Életemben először most hagyom el ilyen hosszú időre a "homecountry-t". Mind tudjátok eddig sem nagyon tudtam megülni a seggemen és ezután se nagyon fogok remélem, viszont pár hétre távozni más mint fél évre. Bevallom picit izgulok, de csak jó értelembe és már marhára várom, hogy holnap Bp-nek vegyem az irány, majd pedig Polandnek. A nyár vége már olyan időhúzás féle volt számomra. Mire elköszöntem minden fontos baráttól (amiből kiderült, hogy sokkal több van mint arra számítottam:)) rengeteg idő eltelt és így is biztos vagyok benne, hogy többen kimaradtak. Hát ilyen az élet, visz mindenkit a szél minden fele.
Ami említésre méltó az a szerdán tartott búcsú este félesége volt. Ami annak ellenére, hogy szűk körű iszogatásra számítottam, egy elég durva estébe torkollott beerponggal, bulival és hosszú beszélgetésekkel. Szóval köszi, marha jól éreztem magam! Annak pedig külön örültem, hogy szinte mindenkitől csak biztatást és jó tanácsokat kaptam. Bár voltak akik ennél többet is adtak: ölelések, ezer utolsó pia (ami másnap kiderült, hogy nem kellett volna), lengyel nyelvtankönyv :), térkép, szótár és volt még az estéből két kedvenc mondatom is. Mindkettőhöz két nagyon kedves barátom kötődik. Az elsőt nekem mondta ez a valaki: "te most szarjál ránk, csak érezd jól magad!" Hát itt dőltem a nevetéstől. A másikat pedig én mondtam, szintén egy olyan embernek aki nagyon közel áll hozzám, de akik olvasnak azoknak mind ezt tudom mondani: "I always wish the best for you".
Ezekkel a szavakkal távozok most, de fel se fog tűnni nektek a hiányom és már ismét itthon leszek.
ui.: a blogolás során nem fogok neveket említeni, illetve semmi megbotránkoztató és a nyilvánosság számára nem olvasható dolog nem fog itt napvilágot látni! Ha bárkinek kérdése lenne esetleg, az örömmel fogadom privát üzenetben.
