End of season 2.

Eljött az ideje, hogy lezárjam a kis történeteim második évadát, hiszen most egy hosszabb szünet következik. Mint azt páran már tudjátok ez a bejegyzés itthonról íródik, hiszen éppen most is Magyarországon vagyok, ülök a kis szobámban a koliba és próbálom összeszedni az utolsó hét történéseit.

A hét eleje marha unalmasan telt, hiszen a suliba menetelen és a tanuláson kívül szó szerint semmi mást sem csináltam. Nem voltam kint se hétfő, se kedd este, sőt még röpizni sem voltam kedden délután. De szerdán eljött az ideje a vizsgának amire annyira készültem és ez vagy így vagy úgy de véget vetett a szenvedéseimnek. Hát szerencsére meg lett a gyümölcse a tanulásnak, hiszen simán át tudtam menni ezen a vacakon. Általában könnyű teljesíteni a kinti tárgyak nagy részét, kivéve ezt:). Most viszont nyugtom lesz ettől a tárgytól egészen január végéig. Közbe meglett a lengyel zh eredmény is, ami szintén nem sikerült rosszul. Ezzel a tárggyal viszont picit megszívtam, mert a vizsga decemberben lesz, amikor én éppen itthon tartózkodom, így utólag kell megírni január elején. Ez több szempontból is rossz. Egy: marha sokat fogok felejteni addigra és majdnem, hogy előröl tanulhatok majd mindent. Kettő: az eredeti vizsgán 1,5 óra van ugyan annyi feladatra, amire nekem csak 1 órám lesz januárban. Nem túl fer a dolog sajna, de választásom nincsen.

A vizsga után picit ismét felpezsdült az élet. Bár sajna már szerdán neki kellett állnom pakolgatni a bőröndömet, hiszen sok cuccom volt amik még a meleg idők viseletét szolgálta és nem hiszem, hogy a lengyel télbe szükségem lenne rá. Szóval elkezdtem minden felesleges cuccomat összeszedni, hogy hazaköltözéskor picit egyszerűbb dolgom legyen. Csütörtök estére már tele volt a nagy fundango bőröndöm. Nem értem, honnan volt ennyi cuccom. Aki látta már azt a zsákod az el tudja képzelni miről is van szó, hiszen hatalmas. Mondjuk lehet, hogy a cuccok mennyiségét kicsit megnövelte a karácsony miatt hazafele szállítandó ajándékok és üvegek száma is.
Szerda este ismét békésebb program volt kilátásban, hiszen a többiek kedden odarúgtak a bulinak rendesen, így eléggé fáradtak voltak. A program ismét egy nemzeti vacsora volt és mivel közösen megszavazták, hogy a héten nekem kell főzni, így ellenszavazat hiányában elkerülhetetlen volt a dolog számomra. Nem tudom miért, de mindenki azt hallja, hogy a paprikás krumpli nagyon finom kaja, ami igaz is, de nekem már a könyökömön jön ki. Ismét ezt kellett főznöm tehát! És persze megint ízlett mindenkinek és blablabla... :). Ez a kaja nem tud nem sikert aratni, de lassan már örülnék ha válthatnék valami másra. Vacsi után elég rendesen besöröztünk, de nagyrészt csak dumálgatás, meg baromkodás volt a program az este folyamán.

Ezután mivel nem akartam másnap nagyon szarul lenni, így mondtam nekik, hogy menjünk ki kicsit a városba és próbáljunk valamit találni az éjszakába a másnap tartandó szülinapi bulira ajándékként. Ennek egy nagy körséta lett az eredménye és bármi hasznosat találtunk azt fogtuk és vittük:) (pl.: plakát, feles pohár, karácsonyfadísz a xmas marketról,stb.) Szóval volt pár apróságunk, de ekkor még nem tudtuk mit kezdünk vele. Ez volt a másnapi progi.

A csütörtök reggellel eljött az utolsó teljes krakkói napom. Sétáltam egyet a városba, megnéztem az xmas marketot olyankor is amikor nyitva volt. Ezen kívül vettem pár ajándékot a hazaiaknak, meg lőttem pár fényképet is. Jó volt picit egyedül lenni és sétálni a kis gondolataimmal:).

Lassan viszont közeledett az este és ideje volt kicsit készülni. Végül átjött az egyik csoporttársam, hogy elkészítsük az ajándékot. Amint mondtam, volt pár tárgyunk a város különböző pontjairól a tegnap estének hála, de ez elég kevésnek tűnt. Hosszas gondolkozás után viszont egy elég frappáns és kreatív ajándék lett belőle. Fogtunk egy térképet, bejelöltük rajta az útvonalat ahogy összeszedtük a dolgokat, amik persze mind olyan helyről voltak amiket ismertünk. Ezután mellékeltünk minden tárgyhoz egy sztoryt, plusz hozzátettünk még az én albimból és a csoporttársam albérletéből is valamit, illetve ráírtuk a papírra, hogy még egy dolog hiányzik, ami az ünnepelt lakásáról kell, hogy származzon és az este folyamán fogjuk csak ellopni:). Végül becsomagoltunk mindent egy plakáttal, amit az ünnepelt kecójához legközelebb található megállóból származik és egy olyan eseményt hirdetett, amire a szülinapja dátuma volt ráírva (itt persze mákunk volt, mert ez előző este nem esett le, hogy az a dátum van rajta, de sebaj). Szóval ezzel a kis csomaggal indultunk nekik a bulinak és végül az egyik legjobb ajándékot sikerült adnunk. Jó volt látni, hogy milyen boldog a srác. Szeretem ha a barátaimon látszik, hogy boldogok és örülnek valaminek. Manapság igazán boldog pillanatokból szerintem egyre kevesebb van és sajnos nem tudom miért. Remélem mielőtt rávágjátok, hogy ez nem így van kicsit elgondolkodtok majd ezen! Szeretném, ha itthon is boldog emberekkel kéne találkoznom, szóval mindenki kapja össze magát:)

A buli amúgy nagyon jól sikerült. Sokáig húzódott megint a házibuli, majd elmentünk egy klubba, ami nekem annyira nem jött be, de amikor ott bezárt a bazár, akkor még mindenkibe dolgozott az aznap betöltésre került pia mennyisége, így átmentünk egy helyre, ami arról híres hogy itt gyűlnek össze bulik után az emberek még picit táncolgatni. Nem nagyon tudom mikor is értünk pontosan haza, de megint többen nálam kötöttünk ki. Mire lefeküdtünk tuti, hogy 8 is elmúlt már, hiszen egyszer olyan körül ránéztem az órámra.
Ennek a szuper estének köszönhetően átaludtam az ébresztőm és így majdnem lekéstem a buszt amivel haza kellett hogy jöjjek. Pár perc híja volt a dolognak, de végül 14:30-kor a Budapest felé tartó buszon voltam már. Itt a búcsú sms-ek elküldése és a havas Tátrán való átkelés után sikeresen megérkeztem Magyarországra.

English column:

I hope all of you enjoyed this weekend and the travelling to different cities. I am very sad because I was not able to be there with you. But I promise I wont skip the next one! So please upload some pictures, because I want to check where my friends were and what did they do without me!

I wanted to send byebye sms on Friday from the bus for almost all of you, so from these you need to know that I wont be at “home” for almost one month (till 30 of December). It is not easy for me because you are missing me a lot and at home I have no fun because I need to learn and take my exams. But I hope the time is going really fast and I can see you soon. 

In the meantime keep in touch and have a lots of fun for you!

Ezekkel a gondolatokkal zárul tehát ezúttal kicsit hosszabb időre történeteim sora. találkozunk újra január elején az erasmus seasons 3. és egyben utolsó évadával. Itt még további 6 hét eseményeit fogom veletek megosztani, ami tartalmazni fogja a Szilvesztert, még néhány utazást, sulit, vizsgákat, újabb látogatókat itthonról és a végén a könnyes búcsút a kinti mesevilágomtól! Legyetek jók és akinek már decemberben vizsgáim vannak azoknak sok sikert!