Elég hosszú nyaralás volt, de most ez is véget ér.....

Eljött hát az idő, hogy ismét befejezzek egy nagyon szép és mozgalmas félévet. Nagyon jól éreztem itt magam Valenciában és mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, illetve azok akik látták remélem egyt értenek velem. Ismét lettek új barátaim akik sok mosolyt csaltak az arcomra. Ám a visszajövetelem óta eltelt 3 hétnek is vége és ez azt jelenti, hogy megint embereket és egy szeretett várost hagyok magam mögött. A következő célpont holnaptól az El camino de Santiago de Compostela. 35 napon át tartó zarándokútba kezdek, remélhetőleg sok sikerrel és komolyabb problémáktól mentesen :) Annak a projectnek végeztével még visszatérek a tervek szerint Valenciába decemberig. Szeretnék egy nyelvvizsgát csinálni, illetve megírni a szakdogámat (már már hobbinak érzem picit ezt a szakdoga írást). A visszatéréssel csak annyi gondom van, hogy már eléggé el vagyok fáradva, az elmúlt éveknek köszönhetően. Hiába lesz a város ugyan az, megint költözni, új embereket megismerni, áááááh remélem már sokszor nem kell csinálnom, mert ezzel a résszel már a herotom tele van! Na de majd a camino utat mutat, hogy hogyan is tovább.

Az elmúlt 3 hét amúgy vegyesen telt. Eleinte tök jó volt minden, voltak látogatók nálam ismét, majd pedig hétvégén fesztiválozni voltunk itt Valenciába a kikötőben. Marha jó volt ez a rész. Ráadásul a fesztivál 12-kor kezdődött és éjfélkor zártak is a kapuk minden nap. Érdekes volt nappal fesztiválozni, de a bulival töltött órák száma bőven elég volt:

Ezek után picit megbetegedtem, így a következő hét ramatyul kezdődött és eléggé lehúzta a hangulatomat is, ami a távozás miatt a mai napig ki is tart. Arról nem is beszélve, hogy full legyengültem, ami a tura előtt nem a legjobb hir. Picit összezuhanni látszik itt ez az élet és a dolgaim körülöttem, de ez részben nekem, részben pedig az életvitelemnek köszönhető, szóval ugy kell nekem! De hét mikor is történjen ez máskor, mint a camino előtt. Remélem ott majd testileg lelkileg megerősödök ismét, ahogy ti is ismertek és utána már talán azt is tudni fogom merre és hogyan tovább! Ma viszont könnyek között fogok ismét távozni és sajnos ezt szó szerint kell venni. Utálom az ilyen napokat!

Persze azért a betegség után is voltak vidám pillanatok bőven (nagyrészt amikor nem egyedül voltam vagy nem értem rá gondolkodni :) ). Volt élőzene, főzések, strand, játék, szülinap, búcsúbuli, grill és még több strand. Íme az életképek:

 Utolsó vacsi

Közös kaják! 

 remélem ráismertek ki lehet a rajzon.....

 irány a grillezés

 my last cook

 happy bday

 és az utolsó napig kivártunk, csak hogy építsünk egy ilyen szép várat. nem életünk műve, de legalább vmi :) 

Így telt hát el ez az idő. Nem tudom mikor jelentkezem itt legközelebb, de addig is akik a túra miatt aggódnának értem, azoknak mondom, hogy 2 max 3 naponta egy check-in-nel vagy egy képpel jelentkezni fogok facen, hogy mind a család, mind a barátok megnyugodjanak. 

Puszillak titeket!!!!!

Irány haza! De csak 3 hétre :)

Június közepén eljött az idő, hogy hosszú idő után otthagyjam Valenciát, hiszen haza kellett utaznom néhány halaszthatatlan dolog miatt.

14-én indultam éjjel Vlc-ből és 15-reggel már landoltam is Budapesten, ám az éjjel közepén még Barcelonába repülőre cseréltem a buszom. Vasárnap öcsivel és több régi baráttal is összefutottam Bp-n és csak másnap reggel indultam tovább Kaposvár irányába. Itt sem nagyon volt pihenőm, sőt Pécsre is, úgy mentem tovább szerdán, hogy fáradt voltam. Na de sebaj, a védésem készen volt, szóval ez a teher nem nagyon volt rajta.

Csütörtökön jött el a nagy nap, amikor megvétem a szakdogám több kispajtásommal együtt. A szakdolgozatom és a védésem jegye is 5-ös lett, így végül 4-es feletti átlagom lett. :)

 Ezután aznap még Pécsett maradtunk és már 4 fele nekiálltunk ünnepleni, amit egy egész estés ivászatba ment át. Másnap ez csak folytatódott, ám települést váltva elmentünk Szárszóra. Itt is grillezés és sörözés volt a program.

Másnap a rohanást folytatva Balatonfőzfőre mentem egy fesztiválra, ahol végül csak egy napot maradtam. Az a nap tök jó volt, de mivel a lányok eljöttek másnap miattam olyan messze csak hogy lássanak, úgy döntöttem velük megyek tovább. A tovább egyenesen Kaposvárig vezetett, ahol nálunk volt grillezés és másnap Desi körbetekerés. Tök jó hétvége volt, de kellett utána a pihi is :)

A következő héten nagyrészt a másik egyetemre jártam be intézni a kötelező dolgaimat, plusz pénteken volt még egy utolsó vizsgám amire készültem. Ezeken túlesve viszont végleg zártam az idei tanulmányokat.

Persze ez után sem tétlenkedtem, hiszen apuval elmentünk körbetekerni a Balcsit. Fenyvesről indultunk, majd Földváron és másnap Fűzfőn aludtunk. Kényelmesen mentünk egész hétvégén, hogy tudjunk fürdeni, jó kajákat enni, borozni és persze defektes kereket cserélni. Megjegyzem, most tekertem körbe először a Balaton, így nagy élmény volt. Marha jó apa-fia program volt :)

Az utolsó otthon töltött héten semmi más dolgot nem voltam hajlandó csinálni, csak chillezni és a stressz minden szintjét eliminálni. Ennek megfelelően ismét Desit tekertünk apuval, erdőn jártunk,grilleztünk és persze a hétvégén eljött a diplomaosztóm napja is :)

A diplomaosztóra megérkezett az egész család. Mindenki itt volt a mamáktól elkezdve öcsiig, szóval olyan volt mint a karácsony :) El se akartam hinni, hogy ilyen nap létezik....... Hiába, a családba az első gyerek diplomája nagy szó úgy tűnik. Tehát szombaton délután 2 fele átvettem a diplomámat, nagy örömök közepette (és persze a 40 fokba ami a talár alatt várt mindenkit az ünnepség és a fényképezés alatt). Ezután ezer képet lőttünk, hogy egy pillanata se maradjon el ennek a napnak. Ebből itt is van pár nektek:

 nyakkendőt kötni még nem tanultam meg..... köszi apu

 péntek esti család grill NYAMI NYAMI

Ezek után a Dóm Art Bisztróba mentünk lakomázni :) Tudom ajánlani a helyet mindenkinek, szerintem jól főztek.

Mindezek után pedig gyorsan átöltöztünk és öcsivel és több nagyon kedves barátommal és szerettemmel elindultunk a Mecsekbe, egész konkrétan a Tettye open air buli a DaiDai-os srácok szervezésében. Ennél jobb és szebb zárása nem is lehetett volna ennek a napnak és az otthon töltött heteknek.

Reggelél még Brúnó a kóbor eb is mosolyt csalt az arcunkra. 

Köszi mindenkinek, aki ott volt körülöttem ebben a 3 hétben, elképesztően jól éreztem magam. Viszlát Kaposvár és Hungary és ki tudja meddig, de viszlát PÉCS!