Sajnos azzal, hogy eltelt egy újabb hét, már át is léptünk a Decemberbe :(. Ez azt jelenti, hogy az erasmusom nagy része már el is telt, ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a legjobb, hiszen ezután már érkeznek a vizsgák dögivel otthoni és itt Krakowba is. Azért nem féltem se magam, se a kis bandánkat, amint visszatérünk az országba biztos vagyok benne, hogy lesz még részünk bőven vidám dolgokba. Viszont ettől függetlenül a blogom második season-nek a végéhez közeledünk. Jövő héten már évadzáró episod jön, hiszen pénteken utazok haza, hogy letehessem otthon a csodálatos vizsgáimat! Így a következő egy csonka rész lesz, de ne féljetek, a harmadik évad a Szilveszter körüli hajtással fog indulni, ami biztos jó lesz.
Suli:
Az elmúlt hetet nagyrészt a suli határozta meg. Elég furcsa is volt ismét ennyit tanulni és az agyam lázadt is ellene rendesen. Nehéz munkára bírni a srácot, de sajna valahogy muszáj lesz. Már rögtön a hét elején kedd volt egy lengyel zh-m. Ez sajna tuti nem sikerült olyan jól mint az első, mert nem sok időm volt tanulni, plusz a vizsgán eléggé fáradt voltam, így nagyon buta hibákat követtem el. Nem tudom a múlt héttel mi volt a baj, de több este és siesta alkalmával is szarul aludtam, így szinte folyamat fáradt voltam a nélkül is, hogy kimentem volna este bármerre. A délutánjaim szinte kivétel nélkül a PTE-s tárgyaim teljesítéséhez szükséges beadandók írásával teltek. Nem tudom, hány oldalt körmölhettem le a múlt héten, de fujjjj........ Kedden azért elmentem egyet röpizni, de ez kellett is nagyon, hogy picit kikapcsoljak. A hétvége miatt siettem amúgy, hogy mindennel időbe elkészüljek, hiszen hatalmas szülinapi ünneplések voltak terítéken. Sajna a vasárnapomba is belerondított a suli, hiszen volt egy közös beadandó otthonra, ahol nagyon rendes módon az egyik legszarabb részt adták nekem a többiek. Mert nyilván könnyű innen velük konzultálni és megírni a részem. Ez persze még nem a vége a dolognak, hiszen e mellett otthoni jó szokásukat megőrizve páran az utolsó pillanatba írták meg, ami rám nézve rossz hírt jelentett, hiszen az én részem az előzőekre épült. Szóval a vasárnap délutánomat még el kellett picit rontani ezzel. Na de ennyit a nyafogásról, hiszen volt azért kikapcsolódás is a hetembe.
Esték:
Hétfőn ki se dugtam az orrom itthonról, szóval erről a napról nincs is mit mondani. Általában ezen a napon a hétvége fáradalmait szoktam kipihenni. Egy extra dolog volt az estémbe, hogy összedobtam egy spanish tortillat magamnak. Már rég meg akartam tanulni, hogy is kell csinálni, hiszen elég egyszerűnek tűnik. Azonban főzés közbe jöttem rá, hogy a megfordítással gondjaim akadhatnak, így telefonos segítséget kértem. Szerencsére a kis barátaim nagyjából érthetően el is magyarázták, hogy is kéne megfordítani a cuccot a nélkül, hogy tönkretenném! Végül elküldtem a képet az elkészült kajáról, hogy külalak alapján osztályozza le nekem a kis tanárom, de csak 4-est kaptam, szóval ezen a héten is kell főznöm legalább egyszer, hogy gyakoroljam.
Kedden picit kinéztem este a Pisopateraba a srácokhoz és reméltem, hogy csak csendes iszogatás lesz és nem megyünk semerre sem. Szerencsére ezúttal be is jött. Bár ezt egyedül a kedvenc osztrák srácomnak köszönhettem, aki végre elővette újra a szerinte megkopott gitártudását. Órákon át gitározott nekünk és énekeltünk. Szeretem az ilyen estéket. Otthoni is talán ezek a kedvenceim! Sokkal többet érnek mintha bárhova menne az ember. Ilyenkor mindenki vidám, a barátaival van.... én szeretem és kész :). A lényeg, hogy bár picit kimozdultam otthonról, viszonylag nyugodt estém volt.
Ugyan ez mondható el a szerdámról is. Bár itt tervebe volt egy esti kimozdulás, végül töröltem és Schindler listáját néztem. Évek teltek el azóta, amióta legutóbb láttam a filmet. Azonban ezúttal teljesen más volt. Most itt élek Krakowba, ahol a film játszódik. Ismerek minden kis részletet a sztoryról, láttam néhány helyszínt élőben is, sőt mikor lengyelül köszönnek vagy pár szót beszélnek a filmbe azt is értem. Ilyen információk birtokába teljesen más megnézni a filmet.
A csütörtök már kicsit másképpen telt. Bár elég sokat tanultam, 4 fele nekiálltunk egyet főzni itthon. Illetve én döntöttem úgy, hogy főzök a kis lakótársaimnak, plusz az egyik lengyel haveromnak. Gyorsan össze is ütöttem valamit, ami szerencsére mindenkinek ízlett! Ezután picit söröztünk, meg van még egy kis pálinkám otthonról a különlegesebb alkalmakra, amit most ismét felajánlottam közös fogyasztásra. Picit be is csiccsentettünk. Ezután és 8:30 olasz vacsira mentem. Minden héten valaki főz egy viszonylag nagyobb bandának. Szerencsére a szervező lány kecója is közel van hozzám így nem kellett sok időm, hogy átérjek. Bár éhes nem nagyon voltam, azért mindent megkóstoltam, plusz az ivás is folytatódott. Nem tudom pontosan mi volt a kaja, de nagyon bejönnek ezek a nemzetközi vacsik. Még nem tettek elém olyan kaját ami ne ízlett volna :). A vacsiról távozva kinéztünk picit a városba, de én itt el is váltam a bandától, mert elígérkeztem a közgázos buliba is. Itt nagyrészt csak a mi sulink erasmusosai voltak. Bulizgattunk meg dumáltunk velük picit, aztán három fele már meg is indultam haza, hiszen másnap korán kellett kelnem.
A hétvége ismét fárasztónak ígérkezett. Péntek reggel 9:55-kor már a vonaton is ültem útban Łódz felé. A fene se érti minek megyek ennyiszer ebbe az "ugly" városba, de valahogy mindig ott kötünk ki. Ha messzire utazunk is innen indulunk, hiszen az ország közepén van, plusz a nagy banzájokat is ide szervezzük, hiszen ezt a legkönnyebb mindeninek megközelíteni. Ezúttal azonban az egész hétvégét itt töltöttük. Egyfajta karácsony előtti utolsó nagy találkozás volt, plusz az egyik spanyol csajszi és a horvát srác szülinapja is volt. Sajnos a horvát srác nem tudott elutazni, mert eléggé lebetegedett. Kár, pedig jó meglepikkel készültünk a hétvégére. Sajna a vonaton nem tudtam aludni normálisan út közbe, mert nem volt elég helyem ehhez. Ez gond :), mert így be kellett iktatnom egy siestat még a délutánba (nem tudom mi a fene van vele itt Lengyelországban, de mióta itt vagyok, minden nap tartok egy siestát és iszok kávét is. Egyik sem volt jellemző rám otthon). NO mind1! Fél 3 fele értünk Łódzba, ahol rögtön elmentünk, hogy ledobjuk a cuccainkat az itteni"otthonunkba" (ezt már lehet említettem: az albi a város főutcáján van, ami az jelenti, hogy bármit percek kérdése elérnünk). Innen elmentünk enni egy zapikienkát az egyik közeli helyre, majd expressbe nekiálltunk feldíszíteni az albit. Ehhez le kellett ráznunk a szülinapost, így elküldtük a későn érkezőkért az állomásra. A házat 250 lufival, lámpákkal, égőkkel, speckó függönyökkel és egy extra vacsival akartuk tökéletessé tenni. Nagyjából minden sikerült is. A szülinapon résztvevők létszáma közel 30 ember volt. A közös vacsin kívül még kellett nekünk nem kevés pia is. A közeli alkoholshopnak volt egy jó napja miattunk, hiszen otthagytunk 300 zloty-t kb 10 perc alatt. Rengeteg lóvé volt mire mindent megvettünk a piával, kajával és a díszekkel együtt, de szerencsére jó sok részre kellett osztani a költségeket. A party olyan fél 10 fele kezdődött el, mire mindenki odaért és a kaja is elkészült. Nagy lakoma volt mindenféle ennivalóval. Annyi opció volt, hogy fel se tudom sorolni mit ettem. Nem szeretem ennyire teleenni magam mielőtt bulizni megyünk, de teljesen lehetetlen elkerülni a dolgot. A kaja után természetesen volt torta, koccintás és minden ehhez hasonló ami ilyenkor szokásos. A közös ajándékot végül csak szombaton adtuk oda, hiszen éjfél után volt csak igazából a szülinap. Még mielőtt nagyon belemerültünk volna az ivásba kötöttünk egy kis fogadást páran. A játék teljesen egyszerű volt: tippeld meg hányan fognak aznap hányni:). Elég undorítóan hangzik, de sajna teljesen egyértelmű volt már a pia megvételekor, hogy ezt a napot még páran anyázni fogják szombat reggel. Mindenki egy zloty felajánlásával tehette meg a tétjét. Én két emberre tippeltem, de az eredményre várnom kellett reggelig. A buli végül elég gyorsan beindult hiszen mindenki nekiesett mindenféle piának pillanatok alatt. A gond csak az volt, hogy megint marha későn álltunk neki mindennek, így szinte tuti volt, hogy a buliig nem érünk el. Ennek ellenér, csak hogy picit kimozduljunk el akartunk ugrani a Bibiotekaba inni egyet. Mivel péntek volt az ajtót 3-kor zárták csak, szóval elsőre nem tűnt nehéznek 3 előtt odaérni, hogy picit bent lehessünk és iszogassunk. Végül a banda fele tudott csak odaérni időbe, a többieket kizárták. Akárhogy szerettük volna is, nem engedték már be őket, így úgy döntöttünk mi se maradunk túl sokáig. Végül egy sör után el is indultunk hazafele. Még beugrottunk egyet enni az egyik kebaboshoz, ahol meglepetésre a többiek teljesen véletlenül még ott voltak és ettek. Hiába, ugyan olyan helyekre megyünk és ugyan azt csináljuk ha részegek vagyunk. Az este végül reggel 6 fele ért véget, mire mindennel végeztünk! És ezzel még csak a pénteknek volt vége.
Szombaton 12 fele már fel is zavartuk a társaságot, hiszen el akartunk ugrani egy állítólag nagyon jó second hand shopba, ami csak 2-ig volt nyitva. Érdekes módon most mindeni össze tudta szedni magát pillanatok alatt. Indulás előtt azonban kíváncsiak voltunk a játék végeredményére. Hét én 2 fele még jó voltam, de reggelre csúnyán elvéreztem a szerény 2 emberes fogadásommal. Végül 5 lett az eredmény, ami sok vicces történetet hordozott magával (köztük egy francia lány ablakon kihányását is. Egyszer én is ki akarom próbálni, szerintem vicces lehet). Szóval vásárolni mentünk, mert egy kilo ruha csak 8.8 zloty volt,a mi olyan 600 ft körül van. Ez messze olcsóbb, mint Krakkóba. A csajok be is vásároltak rendesen. Én egykét dolgot vettem, de fillérekbe kerültek :). Innen elugrottunk a dinlunch (ez az étkezés az ebéd és a vacsi között, mivel délbe kelünk és vacsiig nem bírjuk ki) előtt még egyet hambizni pár sráccal, mert nem birtuk volna ki, amíg a kaja elkészül. Ezután otthoni is ettünk egyet, majd szerettem volna egy gyors siestat tartani, de megint nem jött be. Csapatos korizásra kellett menni!. A Manufakturába állítottak fel egy nyílt koripáját. Szerintem másfél éve nem volt kori a lábamon és gondolhatjátok milyen minőségű korit adnak ilyen helyen. Na de mindegy, gyorsan belerázódtam, hiszen a tudás nem vész el :). Viszont volt aki most volt korizni először életébe (spanyolok közül páran, meg az olaszok közül is akadt kezdő). Hát elég nagy különbségek voltak. Van aki eléggé szenvedett a jégen én viszont élveztem a csúszást.
Innen ismét rohannunk kellett haza, hiszen sűrű volt a progi. Nekem privát dolgom is volt: le kellett fényképeznem a no shave november végeredményét ami a következő lett:
Ismét megpróbáltam egy rövid siestát tartani, de a spanyolokkal egy házban tartózkodva ez teljesen lehetetlen! 8 fele megérkezett ismét mindenki, a régi tanárainkat is beleértve. Őket én intéztem meglepi gyanánt. Ekkor adtuk át végül a közös meglepit, ami egy nagy Łódz térkép volt, amin mindenki fényképe rajta volt elszórva a városba valami speckó rá jellemző mondattal. Aranyos volt és örült is neki az ünnepelt. 8:30 fele már le is léptünk a házból hiszen vacsizni mentünk az egyik közeli étterembe. Sajna túl sokan voltunk, hogy egy asztalhoz üljünk le, de ezt már picit megszoktuk szerintem. A kaja nagyon finom volt. Itt lehet rendelni pierogit sütve is. Ami viszont nem tetszett, hogy bár előre jeleztük hányan megyünk, a kaja még is marha lassan készült el, plusz a pincérek is tök amatőrök voltak. Amikor múltkor itt jártunk semmi gáz sem volt. Végül fél 12 volt mire fizetéssel együtt végre távozni tudtunk. Gyorsan el is mentünk a Bibiotekába, hogy leburithassuk az első submarineket és nekiálljunk csocsózni. Ebbe a kocsmába mindig gyorsan és tartalmasan telik az idő. Sose unatkozik az ember. Az egyik legjobb része az estének az volt, hogy beszélhettem a régi tanárainkkal, akik még a pub-ba is csatlakoztak hozzánk.Szerettem őket! Valahol nekik köszönhetjük azt, hogy ilyen jó lett ez a csapat és ennek hála az egész erasmusunk irigylésre méltó. Sokan féltékenyek is erre a bandára amúgy :). Innen végre időbe elindultunk bulizni, de a fene se tudja miért ahova először igyekeztünk zárva volt, sőt a mellette lévő klub is. Nem értettük igazán. Innen elindultunk visszafele, hogy keresünk valamit a házhoz közel, de eléggé szétszakadt a banda. Én a kedvenc kis spanyol lányommal maradtam le valahogy. Mivel nem tudtuk a többiek merre járnak így ketten mentünk bulit keresni. Végül egy nagyon jó helyet találtunk ami ingyen is volt. Kb 2 órát voltunk, úgy hogy senkit sem ismertünk körülöttünk, de jól elszórakoztunk. Zárásig nyomtuk. Hazaérve még a többiek ébren voltak így kicsit bandáztunk, majd útnak engedtük a szombatot is és elmentünk aludni.
Vasárnap ismét fél 1 volt mire felkeltünk. Sajna többeknek tanulni kellett, köztük nekem is. Úgy nézett ki a kecó, mintha stréberekkel lenne tele. Mindenki a hülye laptopok felett görnyedt és próbált tanulni. Annyi időre mozdultunk ki, hogy együnk valamit. Egy hangulatos kínai étterembe mentünk a közelbe, de ezzel nagyjából zárult is a vasárnap. Este én nem a kecóba szunyáltam, hanem az orvsis koliba a banda egy részével. Sajna útközbe megbüntettek a helyi járaton, mert a szaros sofőr rossz jegyet adott. Nem tudom, hogy gondlják, hogy majd biztos ki fogom fizetni :). 200 zloty-t kéne amúgy. Kérdés nélkül kidobtam a kukába amint leszálltunk a buszról (ratyik!). Jók kis este volt a koliba. Nyugis és dumálgatós.
Hétfőn 9:23-kor indultunk vissza páran Krakkóba, így elég korán keltem (már ahhoz képes korán, amikor általában szoktam). Kb az egész utat átaludtam, így kellemes meglepetésként ért, hogy mire ideértem leesett a hó! Szép a város ilyenkor. Ma nem sok minden történt eddig. Tanulgatok a szerdai vizsgára, ami nem lesz egyszerű, plusz rátok gondolva írom a kis heti történetet+ végre megborotválkoztam (persze nem teljesen, de már marha hosszú volt és tanulás helyett mindig a borostámmal játszottam, szóval valamit kellett már vele kezdenem). Az estét nem tudom még hogy alakul, szerintem nem végzek időbe ahhoz, hogy ki tudjak menni!
Képek a hétvégéről később lesznek csak feltöltve, mert még én sem láttam egyet sem!
English column:
Welcome to the new column
of the blog. I decided that I would open a new section called English column,
because I realized during the last week that some of my friends here wanted to
translate the sentences of my blog from Hungarian to English or other
languages and i also got a message today: "I'm waiting for your blog about this week..... I hope there will be some
sentence in english for your new followers to make easier the work of
google translation". As we all know is almost impossible, because google is not clever
enough for the Hungarian language. Actually I do not understand why you are
interested in the stories because almost all of them are about you and our
trips or parties. But it was very nice to try to do this and you made me happy.
Thank you! So this small column of my episods is for you as a reciprocation.
But I do not want to translate all the stories so if somebody is very curious
he/she should learn more Hungarian. Not just the few words which you already
know (szia, csüccs, szeretlek, egy-kettő-három, ect.). Anyway thx for the weekend, I hope it was as good all for you as for me!
At the end of the today’s
episode/ A mai bejegyzés zárásaként:
The question of the day/ A
nap kérdése: What is the difference between a boy and a man? Mi a különbség egy
fiú és egy férfi között?
The answer is/ A válasz: one month, called no shave november!
(Please do not lose the
respect with me even if I am shaving sometime. Muchas gracias!)
That's all folks for today!
