is tudom pontosan elmondani mi volt itt: kiállítások vagy játékok vagy valahol a kettő között, de a lényeg, hogy én jól szórakoztam. Ha Varsóba jártuk, ne hagyjátok ki és szánjatok rá több időt (mondjuk egy napot legalább): http://www.kopernik.org.pl/en/

A szombat már sokkal jobb volt. Délre mentünk ismét egy kiállításra. Hát ilyenen még sosem voltam (ezt sem szabad kihagyni Varsóban). A program az Invisible Exhibition volt ( http://www.warsawvoice.pl/baza_wydarzen/wydarzenie.php?layout=nwv&lang=en/24085) . A helyen egy vak idegenvezetőnk volt, aki teljesen vak sötét szobákon vitt át minket. Sose láttam még ilyen sötétséget. Teljesen 0 fény volt. Magunktól kellett felfedezni a szobákat. Volt nappalinak, utcának, erdőnek, kiállításnak és bárnak berendezett. Minden teljesen élethű volt. A bár pedig egy igazi bár volt. Kérhettünk inni enni és a srác elkészítette nekünk. Megjegyzem nem volt egyszerű kitalálni, hogy melyik érme mennyit is ér a nélkül, hogy láttam volna. Na meg a szobákba volt néhány dolgok amiről fogalmunk sem volt, hogy mi. Elég hülyének éreztem magam, de bármi volt szólhattunk a srácnak és 2 másodperc alatt ott állt melletted és tudta, hogy mit is fogdosol. Nagyon tudtam mit hogy kell, de mit teljesen suták voltunk. Mindig egymásnak, meg a különböző dolgoknak mentünk neki. Ezen kívül kirakózhattunk és társasozhattunk is, de ez sem ment egyszerűen. Kb 2 órát lehettünk ott de nagyon elfáradtam. Sokat kellett dolgozni az agynak, mire mindent feldolgozott a nélkül, hogy láttam volna bármit is.
Innen korizni mentünk a belvárosba a Cultural Palace lábához, este pedig bowling volt a terv.

Hát a bowling zárva volt így végül kocsma lett belőle. Nem akartam elhinni, hogy Lengyelországba vagyok és mindenki spanyolul beszél. Még a lengyelek egy része is tud spanyolul. Több társaság is volt és mind spanyolok voltak. Kezd idegesíteni a helyzet :), mert olyan pofátlanok, hogy egymás között spanyolul beszél a nagy részük. Voltunk még előtte egy jó nagy vacsit enne vmi marha jó helyen. Elég olcsó volt, nem is értettem, hogy hogyan van, de nem vitattam.

Vasárnap a hosszúra nyúlt szombat után elég későn keltünk így csak az egykori varsói börtönt meglátogatására maradt időnk a hazaút előtt. Erről nem írnék semmi részletet, mert ez is nagyrészt a háborúról és hasonló témákról szólt, amiket már mind tudtam és kezd a könyökömön kijönni. Nem hiszem, hogy ilyen helyekre fogok még menni, mert tényleg nincsen már új infó.

Este későn értem haza eléggé mától pedig a tanulásé a főszerep. Nem hiszem, hogy bármi mást fogok csinálni a héten, hiszen a két legnehezebb vizsgám most lesz szerdán és pénteken. Remélem ez a hét jobb vagy legalább is eredményesebb lesz mint az elmúlt. Elég kevés időm maradt, szóval nem fér bele több ilyen vacak nap :).

Újra úton

Szürke hétköznapok:

A hét eleje dög unalmasan indult. Itt is kezd érződni, hogy jön a vizsgaidőszak. Egyre többen maradnak otthon, nekem is egyre több dolgot kell visszamondanom, illetve a bulik is kezdenek lightosodni. Nem rossz amúgy így sem az élet, félre ne értsétek, csak változik a dolog és most furcsa. Hétfőn pl kimentünk egyet sörözni Kazimierz negyedbe, de 1 fele már itthon is voltam 3 sör után. Jó volt dumálni a többiekkel, nem szeretek egyedül itthon maradni. Társasági lény vagyok! :)

A hét további részt a suli határozta meg. Bementem az összes szaros órámra, hogy megkérdezzem mikor is van pontosan a vizsga és milyen feladatok várhatóak. Ezekről az információkról lemaradtam a karácsony előtti hamarabbi hazautazásom miatt. Most már tehát megvan minden infóm. A lengyel vizsgán ugye már túl vagyok és bár úgy volt, hogy kedden megkapjuk az eredményt, a tanár jól megszívatott minket (akik később írtunk), mert nem szólt egy szót sem, hogy a miénk még nincsen kijavítva, szóval ne menjünk be feleslegesen reggel. Monda, hogy majd írjunk neki egy mailt az eredmény miatt, de sajna a címét mint utóbb kiderült senki se tudja és a rendszeren sincsen fent. Ez a rész nem volt túl jól megszervezve. Ezen kívül volt egy projektünk péntekre (az egyetlen tárgyra ami kell otthonra), van egy 29-re ezen kívül a vizsgák: 23, 25, 29, 30 és 1 lesznek. Sűrű két hetem lesz. Ebből az első kettő a húzósabb és a 25-ei a nagyon fontos. Meglássuk mi lesz velük. Néhány tárgyból nem állok rosszul, de van ahova eddig nem kértek semmit és van ahol az óralátogatással akadhatnak problémáim, hiába szóltam nekik, hogy hamarabb haza kell mennem karácsony előtt. Amúgy hiányzik az otthoni ingyen nyomtatás, most igen csak jól jönne :).
A hét nagy rész amúgy a pénteki projekt kidolgozásával telt el. Kedden 5 órát nyomtuk, plusz mindenki még otthon, illetve csütörtökön egész délután és még így sem voltunk biztosak abba, hogy ezt le tudjuk prezentálni. A felébe nem is voltunk biztosak, hogy jók illetve az egyik srác csak csütörtökön érkezett haza, neki pl lövése sem volt semmihez sem. Megjegyzem nekem se sok :). Pénteken ennek ellenére úgy voltunk vele, hogy túl sok melónk van ebbe a projektbe így lesz ami lesz túl akarunk esni rajta. A srácok viszont sajna elkéstek, de nem lett belőle gond. Gyorsan órán kiosztottuk, hogy ki mit mond, amíg a többiek prezentáltak, majd mivel egy csokigyár volt a témánk, vittünk megvesztegetés képpen csokit az osztálynak. 15 percben túl is estünk a dolgon, de elég vicces volt. Az egyik srác pl aki velünk volt a prezi közbe leült az első pad elé a földre, ahol a tanár nem látja és ott telefonált, mert éppen keresték. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot. Ez már picit nekem is sok volt. Végül túlestünk ezen a vacakon, de eredményt még mindig nem tudok.

Az esték is nyugisabban teltek. Buliba egyszer sem voltam például. Hétfőn ugye kimentünk sörözni, ahogy már említettem, majd szerdán élőzenét menünk hallgatni ismét. Ez sosem tud csalódást okozni. Megint egy új srác zenélt. A koncert kb fél 1-ig tartott. Dumáltunk és söröztünk közbe, meg megint összehaverkodtunk a zenészekkel. Nem tudom miért, de valahogy mindig beléjük botlunk a pubba a szünetben és szerintem érdekesnek találnak minket vagy valami, mert mindig beszélgetésbe elegyedünk.
Csütörtökön este házibuliba mentünk a belváros másik felébe. Huh... marha sokat kellett sétálni. Ebbe a flatbe én még sose voltam, így elég sok volt az új név és arc. A ház amúgy nagyon jó, van benne egy kosárpalánk és a szobába lehet játszani. Ez ahogy az este haladta előre, egyre viccesebb volt. Amúgy egy szülinap miatt mentünk, ami rengeteg piát jelentett és ennek megfelelően eléggé be is rúgtunk. Csomo minden kiesett sajnos. Még jó, hogy mielőtt elindultam otthonról összepakoltam a hétvégi túrára, mert reggel győztem összeszedni magam, hogy beérjek a prezire.

Torun- Poznan túra:

A hét eredeti terve szerint szülinapot mentünk volna ünnepelni Łódzba, de az ünnepeltek tanulmányai miatt ezt töröltük. 3 nap alatt új tervünk született: szombat Torun, vasárnap pedig Poznan meglátogatása volt a cél. Hát nem volt egyszerű ilyen gyorsan összeszervezni, de ezúttal különösebb gond nélkül útnak tudtunk indulni. Az utazás megszervezése volt az én feladatom, a Hostel meg a fene se tudja már kié. Végül 12-en összejöttünk a túrára :), ami elég nagy szám ahhoz képest, hogy milyen rövid ideig terveztünk. Krakowból mindössze 3-an mentünk és én egyből a prezentáció után a suliból. Nem nagyon szeretek nagy motyóval órára menni, de ezúttal elkerülhetetlen volt.
Torun és Poznan is Krakowtól északra helyezkedik el. Mivel meg akartunk spórolni egy éjszakai hostel költséget (mindenki kezd kifogyni a moneyből, így az erasmus vége fele. Én is számolgatok rendesen, hogy vajon kibírja e a budget vagy további otthoni támogatásra fogok e szorulni. Ez az utolsó két hétben fog kiderülni.), így Łódzba aludtunk pénteken. Az a város nagyon jó helyen van. Teljesen az ország közepe. Itt mire odaértünk már ki is jöttek elénk a többiek, sőt vettek nekünk helyi járatos jegyet is, egyszóval teljesen el voltunk látva. Az albiba érve elindult a nagy vacsi főzés, illetve boltba is kellett menni a társaság felének, hogy másnapra bevásároljunk. Az itteni vacsikat mindig nagyon várom, mert a spanyol srác nagyon jól főz. Olyan mint mikor a koliból hazamegyek és várom az otthoni ebédet :). Egyet nem szeretek, hogy mindig később eszünk, kb 11 fele és eléggé bealszok emiatt. Nem is volt sok kedvem pénteken sem kimozdulni. Voltak akik kimentek még egy sörre, de mi páran a korai indulás miatt otthon maradtunk aludni pár órát. Jó este volt, már hiányzott ez a város és az otthoniak.

Szombaton 4:20-kor keltünk, hogy időbe kiérjünk az állomásra és elérjük az 5:30-as vonatot. Hála az égnek a hétvégén az utazás rám és a horvát srácra volt bízva, így mindenhova rohanás nélkül odaértünk. Az olaszok és a spanyolok esetében ennek mindig futás és elkésés a dolgok vége. Ezúttal azonban nem. Minden flottul ment és 8:40-kor már Torunban is voltunk. Itt a állomáson a váróba reggeliztünk az otthonról hozott kajából, majd bepakoltunk a csomagmegőrző szekrényekbe és már útnak is vágtunk. Eleinte nem nagyon tudtuk merre is induljunk, de végül sikerült megtalálnunk a jó irányt. Nem voltunk messze a belvárostól, de át kellett vágnunk a Vistula hídján, ami itt hihetetlen hosszú. Legalább 10-15 percig csak azon gyalogoltunk. Mellesleg itt jegyezném meg, hogy egész hétvégén hihetetlen hideg volt. A folyón nagy jégtáblák úsztak, a hó esett egész hétvégén és minusz 5-nél nem nagyon volt melegebb. A déliek dideregtek is rendesen. Na de a városról: Torun nagyon szép. Olyan mint egy mini Krakow. Van városfal, folyó, szépen fennmaradt old town, rengeteg történelmi emlékkel.
A legegyszerűbb ha a térképem segítségét kérjük:

Az össze barnával megjelölt helyet meglátogattuk. Tényleg gyönyörű a város, de ha ki kéne emelni, hogy nekem mi tetszett a legjobban akkor a 8-as, Leaning tower  és a 20-as, a Teutonic castle jött be, plusz este kivilágítva a városfal. Majd töltök fel képeket a face-re, de most mg nem kaptam meg őket és meg csak párat lőttem. Az egész napot itt töltöttük az utcákat és a történelmi helyeket járva. Sok vicces képet lőttünk, plusz meglátogattuk a Copernicus házban az ő munkásságáról szóló múzeumot is. Az egész várost meghatározza amúgy az ő kultusza, hiszen itt született és élt egészen egyetemi tanulmányainak kezdetéig, amikor is Krakowba költözött. Ezen kívül volt a túránkba a városnézésen kívül szórakozás is. Voltunk lottózni (ezúttal nem nyertünk), sörözni egyet továbbindulás előtt, de nekem legjobban az ebéd tetszett. 16 zlt-ért all you can eat étterembe mentünk. Itt kiderült, hogy a kaja diákkal csak 12 zlt, ami olyan 950, 1000 huf körül lehet. Hát ilyen hely számomra elég veszélyes. Mint sokan tudjátok, általában addig eszek amíg van előttem kaja. Hát itt ennek az eredmény egy leves, három tányér különböző főétel, savanyú és desszert volt az eredmény.

 Az én termésem jobbra lent az a néhány tányér volt. Tényleg majdnem kipukkadtam srácok. Annyira teleettem magam, hogy amíg a többiek kávéztak és dumáltak, addig én behúztam a székem a sarokba és aludtam egy picit :). Szerintem majdnem 2 órát lehettünk itt mire mindenki evett, ivott és újra evett. El se akartuk hinni, hogy ez igaz. Később a sörözés után ismét az állomás fele vettük az irányt a városfalat kívülről kerülve, hogy láthassuk a várost esti fényeiben úszva. Ez pontosan olyan volt mint amilyennek mindenki mondta, Torun gyönyörű este. Megérte eddig jönni, hogy láthassuk a várost.

Még aznap 7 fele el is indultunk Poznan irányába. Úgy döntöttünk jobb ha ott alszunk és reggel kicsit tovább tudunk pihenni jobban járunk. Így is lett. Fél 10 fele érkeztünk meg Poznanba, ahol viszonylag gyorsan megtaláltuk az Cinnamon Hostelt. Egy 10 ágyas szobát foglaltunk, de végül 12-en  voltunk, de szerencsére senki se vette észre, hogy többen vagyunk. Így kicsit összébb kellett, hogy húzódjunk, de picit tudtunk az áron is spórolni és legalább együtt volt a csapat. A közös hosteles esték mindig viccesek. Valami közös főzés kicsit nomádabb körülmények között, sörözés beszélgetés és ezúttal nem buli hanem ismét pihi volt a program. Fárasztó 2 várost 2 nap alatt bejárni. Nem sok idő van pihire. Nem tudom az este meddig tarthatott, de reggelre viszonylag jól kipihentem magam.



Szombaton 9 fele keltünk, reggeliztünk egyet a hostelbe, mert ezúttal az ár ezt is tartalmazta, ami végül mivel 12-en voltunk csak 25 zlt volt. Szóval végül 10:20-as kezdettel útnak indultunk, hogy megnézzük mit is nyújthat nekünk ez a körülbelül 600 000 lakosú városka. Lengyel mértékkel nézve ez semmi extra. Nem hogy Torun ami csak 200 000 kürül van :). Szóval nekivágtunk a városnak. Itt nem tudok nektek sajna olyan jól összeszedett térképet mutatni mint Torunról, mert itt mást tudtunk csak szerezni, de majd igyekszek mindent leírni. Poznanba nincsen annyira koncentrált óvárosi rész mint Torunba. A belváros itt is öreg és szép, de már megjelennek modernebb épületek is. Természetesen most is bejártunk minden látványosságot a hideg és a hóesés ellenére:
-Royal Castle
- Parish church of Stanislaus
- Post Jesuit College (Napoleon lakott itt pár hétig, ami azt jelentette, hogy ez volt a birodalom központja :)
- Town Hall (itt minden délben a harangtoronyból kijön két kos, amik harcolnak egymással :). Elég népszerű ez a látványosság, mert sokan összegyűltek most is.
- Cathedral (ez már a szigeten volt. Van egy sziget a Warta folyón, ami nagyrészt egyházi épületeket és emlékeket őriz. Olyan mint egy történelmi egyházi negyed. Itt volt egy archeological múzeum is, amit meglátogattunk, mivel bent meleg volt, a belépés pedig ingyenes volt :). Mellesleg jegyzem meg elég érdekes volt, szóval jól döntöttünk.)
- Kaiser' castle
Igazából volt még pár dolog, de nekem ezek tetszettek a legjobban. Illetve egész konkrétan a főténél ezek a házak:

Szeretem az ilyen vékonyka házakat. Lengyelbe sok van belőlük. Ilyenbe tudnék élni akár évekig is, olyan aranyosak. Volt még néhány vicces sztory a nap folyamán, de ahhoz h azokat értsétek, ott kellett volna lenni sajnos :( Az egész napos túrát egy ebédszünet erejéig szakítottuk meg. Ezúttal egy átlagos gyors étterembe menünk kebabozni és zapikenkázni. Sajna nem volt olyan szerencsénk mint egy nappal előtte.
A várost 5 fele hagytuk el és ismét Łódz volt az irány. Ide fél 10 fele érkeztünk, majd ismét a többiek albiába mentünk vacsizni és valami sütit csinálni az ünnepelteknek. Annak ellenére, hogy nem akartak nagy bulit, szerettük volna őket meglepni éjfél után. Ez sajna nem jött össze csont nélkül. Mindenki sietett és dolgozott a kaján meg a sütin, majd kitettük az ablakba hülni picit. Én kérdeztem a többieket, hogy ez tuti jó lesz így, mert ha elolvad a hó a tányér alól és a párkány lejt akkor gondba leszünk. A válasz persze spanyolosan az volt, hogy ne aggódjam túl! Hát nekem lett igazam. A hó elolvadt a süti pedig 2 emeletet zuhanva a szomszéd udvarban landolt, fejjel lefelé a hóba.

Így ajándékként csak lefényképezni tudták az ünnepeltek, illetve a cukorkákat megkapták, amit a tetejére szántunk :). Mellesleg a két szülinapos teljesen ugyan azon a napon született 5 év különbséggel és most erasmus alatt ők is egyfajta párt alkotnak (nehéz definiálni hogy mik is ezek az erasmusos kapcsolatok). A francia lány amúgy most lett még csak húsz így vele volt koccintás 12 előtt is még tizenévesen és utána is :). Ezután még egy sörre kiugrottunk a városba, mert nem volt mindenki az albiba és lehet, hogy nekünk krakkóiaknak ez volt az utolsó Łódzi látogatásunk. Bár én még egyszer eljönnék a vége fele, de sosem lehet tudni. Szóval ez egyfajta búcsú is volt sajnos. Nem tudom mikor mehettünk  ágyba,de a fárasztó hétvége után nem sok erőnk volt kint maradni.

A mai nap igazából délelőtt az utazással telt, délután meg itthoni teendőket és a sulis dolgaimat intéztem. Picit előre kell haladnom, mert a következő hétvégén a terv Stocholm. Már ha az időjárás miatt nem törlik a járatunkat. Az nem lenne vicces :). 


English part:

It is always a pleasure to travel with you! I really like our common travelling, it is always full with experiences, funny stories, hostel parties and anyway we are together, so it cannot be bad. I hope we will have some trips like this even if my Erasmus is almost ended L. But I hope our Stocholm trip won’t be cancelled and I can see all of you at Łódz or Krakow in the last month. Our common story is still going and I want to enjoy all the moments. So now let’s learn a bit for the stupid exams and see you soon!

Ohhh and i am waiting for the pictures of the weekend. Please somebody upload them!

The 3rd season

Ez történt a két season között:

Hát nem ez volt életem decembere sajnos! Nem is szeretnék róla sokat beszélni, de még is néhány dolgot azért érdemes megemlíteni.
Egyrészt asszem amikor költöztem haza elfelejtettem a szerencsémet eltenni a zsákomba, mert otthon rám járt a rúd rendesen. Mint az mind tudjátok vizsgák miatt kellett hazamennem (most mondhatnám ismét, hogy a suli otthonról beleszól az erasmusomba, de nem akarom ezzel idegesíteni magam :)). Összesen 3 vizsgám volt a karácsony előtti két hétben. Ebből sajna az első kettő eredményével már tisztában is vagyok ami bukta lett! Nem is nagyon emlékszem mikor buktam meg akármiből utoljára. No mind1. Ezzel csak az a gond, hogy az angol képzésen ha nem teljesítesz elég tárgyat akkor sajna röpülsz a képzésről. Ahhoz, hogy játékban maradjak 2 félév alatt 7 tárgyat kell teljesíteni. Nekem 5/5 volt az előzőből, most pedig 3-at engedtek felvenni csak otthon és egyet fogadnak el az itteniekből. Gondolom már mindenki látja ebből, hogy rezeg a léc egy picit :). Szóval mivel az első kettő buka volt, így nagy a tétje a 3-nak és az itteninek (ami megjegyzem a legszarabb és egyik legnehezebb tárgyam itt, szóval.....).
Ezeknek köszönhetően picit stresszesen telt számomra az otthonlét. Voltam még Mariborba síelni és oktatni a kis lurkókat 3 napon át, illetve az ünnepek alkalmából meglátogattam a rokonokat is. A sok evéstől nem is nagyon éreztem éhséget 24 és 29 között, mert folyamatos zabad volt. Ez a része persze, hogy tetszett az otthon létnek. Na de eljött végre a nap, hogy elinduljak Budapest irányába, onnan pedig másnap Krakowba. Este még nagy örömömre összefutottam hosszú idő után egy "ősrégi" barátommal. Beültünk egy pubba, ittunk 2 sört és dumáltunk egy csomót. Jó kis este volt! Viszont éjfélkor már véget is vetettem neki a másnapi visszaút miatt. Na de hogy miért is mentem bele itt picit jobban a részletekbe. Csak, hogy semmi se legyen olyan egyszerű, nem ért még véget ez a nem túl szerencsés időszak. Reggel 4:40-kor felkeltem nekiálltam készülni, összerakni a cuccom, ahogy ez szokás ilyenkor, hogy elérjem a 6-kor induló buszt. Erre, képzeljétek: éppen pössentettem a slcozin, amikor vagy állva elaludtam, vagy elájultam, de a lényeg, hogy hanyatt esetem és betörtem a fejem. Pfff.... Asszem erre majd ki kell találnom valami viccesebb sztory-t, mert ez  így elég ratyin hangzik, nem? (bár már voltak pletykásak a csapatban köztetek, mert már volt aki írt, hogy "hogy betörted be a fejed síelés közbe? jól vagy már?" és én tuti h semmi hasonlót nem mondtam senkinek sem.). Na de vissza a történethez. Szóval kelek fel a padlóról és látom, hogy véres a járólap, gyorsan felkeltettem öcsit, hogy "hé elestem, vérzik a fejem, csináljunk valamit és pakold össze a cuccom, hogy el tudjak indulni 10 percen belül:)". Innen az emlékeim elég hiányosak: öcsi kanállal tolta belém a cukrot; megyünk egy utcán a metróállomás fele és ő húzza a cuccom; felhív amikor már lent voltam, hogy jó irányba szálljak fel a metróra; ezután pedig, hogy a a busz megáll piheőre valahol Szlovákiába. Innen már úgy megvan minden, ami ezután történt. Észrevettem, h a nyakpárnám véres, szóval gyorsan feltettem egy sapit óvatosan, elmentem a benzinkúton a budira és csináltam pár képet, hogy még is mi a fene van a fejemen hátul, amit nem látok :)

(sajna nem túl jó a kép, de az owm wc-ben sajna elég rosszak a fényviszonyok)

Ezek után picit szenvedtem az úton. Nem mondhatni, hogy a toppon voltam, de ennek ellenére vagy így vagy úgy de végre megérkeztem Krakowba!



Krakkó mindig szívesen lát:

Miután vérző fejjel megérkeztem, már csak egy dologra voltam kíváncsi az állomáson. Vajon betettem e a buszba a csomagom reggel (mert erre abszolút nem emlékeztem) és ha már a csomagról van szó: a reggel összepakolásra váró cuccaim vajon benne vannak e? Itt azért már visszatérőben volt a formám, úgy tűnik, mert szerencsére minden a helyén volt. Viszont sajna még mindig nem tudtam mi van a fejemmel és a többiek nem voltak az albiba, szóval áthívtam a srácokat a másik albérletből, hogy ugyan segítsenek már kivakarni a fejem a vérből. Ide is értek elég gyorsan, de mondták, hogy ezzel jobb ha inkább elsétálunk a kórházba. Szóóóóval a következő állomás 30-án, vasárnap az ügyelet volt! Itt röpke 2 óra alatt végeztem is. A doki rendes volt, még angolul is tudott. Gyorsan megvizsgált, összeszerelt és már mehettem is. Viszont, ami vicces volt ezután az én magam voltam, 2 napig ezzel a szarsággal a fejemen :):

Mondanom sem kell gondolom, hogy nem voltam elragadtatva attól, hogy ezt kell viselnem előszilveszteren és szilveszterkor. Mint egy rossz karácsonyfa, vagy nem is tudom. És megjegyzem sajgott is a fejem még rendesen 30-án.
Ennek ellenére nem akartam itthon maradni, mert csak bedepiztem volna, plusz már a többeiket sem láttam ezer éve és mellesleg, elég nagy buli volt kilátásba. Mindezek mellett, hallgatva az anyai intelmekre és a józan észre, csak két sört ittam és a házibuli után haza is jöttem. Nem akartam túlzásba esni, nem voltam még a toppon, inkább a 31-re akartam pihenni.

Szerencsére 31-én már lényegesen jobban voltam. Mivel az én albim ismét üres volt és a sebet tisztítani kellett, így átsétáltam a többiekhez, hogy megoldják a kis problémám, akik azzal kezdték mikor megláttak, hogy kiröhögtek picit. Megjegyzem én is ezt tettem volna, tényleg nevetségesen néztem ki!

 (Most valahogy így néz ki a fejem a két öltéssel. Nem vészes szerintem, de elég ronda lehet. És a privát üziket mellőzve, itt jegyezném meg, hogy igen jól vagyok, minden rendben és vigyázni fogok magamra a továbbiakban picit jobban)
Innen még elmentem bevásárolni, hogy ne éhezzek a következő napokba, illetve venni egy lottót. Gondoltam miért nem, elég jó évem volt hátha nyerek. Hát nem volt egyszerű lottózót találni és kideríteni, hogy működik a rendszer itt. Annyi ideig szarakodtam, hogy közbe belebotlottam 3 idősebb párba, akik szilveszterezni jöttek Krakowba és mivel a trafickba nem tudott az eladó angolul, így én próbáltam meg áthidalni a nyelvi nehézségeket :). Miután kimentem innen, ők még mindig ott álltak az utcán és amikor közelebb mentem kiderült, hogy magyarok. Innen nem tudom miért, de elkezdtünk beszélgetni (huh az egyik bácsi már elég részeg volt és mindig a "lengyel pinákról" kérdezett és egy kamerát tolt az arcomba. Eléggé idegesítő volt) és nagyon barátságosak voltak. Itt éreztem újra, hogy hééé ismét Krakowba vagyok, máskülönben velük sose kerültem volna össze. Mivel utunk a trafictól egy irányba vezetett, együtt mentünk tovább, de már nem tudom miért megkértek, hogy vigyem el őket valami olcsó kocsmába a közelbe. Huh... Nem nagyon akartam inni a délután közepén:). Elmentünk az Ambasadaba, ahol a faszik ittak egy submarinet, a hölgyek meg mandulás vodkát és persze negem sem hagytak kiszáradni, minden tiltakozásom ellenére. Kb 1 órát időzhettünk itt, de a végére az egyik ürge már a lányát akarta rámsózni. Itt picit kezdtem zavarba jönni, de úgy voltam vele, hogy igazából ez is vicces, ha más szemszögből nézzük. Itt még meséltem nekik néhány sztory-t a városról, meg segítettem nekik a lengyelekkel beszélni a kocsmába, majd lassan a végéhez közeledett a közös történetünk. Tetszett ez a délután!
Lassan viszont ideje volt belevetni magunkat ebbe a Szilveszter dologba. 7-körülre mentünk át a Pisopatera-ba a többiekhez, mert szerettünk volna picit dumálni, játszani, mielőtt a bömbölő és üvöltöző tömegbe megyünk. Fél 12 fele indultunk a térre, hogy megnézzük mi van ott ilyenkor. Azt mondták a lengyelek, hogy ez nagyon jó nap, mert ilyenkor hivatalosan is lehet inni az utcákon. Ezt a kivételes lehetőséget mi sem szerettük volna kihagyni.
A tér totálisan tele volt. Volt tűzijáték, lézershow a toronyra vetítve, zene (huh, nagyon jó zene volt :)), pia folyt mindenhonnan. Egyszóval szuper volt!

A térről az út, már nekünk is egy buli irányába vezetett, de próbáltunk valami nem túl drágát találni. Valaki keresett is egyet nekünk valót, ami a Dietla 50-ben volt (én a 46-ban lakom:)) és éjfél előtt 65 zlt volt és kaptál hozzá kaját, éjfél után viszont csak 20 volt. Szóval ez volt a cél, de amikor odaértünk senki nem kért tőlünk egy figyinget sem, szóval ingyen mentünk be és még az asztal itt tele volt kajával. Mintha hozzá se nyúltak volt. Nyilván nekiugrottunk az asztalnak azon nyomban. És ahogy fogyott a kaja, hoztak helyett újat. Kaptunk jelmezeket is a fejünkre, meg szemüveget, hogy vegyük fel nyugodtan a buliba.... Nem is értettük nagyon mi van, de senki se akarta megkérdezni, hátha kiderült, hogy valami nem stimmel :). A hely szerencsére nem volt teljesen tele sem, így el lehetett férni rendesen. Kb fél 5, 5-ig lehettem ott. A fejemmel sem volt gond, inni is tudtam, szóval újra a régi volt minden, de sajna 2012-nek vége volt.

Meg merem kockáztatni, hogy életem egyik legjobb éve volt, nem csak az erasmust, hanem mindent beleértve! Köszi, hogy mellettem voltatok vagy hogy veletek lehetettem!

2013 mondhatni elég jól kezdődött. Úgy tűnt a fejemmel minden rendbe, közbe kiderült, hogy a harmadik otthoni vizsgám megvan (bár még a jegyet nem tudni) és nagyon semmi dolgom sem volt, csak heverészni és pihenni (de ti otthon remélem tanultok rendesen, nem szeretném ha megbuknátok, úgy mint én. Szóval miután elolvastátok a blogom, ideje lenne lelépni a képről, illetve a facebookról és nem csak álcázni, hogy tanultok:)). Városba voltam párszor sétálni, felmentem a várba, voltam sütizni, itthon lógtam egy egy ismerőssel, no meg csütörtök fele már nekiálltam tanulni a pénteki lengyel vizsgámra. Hát még tiltakozott a kis fejem rendesen ez ellen a buli ellen. Elég sokat felejtettem és nem értette, miért kell mindent újra tanulni. A vizsga amúgy jól sikerült végül (kedden lesz eredmény), szóval megérte.

Eljött végre a január 4. Most érkezett vissza az erasmusosok azon fele, akik otthon szilvesztereztek, így ismét régen látott barátokkal találkozhattam. Nem is kellett túl sok a bandának, este már össze is gyűltünk egyet iszogatni. Viszont ezúttal nálam (ami másnap takarítást és 3 zsák visszaváltásra váró sörösüveget vont maga után). Szerintem csak olyan 10-en lehettünk max 13-an, de elég jól szórakoztunk. Innen Kazimierz-re mentünk bulizni és az itteni szokásos helyünkre a Szingrebe. Megint azt asztalokon kötött ki a banda elég gyorsan, de ez ezúttal nem volt jó ötlet ott táncolni, mert a csajok szó szerint potyogtak le onnan :). Fogalmam sincsen meddig lehettünk, mert marha részeg voltam, másnap pedig másnapos, amit utálok!

Szombaton a nem krakkói lányok Auschwitz-ba szerettek volna menni, de nem tudtak felkelni, hogy elinduljanak és itt jegyezném meg, hogy vasárnap sem tudtak időbe odaérni az állomásra, szóval ez a projekt teljes csődöt mondott.
Szombaton este volt továbbá a Three wise men napja, ami a Spanyoloknál majdnem akkor ünnep mint a karácsony. Aranyosak voltak és hoztak otthonról kis apróságokat mindenkinek. Meséltek is a szokásokról és szerintem otthoni is be lehetne vezetni. A kicsiknek tuti tetszene, de akit érdekelnek a részletek azoknak: http://en.wikipedia.org/wiki/Biblical_Magi#Traditions
Ezután a forgatókönyv a szokásos volt, mivel még mindig hétvége volt és ilyenkor szinte csak kazimierz-t látogatjuk megint ott kerestünk valamit. Ezúttal, a Kalashnikow nevű helyre mentünk. itt még nem nagyon voltam buliba, csak sörözni, de ezzel sem lőttünk nagy bakot, mint utóbb kiderült, mert jó volt az este.

A vasárnap ismét nyugisan telt. A délután nálam töltöttük páran és picit dumáltunk, filmeztünk baromkodtunk éééééés mindezek közbe történt a következő:
A javaslatomra feldobtunk egy játékot még decemberben. Bárki csatlakozhatott a gamehez, továbbá international párokat kellett formálni. A pár egyik fele vett egy lottó szelvényt a saját országában a másik által megadott számokkal és a másik ugyan ezt fordítva, az összegen pedig fele-fele arányban osztoznak ha valaki nyer. Vasárnapra már mindenhol kihúzták az újévi lottót, kivéve a spanyoloknál. Meg is néztük a számok dél fele de még nem volt eredmény. Este viszont jött egy telefon a csajnak akivel én voltam. Kiment a szobából és amikor visszajött mondta, hogy a faterja volt és a lottó miatt telefonált. Ez valami speckó lottó a Three wise men miatt és ilyenkor sok szelvényt vesznek, de több számot is húznak. Nem is tudom mit mondott a csaj az ő családjuk hányat szelvényt vett, de egyedül az én szelvényem nyert!!!! Nem akartam elhinni:). Szóval mondhatni visszatért a szerencsém !?! Viccesen mindig gondoltam magamban, hogy lehet hogy én még tudok nyerni majd életembe lottót, csak nem tudom mikor. Hát úgy tűnik Lengyelországban, erasmus alatt és a spanyolt:P. Viszont annyira ne irigykedjetek, mert hiába trafáltam bele az ő rendszerük más, szóval nem vagyok gazdag :). Náluk 00000-tól vannak a számok 99999. Ha veszel egy lottót akkor egy 5 jegyű számot vásárolsz és abba kell beletalálni a húzóknak. Tehát 1 a 100000-hez az esélyed, ha jól számolom :). Viszont ez egy speckó nap így asszem 50-szer húztak és minden szám után húztak egy másikat, ami valahogy az összeget határozza meg, ami az én számomat eléggé lehúzta, de így is 100 euró körül nyertünk! Ez pont elég lesz szerintem a stockholmi útra!

Egyszóval nálam így ért véget és kezdődött el az új év! BUÉK nektek is és ügyesen a vizsgákon!


English part:



Hello Poland and Erasmus again!
 I really missed all of you during the last month! My time and home was not so good at that time because of my exams and my head, BUT now I am here in Poland and I hope with my luck again. I cannot tell you how happy I was during the last days when everybody arrived back and I was able to see all your cute faces.
The New Year Eve was the nice ending of this genius year and the beginning of 2013 also perfect. I think this is a kind of best time of my life. I hope girls next time you can really go to visit Auschwitz and can get up and won’t miss more bus or train like during this weekend. Anyway the weekend was good, intense and tiring, so thx for everything, ohhhh and I won’t forget the tradition of the Reyes Magos (I would be nice to take home this tradition) and also the lottery ticket (thx guapa!)
Those who are in Krakow see you tomorrow and for the Łódzies: see you on the weekend on the birthday party.



ui.: A varratokra visszatérve csak egy gondolat erejéig. Jó ha van egy spanyol doktornő a háznál és be se kell menni varratszedésre, mert otthon is megoldható egy kisollóval. Nagyon vicces volt, hogy itthon lett eltávolítva az a két vacak, miközben a laptopomról ez szólt:http://www.youtube.com/watch?v=VgSMxY6asoE (csak, hogy erősítsem magam picit lelkileg)