Házigazda szerepében

Végre egy hét, ami nagyjából a tervek szerint alakult. Szeretem, ha valami így történik. Eddig erre nem nagyon volt példa az elmúlt hónapok során. Nézzük is miből és hogyan éltünk az elmúlt héten:

Elég lustán álltam neki ennek a hétnek, szerintem még a hétvégi berlini túra bennem volt rendesen. Végül kedden reggel azért összekaptam magam és innentől kezdve bent voltam a pénteki óra kivételével (ekkor érkeztek az otthoni látogatóim) az összes órámon (erre először volt példa mióta itt vagyok), bár röpizni menni nagyon lusta voltam. Finally persze ott voltam az edzésen, sőt az utóbbi hetekbe elég jól megy a dolog és meghívtak, hogy játsszak az egyik csapatba a december 1-jén rendezendő tornán. Ez nagyon jól esett, de persze mivel hétvégére esik, nem leszek itthon. Közbe sűrűsödnek az otthonra küldendő cuccok is ismét. Szerintem hamarosan be fogok sokallni. És a legrosszabb, hogy lassan mehetek haza és vizsgázhatok otthon. Ez azt jelenti, hogy 2 hét elmegy az erasmusomból csak azért, mert a drága iskolánkban a rendszer annyi rugalmasságot sem enged, hogy a vizsgákat később tehessem le. Ennyit arról, hogy menjetek nyugodtan erasmusra, majd megoldunk mindent. Köszi szépen, ezek a megoldások nem annyira kellenek!

Viszont most folytassuk a keddi napnál. Este ismét a Pisopateraba mentünk picit játszani meg iszogatni. Mivel másnap 3 órám is volt, ezért kettő fele le is léptem. Ismét kb el kellett szöknöm :), de tudtam ha kimegyek, nagyon megszívatom magam. Szerda este élő zenén voltunk a Grozdka 1 nevű helyen. Itt már jártam párszor előtte is, de ezt tudjátok már gondolom. Ez a koncert volt eddig a legjobb. Mindössze hárman mentünk ismerősök, de a pub-ot azért megtöltötték a látogatók a nélkül is, hogy mi sokan mentünk volna. A koncert 9-től éjfélig volt, 2 szünettel megtűzdelve. Az énekes srác már oda is köszönt nekünk, hiszen már látott minket ott. Sőt még arra is emlékezett, hogy külföldiek vagyunk. A zenét amiket játszottak javarészt angol nyelvűek voltak, de ahogy mindig most is akadtak lengyel. És hiszitek vagy sem, a lengyel zenék dallama és a szövege is kifejezetten jónak tűnik. A közönségről meg annyit, hogy volt 2 srác is, aki a szünetben odament az zenészekhez dumálni és kiderült ők is zenélnek (az egyik kanadai volt). Végül mindegyik eljátszahtott egy egy számot a színpadon :). Jó ki buli lett az estéből.
Csütörtökön van az a hülye órám ami fél 10-ig tart. Ennek köszönhetően persze el is késtem az aznapi programról, ami french dinner volt. Persze rendesek voltak és hagytak nekem is belőle. Innen nem kellett sok és a buli átfordult kisebb fajta iszogatásba, aminek a vége egy kb 4-ig tartó buli lett. A buli helyszíne a másfél éve bezárt és egy hete újra megnyitott hely volt. Ez volt az egyik legkedveltebb a városba. Azért zárták be amúgy, mert leszakadt a lépcsőház másfél éve :). A lényeg, hogy meg akartuk nézni milyen is a hely. Nem is kellett csalódnunk, elég jól néz ki.

Eljött a péntek amivel beindultak az események, hiszen ez volt a pajtikák érkezésének napja. Sajna nem tudtam olyan korán felkelni ahogy szerettem volna, de rohanva még így is maradt időm mindenre mielőtt megérkeztek. Takarítás, szoba elrendezése, kaja és welcomepia megvétele. Ezek után gond nélkül ott voltam idő az állomáson is, addigra mire az érkezésük várható volt. Itt viszont két kisebb bibi is akadt. Az első az volt, hogy le volt zárva az egész krakkói buszállomás valami hülye bombariadó miatt. Elég félelmetes volt ennyi rendőrt, kutyákat és katonákat látni a város központjába, pfujjj. Problem dwa: a buszuk egy órát késett, aminek köszönhetően fogyott a naplemente előtti óráink száma rendesen. Kicsit az eredeti program ezzel fel is borult. Mivel mindenki éhezett, gondoltam elviszem őket egyet zapikienkazni a zsidó negyedbe. Szerintem ez el is nyerte a tetszésüket, legalább is remélem. Én szeretem ezt a kaját nagyon.

 Innen mivel kevés időnk volt és úgy is a Kazimiers negyedbe voltunk, ezért ezt jártuk körbe, majd felvittem őket a legközelebb csúcsra, hogy körbe tudjunk nézni onnan kicsit. Sajna a naplementét lecsúsztuk, de a város este is nagyon szép onnan+plusz remélem volt pár érdekes történetem számukra, amit még talán nem ismertek. Első napra tehát ennyi fért kb bele az este előtt.
Később tartottunk egy gyors sziesztát (én e nélkül nem nagyon üzemelek:)), majd nekivágtunk az estének. Kicsit sétáltunk a főtéren, hiszen az is gyönyörű megvilágítva, majd beültünk az egyik olcsó kocsmába, ahol belevetettük magunkat a lengyel piák sűrűjébe. Mondjuk ennek igazából már otthon nekiálltunk néhány sörrel és vodkával, de a lényeg az estén volt. Innen nem tudom pontosan mikor is mentünk el, de az erasmusos Tramparty afterpartyába igyekeztünk innen, hiszen oda tudtam volna ingyen bevinni őket (elég nehéz hévégén ingyen és jó bulit találni). A buliig nem jutottunk el, mert már jöttek velünk szembe ismerősök és mondták, hogy nem az igazi, meg hogy a szervezők összevesztek a tulajjal. Szerencsére nem volt nehéz új bulit találni, hála a kis lengyel barátaimnak, akik ismét bevittek az egyik buliba ingyen, sőt mind az ötünket. Nagyon rendesek voltak. A buliba nem tudom meddig lehettünk, ha tippelnem kéne 4-et mondanék de abszolút nem tuti. Jártunk ismét a Diva privát roomba is vodkázni a kis hazai csapat egyetlen fiú tagjával. Mindig jó oda menni egy egy potya piára. A buli nekem nagyon bejött, remélem a többieknek is elnyerte a tetszését. Elég jól odarúgtunk a partynak.Innen hazaérve még rendeztünk egy tésztapartyt is, ahogy az az erasmusos bulik után szokás. Erre a hétvégére mindenki kicsit erasmusos lehetett, amihez ez is hozzátartozik :).

Sajnos sok alvást nem tudtunk beleiktatni a szombatba, hiszen idő hiányában már 9 fele felkeltünk, hogy odaérjünk a 11-kor kezdődő Free city tourra. Gondoltam ez lesz a legjobb és a legegyszerűbb, ha egy nap alatt szeretnénk minél többet látni az old townból. Bár én is sokat tudok már Krakkóról, még nekem is tudott a srác újat mondani+ így nem volt olyan fárasztó számomra. Bejártuk végül a belváros össze érdekes helyét és látnivalóját, majd innen átsétáltunk a várba, hiszen ez volt a trip utolsó állomása. Kb 3 óra volt az egész, plusz mi még kicsit elidőztünk a várba a fényképcsinálással és a katedrális meglátogatásával. Most nem húznám a sztoryt a városi pletykák elmesélésével. Aki furdal a kíváncsiság kérdezze meg a ki vendégeimet vagy látogasson meg :). A rövidnek nem mondható túránk után még elmentünk enni egyet a belvárosba. Akartam mutatni valami nem éppen hazainak mondható ízt, amit remélhetőleg mindenki szeret.

 Végül menüzni mentünk, ahol szerencsére nem a magyar konyha kínálatában is megtalálható kaja volt terítéken. Végül tehát ismét egy új ízzel gazdagodhatott a csapat.
A szombat estét az általam egyik legsűrűbben látogatott flat-en a pisopaterában töltöttük. Itt nyilván az angol volt a hivatalos nyelv, de ahogy észrevettem pár pia után ez senkinek sem okozott különösebb gondot. Ismét előkerült egy új ivós játék (szabályokért forduljatok azokhoz akik itt voltak és játszottak), bár nekem ez annyira nem jött be, mint a többi. Viszont ennek ellenére eredményes volt, hiszen ahogy az szokott lenni, az eredeti szabályokat picit megvariálva felgyorsítottuk a játék ivós részét, majd azt se tudom, hogy de egy idő után már az egymással spanyol hangvételben (üvöltözéshez hasonlít) való beszélgetés vette át a dominanciát. Ebbe a buliba itt volt több klasszikus arc is az erasmusomból, aminek nagyon örültem, hiszen így páran az otthoniak közül már arcokat és embereket is tudtuk kötni egy egy sztoryhoz, még akár a nélkül is, hogy a bejegyzésekbe nevükön nevezném az illetőket. (Remélem tetszettek nektek a skacok, bár nem tudom egy este utána mennyire lehet véleményt formálni. Ja és a nem publikus infok kiadása tilos hazafele, mert ki tudja ki fog közülük meglátogatni a jövőben. Legyen itt szó egy egy innen onnan hallotta sztoryról, jellemről vagy hovatartozásról. A megértést előre is köszi:)). Sajna innen buliba már nem jutottak el a nálam megszállók, hiszen nem mindenki bírt az elfogyasztott vodka mennyiségével. Hiába, mi hosszú ideje edzünk már.

Azért én a srácokkal még elugrottam a zsidó negyedbe bulizni egyet a helyre ahol latin ezen szól mindig. (kár, hogy idáig nem jutottatok el, tuti tetszett volna). Itt ismét vicces sztoryk tömkelege történt, de ezt esetenként nem publikus részei miatt nem osztanám meg. Végül majdnem utolsóként hagytuk el a klubot, ahova még kétszer visszamentünk, mert elsőre nem sikerült elhozni az összes ruhánkat:). Eléggé be voltak dűve páran. Extraként, mintha nem lett volna eléggé tele a kis lakásom amúgy is, még az egyik spanyol lány is nálunk alutt, mert nem volt képes hazamenni. Az az egyetlen szerencsénk volt, hogy a francia lakótársam elutazott a hétvégén így szombaton az ő szobályában is tudtunk aludni. E nélkül esélyünk sem lett volna. Totálisan tele volt a kis szobám cuccokkal és emberekkel. Mondjuk nem ez az első alkalom, hogy alig lehet megmozdulni nálam.

Másnap még visszanéztünk a belvárosba kaját és souvenireket venni haza+plusz wc-re menni, hiszen a slozi lehúzója este beszart :). Így igénybe vettük a helyi Mc szolgáltatásait (itt jegyzem meg, hogy én hétfőn is ezt használtam :)). Még indulás előtt főztem a bandának egy kis pierogit (több ízűt is), hogy ne teljen el egy nap sem új kaja nélkül. Sajnos ezután már tényleg eljött az ideje a hazamenetelnek. Fél háromkor indult a busz vissza Pestre. Itt még lőttünk pár búcsúképet, de ezután könnyes búcsút kellett venni egymástól (kár hogy nem tudtatok még egy napot maradni, mert volt még 2 jó progi a tarsolyomban, ami bár kicsit nyugisabb de tutira bejött volna). Remélem mindenki jó érezte magát a hétvégén. Nekem nagyon jólesett, hogy meglátogattatok!

A vasárnapnak ezzel még nem volt vége. Sajna itt az ideje, hogy marha sokat tanuljak, szóval picit próbáltam eleget tenni a kötelezettségeknek is. Ezután este filmezés helyett elmentem megint picit élőzenét hallgatni és nagy szerencsémre ismét ismerős arc zenélt. A sráccal ezúttal nagyon sokat dumáltam a koncert közti szünetbe és mondta, hogy kérjünk nyugodtan számot és ha tudja eljátssza. Mivel pont beletrafáltam egy olyanba amit nem ismert, ezért megadta a nevét és mondta, hogy írjak neki face-n és megtanulja legközelebbre. Nagyon rendes tőle. Mostanában mindig rendes emberekbe botlok bele. Szeretem ha kedvesek velem :). Ma reggel pedig ismét várost jártam, hiszen páran itt voltak a hétvégén Łódzból, hogy elmenjenek megnézni Auschwitz-ot, de a tökéletes erasmusos szervezésnek hála, nem jutottak el odáig:). De ennek ellenére szinte biztos vagyok benne, hogy jó kísérőjük voltam ma a városnéző túránkon, hiszen elég jól ismerem a city-t és a free tour emlékei is frissek voltak még a fejembe. Ezután sajna ismét a tananyag következett, na meg az F1 brazil futamának megtekintése félvételről. Sajna ez nem nekem kedvező eredményt hozott. Remélem jövőre a fekete lovasok viszik el majd az egyéni és a csapat bajnoki címet is :).

Mozgalmas hétvégén vagyok tehát túl, de lassan úgy látszik véget fog érni ez a mese amibe most élek, hiszen kezdődik a tanulás és itt lesz az ideje haza is mennem (december 8 Pécs) a vizsgák miatt. Remélem addig még lesz azért pár jó történetem számotokra.

Berlin trip

Az elmúlt héten nem sok időt töltöttem Krakowba. Hétfőn még elmentem az erasmusos szervezéssel a Tandem meetingre. Nem volt rossz este, de semmi extra nem volt benne. Csak egy sima átlagos dumálós valami.
Kedden már jobban kirúgtunk a hámból. Mivel már mindenkinek kicsit a t... tele volt mindenkinek a házibulizással, ezért kocsmázni mentünk. Itt kb éjfélig időztünk csak, mert az ESN-esek már nagyon menni akartak, hiszen ők az erasmusos bulikba ingyen isznak. Nem tudom mikor lettünk velük ennyire jóba, de bevittek engem a buli vip szobájába, ami tele volt piával, no meg a dekoráció sem volt mindennapi. Ha el kéne képzelnem egy szwingerparty helyszínét, ilyen lenne:). Ezután még a klub részben sem maradtunk pia nélkül. Az egyik srác kikért ötünknek egy bontatlan üveg 0,7-es vodkát+ kólát és persze ezért sem kellett fizetni. Eredeti át olyan 110zl körül volt (pfff). Hát ez az üveg vetet véget a társaság nagy részénél az estének. Elég jól sikerült a buli vége. Másnap viszont nem volt kellemes a felkelés és a reggeli órára menetel.

Ezután már rohantam is a vonatra és indultam Łódzba, hiszen csütörtökön éjjel innen indultunk tovább Berlinbe és gondoltam jó lesz látni a többieket picit nyugisabb körülmények között is, hiszen ha utazunk, akkor mindig rohanunk mindenfele. Amikor megérkeztünk először az orvosis pajtik kolijába mentünk összeszedni a cuccaikat a nagy útra, majd a többiek belvárosi albiába pakoltunk le. Ez lett a második otthonom Łódzban. Itt vacsiztunk, dumáltunk, mókázgattunk és piáltunk. Innen én nem nagyon akartam kimenni, de a többiek elígérkeztek a Bibiotekába. Itt az a szabály, hogy 2 után nincs belépés, csak kifele lehet menni a kocsmából. Hát nekünk futni kellett a végén, hogy elérjük a 2 órás nyitva tartást. Amint az ajtón beléptem egyből olyanokkal találkoztam, akiket nem láttam mióta elmentem a városból és persze tök véletlenül futottunk össze. Nagyon örültem nekik. Gyorsan meg is támadtuk a pultot, majd a csocso asztalt néhány játék erejéig. Ezután találkoztam pár magyarral is. Belőlük nincs sok ebbe a városba. Viszont az egyik csajjal a találka nagyon vicces volt. Ehhez a sztoryhoz vissza kell menni szeptember közepéig. Ekkor írt ugyanis egy miskolci lány, hogy látott egy közös képen az egyik török sráccal és megkérdezte, hogy milyen a város, meg az élet itt. Én rendes gyerek létemre írtam is neki, majd elküldtem a blogomat isi. Ezek után nem is beszéltünk, egészen múlt szerdáig, amikor is emlékezett rám a képekről és hosszas habozás után odajött hozzám megkérdezni, hogy tényleg én vagyok az? és mit is keresek itt? Persze mondtam neki, hogy látogatóba jöttem..... Mókás történet volt számomra.

Csütörtökön jó sokáig aludtunk, hiszen a jegyek nyomtatásán és kajáláson kívül semmi dolgunk sem volt.

Berlin:

Berlinbe a buszunk fél 2-kor indult 16-án! Sajna majdnem egy órával hamarabb ki kellett mennünk az állomásra, mert elég vacakul jártak csütörtök éjjel az éjjeli járatok. Viszont ahogy az erasmus túrák nagy része, úgy ez sem indult egyszerűen. Két vicces történetem is van az induláshoz.
1: 3-an Varsóból indultak (ez a busz vett fel minket később Łódzban is). Az indulási idejük 11:00 volt. A skacok ott is voltak időbe, ám a rossz helyen :). 11:02-kor fogtak egy taxit, hogy hátha elérik még a buszt, de sajna az éppen előttük kanyarodott ki az állomásról, mikor odaértek. Ám a poén csak most jön, a taxis olyan tökös volt, hogy mondta nekik, hogy szedjék össze a cuccokat, mert még utolérik a buszt. Az autópálya elején jártak már, amikor a taxival megállítottak a buszt :). Én ilyet eddig csak a filmekbe láttam. Hogy lehet egy taxival egy buszt élőbe leállítani és miért áll meg a busz???:) Végül a sofőrök fel is engedték őket a buszra, bár az utasok már kevésbé örültek az újoncoknak a fedélzeten. Szóval ők így indultak neki a Berlin tripnek.
2: Łódzba mi jó helyen voltuk és jó időben egyaránt. A gond csak az volt, hogy az egyik srác rossz napra vett jegyet, hiszen mikor mi felszálltunk már 16-a volt és nem 15. Eleinte a sofőrök észre sem vették, csak mikor a srác elment még egy gyors pisire, visszafele kérték tőle megint a jegyet és sajna leszállították a buszról. Mivel nem akarta, hogy elvesszen az egész hétvégéje, így reggelre vett még egy jegyet, ami nem volt persze olcsó. Sajna ő így egy nappal kevesebbett látott volna a városból, ha a vasárnapot nem alussza át teljesen. Nem tudom mi van ezzel a sráccal (megjegyzem a finn ex szobatársamról van szó). Vasárnap olyan fáradt volt, hogy ki se szállt az ágyból. Így összesen egy napot volt Berlinbe.

Péntek reggel fél 9-re értünk a német fővárosba. Én szokás szerint majdnem az egész utat átaludtam, szóval elég kipihent voltam. Igyekeztünk gyorsan elfoglalni a szállásat, ami teljesen a belvárosban volt és mindössze 8 euró volt egy éjszakára, ami elég jó ár. A hostel amúgy olyan volt mint egy nagy koli. Nagyrészt tele fiatallal, külföldivel és pár idősebbel, akik szerintem szerencsét próbálni jöttek ide. Itt jegyezném meg, hogy megint spanyollal volt tele a kecó, de még a recepciós is spanyol volt. Ekkor kérdeztem, meg, a mi spanyoljainkat, hogy mi a fene ez az invázió és mondták, hogy szerintük mindenki kb menekül otthonról a szar helyzet miatt, ezért van ennyi belőlük mindenhol!

Első napi látnivalók:

Checkpoint Charli (egykori amerikai- szovjet határátkelő a falnál):

Topography of terror (itt a fal egy eredeti részletét és egy múzeumot néztünk meg a II. WW-ról)

Innen a Posdamer Platz-ra mentünk, ahol Berlin legnagyobb épületei vannak. Volt itt egy kis karácsonyi vásár szerűség+ egy épített snowtube pálya is. Ezt a lányok ki akarták próbálni, de végül beijedtek, én meg már ültem ilyenen, szóval semmi értelme sem lett volna megint.

Ja és itt láttam kiállítva a kis motoromat is :). A többiek nem akarták elhinni, hogy nekem van otthon egy ilyen, ami működik is! Ja és amikor kiállított trabantok mellett mentünk el, azt mondták, hogy ilyet ők még nem is láttak.

A következő célpont a Holocaust memorial site volt.

A túra következő állomása a Brandenburger tor volt. Nekem ez az épület tetszett a legjobban az egész városban. A tér előtte és utána tele volt emberekkel és turistákkal. E mellett hatalmas és gyönyörű!

A nap utolsó állomása a Reistag volt, ám erről részleteket a 2. nap leírásába adok, majd, hiszen csak úgy lehet ide bejutni, ha van előjegyzésed, ami nekünk persze nem volt, így tolnunk kellett a dolgot másnapra. Amúgy kívülről is szép az épület.

Innen elmentünk kajálni egyet, mert már mindenki éhes és fáradt volt, majd a szállásra mentünk. Úgy döntöttünk első nap nem megyünk ki a városba, mert nem akarunk egész hétvégén hullák lenni. Elég fura volt péntek este Berlinben otthon csücsülni. Amúgy jó kis este volt. Főztünk egyet (a konyhába csak egy darab mikor és egy vízforraló volt semmi egyéb, szóval nem volt egyszerű), majd jól besöröztünk. Elég jók a német sörök. Szerintem 2 fele lehetett mikor kidőltünk.

Második nap:

Másnap reggel érkezett a banda másik fele, akik később jöttek és tovább is maradtak. 11 fele vágtunk neki a városnak. Először a Reistagba az előjegyzést intéztük el., majd a környéken néztünk meg egykét dolgot, köztük a Victory column-t.

Ezután átmentünk a város másik felébe, hogy láthassuk az East side gallery-t. Ez nagyon jó volt. 1,3 km hosszú és a világ legnagyobb open air galériája. Ez nem más mint a berlin wall telefestve a nyugati oldalról. Több klasszikus képpel is találkoztam itt :)

Innen picit sétálgattunk a városba, majd fél 6-ra szólt a foglalásunk a Reistagba. itt nincsen kec mec, oda kellett érni időbe, hiszen a németek precízek :). 2 perc választott el minket attól, hogy ismét elkéssünk.
Skacok a Reistag marha jó! Kívülről egy elegáns, idős és tekintélyt parancsoló hatalmas épület, ám belülről egy teljesen ultramodern buliding, ahol nyoma sincs semmi régi dolognak. Mondjuk ez nyilván azért van mert leégett a háború előtt, majd szétbombázták eléggé. Az épület egyik azon kevés helyeknek, ami ingyen látogatható Berlinbe. A belső körbenézés során kaptunk füleseket, ami mindig érzékelt merre is járunk és ennek megfelelően adta a tömérdek információt. Nekem legjobban a kupola tetszett, ahol fel lehetett menni a tetejére. Innen láttuk az egész belső részt (a nagytermet is beleértve), illetve a várost is. Ráadásul este volt, ami még szebbét tett az egészet. Amúgy a kupola alján van egy kiállítás szerűség is az épület történetéről. A Hitler korszakot leszámítva nagyon sok jó ötlet született itt, amire büszkék lehetnek a németek.

A Reistag után hazamentünk egy gyors sziesztát tartani az esti buli előtt. Sajna ide is nehézkesen indultunk el. Értem én, hogy nem kell sietni a berlini bulikba, hiszen nem érnek véget 5-kor, de akkor is ez az egy esténk maradt, hogy megnézzük, mit is nyújthat nekünk a város éjjel. Mielőtt elindultunk volna a folyosón valami nagy csörömpölést hallottunk. Két srác eléggé összeverekedett. Mint utóbb kiderült az egyik eléggé be volt nyomva, a másik pedig a recepciós volt. Végül bilincsbe vitték el a "gonosztevőt". Mi nem nagyon láttuk, hogy is kezdődött, de onnan a végéig mindennek szem és fültanúi voltunk, hiszen közvetlen az ajtónk előtt történt. Végül 1 óra volt, amikor úgy döntöttem, hogy leszarom ki jön ki nem én megyek. 5-en indultunk el, a többiek meg később jöttek (megjegyzem 2-en értek oda, ahova eredetileg mindenki ment volna). Majdnem kettő volt mire a sorhoz értünk. Itt még egy órát álltunk a sorba, hogy bejussunk a buliba. A jegy 15 euró volt+ még 1 a ruhatár. Ez Krakkóba több napi lovét jelent amúgy. De mind1, nem sűrűn jár az ember Berlinbe. Itt jegyzem meg, hogy totálisan megérte :). A buli nagyon jó volt. A Watergate nevű klubba voltunk. A buli két szinten ment, mindenhol elektronikus zenével. Mire mi bejutottunk én már majdnem teljesen józan voltam, de az emberek bent eléggé maxon voltak. Elég nehéz volt felvenni a ritmust, de azért megküzdöttünk vele. Kb 7-ig bírtuk. Mikor eljöttünk a buli olyan vol mintha 2 óra lett volna. Mindenki tombol, egy ásítozó vagy kiütött ember sem volt a helyen. Sokkal kulturáltabb mint nagyon sok már buli. Eléggé meg is lepett a dolog. Na de, hogy lássátok milyen is volt belülről a hely, illetve a kilátás (hiszen a hely a folyó partján volt közvetlenül).

 a kilátás:

Mivel 8 volt mire ágyba kerültünk így 2 órán maradt szunyálni. Elég fáradtan indultunk neki a vasárnapnak, de nem akartunk elpazarolni az utolsó napot. Ez nagyrészt sétálással telt. Alexander Platz és környékéről indultunk.
Megnéztük a Berlin TV tornyot (állítólag az EU legmagasabb épülete)

Ezután Red town hall-t néztük meg kívülről, majd elindultunk a Berlin Cathedral fele, hiszen ezt belülről is szerettük volna látni, az időnk pedig vészesen fogyott. Itt láttuk a katedrálist szinte minden oldaláról, jártunk az emeleten kialakított muzeumban, a kupolában, sőt még a tetőre is kimehettünk, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Végül az alagsort néztük meg, ami tele volt koporsókkal. Nagyon sok volt belőle és nagyon nagy nevek fekszenek itt. A koporsók pedig hatalmasak. Ezek a németek mindig is tele voltak lóvéval. De jöjjön néhány kép:

Ezután végigjártuk az környék kiemelt épületeit, így pl a muzeum islandot, a Berlin zsinagógát és az esti fényekben úszó folyópartot is. Jó kis nap volt ez, de sajna fél 8-kor indult a buszunk hazafele. Fél 3 volt mire ismét Łódzban voltunk. Reggel az első közvetlen járattal akartam hazajönni, de olyan fáradt voltam, hogy teljesen átaludtam az ébresztőt (ez nem nagyon fordul velem elő), így csak kora délután tudtam jönni, ami tönkre is tett az egész napom. Így sajna ma semmi értelmeset nem tudtam csinálni, de egye fene. Ha minden ilyen hétvége után elbukok egy napot ám legyen :)

Így telt tehát a berlini 3 napom, illetve  múlt hetem. Ezen a héten otthoni pajtikák érkezését várom pénteken, addig meg ki tudja mi történik még.

Buenas noches!
(ui.: a múlt héten eldöntöttem, hogy picit akarok tudni spanyolul is, ezért a többiek végig tanítottak és a kb 50 szóból álló szókincsemmel már egész ügyes ki mondatokat tudok összerakni. Néha meg is lepem őket ezekkel:))

nov. 5-12.

Ebbe a hetembe próbáltam ismét pihit és tanulást is minél többet beletenni. Kezdem érezni, hogy megfárad a body. Nem tudom meséltem e már, de a napjaimat nem úgy osztom be ahogy az normális (hosszú fent lét és hosszú alvás utána). Itt van délelőtti ébren lét, majd egy 1, max 2 órás szunya minden egyes nap a délutánba vagy a kora estébe. Ezután egy újabb ébrenlét, majd egy hosszabb alvás. És erre annyira ráállt a szervezetem, hogy ha meg akarom variálni, akkor teljesen megzavarodik. Viszont ami jó hír, hogy végre nem fogyok már tovább. Nekiállta a pocim picit nőni a sörtől :). Meg rendszeresebben és normálisabban is étkezem.

Na de a hetemről néhány szóba. Eleinte Ukrajnába mentünk volna, de megint közbe szólt a utolsó pillanatos szervezésünk, ezért ahogy Berlint ezt is odább toltuk egy másik időpontra. Unatkozni viszont nem akartam és mivel Krakkóba eddig sok hétvégét még nem töltöttem így gondoltam végigjárok pár helyet, amit illik itt megnézni. Végül elég mozgalmas hétvége lett belőle.

Kultúra:

Ebbe a hétbe elég sok kultúra csúszott. Mivel nem utaztunk el a hétvégén, így mindent megpróbáltam megnézni, amit csak érdemes Krakkóba. Természetesen nem volt elég erre egy hétvége, ráadásul nemzeti ünnep volt itt vasárnap, szóval minden eléggé tele volt az egész hétvégén.

Pénteken ESN szervezéssel voltunk stadionlátogatáson. Itt két nagy csapat van a városba, amik persze egymás legnagyobb ellenfelei. Mi sajna a kisebb csapat stadionját láttuk, de még ez is sokkal nagyobb mint jó pár otthoni élvonalbeli csapaté. A csapat marketing osztályáról jött 2 lány és egy srác, akik körbevittek minket az egész épületben.  Nyilván sok újat nem tudtak mutatni, hiszen az alap dolgok ugyan olyanok minden stadionba, viszont sok speckó dolgot elmondtak a csapattal és a épület történetével kapcsolatban. 

Szombaton eleinte elmentünk megnézni egy csúcsot a városba, ahonnan látszik kb minden a városból (a hozzám kilátogatókkal is érdemes lesz ide ellátogatni), majd innen egy elég félelmetes helyre mentünk. Nem is tudom minek hívjam. Talán a medence a jó szó rá. Egy magas kőfallal körülvett természetes medence a város közepén. Az érdekessége viszont, hogy itt fogatták néhány jelenetét a Schindler listája című filmnek. Plusz a forgatásról itt hagytak néhány kelléket (épületet), ami azóta pusztul rendesen. persze mind le van zárva, de senki sem foglalkozik vele. Ezen kivlü elég mocsaras a terep, meg elhagyatott. Mindenképpen látni akartam, plusz később majd a Schindler factoryt is és utána újra akarom nézni a filmet! Ezután  a contemporary art (kortárs művészetek) múzeumot néztük meg. Nem vagyok nagy múzeumba járó, de itt több mint két órát töltöttünk el. Nagyon érdekes voltok voltak és csak 5 zl volt a jegy, ami 300 ft kb. Sajna nem tudom elmondani mi volt belül, mert a dolgok nagy részét én is most láttam először, szóval elég lenne elmagyarázni, úgy hogy nem látjátok. De pl a kedvencem az egy fal volt, ahova mindenki rakhatott valamit. Én nem találtam magamnál mást, csak a paprikás krumpli hosszávalóiról egy listát, szóval ezzel járultam hozzá a dologhoz. De a buszjegytől kezdve, a félpár zoknin át a cigiig volt ott minden.

 Vasárnap a World press photo kiállításon voltunk a belvárosba. Itt is legalább 2 órát töltöttünk. Nagyon érdekes képek voltak, de sajna ezeket sincsen értelme részleteznem, hiszen látni kell, ahhoz hogy legyen értelme a dolognak. Azért egy képet mutatok, bár nem tudom mennyire adja vissza:

 Ha van alkalmatok hasonló helyekre menni, ne habozzatok. Ezután elnéztünk a főtérre belenézni picit a nemzeti ünnepbe. Hát mondanom sem kell, hogy totál tele volt a tér és mozdulni is alig lehetett. Ennek ellenére nem bántuk meg hogy benéztünk, bár nem töltöttünk ott hosszú órákat. Inkább max 15 percet :)

Bár már a hétfőbe nyúlik bele, viszont a hétvégéből csúszott át erre a napra a Schindler factory meglátogatás. Sajna nem tudtuk, hogy a hétfő ingyenes nap és jegyet kéne foglalni, ha be szeretnénk jutni. Végül nagy nehezen melógtunk egy csoporttal, amihez még idegenvezető is volt. Egyszóval tökéletes lett a dolog a végére. Itt nem csak a gyárat mutatták be, hanem azt is, hogy a háború miként érintette Krakkót, sőt még az utána lévő komcsi erát is láthattuk. Persze a lényeg a gyár volt. Hát nagy húzás volt Schindlertől ez a lista. Igazából egy kanyit sem fizetett a munkásoknak, szóval egyfajta rabszolga tartó szerűség volt, ám ennek ellenére itt mindenki imádta!imádja. Ez volt az egyetlen hely, ahol rendesen kaptak enni a munkások és még csak verni sem verték őket. A hadsereg is bégén hagyta őket, hiszen számukra készültek az üzembe a cuccok. Még a munkások is annyira hálásak voltak neki, hogy a háború után mikor el kellett menekülnie Európából Argentinába és egy kanyija sem volt, akkor a régi dolgozói küldtek neki pénzt, hogy valamiből meg tudjon élni. Egyszóval egy idilli helyzetet teremtett a maga módján abba a szörnyű világba 1000 szenvedő embernek.

 ezeket a termékeket gyártotta az üzem

Schindler asztala

Ezt a hetet teát a helyi kultúra határozta meg. És még közel sem értem a dolgok végére. nem tudom mikor lesz mindenre időm, mert a naptáram totál tele van és nagyon sok még a megnéznivaló. 

Esték: 

Nyilván nem maradtak el az esti kiruccanások sem. Kedden átmentünk az egyik közeli albiba, hogy játszunk egy kis játékot, ami szorosan kapcsolódik az USA választáshoz. Íme a szabályok:
http://www.nationaljournal.com/politics/the-final-presidential-debate-drinking-game-20121022
Vicces játék volt, de sajna a választások végét nem tudtam megvárni, mert hulla voltam.
Szerdán kajálni voltam az egyik lengyel ESN-es lánynál az egyik olasz sráccal. A csajszi tök rendes volt és meghívott minket egy fullos vacsira. A hosszu hétvége miatt otthon járt és nagyon sok mama által főzött specko lengyel kaját hozott. Úgy teleettük magunkat a sráccal, hogy hiába mentünk ki este, esélyünk sem volt berugni, plusz nagyon be is aludtunk így kettő fele rövidre zártam a napot. De a kaja rész miatt megérte beáldozni. Fogalmam sem volt a kaják nagy részéről, de volt vagy 4 fogás, szóval mint a mennyország olyan volt számomra. Viszont legközelebb vagy az olasz srác vagy én jövök a sorba a főzéssel :).
Csütörtökön megint hármasba mentünk ki, de ezúttal egy pubba valahol a főtér környékén. Itt 4 zl a sör és minden tömény. Mondanom sem kell gondolom, hogy rövid idő belül mindenki vidáman ült az asztaloknál. Csatlakozott hozzánk még néhány lengyel srác, akiket előtt mi az olasz sráccal nem ismertünk, viszont nagyon rendesek voltak velünk. Kaptunk tőlük rövidet, mert persze lengyelekkel mindig kell egyet közösen is inni, majd elmentünk bulizni. Itt elvileg kellett volna fizetnünk, de nem tudom kik voltak ezek a srácok, de ingyen bevittek minket és még bent is ittunk egyet. Egyszóval elég olcsó este lett belőle a végére. Remélem még találkozunk velük, mert rendesnek tűntek.
Pénteken egy szülinapi buliba mentünk. Ez egy közgázos party volt az egyik albiba a tértől 3 percre :). És végre kellemesen kellett csalódnoma közgázos társaságba. Eddig sokszor furcsák voltak, most viszont nagyon jól sikerült az este. Sok ismerős és még több új arc volt. Szerintem olyan 50-en lehettünk. Nem tudom az este mikor ért véget pontosan de másnap totál el voltam fáradva. Nem tudom pontosan mitől, de a lábaim és a kezem is kb görcsbe volt. Jó kis este!
Szombat este visszatért a horvát srác otthonról, szóval ezt ünnepeltük. Ez az este semmi extra sem volt.  Bár időbe elindultunk, hogy bulizunk egyet, de csak klubról klubra jártun, mert egyik sem tetszett valakinek. Végül nagynehezen találtunk egyet, de addigra már eléggé józan volt a banda. Szem szeretem az ilyet, mior döntésképtelenek vagyunk és ez rontja el az estét. Viszont hazafele véletlen a kezembe maradt egy lengyel zászló az egyik házról :). Reggel meg is lepődtem egy pillanatra, amikor a szobámba láttam. Remélem a nemzeti ünnepet kibírják egy zászlóval kevesebbel is.
Vasárnap itthon csücsültem és az otthoniakkal beszélgettem szakdoga ügyben, plusz repjegyeket foglaltunk a januári túrákra.


Sport:

A héten ismét többször eljutottam a röplabdapályára. Kedden megint voltam a suli rendes edzésén, majd pénteken az erasmusos mix röpin is. Most elég sokan voltunk, mert a másik sulikból is jöttek páran, hogy játszanak. Sajna végül mi vesztettünk 2:1-re. Bár mentségünkre szóljon, hogy nálunk 3 lány volt, náluk egy sem, plusz átadták nekünk a legsutább játékosukat :).
Ezután vasárnap olyan enyhe és szép idő volt, hogy előkaptam hosszú idő után a futócipőm és elmentem egyet a városba rohangálni. Ideje volt már, nagyon hiányzott.


Előzetes: a következő héten már tutira megyünk Berlinbe, mert már a jegyeink is megvannak. Egyszóval ezzel kapcsolatba várható majd valamikor a következő történet.

.

A mai epizód kronologikusan fogja leírni a történteket az egyszerűség kedvéért.

A hét első fele:

Zakopane-ból hazaérve este megjött a kis család látogatóba. Hugi és a szülők érkeztek meg pár nap erejéig. Mivel elég későn jöttek, így aznap már csak egy otthoról apu által hozott pálinkát ittunk és már nyomtuk is az ágyat. Megjegyzem itt volt már az ideje, mert 12 nap után ez volt az első este, hogy megpihentem. Picit el voltam már fáradva :). Szóval a hét első felét viszonylag nyugalomba tölthettem hála nekik. Hétfőn elmentünk várost nézni, gyönyörű hóesésbe. Sajna a lányok elég hamar elkezdtek fázni. Hiába, még nincsenek felkészülve a télre. Ennek ellenére azért voltunk enni egy kis lengyel kaját délbe és este is, megmutattam a main squaret, a várat és elmentünk a főtér alatti nagy múzeumba is. Itt még sose voltam. Elég népszerű hely, van amikor be se lehet jutni oda. Itt a város története van bemutatva a kezdetektől, de a pláne a helybe az, hogy a régi város méterekkel lejjebb volt így gyakorlatilag a régi város falai között sétáltunk néha ott lent. Nagyon jól megvolt csinálva az egész, látszik, hogy nem kevés lovét beleöltek a projektbe. Megjegyzem nagy mászlim van, mert mint ott lent kiderült a teret 5 évig újították fele, mire mindent kitúrtak, leleltáraztak, majd visszatemettek. Plusz a múzeumot is meg kellett csinálni! Olyan volt mint Pécsett, amikor a tér szét volt bombázva, csak ez picit tovább tartott, mert több minden volt a föld alatt. Szóval jó nap volt, és volt benne nekem is valami új :)

Este elvittem a csapatot az élő zenés helyre. Sajna ezúttal nem volt olyan szerencsénk mint elsőre, mert a banda több mint fél órát csúszott és a számok fele lengyelül volt. Ettől függetlenül ügyesek voltak, de nekünk nyilván jobb a csak angol nyelvű koncert.
Másnap reggel suliba kellett mennem, majd siettem haza, hogy útnak indulhassunk Wieliczka-ba megnézni a híres sóbányát. Hát a belépő nem volt olcsó, de megérte. Egy város van odalent! Nem csak a régi bányát magát láthattuk, de azt, hogy hogyan nézett ki a bányába lévő templom, illetve a nagytermek. Ezek annyira népszerűek, hogy manapság is vannak lent misék vasárnaponként, illetve esküvőktől elkezdve szinte minden fajta rendezvény miatt kibérlik a helyet. A bánya legmélyebb pontja amúgy 327 méteren van :) és az első szint 110-en kezdődik. Nem pite hely, aki teheti nézze meg. Szerintem ez rész kell, hogy legyen mindenki krakkói útjának, annyira klasszikus. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a Lord of the Ringbe csöppentem volna bele.

Egyszóval jó kis hely volt ez, de sajnos a keddi napba nem fért bele több, mert így is bőven 6 után értünk haza, nekem meg tanulni kellett a másnapi lengyel testre. Szóval egy film volt még terítéken az este folyamán és a tanulás.

Másnap reggel távozott az otthoni légkör a kecoból, hiszen a hosszú hétvégére a rokonokhoz utazott a család, én pedig bementem megírni azt a vacakot. Megjegyzem mint utóbb kiderült elég ratyi volt, bár eredménye csak következő órán lesz. Na innen viszont bepörögtek az események.

Szerda:

Délután elindult a rohanás, aminek a vasárnap este vetett csak véget :). Elsőként kicsit magammal kell foglalkoznom, hiszen eljött az október 31, így itt volt az ideje megborotválkozni. Erre itt tartózkodásom óta még nem volt példa, hiszen mindig csak visszább nyírtam a borostát, ha már elvadultak a dolgok! Kicsit nehezen is álltam neki és megjegyzem fizikailag is fájt a dolog, de a szabály az szabály és mivel én kezdtem belehajszolni az embereket otthon ebbe a játékba, nyilván úgy volt fer, ha én is a szabályoknak megfelelően részt veszek a dologban.

Elég érdekesen érzem magam nélküle, de úgy számolok, hogy egy hét után már rendben lesz a dolog nagyjából megint és a 3 hét végéig szerintem nem lesz gáz. Azt viszont nem tudom, hogy az utolsó héten mi lesz. Fonni azért nem szeretném :) Nagyon tetszik ez a játék, akinek kedve van követni az eseményeket az látogasson el a Sportfolio szőrvivot nevű eseményére a face-n. Sok móka és kacagás várható még!
Ezután már eleve késve voltam az esti buliból, hiszen még jegyet kellett venni a másnapi útra (ezt szerencsére tudtam outsourcingolni), meg odaérni 6-ra. Totally impossible! Kb 7 volt mire odaértem a tökökkel :), amiket ígértem. Neki is álltunk kifaragni őket azon nyomban. Régen faragtam már töklámpást és rájöttem, hogy még mindig szeretem és hogy nem olyan könnyű mint amilyennek tűnik. Mikor már világítottak a drágák, akkor jött a festés. Sajna nem nagyon volt időm jelmezen gondolkodni így egy pár egyszerű ruha és smink volt a jelmezem, minden féle tematika nélkül.

A halloween party mellett az egyik srácnak szülinapja is volt, ami még rádobott picit az este hangulatára. Éjfél után gyorsan szerettünk volna távozni, mert elég jó bulinak néztünk elégbe, amit szerettünk volna megfelelően élvezni. Egy új helyre mentünk a szülinapos srác kérésére. Szerencsére alig voltak a buliba, így mi adtuk a tömeget eleinte. A jól felszerelkezett kis csapatunk egy elektronikus buliba ment, ahonnan 5 fele távoztunk. Viszont nem aludni hanem picit afterozni nálam. A buliból akár hogy is szerettünk volna, nem tudtunk kijönni rendesen, így úgy döntöttünk nem alszunk. Úgy se lett volna sok értelme, mert másnap utaztunk. Egyszóval elég pörgös kis napom volt aminek persze nem volt vége, hiszen alvás nem volt benne. Csak egyszerűen átzuhantam októberből novemberbe :)

Hétvégi túra:

Az első tervek szerint a hétvégét Berlinbe töltöttük volna, ám az utolsó pillanatos szervezés most nem működött, hiszen szünet volt itt is és minden busz, vonat és szállás le volt foglalva előre. Szóval sajna töröltük ezt a bulit. Viszont sok idő nem kellett az új planhez. Volt két ismerősünk Varsóba, szóval írtunk nekik, hogy úgy 5-7 ember érkezik majd és vigyenek körbe mindkét a városba a hétvégén. Nyilván azt mondták, hogy rendben. Szóval egy durván fél napos szervezés után csütörtökön dél fele már a varsói vonaton ültem :). (Elég spontán az életem, amit megjegyzem néha nehéz elviselni, de még nehezebb volt megszokni).
Sajna mikor megérkeztünk esett az eső, így várnunk kellett a kirándulással. De sebaj, addig is a házigazdák főztek nekünk egy nagy vacsit. Mivel itt már elég hamar sötétedik, így nem volt értelme a központba menni. A programot ezért egy temető látogatásra cseréltük, ami nekem nyílván nem sok újat tudott mutatni, hiszen a két ország kultúrája elég hasonló, így ez az ünnep sem nézett ki másképp. A skacoknak nagyon tetszett a sok gyertya meg a hangulat a temetőbe, szóval én is próbáltam látni a dolog szép oldalát. Már amennyire egy temető szép tud lenni.
Este mivel minden zárva volt és buliba nem nagyon illik menni így otthoni időtöltésre szavaztunk. Én 2-ig bírtam, hiszen 40-42 óra fent lét után picit el voltam már fáradva. Gyűlölök kihagyni egy komplett alvást! Féltem is, hogy ezt a fáradtságot fogom görgetni magam előtt az egész hétvégén!
Másnap varsói városnézés volt a menü. Elsőként a kulturális palotát néztük meg, amit a helyiek nagyon utálnak. (Csak gyorsan a sztory róla: a palota Sztálin ajándéka a varsóiaknak. Az 50-es évek környékén épült. Sztálin megkérdezte a helyieket, hogy mit szeretnének. Még egy metró vonalat a városba, vagy egy kulturális palotát. Ők a palotát választották. A trükk viszont az volt, hogy nekik kellett fizetni ezért! És nem is keveset. A szerencse, hogy nem teljesen szocialista kinézetű az épület. De azt se mondanám, hogy gyönyörű.) Ezután a városközpontot néztük meg a fűutcával, a főtérrel és az old town-al, ami persze nagyrészt újjáépített vagy régi stílusban, de az 50-es években épület, hiszen a város előtte totálisan le volt rombolva. Ennek ellenére jól néz ki ez a része és úgy éreztem abba a városrészbe élni is tudnák huzamosabb ideig (nyilván nem fogok, ne ijedjetek meg:)).

Ezután egy cseh étterembe mentünk ennyi, ahol ilyen többszemélyes tálakat rendeltünk. Hát szégyenlem maga, de nem bírtam befejezni a kaját és sajna egy részét ott kellett hagynunk. Már az övemet is ki kellett csatolnom, annyira kzdöttem!

Később fél nyolc fele asszem már ismét vonaton ültünk. Az irány ezúttal viszont egy régi jól ismert település, Łodz volt. Itt találkoztunk nagyon sok ismerős arccal, hiszen minden Łodzies itt volt, néhányan jöttek Krakowból, más városból és végül a varsóiakat is rá tudtuk venni egy jöjjenek el egy hétvégére. Amint beértünk a vonattal, már meg is csaptak a nosztalgikus élmények. Jobban hiányzott ez a "koszfészek" mint gondoltam :). Persze nem koliba aludtunk, hiszen onnan mindenkinek el kellett költöznie, de a skacok lakása a főutcába van, ahol minden történik, így még jobb volt a helyzet mint régen.  Egy  teljes hónapot töltöttem Łodz nélkül. Nagyon boldog voltam, hogy visszamehettem. Persze rögtön elmentünk a Bibiotekába inni egy submarinet vagy többet :). Volt csocso dumálgatás, meg buli is. Na ez a buli viszont fos volt. Valami szutyok helyre akartak menni ahol drum and bass meg dupstep szólt. Hát én ezeket nem nagyon tudom élvezni, bármennyire is szeretném. Nem is töltöttem ott sok időt és le is léptünk páran. A este 6 fele ért véget reggel :), de volt benne minden. Nosztalgia, móka, kacagás, piálgatás és egy újabb dolgot is lehúztam a kis "bakancslistámról" (lengyelbe fogynak a róla azért a sorok).

(itt már tuti nektek is vannak ismerős arcok)

Másnap napközbe várost jártunk, kajáltunk este pedig közös főzés volt. Na meg azért egy kis sziesztát is tartottam 8 fele, ahogy azt szoktam. Szombaton nem mentünk ki este sehova se, hiszen dugig voltunk minden jóval. Szabályos vedelés vette kezdetét. Egész este kőkemény piálás ment, de annyira, hogy nem is tudom, hány üveg vodka fogyott el. Reggel 5-kor még találtunk egy tequilát is, amit szintén belapátoltunk. Fogalmam sincs hova tűnt el annyi pia, viszont még csak másnapos sem voltam. Régen voltam olyan buliba, ami direktbe a mértéktelen ivásról szól (megjegyzem lehet azért nem voltam, mert nincs is sok értelme). Amit nem értek itt az erasmusos bandákba, az az, hogy zene nélkül is olyan baromi hangosak vagyunk, hogy hihetetlen. Mindenki kb üvöltözik. Szerintem mondjuk ez a spanyolok miatt van, mert azok a nap 24 órájába beszélnek és nem normális hangerőn. Aki meg meg akar szólalni az nyilván fel kell, hogy tekerje picit a hangot. E mellett, meg most vettem észre, hogy kezd valami rettentő hülye akcentusom lenni néha. Túl sokat vagyok minden féle nemzetiségű ember között és átveszek egy csomo mindent. Remélem nem lesz észrevehető a dolog ha hazamegyek :).
Vasárnap ismét főztünk (a sok főzésből látszik, hogy fogy mindenki lóvéja rendesen) ebédre (3 fele), majd egy templomba mentünk valami koncertre. Itt 5 percet töltöttem és inkább visszamentem a kecóba :), amúgy se volt sok időnk a vonatig! Krakkóba végül 11 fele értem vissza.

Sajnos ismét eltelt egy hét :(. Néha már úgy érzem, hogy kifele megyek ebből az erasmus dologból, nem befele. Bár még csak két hónap telt el, kb annyi dolog történt és annyit tapasztaltam, hogy két évnek felelne meg. És ezzel együtt az ember látásmódja is nagyban változik. Teljesen másképp látok dolgokat, mint mielőtt idejöttem. Amire még itt döbbentem rá az, hogy 20 éves kor felett nem az kora számít az embernek, hanem csakis, hogy mennyit élt. Mert lehetsz te egy töketlen 25 éves, aki anyuci szoknyája alól bújt éppen ki, de lehetsz egy tökös 20 éves is, aki nem fél semmitől és megállíthatatlan. Egyszóval keresni kell a külső ingereket, amikor csak lehet (és nem csak azokat, amik jók, hanem a kényelmetleneket is. abból lehet a legtöbbet tanulni) és tapasztalni annyit amennyit csak tud az ember. Ezután könnyebb lesz eldönteni mi és ki akarsz lenni, ha egyszer eljön az idő és dönteni akarsz e felől.

És még egy jó tanács minden jövőbeli exchange student-nek: ne gyertek ki sehova se úgy, hogy kapcsolatba vagytok. Akik úgy jönnek mind szenvednek itt, legyen akármilyen jó is a kapcsolatuk otthon. Ráadásul akikkel én jóba vagyok kivétel nélkül mind szakítottak már. Általában az első 2 hét elég volt hozzá sajnos :(. És a hétvégén megint láttam ahogy megtörik egy újabb ember. Szar ezt látni is, nem hogy ha még át kéne élni. Szóval jól gondoljátok át!